Békés Megyei Népújság, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-15 / 63. szám

* /A > ■ K. ® c/t—<2> • A * R * K ° cp iWWWWWHWWWHWWWWUWWWWWrtWWWWWWWWWWWWWWWW Clifford D. Owsley: fl gyorsolvasás világbajnokának vallomásai A gyorsolvasás tit­ka az, hogy az em­ber elhagyja a régi módszert, s nem az oldal elején kezd ol­vasni, onnan le a közepéig, majd a vé­géig, úgy, hogy szél- töl-szélig olvassa a sorokat. Itt először szókapcsolatolcat, az­tán sorokat, majd be­kezdéseket olvas az ember, végül egész oldalakat — ponto­sabban minden oldal­nak csak a közepét. Amikor elvégeztem a harmadik gyorsol­vasási tanfolyamo­mat, percenként 4900 szavas sebességgel haladtam. A negye­dik kurzus után több mint megháromszo­roz a sebességet, elértem a sohsem hallott csúcsot, a per­cenkénti 18 000 szót. „Ez megfelel az űr­utazásban elért, órán­ként 18 000 mérföldes utazásé bességnek”, biztatott gyorsolvasó­mesterem vidáman. Időnként kihagy- tam egy oldalt, egy ' fejezetet ott, de a se- \ bességem, az csodá- j latos volt. Magunk közt szóivá percen­ként 18 000 szó nagy dolog, ilyen gyorsan még senki sem olva­sott és előttem. Ké­szen álltam a nagy erőpróbára. Marathoni felolva­sásom öt napig tar­tott. s az Űrkor szaki Olvasás' Országos In­tézetének védnöksége alatt zajlott le. Hét- i fö reggel hatkor kezdtem, bemelegíté­sül végeztem a Ko­ránnal és a Bibiiá- j val. Már majdnem az Új Testamentum végén jártam, amikor \ elértem a 18 000 sza- vas űrsebességet. j Shakespeare összes művei ötvenöt percet vettek igénybe. E pil­lanatban nagyjából ) milliószavas óránkén­ti teljesítményt mu­tattam fel. Éreztem némi súlytalanságot, amely a megértéssel | állt kapcsolatban, de a sebességet nem be- \ folyásolta. Ekkor következett a Háború és béke, mely negyven percet igényelt. Délelőtt 9 órakor, hárommillio­modik szavamon túl, tízperces szünetet tartottam, s felhajtot­tam egy csésze kávét. Harminc más híres regény következett. A harmincperces ebéd­szünetet is beleértve, az első napot délután 4 óra 10 perckor fe­jeztem be, s 9 óra 40 perc alatt 9 600 000 szóval végeztem. Persze, az egész el­ső nap csupán beme­legítésnek számított a hosszú, fáradságos három naphoz, me­lyeket az Encyklopé- dia Britannica töltött ki. Napi tizenkét órai olvasással — kedden, szerdán és csütörtö­kön — összesen har­minckilencmillió szón rágtam át magam. A péntek már könnyebb volt. A ho­ni pályán jobban éreztem magam, bár az agyi súlytalanság állapota némileg za­vart a művek megér­tésében. Egy tízköte­tes versválogatással harminc perc alatt végeztem. Akkor jött a „Remekírók’’ húsz kötete, amely teljes három órámat kitöl­tötte. Tíz vaskos kö­tet a polgárháborúról, összesen igénybe vet­te vagy másfél ■ órá­mat, s ekkor ismét ebédszünetet tartot­tam. De nemsokára újra visszatértem az űrbe. Előkészültem a le­szálláshoz. Nem egé­szen két óra alatt át- száguldottam Winston Churchill hatkötetes művén: A második világháború-n. A „Kellemes órák" cí­mű antológia csupán tizenhat percig tar­tott. A Churchili-könyv vége felé már bekap­csoltam a szellemi fékező-rakétákat, hogy lassítsam a se­bességet. Ezeket a fé­kezőket is a gyorsol­vasás bajnokai dol­gozták ki. Gyakorla­tilag azt jelenti ez, hogy az ember sanda oldalpillantásokat vet időnként a lap szélé­re is, és magábaszív egy-egy szót, vagy gondolatot. Remekül beválik. Immáron egy kis­sé lecsökkent sebes­séggel, körülbelül percenként tízezer szóval, átlapoztam Carl Sandburg több­kötetes Abraham Lin­coln életrajzát, s dél­után 1 óra 10-kor szakítottam át a cél­szalagot a Gettys­burg-i Beszédnél. íme, egy példa, mi­ként fest az olvasás ekkora sebesség mel­lett. A gyorsolvasó­nak a Gettysburg-i Beszédből a követke­ző emléke marad: „évekkel ezelőtt eb­ből, amit meg kell szentelni holott mi, az élők, aki elhatá­roztuk Isten nép ál­tal". Történelmi be­széd volt, már ebből is látszik. Amikor hivatalosan a világ leggyorsabb olvasójának nyilvání­tották, riporterek vet­tek körül és ostoba kérdéseket tettek fel nekem. Milyen hasz­nom származik e fan­tasztikus teljesít­ményből? „Ne legyenek már ilyen atomkor-előtti­ek! — intettem le őket. — A- ürkor- szakban élünk, em­ber! Elolvasom, mind­azokat a könyveket, amelyeket már rég­óta akartam. És kü­lönben is fő hasznom hogy enyém a világ­rekord, nem igaz?" De, hát mit nyújt nekem mindez —, ami az okulást. szó­rakozást, élvezetet il­leti7 Semmit. Ha szóra­kozni akarok, nézem a tévét. Fordította: Zilahi Judit A kontinensek évente két centit csúsznak — Ha ez így van, akkor miért töri magát Amerika, hogy eltá­volodjon Ázsiától? Vaddisznó, mint vadászkutya ] A Tolna megyei Bátaapétiban j furcsa „vadászkutyával” cserké- i szik az erdőben Kósa József fia- 2 tál vadőr. Három évvel ezelőtt • egy vadmalacot talált a kör- : nyékbeli erdőségben, s felnevel- ■ te. A már felcserepedett vad- { koca hűséges kutyaként követi : gazdáját, aki rendszerint vele ■ indul vaddisznólesre. A háziasí. ! tott vaddisznó annyira megszok- ! ta az emberi környezetet, hogy : magától is hazatalált a vadász- ■ házhoz egy-egy kiruccanása ■ után. : Mik vannak... Egy ismert milánói szabó mondta: „Könnyebb manapság a szalmaboglyában tűt találni, mint egy lány kezében.” * Rita Haywort interjújából: — Életem öt legjobb eszten­deje az volt, ami 29 és 30 éves korom közt zajlott le. * Az Indiana állambeli Clinton­ban egy fiatal és csinos nő ru­háit a karjára rakva, teljesen meztelenül jön ki a pszicholó­gus rendelőjéből és vidáman felkiált: — Csodálatos! Most már nincs semmi gátlásom! * Az őrmester az újoncokhoz: — Gyorsan álljatok libasorba, egyik a másik után, abc-sor- rendben, a legkisebbek legye­nek elől! * Georges Courteline színpadi szerző, regényíró mondta: — A jó ízlés gyönyörűsége: idiótának tűnni egy fajankó sze­mében! * Tiné szobrász töprengése: Né­ha gyűlölöm magam és ilyenkor nagy probléma számomra, ho­gyan szeressem felebarátomat, mint önmagamat. * Az apa szeretne telefonálni és így szól a kislányához: — Aranyom, ha befejezted a beszélgetést a vőlegényeddel, le­szel szives majd a rúzst letöröl­ni a kagylóról... S e I e PÉLDÁI? MAGYARÁZAT ! figy elmegyógyintézetben két ápolt egy nyitott csatomanyílás- ba bámul és számol: — „Tizenegy, tizenegy, tizen­egy ...” Egy ápoló odamegy és kérdi, hogy mit csinálnak. Erre meg­ragadják, beledobják a csator­nába és tovább számolnak: — „Tizenkettő, tizenkettő, ti­zenkettő .. c t á k ELIDEGENÍTHETETLEN JOGOK Párizsban egy eléggé idős. de azért nagyon élénk űrvezetőnőt megállít a közlekedési rendőr: — „Tudja ön, asszonyom, hogy jeleznie kell, hogy merre megy?” — Nem teszem! — kiált fel a hölgy — kizárólag az én dol­gom, hogy merre akarok haj­tani. En és a kisöcsém Pénteken volt a bemutatója Békéscsabán Szilágyi—Eisemann: Én és a kisöcsém című zenés bohózatának. Képeink az előadás két jelenetét idézik. „En és a kisöcsém” — Gálfy László és Romvári Gizi. Frici kisasszony és Katóka — Barcza Éva. Romvári Gizi. (Fotó: Demény Gyula) Skót tüzérség

Next

/
Thumbnails
Contents