Békés Megyei Népújság, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-01 / 27. szám
Jankovich Ferenci Veled maradtam Végre győztem önnön háborúmon, egy kis napfény, áttűzött borúmon! Futó mosoly volt, pld gyermeké. Míg áll a háború, a szörnyeké. Miért, míg gyermek: biztatás, mosoly — es mire felnő: kárhozás, pokol? Van unokám. Nem hiába kesergek: hogy miért lesz ördöggé a gyermek? Hamis gyógymer a bölcsesség, belátom. Rossz orvosság az ég derűje, mákony. Többet ér sok rossz „gondolat” helyett egy ezüsthíd a Balaton felett?. Karácsonyra, lm, veled Itt maradtam, — Kár, li az ezüsthíd is járhatatlan! Vigaszom is te vagy, kis legény, csillagszóróm szemedben a fény. Nem tudom, mtre me gneisz, lelkem-Ielke, fénykorona borul-e még fejedre? Arcodon megmarad-e a mosoly? S ml vár? A kard? A kereszt? vagy a toll? A vágy az vágy... Ez nem csalóka álom, há meghalok is, átüt a halálon és mindenen túl csillagzik reád: hogy tebenned már szebb lesz a világ. A 426. novella Sass Ervin írása A novellista sok novellát korom mindent befed. Nem perc alatt kiszámította, irt már életében, amikor kell az embernek pózokba hogy a tizenöt perc kiesés rádöbbent arra, hogy sem- vágnia magát, meg álarco- mi érdekeset nem írt, és kát sem kell felraknia és a talán a sors különite kegye, tetőn mindig jó a levegő, hogy eddig is megélt be- Szóval leírta a címet: lőlük. , Akkor elhatározta, hogy UTAZAS megírja az igazit, melyben _. ... ... ., nem hemzsegnek a szer- , K Játszott az ujja! késztől szempontok, mint a közt * SolyóstoÜal, kíné- szárnyas hangyák és csak az ablakon, az lesz benne, aminek ben- yilá? VlU«*e el" ne kell lennie. kezdte volna, mert eszébe jutott, hogy tegnapelőtt írta meg a négy százhúszon. pénzben mit jelent, de aztán megnyugodott, mert döntése értelmében most olyan novellát ír, amit úgysení közöl egyetlen szerkesztő sem. Már a címe is rossz- Utazás. „Mi ez? — bámul . majd rá kiguvadt szemekkel a szerkesztő, hová utazol? Vagy ki utazik? Egyházit. Az általános, egyenes, nagy novellát. A címe; UTAZÁS Ott van legfelül. leihet folytatni. A cím persze szimbolikus. Valahonnan valahová. Az élet. A kicsi, a vacak, a csodálatos, a fenséges, a nevetni való. Hát ezért, a címe: Utazás. Néha első osztályon, néha harmadikon. Végül a Szent Mihály lován. Marha.'ág így írni, gondol-a, a fiatalok azt se tudják, mi az. Aztán megnyugodett: a fiatalok el se olvassák ezt a novellát, de nem is olvashatják, mert nem Jelenik meg sehol. Még meg sem írta, már halálra van ítélve. Akkor minek koptatni azt a kis fémgolyót, ott * toll heSzép, fehér írópapírt szedett elő a fiókjából, kipattintotta a golyóstollat, 8löák és felírta a címet: UTAZÁS A témát már régen ki megjelent négyszázhuszonegy jó kis pénrt kapott értük, de semmivel se tÖb-’ gondolt— * nov.lt. hte “í egy negyvenéves férfi lesz, aki öt flekken megírja élete nagy novelláját és ami- . , , kor megírta, rájön, hogy ^ színvonalon, és az Adriáahhoz kellett, hogy megnyugtató színvonalon éljen; Párizs már kívül esett ezen ra is tíz évig várt. Novelláit a szerkesztők szeretelfecsérelte az idejét az egész irodalommal és sok- ... . kai jobban tette volna, ha ték’ ™ert mindig kifejeztek húszéves korában elmegy vala™ ■“““*• "főpontot, kéményseprőnek, úgyis ki- jó irányba hatottek; Per* haló szakma, és a NAPONTA MAS Fiafa! novellisták antológiája Ezt a kötetet sokan Ennyi tehát elöljáróban, tér, Simonfíy András és vártuk. Elsősorban pei^ze nézzük a „Naponta más’’ Vágó Péter. Áttételesebb, KlsÜ&rzStc ^zi^nlíjigtön ut£* szerzőit. Egy valami azon- nagyobb szerkesztési mű- Hj£k:n»i, éjfegöli. nal szembé tűnik: azok a gondot kívánó elbeszéléséért;; vártuk-annyira? Ismer- szuggesztis stílusok (He- kot, Vathy Zsuzsa, Beremé- jük már az úgynevezett mingway, Fitzgerald, Sa- nyi Géza, Ungváry Rudolf kgzepnemzedék szerzőit, linger, Kerouac, Updike) és és Mózsi Ferenc írt. Bere- Orkényt SzBkonyit, Moido- stílusirányzatok, a francia ményi Svéd királya remek t,uVU!rfár á nouvflle roman, az ameri- alapötletre épít, szerkezeti kai új próza és a minden megoldása és megírása eddiginél közelebbi távol- azonban túlegyszerűsített, keleti, elsősorban japán ebből következően pedig szép próza úgy hatnak és sokat veszít szuggesztivitá- jelen ikernek a fiatal no- géból. Nem a legfiatalabb, vellisták műveiben, hogy mindenesetre a legjobb, *aink élménvanvagát. &z ^n<3szerirrt már fel 86111 hallatlanul szellemes nomindmáig csak folyóiratok- tünik- Hogy 011611 JÓ **1 vella szerzőjére, a már köfekete sze> a szerkes2t°k csak ko. telességbő! olvasták. Ha olvasók lettek volna, bele sem szagolnak. A négyszázhuszonöt novellára elkoptatott tíz töltőtollat, harminc golyósat, és számtalan ceruzát, írógépre nem futotta, azt a szerkesztőségből vitt haza, amíg ki nem szúrták és udvariasan vissza nem kérték, tisztítás űrügyén. Aztán. a gépet más kapta meg, r,Á, mwrj;., m A négyszázhuszonötödik után ilyen, aránylag elviselhető szituációban készült a négyszázhuszonhatodiknyes antológián túl már a harmadik-negyedik önálló kötetnél tartanak. Azt a nemzedékét— azonban, amely az ellenforradalom utáni időszakból,'napjainkból merítheti és meríti kából ismertük. Jól, rosszul? Az utóbbi a helytálló) hiszen elszántirodalómbarát A „Naponta más” szerzői ^^1 jg rendelkező Nádas olyan irodalmi légkörben páterre kell felhívnunk nőttek, amely magától ér- még a figyeimet. Az „Ea- tetÓd6en *** * VÍlá8Í/™dl tévedek” a saját erejét Ajtony, Módos és a többi- egeszen ÚJ es modern pontosan ismerő, nyelvvel, ek novelláit Űj írásról— aikotasaira' Mindezt úgy, sblussal, modern szerke- Üj írásra nyomon köves- bogy. köaben nemvalnak zettel, csillogó könnyedségéül »Hemingway vagy Salinger gel Wn0 novellistát mutat. Ä Manvefő Kiadó eplgonjaivá> .hanem olyan Ennyit a „Naponta más” A raagveio iuaao ü- pr6zát teremtettek, szerzőiről; pontosabban, hoz, miután elhatározta, áltálán, mi az, hogy Uta- hogy ezúttal egyetlen cél- zás? Az én lapem novellája lesz: megragadni végre jában ne utazzon senki, ha- valaml általános emberit, nem üljön a fenekén és így történt, hogy saját hozzon. Építse a, szóval életét választotta, mert at- kere8Se a Pénzt. Esetleg tói tartott, önmagán kívül azért> h°Sy nyáron senkit sem ismer megfe- utazhasson. A Balatonra lelően, és ebben a négyszázhuszonhatodik novellában nincs mellébeszélés. persze nem, mert az a külföldieké! De mondjuk a Sóstóhoz, vagy, ha tehetőMoet már aláhúzta a cí- *bb> 8 Magas-Tátvállalkozása tehát minden- amejy a többi nemzeti iro- ^ képpen jelentős;’irodalom- daloinh02 hasonlóan történetileg is az, hiszen d€rIlj kísérletező, néhányukról, hiszen r00" akadtak olyanok is, akikugyan- kel nem foglalkoztunk. Rangsorunk korántsem szentírás: azokra a fiatalokra akartuk olvasóink figyelmét felhívni, akik ebben az antológiában fivitathatatlan, hogy a most akkor magyar. kötetbe gyűjtött „szerzőhad” új magyar irodai- Jó példa ©rr© a kö- munk egyik kilométerkövét tét nyitó írása, Ajtony Aris jelzi. A kiadó által fel- pád tollából. Az „Elmen- vázolt kép persze nem a tem Cselebihez” nyelvében, “'éí^*"tehetsé legpontosabb, sokan hiá- műfajában eleven, a teena- noveiiákkal jelentkez- nyoznak a mostani anto- ger-világot otthonosan jaró ^ Egyúttal arra a tényre lógiából. Nem tudjuk mi- jól szerkesztett novella. Ha- ^ hogy éfdeme6 lrodalml ért nem kapott helyet a sonló, bár a közvetlenebb folyóiratalnk üj bemutat- kiváló Ördögh Szilveszter, élményanyagra épített és ^ SMrzóinek pályáját Munkácsi Miklós vagy Vá- azt kissé dirrekten tükröző figyelemmel klsérnl his2en mos Miklós, ugyanakkor írás Nádudvari Anna Úgy a min<Jen mások milyen szempontok élni, ahogy kell és Szántó számú ^ nem alapján jutottak szóhoz? Erika Mit csinálnak télen D§ hát, úgy látszik minden a hobók? című novellája, antológia esetében az a Ugyancsak ezt a hagyomá- stílszerű, ha nemcsak a nyos elbeszélő irányzatot “tf mondani akarás tárpublikált anyag színvonala, követi a három dokumen- sadalmi méretű, örvendetes de a szelektálás módja tö- tatív értékű izgalmas no- szükségét is. lőtt is vita folyik. vella szerzője; Módos Pé- B. Máté egyszerűen az írás divatját jelenti, hanem a fontomét kétszer is: UTAZÁS Es írt Negyvenéves volt. Novellista. Iszonyú banális helyzet, hogy lehet valaki negyvenéves és novellista egyszerre? Az még érthető, arisztokratikus rába, esetleg a román tengerpartra. Egész belezava- radtam a hülye címedbe. Utazás. Mit akarsz ezzel mondani ?” Akkor majd kellő szerénységgel közli, hogy „légy szíves, olvasd el, remélem kiderül”. „Mindig ilyen címeket ha negyvenéves és regény- agyalsz ki”, mered vissza író, de, hogy csak novellis- rá a szerkesztő, ha egvál- ta, az nevetséges. talán eljutnak idáig,. „tele Megállapította ötimagá- vagy arisztokrata ullürök- ról hogy nem sokra vitte. kel”. Mire ő felveszi a Pszichológiai tanulmányai- kesztyűt, mert az Oroszlán ból sejtette, hogy ez a fúr- jegyéiben született, „allü- csa hiányérzet teljesen tér- röm az lehet, de legalább mészetes, ilyenkor minden gyalog járok”. Ez aztán férfi úgy érzi: semmit sem remek nagyot pukkan, mert csinált még, s ha hirtelen a gzerkesztő éppen akkor a fejére «dk egy rakéta vásárolta harmadik élesített gyújtófejjel mit gépkocsiját melyben na. hagy hátra az emberiség- ^ . . „ nek? Sovány vigasznak ta- P°nta úrvezetővé szellemül. látta, hogy egy-két csinos A tizenöt perc úgy elro- kis H-bomba után már hAnt, hogy alig tudott lélenne érdemes úgysem semmit hátrahagyni, azonban e pillanatban nem vigasztalta. Felmérte az életét. Szánt erre tizenöt percet, és addig letette a tollat, nem írt. Közben húsz másodpést tartani vele, és mire ez letelt, túl is volt egész élete számbavételén. Négyszázhuszonöt novella, eny- nyi. Satnya kis eredmény. Egyenlő a nullával. Szóval meg kell írni az Montázs: Wollmuth Frigyes gyén? Mert, ha nem írja meg, nincs mit halaira ítélni. És, ha nem írja meg, vége mindennek, még semmi' sem csinált. Mert ez lesz az igazi, a nagy novella. A siker, az út kezdete a csúcsok felé. Bár azt mondják, hideg van odafönt. Hó és jég. Talán nem is a'da- m«* a csúcsra törekedni? Jobb itt lent, Közép tájon. Melegebb van és még ba- rál is akad. De kár, hogy most egynek a neve sem jut eszébe, pedig megörökítené őket a halhatatlanságnak, mert ez nagy novella Itsz, csodálatos. A szerkesztő meg pukkadjon meg, és vegye megtiszteltetésnek, hogy végre a mancsába vehet egy agy novellát. Egy igazit. Általános emberit. Láthatja, a címe is mennyire általános és mennyire emberi: UTAZAS / Amikor újra elolvasta a címet, megijedt valamitől. Körülnézett a szobában, a könyvein, az íróasztalán, kinézett az ablakon is, óa megesküdött «ölni, hoey nem tudja, hová akar utazni Ilyen érzés egyszer fogta el, amikor megszületett és sírt, mint egy bo'ond kis állat. Pedig ans már nem is emlékezett, csak meséltek róla.
