Békés Megyei Népújság, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-20 / 67. szám
1 Egyetlen nap alatt 490 hektárt szabadítottak ki a belvíz elöntése alól Eaen a hétien fokozódott megyénkben a belvíz elleni küzdélem. Nem is eredménytelenül, hiszen március 18-án 8600 katasztrátós holdat borított már csak belvíz, mely-bői a vetés 3400 hold. Huszonnégy óra alatt az embereik és a gépek munkájának jó összhangja révén csaknem 490 hektár területet szabadítottak meg « fojtogató víztől. A Körösvidéiki Vízügyi Igazgatóság továbbra is H. fokú belvízvédelmi készenléteit tarta Körösök térségében. A nagyobb csatornák torkolati szivattyúit eddig folyamatosan üzeméltették, most azonban a vízutón- pótlás hiánya miatt áttéritek a szakaszos üzemben tartásra. Takács Lajos igazgató-főmérnök, a bél-vízvédelem vezetője ezzel kapcsolatban elmondotta, hogy a belvízvédekezés további eredményéhez feltétlen szükséges az ideiglenes vízelvezető árkok mélyítése. Ez üzemi feladat, így mindenekelőtt a termelőszövetkezetek vezetőségét kérte a munka minél hamarabbi befejezésére. A községék és belsőségek víztelenítésére március 18-án már kilenc hordozható szivattyút üzemeltettek, másodpercenként majdnem két köbméter teljesítménnyel. A belvízvédekezésben foglalkoztatott dolgozók száma meghaladja a hétszázat. Hat éve együtt — Károlyi Pál vagyok — mutatkozik be. Ö a Békés megyei Tanács Építőipari Vállalatának egyik művezetője, aki most Békésen, az OTP-társasházak építkezésén dolgozik. — Csak nem gróf? — térfál- kozom meglepődést színlelve. — Hát arisztokratikusnak nézek ki? — kérdezi derűsen, miközben váltótól a gumicsizmája talpáig futtatja a tekintetét. Még csak nem is művezetőnek, hanem inkább munkásnak látszik. Az építkezésen keveset ad a külsejére, s ha kell, megfogja a dolog (legalábbis súlynál nehezebb végét is. Az ereiben nem kék-, hanem kőműves vér buzog immár 33 éve és az 1950 végén létrejött vállalatalapító tagjai közé tartozik. Csalták őket, több pénzt ígértek Tekintélyét nem a hangjával, hanem a szakértelmével és az emberekkel való törődéssel szerezte. Az utóbbival kapcsolatban persze ne tessék valamiféle lágyszívűségre gondolni. Arról van szó, hogy a hozzá tartozó brigádoknak minden tóle telhető eszközzel munkát teremt. Ha olykor-olykor bemegy a vállalat központjába, ott a legkevésbé sem örülnek neki. Mert nem udvarol, hanem követel. Ezért mondja Such Mihály, a vállalat szb-titkára: — Nálunk kevés olyan „sáros” ember van, mint ő. — De hozzáfűzi mindjárt: — Bárcsak több lenne belőle. Hogy pedig mit jelent a dolgozókkal való ilyen törődés, arra példa Csuta László kilenctagú brigádja, amely immár hait éve változatlanul együtt van. Még a nagy „népvándorlás” korában sem kacsingatott másfelé senki közülük. Pedig csalták őket nem egy helyre. Több pénzt ígértek és kevesebb mun Icát helyeztek kilátásba, de ez . sem használt. Maradt mindenki. Vajon mi tartotta vissza őket? Hogyan tudtak a kecsegtető ajánlatoknak egytől-egyik ellenállni? Miféle rejtély lehet itt a háttérben? Talán törhetném ezt az esetet... Ki a hibás? Meg kell keresni a felelőst!” „Szigorúan megrovom Ont..." Lenin nem fékezte haragját, ha rosszul végzett munkáról, értetlenségről vagy nemtörődömségről volt szó. s tolla megrótta a bűnösöket. 1922 februárjában a szovjet diplomácia megfeszített munkával készült a génauai konferenciára. A sajtó a nemzetközi helyzetet elemezte. Lenin a következőket írta a Politikai Bizottságnak: „A „Szmena veh” (Irányváltozás) című (fehéremigráns) lapnál jobban felkészültek a gé- nuai konferenciára, mint nálunk. Figyelmeztetni keli a Pravda és az Izvesztyija szerkesztőit. Fel kell hívni ezeket a lapokat, hogy közöljenek le két cikket a „Szmena veh” 13. számából és minden, a konferenciával összefüggő témáról írjanak egy sor ilyen vagy még jobb cikket”. Más alkalommal Lenin kezébe került egy gondatlanul kiadott brosúra a III. Intemacionálé- ról, amelyet az Állami Kiadó jelentetett meg Lenin a következőket írta a kiadó igazgatójának, V. Vorovszkijnak: „Átnéztem a „III. Intemacio- nálé” című brosúrát... Szigorúan megrovom önit ezért a kiadványért és kötelezem, hogy az Állami Kiadó kollégiumának minden tagja elolvassa levelemet és határozott intézkedésekkel biztosítsák, hogy a jövőben meg ne ismétlődhessék hasonló gyalázat... Nincs előszó, hiányosak a jegyzőkönyvek, nincs benne a határozatok pontos szövege, a határozatok összefolynak a beszédekkel, a cikkekkel, a megjegyzésekkel, — semmi. Hallatlan szégyen! Egy nagy történelmi eseményt ilyen brosúrával rossz hírbe hozni!...” Hozzá kell tennünk, hogy Lenin mindig — korábban és a levél megírása után is nagyra becsülte Vorovszkijt, régi harcostársált. „Felhasználom az alkalmat...“ Ha Lenin fontosnak tartotta, keményen bírálta azt, aki hibázott, bár ritkán rótt ki büntetéseket. Csak az ügy érdekében bírált, ha a hiba kétségtelenül bebizonyosodott, de soha nem mulasztott el segíteni. Ezt tanulták tőle harcostársai isi. Lenin éppen ilyen igényes volt önmagával szemben is. Ha úgy érezte, hogy túl élesen bírált, azonnal szóba hozta. 1921 júniusában, amikor heves vita bontakozott ki a III. Intemacio- náléban a Német Kommunista Párt taktikájáról, a következőket írta a német küldöttség tagjainak: „Megkaptam a Központi Bizottsághoz küldött levelük másolatát. Nagyon köszönöm. A választ már tegnap szóban elmondtam. Felhasználom az alkalmat, hogy hangsúlyozzam, visszavonom durva és udvariatlan kifejezéseimet és a szóban elmondott bocsánatkérést ezennel írásban is megismétlem.” Lenin nem tartotta megalázónak, hogy bocsánatot kérjen elwtársaitál éles hangneméért — még a fejem, ha az éppen árkot ásó Mucsd István segédmunkás úgy félhangosan ki nem mondja: — Nálunk igazság van kerem. ama a lényeg Az igazságot pedig a bérezésre érti. Éppenséggel nem leap annyit, mint egy szakmunkás, de mivel évek során annyi ismeretet szerzett, hogy szinte bármilyen szakmunkát is rá lehet bízni, a keresete ennek megfelelően növekedett Nem nógatták, mégis elment Tulajdonképpen mindenki mindent csinál. A négy szakmunkás és az öt segédmunkás egyformán. Anti éppen sorra jön, ahhoz fognak hozzá. Ezért mindig igen jó a brigád teljesítménye, ami aztán az elszámolásnál pénzben is megmutatkozik. — El nem mennék én innen sehová — jelenti ki határozottan Mucsi István. Tíz éve került ide az egyik tsz-ből és akkor még remélni sem merte volna, hogy ilyen jól alakul majd a sorsa. A nádfedelű házból azóta cseréptetős lett. Sokat dolgozott rajta, de segített neki Csuta László és Bereczki Gábor is. No, persze pénz is jócskán kellett az anyag megvásárlásához. amit a keresetéből képes volt megtakarítani. Egyszer — az ő példáját látva — más is szeretett volna bekerülni a brigádba Felvették mert úgy látszott, hogy meg tud felelni a követelményeknek. Neki azonban nem tetszett, hogy a munkaidő alatt dolgozni kell. Nem nógatták, mégis elment, ■ mert rosszul érezte magát. Senki sem sajnálta. Aztán Mucisí István Liker Andrást, egy jó ismerősét kommendálta a brigádnak. Bereczki Gábor helyett,! aki bevonult katonának. Bemnél nem csalódtak. ! Kezdetben történt, amikor még se jót, se rosszat nem tudtak mondani róla, hogy őt is odaállították vakolni. Csak bámulták, olyan jól csinálta. Akkor derült ki, hogy a háború után a Szovjetunióban volt hadifogoly és ott építkezéseken dolgozott. Legalább hét évig marad Liker András sem számított arra, hogy ilyen jó brigádba kerül. Ami neki a leginkább tetszik, azt így fogalmazza meg: — Itt nem úgy van, mint egyes helyeken, hogy „fogjuk meg és vigyétek”. Elhatározta, hogy legalább hét évig marad. Most 53 éves A brigád legfiatalabbja Kelemen Géza másodéves kőműves- tanuló. E<"- nan öt is el akarták csalni, rrjégpedig műkövesnek. Már-már hajlott is az unszolásra, de végül mégis meggondolta magát. Ilyen brigádot nem halhat el — határozott végűi is. A vállalattól havonta 250 forint társadalmi ösztöndíjat kap. Szorgalmas munkája jutalmául nyereségrészesedést is fizettek neki. Negyvenkét szakmunkás tanuló közül mindössze ’!t-:n érdemelték ezt ki. A Csuta,-brigád, amely már kétszer nyerte el a szocialista címet, Kelemen Gézát is megtanította a tisztességes munkára. Pásztor Béla I még ha lényegében ebben az esetben is igaza volt. Lenin jegyzeteiből kirajzolódik az államférfi még egy jellemző vonása: a munkatársai iránt támasztott igényesség rendkívüli gondoskodással párosult. Amikor megtudta, hogy egyik vagy másik elvtársnak gondjai, problémái vannak, megmozgatta az egész Kremlt, hogy segítsen, és megfelelő körülményeket teremtsenek, szanatóriumba küldjék az illetőt, köny- nyítsenek terhelésién!. 1921 július. Kun Bélái, a magyar kommunisták vezetője beteg, szarra töri um ha küldik. Lenin titkárát bízza meg ennek elintézésével, és a következőket írja a kremli kórház belgyógyász főorvosának: „Annak az orvosnak, aki Kun Béla gyógykezelését irányítja.. Kérem, hogy röviden értesítsen Kun Béla et. állapotáról, arról, mennyi idő alatt gyógyul és milyen kezelést javai!.” 1921. december 6. A Volga- mentén éhínség dühöng. Lenin levelet ír A. M. Gorkijnak, Berlinbe. „Elnézést, hogy sietve írok. Rettenetesen fáradt vagyok. Nem tudok aludni. Gyógykezelésre van szükségem, Kértek, emlékeztessem, nem íma-e Bemard Shawnak, hogy utazzék Amerikába és Wellsnek, aki most éppen ott tartózkodik, hogy segítenének-e ott gyűjtéssel az éhezőknek? Jó lenne, ha írna nekik. Akkor az éhezők többet kaphatnának. Az éhség kínzó. Pihenjen jól és gyógyuljon meg mielőbb.” Ernsat Henri í Megtartotta első ülését a Tessedik brigád A takarmánytermesztés hozamainak növelésére még tavaly megalakult a Tessedik brigád. Ebben kiválóan képzett, nagy élettapasztalattal rendelkező szakemberek arra vállalkoztak} hogy a tudományos életben elért eredmények gyakorlati alkalmazásával valamennyi mezőgazdasági üzem számára lehetővé teszik a módszerek megismerését. Az ország egész területét behálózó Tessedik brigád „munkabizottságot” hozott létre Békés és Csongrád megyén belül. A munkabizottság azaz most már a Békés—Csongrád megyei Tessedik brigád első ülésére szerdán, március 18-án került sor Békéscsabán, a ME- DGSZ székházában. Erre az alkalomra Békéscsabára utaztak a Tiszántúl 1 ucemaiermesztő szakemberei, hogy a termesztés problémáiról, az agrotechnikai és a növényvédelmi gondok megoldásáról, valamint a vetőmagtermesztésről véleményt cseréljenek. ÉTI-gázkazánok belföldi árusításra A Békés megyei Vegyesipari Vállalat gyomai telepén 1976-ben 1200 darab ÉTI-gázkazán készül belföldi árusításra. Képünkön gyomai asszonyok — Benga Ignáczné, Weigert Béláné és Fekete Istvánné a kazánokhoz szükséges gázégő closztócsoveket készítik. (Fotó: Dcmény) Az országos mezőgazdasági kiállításra készül a Füzesgyarmati Járműkészítő és Javító KISZ A már-már feledésbe menő szakmát, a járműkészítést elevenítették fej 1951-ben Füzesgyarmaton. Azóta Eszterházy- hinitókikal, könnyű homokfutó járművekkel vívták ki a hazai és a külföldi elismerést. Ahogy a tavasz beköszöntött, szinte egymásnak adják a kilincset a megrendelők: egyik most ad megbízatást a legkülönfélébb járművek elkészítésére, a’ másik már a kész hintóért, kocsiért jön. A Mezőhegyes! Állami Gazdaság például három gyönyörű hintát vásárolt, amit négyes- és ötösfogatok parádéjára hasznosítanak. De Sümegre, Bábolnára, Kecskemétre és hazánk más tájaira szállítják előszeretettel a gyarmati hintókat. Külföldről is kaptak megbízatásokat. Szovjet megrendelésre például annak a Larvdőer-hdn tőnek apontos mását készítik el, amelyet 1916-ban IV. Károly király koronázására gyártottak s most Debrecenben őriznek. A hajóformájú, dupla rugózású hintó érdekessége, hogy a kocsis nyeregből hajtja a lovakat. A hintó ára megegyezik egy Volga személygépkocsi értékével. Egyébként már az Országos Mezőgazdasági Kiállításra készülnek a járműkészítőben Füzesgyarmaton. Az Esziterházy- hintón kívül bemutatják a Std- ki kétkerekű könnyűkocsit, az ügetőversenyek speciális kocsiját,,' A jó hírű szövetkezet új csarnokokkal bővült. Az építkezést az új telepükön folytatják, mivel termékeik iránt nagyon megnőtt a kereslet. Szeretnék a munkások létszámát is gyarapítani az elkövetkező időkben. A. K.
