Békés Megyei Népújság, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-15 / 63. szám

1848.

március 15

Petőfi a rab népek hajnal- csillagának nevezte 1848-at, Perczel Mór Messiásnak mondta, aki majd „a népeket a zsarnokok körmei közül kiszabadí- tandja”. Elvárás, igény, program ez — egy egész népé: szabadulni akart végre a „zsarnokok körmei közül”. A forradalom győzött, azután önvédelemre kényszerült, végül elbukott. A túlélők és az utókor összegezte a hagyatékot — természetesen, a maga módján, s osztályarculatának megfelelően. Az igazi örökösök számára dicső és nehéz volt az örökség, mert nekik nem annyira megoldásokat, mint inkább programot hagyott 1848, az illetéktelenek éppen ennek örültek, mert megkönnyült a hagyaték céljaikra történő felhasználása: 1848. március 15-öt, Kossuthot, Petőfit az elnyomó osztályok önös szándékaik csalogató cégéréül, vállalkozásaik igazolására és propagandájuk fedezetéül használták. A jogos örökös csak jó hetven évvel később jutott hozzá a hagyatékhoz: a proletár- diktatúra célul tűzte ki 48 eszméinek megvalósítását és meghaladását. Sajnos, e dicső forradalom után ismét program maradt, mert munkásosztályunk történelmi jelentőségű vállalkozását vérbe fojtották „a zsarnokok körmei”. Huszonöt esztendős elnyomás következett, s csak a felszabadulás után tűzhette népünk zászlajára Kossuth és Petőfi nevét, és foghatott hozzá az örökség eszméinek megvalósításához.

Huszonöt éve élünk szabadon, rendelkezünk élőnkkel, lehetőségeinkkel, mégsem akarunk fellengzős kifejezéseket használni, de történelmi tény: Jtossuth, Petőfi eszméinek nagyobb részét már megvalósítottuk, számtalan dologban «okkal magasabb szintre jutottunk, s amiket még nem értünk el, ott vannak célkitűzéseink között. Napjainkban éppen azon dolgozunk — ezt a célt szolgálja egész gazdaságunk Irányítási rendszere —, hogy a célkitűzés: nálunk „a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet”, ne csak „a jognak asztalánál mind egyaránt” helyet foglaló népünk joga legyen, hanem a létrehozott árubőség alapján mindennapos lehetőség, s hogy „a szellem napvilága ragyog minden ház ablakán” célkitűzés is élt valósággá váljon ebben hazában, azon dolgozunk, hogy eltüntessük a falu és a város közti különbségeket, olyan anyagi jólétet biztosítsunk, amely megengedi legjobbjaink és a világ legelső alkotói szellemi termékeinek bejutását a munkás-, a parasztházakba. Reméljük, hamar eljutunk erre a feljettségi fokra. Nem úgy, hogy egyszerűen kijelentjük: valóra váltottuk Kossuth és Petőfi örökségét, s ezzel indokot és igazolást találunk valamiféle „megálljunk”-ra, mert hisz „Itt van már a Kánaán”, hanem az ő cselekvő buzgalmuk korszerű kiegészítésével elért, magasabb és fejlettségi szintre jutással és törekvéssel.

1848-nak vannak katonai vonatkozásai is, hiszen ez az esztendő a harci riadó éve is, volt. A katonai, a védelmi kérdések ekkor már felmerültek. Méghozzá nem egyszerűen teoretikus -nődén, hanem a haza, a forradalom fegyveres megvédésének, \ harc vállalásának formájában. \z élethalál-küzdelemben a nép -yőzedelmeskedik, s ezzel olyan példát adott az utókornak, amely hetven évvel később, a proletárdiktatúra vörös hadseregét, majd az 1945-ben szerveződő új néphadsereget Is lelke- sitent tudja, de a forradalom ügvéhez való hűségben, az ön- feláldozásban, a nehézségek és fáradalmak vállalásában, a haza védelmére való serény igyekezetben ma is mindnyájunknak eszményeket ad.

Sz. Gy.

A megyei filmtár katalógusa évfordulókra. ünnepekre

Eredményesen zárta az elmúlt évet az Endréd! Szabó Ktsz

A Megyei Művelődési Központ annotált filrmkafcalógust adott ki Évfordulóinkra, ünnepeinkre címmel. A filmjegyzé(k a Megyei Művelődési Központ Film-. és Szemléltetőeszközök Tárának anyagából ismerteit mintegy száz aktuális művet A felszabadulás történetét, huszonöt éves fejlődésünket bemutató filmék jelentős dokumentum-értékkel rendelkeznek, hi- |

telesen ábrázolják felszabadult országunk, népünk életének egy- egy mozzanatát. A felszabadulási műsorokban, irodalmi összeállításokban, egyes előadások szemléletesebbé tételében, önálló filmestek keretében jól hasznosíthatók.

A filmjegyzék a Lenin-cente- náriumi műsorokhoz is segítséget ad, s bő választékot közöl a Szovjetunióról szóló filmekből.

Az Endrődi Szabó Ktsz március 7-én tartotta meg mérlegzáró közgyűlését, melyen Hornok László elnök számolt be az 1969. évi eredményekről. Elmondotta, hogy az első negyedévben nem mindig sikerült a szükséges alapanyagok időben való beszerzése. A második negyedévben azonban megkezdődött az exporttermelés is, amikor már fennakadás nem volt.

Rendhagyó tavasz Csárdaszálláson

Nekivágjunk, János?

— Nem is tudom. Átkozottul nehéz lesz — néz maga elé néhány pillanatig a GAZ vezetője, azután a főagronómusra. A 1 két férfi szeme sarkában mo- 1 soly bujkál.

— Próbáljuk meg. Ha netán

bentragadunk, majd csak kitoljuk ezt a szekeret — Int Ku- rilla György, a csárdaszállási Petőfi Tsz főmezőgazdásza a terepjáró felé. A GAZ vezetőjét láthatóan mellbevágja a fitymálás. S zen tpé téri János

nem hagyja annyiba, megvédi a gépkocsiját.

— Ezt a szekeret? Arra ugyan várhatnak, amikor ez cserbenhagy engem. Gyerünk!

S a vízzel, nehéz fekete sárral, kátyúval borított dűlőútra kanyarodunk. A vezető terepre kapcsol. Fröccsen a sár és a kocsi mögött zubogva ömlik vissza a kerekek vágta vályúba a híg massza. Bőg a motor.

A gépkocsivezető keze-lába úgy jár, mintha egybenőtt volna a géppel Néhány száz méter után elakadunk. A gépcsoportvezető,

B. Tóth Sándor kajánkodva felajánlja, hogy segítségül hiv egy 1 traktort. A gépkocsivezető csak | int A mintegy 4 kilométeres | utat jó 20 perc alatt küzdötte le az ember és a gép, de végül csak eljutottunk a termelőszövetkezet Győzelem központjába, a gépműhelyhez. A vezető, Bereczki Dénes kicsit meglepődik azon, hogy kocsival érke- zünk, majd szívesen ad tájé- • koztatást.

— Tessék, jöjjenek be — in- ; vitái bennünket a szerelőmű- ! helybe, ahonnan olajszag csap : orrunkba és az egymáshoz csa- : pódó fémek csengése hallat- ; szik.

— Elég jól állunk a tavasz- « várással. A szövetkezet 28 erő- ! gépéből húszat már magjavítot- : tunk. Bármikor kezdhetik a : munkát. A többi? Sajnos, al- j katrészhiány miatt késik a ja- ■ vitásuk. Nagyon sok alkatrészt i nem kapunk meg a kereskede- s lemben. Az MTZ 50-es vonta- • tóinkhoz úgyszólván semmit, : még az első kerekek gumijait i sem.

— Mi van a vetőgépekkel, « boronákkal és a simítókkal? — » veti közbe a főmezőgazdász. A : gépműhely vezetője magabizito- i san nyitja meg a hátsó udvarra 5 vezető ajtót.

— Tessék, nézzék meg.

S az udvaron szépen elren- j dezve • állnak a fogasboronák, ! vetőgépek, láthatóan frissen S pótolt alkatrészekkel és a ta- | lajsimítók is glédába sorakoz- • nak. A kovácsműhely fél eresze » alól égett szaru csípősen érne- j lyítő szagát csapja orrunkba a I szél. Szilágyi Antal kovács szakmunkás kezében ütemesen jár a patkolókalapács, s mindig pontosan oda csap, ahová kell. A lovak türelamesen állják a tortúrát. A szerelőműhelyben Győri László és Petne- házi Mihály nyakig olajosán fogadja köszönésünket, s csak úgy munka közben válaszol kérdéseinkre. Nem érnek rá, sietnek. A Zetor 3011-es főjavításával is készen akarnak lenni, hogy mire az időjárás engedi, ez a gép se álljon a műhelyben. A 42 szakember, aki a I műhelyben dolgozik, tudja, hogy ügyességüktől függ a ta- j vaszi munka sikere. Érthetően ! nem akarnak szégyenben maradni, így hát keveset törődnek velünk. Csinálják amit kell, mert az idő sürget. Nem is zavarjuk őket.

A központba már a járt úton tértünk vissza és örülünk, hogy nem maradtunk ott a vendégmarasztaló dűlőúton.

— A tavaszi munka? Bizony, az időjárás alapos gondot okoz. Huszonöt emberünk napok óta állandóan a csatornákat ássa, hogy földjeink mentesüljenek a belvíztől. A felsőföldi részen pedig szivattyúval dolgozunk. Majdnem száz holdon van bélés talajvizünk. Jó lenne, ha az idő most már javulna.

— Hogy állnak az őszről elmaradt szántással? — kérdem a szélcserzett arcú főmezőgazdászt. Magabiztosan válaszol.

— Nem panaszkodhatunk. Rizstelepünkön van még 150 holdnyi szántanivalónk. Ezenkívül még 100 holddal szeretnénk bővíteni a telepet, A gátak építéséhez viszont csak akkor foghatunk hozzá, ha az idő javul. Nem sok ez, hiszen 4955 holdon gazdálkodunk. Jelenleg? Az egyedüli lehetőségünk, hogy a fej trágyázással haladhatunk. Még 900 holdra kell leszómunk a vegyszereket. A repülőterünk

sajnos elázott — mosolyodlk el, amikor a repülőteret említi —, pedig a 900 holdból a felét repülőgépről szeretnénk megszórni.

— Mennyi lesz a tavaszi vetésük?

— Várjon csak! A vasútnál... igen, a cukorrépa... na és a napraforgó, valamint a rizs. összesen 2300 katasztrális hold.

S a jó gazda büszkeségével mondja el, hogy a vetőmag mindenhez elő van készítve, megtisztítva várja a Jó időt, hogy az éltető földbe kerülhessen. Igaz, hogy más években ilyen tájban már élénken zsongott a csárdaszállási határ, vetettek, boronáltak, simították a talajt és erőgépek dohogásától visszhangzott éjjel-nanpal a mező. A rendkívüli időjárástól azonban most sem ijednek meg a csárdaszállásiak. Mindennel számolnak, nem tétlenkednek. Percnyi pontossággal kalkulálnak minden eshetőséget. Bárhogyan is alakul a tavaszi időjárás, a Petőfi gazdái úgy tartják, az ember ura a földnek és ismereteinek birtokában még a természet erői sem árthatnak lényegesen.

Amikor a főagronómustól elköszönök, kemény kézszorításában érzem az erőt, amely képes megbirkózni a rendhagyó tavasszal.

Botyánszki János

ff

30.

Lassan hajnalod ott 1945. április 29-én. Tkacsev ezredes, az

1. Bjeloru&z Front Bruchmühle mellett. Strausbergben berendezkedett vezérkarának tagja, halálosan kimerült ás álmos volt Nem csoda. Hat napja jött a különparanos, hogy neki kell gondoskodnia a berliniek élelmiszerellátásáról. Egész éjszaka jelentések és statisztikák felett görnyedt. Számolt és újra számolt Egy percre sem dőlt le, cigarettával és feketével tartotta ébren magát.

Berlinben több mint kétmillió- an maradtak. Leírhatatlan a káosz, a lakosság éhezik, betegségek tombolnak, járványok fenyegetnek, a közlekedés megbénult. Berlin 33 000 kórházi ágyából 8500 maradt. A lakosság a teljes kétségbeesés szélén állott A nácik által megállapított napi fejadag 200 gramm kenyér, 25 gramm hús, 400 gramm burgonya, 10 gramm só és cukor volt de egy szemernyi zsiradékot vagy tejet sem tudtak biztosítani.

„Ez éppen hogy csak az éhen- haláshoz elég” — mondotta az ezredes a köré gyűlt tiszteknek.

3»

..Sajnos, amíg a városban harcok dúlnak, nem tudjuk a fejadagokat emelni.” Ismét írásait tanulmányozta és kétségbeesetten állapította meg, hogy a város készletei még ezeket a fejadagokat sem képesek biztosítani. Tkacsev határozott: „Ilyen körülmények között igénybe kell' vennünk a hadsereg készleteit, mert különben éhenhalnak az emberek. Berzarin elvtárs már utalt arra, hogy a hadseregnek kell gondoskodnia a lakosságról.”

*

Április 29-én este Berlin már csak égő, füstölgő, kísérteties romhalmaz volt, A levegő bűz- lött a hulláktól, a lótetemektől,

a hamutól és az üszkös romoktól.

A város nagy része már szilárdan a Vörös Hadsereg kezében volt. A fasiszta védelmi vonalakat áttörték. Már csak néhány, egymással gyér összeköttetésben levő harci egység képezte a „frontot”. Az egyik csoportot Friedrichshainban zárták eörül. Egy másik kötelék maradványait az Alexander Platz- nál már tizenötször kergették a tűzbe egészen az utolsó emA szövetkezet sok terméke «9 jutott a Szovjetunióba, Csehszlovákiába és az NDK-ba, sőt az NSZK-ba, Finnországba, Hollandiába és néhány afrikai országba is. Egy NSZK-cég megrendelésére több tízezer női blúz készült, melyhez az anyagot is biztosították

Főként az exporttermelés eredménye, hogy a szövetkezet egymillió forint nyereséget ért el. Ebből a felosztható rész több mint 263 ezer forintot tett ki.

Az eredményt elősegítette a munkaverseny is. Az elmúlt esztendőben a szövetkezetben öt szocialista brigád dolgozott. Munkája alapján egy fő kapta meg a Szövetkezeti Ipar Kiváló Dolgozója, négy pedig a Kisipari Szövetkezet Kiváló Dolgozója kitüntető jelvényt a vele járó pénzjutalommal.

Sztanyik Károli

Szovjet est a Magyar Televízióban

Március 25-én szovjet estet sugároz a Magyar Televízió. A változatosan szerkesztett gazdag programban, bevezetésként egyórás összeállítás ad képet a Szovjetunió tájairól, majd friss tájékoztatás következik a szovjet tudomány legújabb eredményeiről. Ezt követően vidám zenés műsorban lépnek fel a szórakoztatás, a nevettetés legjobb szovjet művészei. Ebben a blokkban a cirkusztól az operáig mindenki találhat kedvére. valót.

Az esti műsor kiemelkedő darabja- a Virinea című film, amely a forradalom napjaiban játszódik, s egy asszony hősiességét mondja el magas művészi színvonalon.

A szovjet televízió estjét komolyzenei művészfilmmel zárják. (MTI)

bérig. A Leipziger Strasse páncélöklöktől volt hangos. A char- lottenburgi műszaki főiskola romjai között gránátos és népfelkelők véreztek el.

A vörösgárdisták rohammal foglalták el a Moltke-hidat. A romhalmazokon át szovjet egységek közelítették meg a Reichs, tag épületét. Itt, a Birodalmi Kancellária körül tombolt a leghevesebben a csata.

A „hősök bunkerében” 22 órakor tartották az utolsó megbeszélést. A Hitler Adolf nevet viselő emberi roncs, • sápadtan, reszketve értesült, hogy a Vörös Hadsereg páncélosai az Anhal- ter-pályaudvamál állnak, más szovjet kötelékek már elérték a Potsdamer-teret és géppuskáikkal a Hermann Göring utat pásztázzák; a birodalmi kancellária épületétől 200 méternyire levő birodalmi légügyi minisz térium pedig nem tartható sokáig.

• » *

A repülőgép április 30-án szállt fel a Moszkva melletti vnukovói repülőtérről. Lassan feltűntek Németország határai. Frankfurt am Odertől keletre, a calaui tábori repülőtéren szállt le. Nyolc utasa volt: német antifasiszták. Németország Kora- nunista Pártja Központi Bizottságának küldöttei, az Ulbricht- csoport, vértől áztatott, de felszabadított földre lépett.

A csoport tagjai 12 esztendeig folytattak veszélyekkel teli. antifasiszta tevékenységet. Teljes erővel küzdöttek a fasizmus ellen, a hadifogolytáborokban tevékenykedtek és életük kockáztatásával, felderítéseket végeztek a szovjet—német határ mentén.