Békés Megyei Népújság, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-28 / 50. szám
Üzemi kö és a tanulságok Ünnepelj Telünk! címmel hirdették meg ez évben' az állami és társadalmi szervek a műkedvelő művészeti csopor- I tok felszabadulási programját, j A program célját a felhívás így fogalmazza: „Célunk, hogy a művészetek eszközével a régebbi korok haladó klasszikus értékű műveinek a népművészet maradandó alkotásainak és az elmúlt 25 év művészeti„ eredményeinek bemutatásával elmélyítsük a hazaszeretetei erősítsük a Szovjetunió és népünk közötti barátságot. Segítsük elő a közönség és a művészeti alkotások találkozását, járuljunk hozzá a felszabadulás óta eltelt időszak gazdag, sokszínű ábrázolásához”; A megyei verseny lebonyolításával a rendező szervek — KISZ Békés megyei bizottsága, megyei tanács vb művelődési osztálya — igazodnak az országos kiíráshoz. Március, április hónapban -3- a művelődési intézmények bejelentése alapján — megyei zsűri utazik a bemutatók helyére. A kiemelkedő műsorösszeállításokból megyei bemutatókat rendeznék május 2-án Eleken és május 3-án Csanádapácán. A megyei bemutatók után kerülnek a produkciók elbírálásra, (az országos szakemberekkel kibővített zsűri által) és az alábbi pénzjutalmak kerülnek átadásra. Csoport jutalmak: I. 8000 forint (KISZ megyei bizottság, | Szakszervezetek Megyei Tanácsa jutalma.) II. 5000 forint (MÉSZÖV jutalma), III. 3000 forint (KISZÖV jutalma.) Szőnyegből 28 millió (orint értékű áru A Bókésszentandrási Szőnyeg- szövő az idén jelentős mennyiségű szőnyeg készítésére kötött szerződést. A korábbi 17 millió forintos szerződéssel szemben az idén 28 millió forint értékű árut szállítanak a bel- és j külföldi kereskedelemnek, ösz- szesen nyolcféle terméket készítenek. Egyélű jutalmak: I. 2000 forint (KISZ megyei bizottság jutalma), II. 1000 forint (megyei tanács vb műv. osztály jutalma.). Szerkesztőik, rendezők: I. 3000 forint (megyei tanács v. b. műv. oszt. jutalma). II. 2000 forint (KISZÖV jutalma.). (ivanics) ■■iiHiiiiuiiiuMMfiuiii,! >l«laaaallt>«a,»«iaialB*i« ■■■•■■■■*■* bbbbbb A dombegyházi napköziben M i ■ ■■ , V.y. _ . H ’£ ) n y Két képünk a dombegyházi általános iskola napközijének ebédlőjében, illetve konyhájában készült. A felsőn a Darók Istvánné főszakácsnő irányította szakácsgárda látható; az alsón pedig a korszerű ebédlő és az ízletes étel örömeit élvező általános iskolások. (Fotó: Veress) taBaBBBBaBaaBBasaBaBaaBaBBSBBaasBaBaflBBBBBaa»*aB«aaaaBBaaBaasaBBaBaBBaBa«ssBaasBBaaBfl * a«BaBBBaBBaaaaaaBBa«aaaaaaaaaaaaaaaaaaaai A februárban zajló mezőgaz- ** dasági könyvhónap feladatainak egyikeként vetődött fel az egyébként „örökzöld” téma: az üzemi szakkönyvtárak alapjainak lerakása, illetve, ahol ez megtörtént, továbbfejlesztése, a dolgozók szakiroda- lommal való ellátása. Fontosságát bármelyik szakterületen képtelenség tagadni; a gazdaságirányítás fokozott önállóságot követelő rendszere pedig minden eddiginél nyilvánvalóbbá tette, hogy az eredményesebb gazdálkodás olyan követeimé)- nyékét is támaszt, amelynek csak szakmailag jól felkészült dolgozók felelhetnek meg. E gondolatok jegyében látogattunk ed a Forgácsoló- és Szerszámgépgyár békés- , csabai gyáregységébe. Ipari üzemről lévén szó, természetesnek vettük, hogy a szakirodalmi ellátás régen kflé- : pett a gyerekcipőből, s remélhetőleg már abban a stádiumban van, amikor is a szakkönyvtár igényfeltáró és kielégítő munkája mélységében és szélességében egyaránt megfelelő szintű. Tapasztalataink a következők: a műszaki könyvtár 1717 darabból álló állományát és további 119 darab külföldi szak- folyóiratból és könyvekből válogatott fordítását, 164 segédletét és 89 találmányi-szabadalmi leírását 102 olvasó használja rendszeresen. Ehhez tudni kell, hogy az üzemben mintegy 900 fizikai munkás, illetve műszaki alkalmazott dolgozik; ebből a létszámból az üzemi. könyvtárnak 77 értelmiségi és 25 munkásolvasója van. ó vagy rossz ez az arány? Kezdjük azzal, hogy meglehetősen kevésnek találjuk a 102 olvasót, még akkor is, ha nem kis problémákat okoz az a tény, hogy a szerszámgépgyár két egymástól független telephelyen üzemel. (Köztudott, hogy a Vandháti utcai gyáregység után a közelmúltban épült fel a konzervgyár mellé települt új j komplexum^) Kevésnek tartjuk mindezek ellenére, mert a beiratkozott és a szakirodalmat folyamatosan használó tagok 75 százaléka értelmiségi, olyan műszaki, akinek kötelessége a legkorszerűbb gyártási eljárásokat ismerni, s csak 25 százalék a fizikai munkás. Az következne ebből, hogy a gépek mellett dolgozók számára felesleges a szakirodalom ismerete? Nyilvánvalóan nem. Egy közelmúltban, különböző ■tömegszervék által megfő- j galmazott dokumentum-sorait idézzük. „Az üzemi könyvtárak létesítése úgy célszerű, hogy a dolgozók munkaeszközként kapják meg a munkakörök ellátását segítő szakkönyveket Az üzemek vezetői éppen ezért tekintsék a szakirodalom termékeit termelőeszközöknek. A szakkönyveket és száki ápoltat — mint bármely más termelőeszközt —, tartós vagy végleges használatra adják át a szakembereknek, az üzem dolgozóinak.” A létesítés, az átadás megtörtént. Tehát műszaki könyvtárat, mégha az csak 4 szekrényt & egy ideiglenes helyiséget jelent is, ahol csak a legkülönbözőbb időpontokban lehet kölcsönözni és csak kölcsönözni: olvasni, böngészni, folyóiratokkal ismerkedni már nem —, tehát a könyvtárat létrehozták. Az üzem dolgozói rendelkezésére bocsátották, és mégis kevesen használják. pikkünk elején az üzemi könyvtár igényféltáró tevékenységéről beszélünk. Arról, hogy a könyvtár vezetője a lehető legpontosabban értesüljön arról, hogy válójában milyen témájú és szintű szakirodalom érdekli olvasóit. Ilyen jellegű felmérés — ha kissé spontán módon —, jelenleg is folyik a forgácsolóban. A megkérdezettek kis hányada válaszolt a kérdésre és csakugyan igénybe vette az igényei által beszerzett szakkönyveket; a másik csoport arra hivatkozott, hogy az őt. érdeklő alapfokú szakirodalmat magánvásárlás útján szerzi be, bár igaz, hogy ezek jó része nem az üzemben folyó termeléssel kapcsolatos; a harmadik csoport feleslegesnek tartotta a rendszeres könyvtárlátogatást, hiszen a gépek mellett dolgozó fizikai munkásnak „felesleges” ismernie a legtöbbször még kísérleti stádiumban levő gyártási eljárások leírását, hiszen azokat előbb-utóbb úgy is magkapja konkrét feladat formájában a gyár műszaki kollektívájától. A felmerült igények kielégítése tehát a megkérdezetteknek csak egyik csoportja felé irányulhat és így fordulhat elő, hogy csak 20—25 fizikai dolgozót érint ez a fajta könyvtári tevékenység is. (Az évente beszerzett mintegy kétszáz szakkönyvet szinte kizárólag a gyár műszaki kollektívája igényli.) Hogy mi lenne a járható út? Fokozottabb igénykeltés, feltárás, a kölcsönös lehetőségeinek javítása? Valamiféle ösztönzés? Erkölcsi vagy anyagi ösztönzés az olvasásra? Hiszen vitathatatlan: a szakirodalom ilyen, vagy olyan szintű ismerete minden gyári munkás és maga az üzem számára is előnyÖ6, sőt elengedhetetlen, I# érdesünket nyitva hagyjuk; a feleletet e cikk keretein belül aligha adhatjuk meg, annál is inkább, mert a feladat megoldására konkrét, üzemen belüli ismereteket feltételez. Mindenesetre a megoldásra való törekvés s az e területen élért eredmények már nem csupán a Békéscsabai Forgácsoló- és Szerszámgépgyár kollektíváját érintenék: segítséget adhatnának egy általánosabb érvényű válasz megfogalmazásához is. B. Máté 17. A német nv>nopóliumok urai tudják, hogy a háború elveszett. Visszavonultak u közélettől. Hermann Schmitz a Heidelberger—Schloss feletti luxusvillájában él; Carl Krauch Odenwaideban a Falkenhof-kastélyban ütötte fel tanyáját; Georg von Schnitzler mumaui birtokán élvezi az életet. A torkukban érzik a szorongást az 1918 novemberi forradalom megismétlődésétől. Hasonlóan élnek a vezető katonai személyiségek és tisztviselők is, akik már a háború utáni karrierjükön gondolkodnak. Ezért fektetnék olyan nagy súlyt arra, hogy már most elébe vágjanak a novemberi események esetleges megismétlődésének. Még a háború legutolsó napjain is kommunisták, „baloldali értelmiségiek”, haladó polgárok és szakszervezetiek ülnek a vádlottak padján a „néptörvényszéken.” és a különbíróságokon. Amikor a vádlottak a bírósági terembe lépnek, az ítélet már régen készen áll, s a tárgyalás nem más, cinikus komédiánál. A bírók és az államügyészek majdnem kizárólag csak halálos ítéleteket hoznak és azonnali végrehajtást rendelnek el. Hogy csali néhány nevet említsünk közülük: dr. Bull. dr. Bruchhaus, dr. Ebeling, Eckert, von Döllen, dr. Schreitmüller, dr. Kanter, dr. Steiner, dr. Klier. Ezerszáz- nyolcvannyolcan működtek annakidején hasonló funkciókban. 80 000 embert ítéltek halálra Németországban és a fasiszták által megszállt országokban. 714- en közülük még ma is hivatalban vannak Nyugbt-Námetor- szágban, a többiek 1300—1800 márka nyugdíjat kapnak. Dr. Kanter vérbíró nyugdíjaztatáséig főbíró volt Karlsruhe- ben, a szövetségi alkotmánybíróságon és különleges „érdemeket” szerzett Németország Kommunista Pártjának üldözésében. Dr. Liautz beperelte a bonni pénzügyminisztériumot azzal az indokkal, hogy jelenlegi 1750 márkás nyugdíja „nincs arányban” szolgálataival. *•» A Brandenburg Havel—Gör- den-*i börtön komor helyiségeiben 1945-ben megállás nélkül működött a nyaktiló. Volt nap, amikor 40 kivégzést hajtottak végre. A megkötözött áldozatot mez. télén felsőtesttel vezették a helyiségbe. Az államügyész a cilindert és kesztyűt viselő hóhérhoz fordult: „Hóhér, végezze kötelességét!” A hóhér akkor erőteljes mozdulattal rántotta széjjel a fekete függönyt, amely mögött láthatóvá vált a vesztőhely. Az elítéltet a következő pillanatban a vérpadra dobták, s a bárd lesújtott. Dr. Eisert. mint „végrehajtási megbízott”, röviddel a háború befejezése előtt még a kivégző- helyeken teljesített szolgálatot, Több mint ezer ítélet-végrehajtást ellenőrzött. Ma törvény- szélei igazgató Würzburgban. A háború befejezése után Re- ichardt hóhér müncheni luxusvillájában megírta „visszaemlékezéseit”. A Quick című képes folyóirat elég szemérmetlen volt ahhoz, hogy 45 000 márkáért megvásárolja tőle és leközölje. ■»** Március közepén egyre tarthatatlanabbá vált a fasiszta veA BETONŰTÉPÍTŐ VÁLLALAT Kaidoslkúti Építésvezetősége keres 1 év időtartamra Békéscsaba belterületén, műút mellett olyan 4-5 helyiségből álló lakást, ami iroda céljára megfelel. KERESÜNK még 4 bútorozott albérleti szobát 1—2 személy elhelyezésére. Levélcím: Betonútépítő Vállalat, Kardosikút, telefon: Kardoskút 12, 243
