Békés Megyei Népújság, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-27 / 49. szám
Változatlan mikroklímában gazdaságosabb a hústermelés sertéstenyesztési eljárást dolgozatot ki dr. Pátzay József, a Keszthelyi Agrártudományi Főiskola Mezőgazdasági Termelés- fejlesztési Intézetének főtechnológusa. A figyelemre méltó módszer azon a biológiai megfigyelésen alapszik, amely szerint a sertésállományt nemcsak a szokásos betegségek veszélyeztetik, a mikroklíma változása is nagymértékben igénybe veszi az állatok védekező képességét. A költözködéssel járó stre&sh a tások csökkentik a hústermelést, nagyfokú étvágytalanságokat okoznak. A hagyományos sertés- tenyésztési eljárások szerint há- romszor-négyszer költöztetik a sertésállományt; amíg a kismalacból hízó lesz. Az új módszer lényege, hogy ugyanazon a helyen nevelik az állatot a születésitől a vágósúly eléréséig. Ezzel jelentősen növelhető a súly- gyarapodás és csökkenthető a betegségek száma. Ä tenyésztési módszerhez meg. felelő óltípusokat, automatikusan működő etetőberendezésekei is szerkesztettek. Az évszaktól függetlenül optimális páratartalmat és hőmérsékletet biztosítanak. Az eljárás gazdaságosságát bizonyítja, hogy amíg az ismert tenyésztési módokra épített sertéstelepek beruházási költsége 12—18 óv alatt térül meg, addig az egyfázisú geqrgikon sertéstelepek hat óv alatt visszatérítik az összeget. A keszthelyi georgikon sertés- ólak építését tizenöt fezben kezdték meg. Az új típusú ólakból 1973-ban már 80 ezer hízó jut el a vágóhidakra. bam a városi közjegyző hat szobából álló lakásából a lakáshivatal két szobát más rászorultnak utalt ki, mire a közjegyző az igazságügyminisztériumba táviratozott jogorvoslásért. E távirat kapcsán a jegyzőkönyv szavait idézve „a hozzá hasonló monoklis reakciós tanácsos a fellebbezésnek helyt adott és a városi lakáishivatai által hozott határozatot megsemmisítette.” A békéscsabai városi nemzeti bizottság azonban a következő indokolással szerzett érvényt az eredeti, helyes határozatnak: „Amikor még kibomibázottak romlakásokban húzódnak meg, addig kétszemélyes családnak teljesen felesleges hatszobás lakás.” A városok nemzeti bizottságai esetében, néhány kivételes esettől eltekintve megállapítható, hogy a nemzeti bizottságot alkotó pártok és szervezetek magatartását a7 elvi egység jellemezte. Különösen nagyra kell értékelnünk ezt a törekvést abban az időszakban, amikor az új élet megindításánál súlyos örökségként legfeljebb csak az önérdekből fakadó széthúzást lehetett tapasztalni. Amikor 1945 szeptemberében az Országos Nemzeti Bizottság nagyobb összefüggésekben jelölte ki feladatait, többek között azt az igényt fogalmazta meg, hogy az „ország élő lelkiismerete” szeretne lenni a kormány felé. A Békés megyei városok nemzeti bizottságai kisebb köz- igazgatási vonatkozásban kezdettől fogva teljesítették ezt a feladatot: Békés megye városi lakosságának méltó szószólói, képviselői voltak. (Folytatjuk) Takács László Merre tart a szakmunkásképzés az élelmiszergazdaságban? Sok szó esik az utóbbi időben arról, hogy van-e jövője a mezőgazdaságnak és az élelmiszeriparnak. A vélemények megoszlanak. A lakosság körében az a téves nézet terjed, hogy az élelmiszeriparnak nagyobb jövője van, mint a mező- gazdaságnak. A helyzet megítéléséhez nyugodtan mondhatjuk, hogy az élelmiszeripar előtt olyan jövő áll, amilyet a mező- gazdaság biztosít. Kézenfekvő ez a következtetés, hiszen, ha a mezőgazdaság nem látja el az élelmiszeripar valamelyik ágazatát, üzemét feldolgozásra alkalmas nyersanyaggal, akkor nem a mezőgazdaság jövője vitatható, hanem az az üzletpolitika, melyet a kérdéses iparág vezetői folytatnak. Az élelmiszergazdaságon belüi ma kialakulóban van a termelés koncentrációja. A termelés szerkezete a tényleges nagyüzemi méretek irányába fejlődik. Ez s jövő útja. S ha a megye tsz-ei- ben ilyen irányban fejlesztik a gazdálkodást, akkor csalt annyit mondhatunk, hogy biztos jövő. jó megélhetés előtt állnak közös gazdaságaink. Mindezt azért mondjuk, med a tsz-ek vezetőinek látószögébS! — sajnos a többségéiből — kiesik a holnap meglátása. A napi feladatok egy kéziben tartása szinte lehetetlenné teszi, hogv a legértékesebb beruházással a szellemi erők következetes gyarapításával is érdemben foglalkozásnak. Pedig ez igencsak fontos lenne, hiszen a tsz-ek jövője olyanná válik, amilyen mértékből megszerettetik az ifjúsággal a szövetkezeti munkát W ■ Érdemes csupán néhány pillantást vetni arra, hogy a MÉM vezetői a nemzeti jövedelemből évről évre milyen hallatlan erőfeszítéseket tesznek az élelmiszergazdaság fejlesztésére, a műszaki felkészültség színvonalának növelésére. Tavaly adták át rendeltetésének a felsőfokú mezőgazdasági technikumot Szarvason. Tavalyelőtt véglegesen rendeződött, hogy az orosházi mezőgazdasági technikum új profilt kap. Rövid idő alatt a fez-vezetők továbbképző intézetévé fejlesztették Szabadkígyósom, Kétegyházán, Eleken, Gyomán és Békésen igen nagy anyagi beruházással létrehozták a mezőgazdasági szakmunkásképző iskolákat. Ebben az esztendőben Szabadkígyóson és Kétegyházán 5—5,5 millió forintot használnak fel iskolabővítésre, korszerűsítésre. Kétegyházán mintegy 300 millió forint értékű felszereléssel szemléltető- és oktatóeszközzel rendelkeznek a növénytermesztőgépész szakma tanításához. A többi iskolában is — egyenként — körülbelül ennyire tehető a jó szákoktatás anyagi fedezete. Tehát milliárdos tételek állnak a termelőüzemek rendelkezésére szakmunkásképző iskoláinkban! Feltétlen érdemes elgondolkozni ezen, mert csak ezeket a hallatlan nagy társadalmi erőfeszítéseket látva foghatják fel a ma még kételkedők, hogy az élelmiszergazdaság előtt biztos és jól megalapozott jövő áll! A megye szakmunkásképző iskoláiban jól érzékelhető a termelőüzemekben kialakult szemlélet. Timiké Béla, a Szabadkígyósa Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola igazgatója a napokban párhuzamot vont a termelőszövetkezetek, továbbá a konzervgyár, a sütőipar és a baromfiipar szakmunkásképzését jellemző törekvések között. Megkötik a szerződést, s a tanulótoborzás eredményeiről tájékoztatják az iskolát, majd a pedagógusokkal közösen beszélik meg a további feladatokat Mindez nem mondható el a mezőgazdasági üzemekről, az állami gazdaságokról és a tsz-ekről. Amikor- a múlt év őszén ösz- szeírták a zöldségtermesztő és hajtató szakmunkásképzés iránti igényt, akkor 104 fiatal beiskolázásának gondját kellett volna vállalnia a szabadkígyósa iskolának. Ugyanakkor csak 40 fiatal iskolai elhelyezésére van lehetőség. A szabadkígyósi pedagógusok és tanulóik hetek óta járják a megyét, s eddig — miután a jelentősebb zöldségtermesztő körzeteket, végigjárták — sajnos, csak 15 jelentkezőt tudtak listájukra írni! Megkérdezhetnénk a termelőüzemek vezetőit: hoi van a többi fiatal? A kétegyházá szakmunkásképző iskola is hasonló gondokkal küzd. Apró Attila, az iskola igazgatója elmondotta, hogy három év múlva a növénytermesztőgé- pés7 szakmunkásból 473-at igényelnék a tsz-ék. Az állami gazdaságok vezetői — a Szarvasi Állami Gazdaság kivételével — ma úgy látják, hogy felesleges a műszaki felkészültség színvonalát növelniük. Ugyanis nem jelentettek be, tehát nem is küldenek fiatalokat növénytermesztőgépész tanulónak 1970-ben. Honnan veszik ezek az üzemek 1973-ban a működésükhöz nélkülözhetetlen szakembereket? Atsz-ekből és a Szarvasi Állami Gazdaságból jelentkezett összesen 473 tanuló iskolai elhelyezésére nincsen mód. Kétegyházá mindössze 160 első osztályos fiatalt tud fogadni. A Békési Szakmunkásképző Iskolában 80 első osztályos elhelyezése lehetséges a növénytermesztőgépész szakmában. S eddig hány fiatal nevét írták fel a jelentkezők százét sem. listájára? Még Miért ilyen kevés fiatal választja a7 előbb említett két szakmát? Erre a kérdésre egyértelműen fogalmaztak választ Szabadkígyóson is és Kétegyházán is. A megye általános iskoláinak szegényes a pályaválasztási tanácsadása. A mezőgazda- sági szakmunkák irányába nem fejtenek ki az ágazat fontosságához mért propagandamunkát. Sőt a pedagógusok arra inspirálják a fiatalokat, hogy a mezőgazdaság helyett valamelyik .ipari szakmát válasszák élethivatásnak. Voltak iskolák, ahol a pályaválasztásra tané csőt adó tanárt munkájában nem támogatták. Sőt minősíthetetlen kijelentésekkel igyekeztek meggátolni törekvéseit. Az ilyen magatartás valója ban minősíthetetlen, s mutatja, hogy a mezőgazdasági szakmunkásképző iskolák felfedezésében sok még a tennivaló falun, városon. A termelőüzemek mellett első fokon talán az általános iskolák pedagógusai tehetnének legtöbbet azért, hogy mind több fiatal válassza élethivatásnak a mezőgazdaság valamelyik speciális szakmáját. A mezőgazdasági szakmunkásképzés előtt tehát nagy lehetőségek állnak a megyében is. Öt helyen jól működő iskoláink vannak! A szakmunkások iránti üzemi igény és a jelentkezők száma viszont mutatja hogy a következő hónapokban társadalmi méretekben is alaposan neki kell gyűrkőzni a mű szaki felkészültség program szerinti megvalósításához. Jó lenne, ha ebben a törekvésben a tsz-vezetök és az iskolák pedagógusai közös nevezőre jutnának. Dupsi Károly Szeszélyes az időjárás- csökken a zöldség- gyümölcslelhozatal A szeszélyes időjárás miatt február végefelé csökkent, a zöldség- gyümölcspiacok felhozatala, a tsz-árudák és a szövetkezeti kereskedelem boltjai azonban megfelelő árukészlettel rendelkeztek és ki tudták elégíteni az igényeket. A termelői piacokon elegendő sárgarépát, gyökeret, kelkáposztát, zellert és téli almát kínáltak a vásárlóknak. A burgonya és a kelkáposzta- félék ára február eleje óta nem sokat változott. A zöldségféle és a téli alma a tartós kínálat miatt valamivel olcsóbb lett. Az üvegházi zöldségárukból a szeszélyes időjárás miatt nincs mindig elegendő, ezért a piaci árak valamivel emelkedtek. A paradicsomot 48—68, az üvegházi sóskát 64—80, a parajt kilónként 42—48 forintért árulják. Az utóbbi hónapokban az éló baromfi ára — csökkenő felhozatal miatt — kissé emelkedett- a vágott baromfié és a tojásé február utolsó hetében nem változott. A piaci árak országos egybevetése szerint az ország különböző vidékein valamivel nagyobb az áreltérés, mint 2 héttel ezelőtt. 2,80-ért mélik a rózsaburgonya kilóját, Székesfehérváron 3-ért, Győrben, Salgótarjánban 3,40-ért, Budapesten pedig 3,10-ért. A kelkáposztát Székes- fehérváron 3,60-ért, Debrecenben, Győrben és Miskolcon 4 forintért, Pécsen és Budapesten pedig 4.40-ért árulják. A szövetkezet nyugdíjasa Hajnal Mihály valamikor sza- I bó kisiparos volt Békésen. Sokan dolgoztattak vele ,mert jó munka került ki a keze alól. A kisipari termelőszövetkezetbe 1951-ben lépett be. Hetekig tartó töprengés után határozott így. Nem volt már fiatal, féltette a megszokott önállóságát. De közben arra is gondolt, hogy ha megöregszik, ne jusson koldusbotra. Mert valamikor ez volt azoknak a kisiparosoknak a sorsa, akik nem tudtak egy kis vagyont összegyűjteni. A szövetkezetben mint a szakma elismert emberét, mindjárt részlegvezetőnek osztották 'be. A vevőköre ment utána, így aztán már kezdettől fogva bőven volt munkája a 8—10 fős részlegnek. Hajnal Mihály mindig azt tartotta: a vevő az úr. aki a pénzéért joggal elvárja, hogy kifogástalan munkát kapjon. De még ez sem elég. Annak is tet- szen, aki varrta a ruhát. — A szabó ne sajnálja a faradságot, ha kell, többször is próbáljon. Csak úgy lesz visz- szatérő a vendég — mondja több évtizedes tapasztalata alapján. Előfordult, hogy az utcán vett észre valami kis korrigálni valót azon a ruhán, amit a részleg készített. Megkérte a tulajA részleg 1965-ben a Békés j megyei Méretes Szabók és Szűcsök Ktsz-hez került, amely még több gondot fordított az anyag- ellátásra és így a vevőkör szé- j lesedett. Hajnal Mihály nagy Az ipar vezetői mondot- • donost, hogy keresse fel mégta — munkaidejük egy részét ezekben a napokban a szakmunkásképzés szervezésére fordítják. Személyesen keresik fel a szülőket, beszélgetnek a nyolcadik osztályt végzőkkel, s hívják őket szakmunkástanulónak. egyszer. A vevő „meós”, de a szabó is. Az idő soha nem számított nála. Ha valaki csak este tudott próbálni, megvárta, nem egyszer pedig hajnalban bement az üzletbe. ambícióval dolgozott egészen 1968 december végéig, 60 éves koráig. Munkáját a szövetkezet kellően honorálta, ezért nem szívesen ment nyugdíjba. De a hosszú évek során az egészségi állapota megromlott, így kénytelen volt az oivos tanácsát követni. Teljesen dologtalanul azonban nem maradhatott. Mint nyugdíjas, a szövetkezet vezetőségének kérésére továbbra is örömmel vállalt munkát. Mint szabász dolgozik ma is ugyanannál a részlegnél, amelynek 17 évig a vezetője, volt. Nemrég nyugdíjastalálkozót rendezett a szövetkezet, melyre természetesen Hajnal Mihályt is meghívták. Ez alkalommal kapta meg másodszor a Kisipari Szövetkezet Kiváló Dolgozója kitüntető jelvényt. Balogh István, a pártalapszervezet titkára munkásságáról így emlékezett meg: — A szövetkezeti mozgalomért többet senki sem tett, mint ő. Nála a munka valóban becsületet jelentett. Amikor Hajnal Mihály a szövetkezet tagja lett, még kétségek gyötörték: vajon képes lesz- e megszokni az új életet? Kétségei hamar eloszlottak. Kezdte érezni, hogy nem áll egyedül a nagyvilágban. Kevesebb lett a gondja, .az erejét a munkára fordíthatta. És észre is vették, hogy jól dolgozik, amiért nem egyszer elismerést, jutalmat kapott. A nyugdíja havi 1330 forint, amihez még 500 forintot keres. Tavaly ismét beutalót kapott a balatonfüredi szívkórházba, amiért mindössze 260 forintot kellett fizetnie. Az a közösség, amelynek oly sok szolgálatot tett, idősebb korában sem hagyja magára. r. b.
