Békés Megyei Népújság, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-25 / 47. szám

r i k -tok — Jé, de érdekes, valami mo­zog benne. Fotó: Varga Gyula Étterem és esztétika Nem azért mondom, de eny­hén szólva, meglepett a Csaba Étterem ablakában kihelyezett plakát szövege. Amikor elolvas­tam, először úgy gondoltam, hogy csak nekem kényes az ízlé­sem, de rövid két nap alatt töb­ben jelezték a különös szöveget, mondván, hogy ez azért mégis furcsa munkaerőtoborzás. Arról van szó ugyanis, hogy a Békés megyei Vendéglátóipari Vállalat Csaba Étterme különböző mun­kakörök betöltésére tett ki pla­kátot az étterem ablakába. En­nek egyik sora „WC-kezelői munkakör” betöltésére keres je­lentkezőt. Tény, hogy az emberi élethez biológiai funkciók is tartoznak. Az is tény, hogy ezek akarva- akaratlanul mégis ízlést rontó egy vendéglátó éttermének ab­lakában. 8 talán nem is a legjobb pro­pagandája az ételeknek... B. J. Nevezetes válás Mennyi pletyka és találgatás volt annak idején erről az ügy­ről, amelyet ma már megfcfleJő módon tudunk értékelni és ,,történél mi jelentőségű” válás­nak nevezünk. Napóleon és Josephine házasságáról van ugyanis szó. Az egyiptomi irat­tárban megtalálták azt az 1810- ből származó iratot, amely ti­zennégy évi házasság után ki­mondja Napóleon és Josephine válását Az okiratot tizenhárom aláírással hitelesítették. Akkor is, amikor dolgoznak... Tavaly két új tagot vettek fel, s ezzefl. 79-re szaporodott Ecsegfalván a termelőszövetke­zet és a község közös pártolap- szervezetének létszáma. Közü­lük ötvenhaton dolgoznak a termelőszövetkezetben, a két új párttag is. Egyikőjük, Micskei Endre 32 éves, traktoros. Belé­pési kérelmét azzal indokolta, hogy sokat segített rajta az el­múlt évékben a pártszervezet és a szövetkezet vezetősége. Ezért határozta el, hogy ezután párttagként többletmunkát vál­laljon. A termelőszövetkezet gazdál­kodásának felfelé ívelése mint annyi más eosegfalvi ember­ben, Micskei Endrében is fel­ébresztette a többre, jobbra tö­rekvést. Nem több anyagiakról van elsősorban szó. A rendsze­res pártmunka és politikai ok­tatás növeli, csiszolja a tudást, élesebbé, világosabbá teszi a jövőbe látást. S a szövetkezet, az ecsegfalvi emberek jövője egyre biztatóbb. Tavaly már 38 erő- és szállítógép dolgozott a szövetkezet határában, jóval több, mint amennyivel a ré­gen megszűnt helyi gépállomás rendelkezett. A már meglevő rizsarató kombájnhoz vásárol­tak egy újabbat, s így teljesen géppel aratták le a 250 hold rizs termését A betakarítási költség 70 százalékkal került kevesebbe, mint ha kézi erővel aratták, csomózták, hordták és csépelték volna. Az új rizskom­bájn árával és néhány új épület költségével együtt 4,3 millió fo­rintot fordítottak a gazdálkodás feltételeinek javítására. Az ilyen gyarapodás, a havonta pontosan fizetett, csaknem tel­jes bérnek megfelelő előleg lát­tán megszilárdult a munkafe­gyelem, jó volt a szorgalom a 46 traktoros, a 18 műhelymun­kás között. De a növényterme­lőkre és az állatgondozókra sem panaszkodik Bndrődi De­zső tsz-elnök és Ágfalvi János alapszervezeti párttitkár. Inkább dicséretre, elismerés­re adtak okot A tervezett 25,8 millió árbevétel helyett, 27,2 milliót értek el. így aztán nem 7,2, hanem 8,5 millió forintjö­vedelem, 10 óránként 87 fo­rint jutott az elmúlt évben a szövetkezet szorgos gazdáinak. Persze nem a „legyen és lón” varázsige hatására. Alaposan nekikészülődtek a múlt évi tennivalóknak. Az éves tervet és az időnként jelentkező na­gyobb feladatok elvégzésének módját pártitaggyűlésen, párt- csoport-értekezJleteken, brigá­donként és közgyűléseken is megvitatták. S a párttagok nem a „fogjuk meg emberek és vi­gyétek” elvet vallották, hanem egész évben példát mutatva dolgoztak. Többek között Csatá­ri Zsigmond, akinek a szerelő- műhelyben sem esik kifogás a munkája ellen. Ha meg éppen gabonát vagy rizst arat, akkor az a biztos tudat tölti el a szö­vetkezet vezetőit, hogy nem lesz baj sem a kombájnnal, sem az aratással. Volt ideje és türelme ahhoz is, hogy segít­sen az új rizs-kombájnnal arató Táncos Istvánnak, Egyébként régi szokás a töb­bi kombáj nősök körében is a kölcsönös segítség. Régen rá­jöttek arra, hogy ha segítség hiányában valaki lemarad az aratással vagy elrontja a gépet, akkor azt az ő zsebük is meg­érzi. Ilyen szellemben dolgozik az állattenyésztésben Sebestyén István, Fekete Sándor, Rabi Gábor és a többi párttag is. Azaz, nemcsak akkor látszik rajtuk, hogy párttagok, amikor éppen tagdíjat fizetnek, tag­gyűlésre vagy pártcsoport-érte­kezletre gyülekeznek, hanem akkor is, amikor dolgoznak, amikor a munka elvégzésének mikéntjén vitatkoznak. Tóth Lajos raktáros is úgy őrködik minden anyagon és alkatrészen, mintha minden darabot ő vá­sárolt volna és felhasználásuk egyedül csak neki hozna hasz­not. Ilyen emberektől lehet tanul­ni közösségi szellemet, céltuda­tosságot, becsületességet. Éppen ezért szívesen lépnek soraik közé a fiatalabbak. A tavaly felvett másik párt­tag. a 23 éves Túri György. A közösséghez tartozni vágyása még akkor kibontakozott, ami­kor kisiparos apjánál a kőmű­ves- és ácsszakmát tanulta. Ugyanis rendszerint ott volt a KISZ-szervezel rendezvényein. Tavaly, miután felvették a ter­melőszövetkezetbe, a pártba is leérte a felvételét. Pedig akad felelőssége éppen elég. A szö­vetkezet vezetősége ugyanis el­határozta, hogy amit csak tud­nak, ezután egy saját építőbri­gáddal csináltatnak meg. A két üzemegység mindegyikében fog­lalkoztattak eddig is néhány kőművest, ácsot, de ők csak az apróbb tatarozásokat végezték. A tavaly elkészült 144 férőhe­lyes borjúnevelőt és a 800 négy­zetméter alapterületű új gép­műhelyt a dévaványai Arany­kalász Tsz brigádja építette. Az idén saját brigádjuk épít fel a mestervizsgázott Túri György vezetésével egy 300 férőhelyes tehénistállót, két szolgálati la­kást és vagy tíz családi házat a tagoknak. Jóval több a csa- ládiház-építésd igény, mert nemigen akadnak mesterembe­rek a községben. Akik vannak, azok a termelőszövetkezetben dolgoznak és kimondottan be­lépett tagakként. A párttitkár és az elnök szerint nem bizalmat­lanságból nem vesznek fel al­kalmazottakat, hanem azért kö­tik ki, hogy csak tagokként dol­gozhatnak, mert akkor nekik is érdekük mindenért, mindenki­ért felelősséget vállalni, minél jobban dolgozni a közös és sa­ját érdekükben. így nem mond: hatja senki art, hogy „nem az enyém, az övéké itt minden”. Igazuk van a szövetkezet ve­zetőinek. S amint az eddig le­írtakból kiderült, a szövetkezeti gazdák többsége a tulajdonos és a családjára a lehető legna­gyobb közös örökséget hagyni akaró ember vasszorgalmával dolgozik. Ezért emelkedett 8,5 millió forintra a tavaly kiosztott jö­vedelem a néhány év előtti 4 millió forintról. Kukk Imre Terven felül 250 millió köbméter földgáz A kemény tél alaposan pró­bára tette a hazai energia- termelésünket A folyamatban levő strukturális változások is eleve zilált helyzetet teremtet­tek. A szénbányászat vissza­fejlesztése nem mindenben járt a várt eredménnyel. A telet már négyezer fős létszámhiány­nyal kezdte a szénbányászat. A szakmai létbizonytalanság sem volt éppen a legjobb „dopping­szer” nálunk. Az a szénbányá­szat, ami ebben az időben a ha­zai energia potenciál rendelke­zésre állott, már nem tudta ki­elégíteni teljesen az igényeket zavartalanul még vasárnapi műszakok árán sem. A kialakult nehéz helyzetben a terhek fokozottan tevődtek át a szénhidrogén-bányászatra, ezen belül is az alföldire. A nagyobb bázist most már évek­re az Alföld jelenti. Az alföldi olajbányászok jól vizsgáztok ezen az első erőpróbán, mert termelésüket fokozva tavaly a tervezettnél mintegy 250 millió köbméter földgázzal és 89,5 ezer torma kőolajjal adtaik töb­bet a népgazdaságnak. Ez a mennyiség nagyban mérsékelte a téli energiagon- dokat. A vállalat műszaki szak­emberei most érdekes számí­tást végeztek, amelynek során kalóriaalapon szénre számolták át a tavalyi többlettermésükei. Az eredmények meglepőek. A kőolaj termelési többlet megha­ladta a 16 ezer vagon barna­szén kalória értékét. A földgáz­többlettermelés 35 ezer vagon barnaszénnel egyenértékű. Az összes alföldi szénhidrogén- többlet a teljes hazai szén­bányászat 15 napi termelésével egyenértékű kalorikus alapon. A fő termelési bázis változat­lanul Csongrád—Békés és Bács megye területére esik. F. I. • ••I(«IIMMI« Műszaki konferencia az építőknél A Békés megyei Állami; Építőipari Vállalat március' 5-én, csütörtökön délelőtt fél 9-kor rendezi a műszaki kon­ferenciát Békéscsabán, a vál­lalat központi irodájának ta- ! nácstermében. A tanácskozá­son tájékoztatják a részvevő­ket a múlt évi termelési ered­ményekről és tapasztalatok­ról, majd ismertetik és meg­vitatják az idei feladatokat. VÁROSI TANÁCS KIVITELEZŐ RÉSZLEG felvételre keres ÉRETTSÉGIZETT ÉPÍTŐIPARI TELJESÍTMÉNY­ÉLSZÁMOLÓT, , KŐMŰVES. ÁCS, LAKATOS, VILLANYSZERELŐ szakmunkásokat, valamint segédmunkásokat. IPARI TANULÓKAT előjegyzünk: kőműves-, ács-, villanyszerelő -szakmára. x 14. A fasiszták kikerülhetetlen breslauá vereségének kínos el­húzása éppoly kevéssé befolyá­solhatta a háború kimenetelét, mint a poseni, sagani, kolbergl, königsbergi és más „erődítések­ben” folytatott értelmetlen har­cok. Csak az emberi szenvedés fokozódott. 170 000 németnek kellett életét áldoznia az értel­metlen breslaui harcban, a vá­ros 70 százaléka romhalmazzá vált. mielőtt 1945. május 6-án megadta magát. A „Szabad Németország” nem. zeti bizottságának bátor embe­rei pari amen terekként, sok német katona életét mentették meg a graudenzi „erődítésben”. Több parlamenter jelentkezett meg­adási ajánlattal a német törzs­karokon. Egyeseket letartóztat­tak és átadtak a Gestapónal:. másokat viszont a legnagyobb érdeklődéssel fogadták a nemei tisztek. Bernhard Bechler antifasisz­ta bemerészkedett Fricke tábor­nok, Graudenz parancsnokának bunkerébe is. A tábornok már agyon lövetett néhány parlamen­tert Ezúttal az iránt érdeklődött Bechlemél, hogy hogyan bán­nak a német tábornokokkal , szovjet hadifogságban. Nem sok- 5 kai később kapitulált Breslauért, Niehoff-ot, a meg­rögzött fasisztát terheli a fele­lősség. Ma jóravaló nyugatné­met polgár. Az állam több mint kétezer márka nyugdíjat folyó­sít számára havonta... Az angolok, amerikaiak a Vörös Hadsereggel egyetértés­ben 1945 március elején új tá­madást készítenek elő. A tábor­nokok súlyos, veszteséges har­cokra készülnek fel, mert a ná­cik a visszavonuláskor majd­nem valamennyi hidat felrob­bantották. Március 7-én a Minnesota ál­lambeli L. E. Engeman alezre­des, a 14. tankhadosztály pa­rancsnoka, távcsövét a Rajna völgyeire irányítja. Nem akar hinni a szemének: a Remagen melletti Ludendorff-híd sértetle­nül áll. Csak egy géppuskás cső. portot hagytak ott őrzésére. Az alezredes villámgyorsan és saját felelősségére cselekszik. Paran­csot ad a 27. gyalogos hadosz­tálynak: „Azonnali indulás a vá­rosba. Áthaladni rajta, amilyen gyorsan csak lehet és megkísé­relni a híd elérését...” így is történt. Támogatásukra Engeman utánuk küldi Pres- hing-páncálosainak egy csoport­ját. A német géppuskásokat kö­zelharcban lek űzetik. Az amerikaiak hídfőhöz ju­tottak. A következő órákban megtörténik a vértelen átkelés a Rajnán. A hídon a Bradley tá­bornok parancsnoksága alatt ál­ló katonák tízezrei haladnak, s velük együtt kerülnek át a pán­célosok, a lövegek és a lőszeres- kocsdk a sokat megénekelt fo­lyó keleti partjára. A nyugati szövetségesek tavaszi támadása váratlanul szerencsésen indul. Az egyszerű amerikai katona langulata, ilyen körülmények .vözött kitűnő. Az első benyomá­sokat a hitleri fasizmusról Franciaországban és a Rajnától nyugatra eső-"negszállt német területeken nyerték. Beszélgettek felszabadított koncentrációs tá- ' bori foglyokkal, saját szemükkel láthatták a nácik szörnyű bűnei­nek egy részét. Most az a fel­adatuk, hogy kiirtsák ezt a pes­tist és a háborút a lehető leg­gyorsabban befejezzék. Abban is reménykednek, hogy rö-1 le­sen egyesülnek szovjet baj tár­saikkal. Számukra nem kétsé­ges, hogy a szabadságért folyta­tott keresztes hadjáratban vesz­nek részt. Dwight D. Eisenhower tábor­nok éppen a vacsoránál ül reim- si főhadiszállásán. Sietve hagy­ja el az éttermet, mert Bradley tábornok hívja a telefonhoz. Tá­jékoztatja őt a remageni hely­zetről. Az események hatására hangosan kiált félj „Nagyszerű! Hídhoz jutottunk!" Átkeltünk a Rajnán. Nyitva áll előttünk az út Németország belseje felé.” A vezérkar tisztjeit és vendégeit a legjobb borokkal vendégeli meg. • •• A „Führer főhadiszállásán”, a rejnageni híd elvesztése ka­tasztrofális hangulatot idéz elő. Hitler ismét dtihrohamot kap.

Next

/
Thumbnails
Contents