Békés Megyei Népújság, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-15 / 63. szám
* /A > ■ K. ® c/t—<2> • A * R * K ° cp iWWWWWHWWWHWWWWUWWWWWrtWWWWWWWWWWWWWWWW Clifford D. Owsley: fl gyorsolvasás világbajnokának vallomásai A gyorsolvasás titka az, hogy az ember elhagyja a régi módszert, s nem az oldal elején kezd olvasni, onnan le a közepéig, majd a végéig, úgy, hogy szél- töl-szélig olvassa a sorokat. Itt először szókapcsolatolcat, aztán sorokat, majd bekezdéseket olvas az ember, végül egész oldalakat — pontosabban minden oldalnak csak a közepét. Amikor elvégeztem a harmadik gyorsolvasási tanfolyamomat, percenként 4900 szavas sebességgel haladtam. A negyedik kurzus után több mint megháromszoroz a sebességet, elértem a sohsem hallott csúcsot, a percenkénti 18 000 szót. „Ez megfelel az űrutazásban elért, óránként 18 000 mérföldes utazásé bességnek”, biztatott gyorsolvasómesterem vidáman. Időnként kihagy- tam egy oldalt, egy ' fejezetet ott, de a se- \ bességem, az csodá- j latos volt. Magunk közt szóivá percenként 18 000 szó nagy dolog, ilyen gyorsan még senki sem olvasott és előttem. Készen álltam a nagy erőpróbára. Marathoni felolvasásom öt napig tartott. s az Űrkor szaki Olvasás' Országos Intézetének védnöksége alatt zajlott le. Hét- i fö reggel hatkor kezdtem, bemelegítésül végeztem a Koránnal és a Bibiiá- j val. Már majdnem az Új Testamentum végén jártam, amikor \ elértem a 18 000 sza- vas űrsebességet. j Shakespeare összes művei ötvenöt percet vettek igénybe. E pillanatban nagyjából ) milliószavas óránkénti teljesítményt mutattam fel. Éreztem némi súlytalanságot, amely a megértéssel | állt kapcsolatban, de a sebességet nem be- \ folyásolta. Ekkor következett a Háború és béke, mely negyven percet igényelt. Délelőtt 9 órakor, hárommilliomodik szavamon túl, tízperces szünetet tartottam, s felhajtottam egy csésze kávét. Harminc más híres regény következett. A harmincperces ebédszünetet is beleértve, az első napot délután 4 óra 10 perckor fejeztem be, s 9 óra 40 perc alatt 9 600 000 szóval végeztem. Persze, az egész első nap csupán bemelegítésnek számított a hosszú, fáradságos három naphoz, melyeket az Encyklopé- dia Britannica töltött ki. Napi tizenkét órai olvasással — kedden, szerdán és csütörtökön — összesen harminckilencmillió szón rágtam át magam. A péntek már könnyebb volt. A honi pályán jobban éreztem magam, bár az agyi súlytalanság állapota némileg zavart a művek megértésében. Egy tízkötetes versválogatással harminc perc alatt végeztem. Akkor jött a „Remekírók’’ húsz kötete, amely teljes három órámat kitöltötte. Tíz vaskos kötet a polgárháborúról, összesen igénybe vette vagy másfél ■ órámat, s ekkor ismét ebédszünetet tartottam. De nemsokára újra visszatértem az űrbe. Előkészültem a leszálláshoz. Nem egészen két óra alatt át- száguldottam Winston Churchill hatkötetes művén: A második világháború-n. A „Kellemes órák" című antológia csupán tizenhat percig tartott. A Churchili-könyv vége felé már bekapcsoltam a szellemi fékező-rakétákat, hogy lassítsam a sebességet. Ezeket a fékezőket is a gyorsolvasás bajnokai dolgozták ki. Gyakorlatilag azt jelenti ez, hogy az ember sanda oldalpillantásokat vet időnként a lap szélére is, és magábaszív egy-egy szót, vagy gondolatot. Remekül beválik. Immáron egy kissé lecsökkent sebességgel, körülbelül percenként tízezer szóval, átlapoztam Carl Sandburg többkötetes Abraham Lincoln életrajzát, s délután 1 óra 10-kor szakítottam át a célszalagot a Gettysburg-i Beszédnél. íme, egy példa, miként fest az olvasás ekkora sebesség mellett. A gyorsolvasónak a Gettysburg-i Beszédből a következő emléke marad: „évekkel ezelőtt ebből, amit meg kell szentelni holott mi, az élők, aki elhatároztuk Isten nép által". Történelmi beszéd volt, már ebből is látszik. Amikor hivatalosan a világ leggyorsabb olvasójának nyilvánították, riporterek vettek körül és ostoba kérdéseket tettek fel nekem. Milyen hasznom származik e fantasztikus teljesítményből? „Ne legyenek már ilyen atomkor-előttiek! — intettem le őket. — A- ürkor- szakban élünk, ember! Elolvasom, mindazokat a könyveket, amelyeket már régóta akartam. És különben is fő hasznom hogy enyém a világrekord, nem igaz?" De, hát mit nyújt nekem mindez —, ami az okulást. szórakozást, élvezetet illeti7 Semmit. Ha szórakozni akarok, nézem a tévét. Fordította: Zilahi Judit A kontinensek évente két centit csúsznak — Ha ez így van, akkor miért töri magát Amerika, hogy eltávolodjon Ázsiától? Vaddisznó, mint vadászkutya ] A Tolna megyei Bátaapétiban j furcsa „vadászkutyával” cserké- i szik az erdőben Kósa József fia- 2 tál vadőr. Három évvel ezelőtt • egy vadmalacot talált a kör- : nyékbeli erdőségben, s felnevel- ■ te. A már felcserepedett vad- { koca hűséges kutyaként követi : gazdáját, aki rendszerint vele ■ indul vaddisznólesre. A háziasí. ! tott vaddisznó annyira megszok- ! ta az emberi környezetet, hogy : magától is hazatalált a vadász- ■ házhoz egy-egy kiruccanása ■ után. : Mik vannak... Egy ismert milánói szabó mondta: „Könnyebb manapság a szalmaboglyában tűt találni, mint egy lány kezében.” * Rita Haywort interjújából: — Életem öt legjobb esztendeje az volt, ami 29 és 30 éves korom közt zajlott le. * Az Indiana állambeli Clintonban egy fiatal és csinos nő ruháit a karjára rakva, teljesen meztelenül jön ki a pszichológus rendelőjéből és vidáman felkiált: — Csodálatos! Most már nincs semmi gátlásom! * Az őrmester az újoncokhoz: — Gyorsan álljatok libasorba, egyik a másik után, abc-sor- rendben, a legkisebbek legyenek elől! * Georges Courteline színpadi szerző, regényíró mondta: — A jó ízlés gyönyörűsége: idiótának tűnni egy fajankó szemében! * Tiné szobrász töprengése: Néha gyűlölöm magam és ilyenkor nagy probléma számomra, hogyan szeressem felebarátomat, mint önmagamat. * Az apa szeretne telefonálni és így szól a kislányához: — Aranyom, ha befejezted a beszélgetést a vőlegényeddel, leszel szives majd a rúzst letörölni a kagylóról... S e I e PÉLDÁI? MAGYARÁZAT ! figy elmegyógyintézetben két ápolt egy nyitott csatomanyílás- ba bámul és számol: — „Tizenegy, tizenegy, tizenegy ...” Egy ápoló odamegy és kérdi, hogy mit csinálnak. Erre megragadják, beledobják a csatornába és tovább számolnak: — „Tizenkettő, tizenkettő, tizenkettő .. c t á k ELIDEGENÍTHETETLEN JOGOK Párizsban egy eléggé idős. de azért nagyon élénk űrvezetőnőt megállít a közlekedési rendőr: — „Tudja ön, asszonyom, hogy jeleznie kell, hogy merre megy?” — Nem teszem! — kiált fel a hölgy — kizárólag az én dolgom, hogy merre akarok hajtani. En és a kisöcsém Pénteken volt a bemutatója Békéscsabán Szilágyi—Eisemann: Én és a kisöcsém című zenés bohózatának. Képeink az előadás két jelenetét idézik. „En és a kisöcsém” — Gálfy László és Romvári Gizi. Frici kisasszony és Katóka — Barcza Éva. Romvári Gizi. (Fotó: Demény Gyula) Skót tüzérség
