Békés Megyei Népújság, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-22 / 45. szám

fl szépüld, gazdagodó Kunágota Termékük a határokén túl is... Kunágota eredete a mtilt szá­zad 30-as éveire vezethető visz- sza. Első lakóházai a mai köz­ség nyugati részén épültek. Ne­vét egy Kun Ágota nevű föld­birtokostól kapta. A félszabadulás előtt 12 ura­dalom volt a határban. Szat­mári Sándor, a párt csúcs veze­tőségének a titkára még az egy­kori tulajdonosok nevére is em­lékszik. Itt élt többek között a báró Urbán, a Ráth, a Telbdsz, a Jakabffy, a Szilágyi és a Bíró család, s egyik sem adta aláíbb 600—800 holdnál. Tóth Gergely ékkor néhány hold földön gazdálkodott Az első két szovjet katonát a há­za előtt látta meg, amint azok éppen egy géppuskát helyeztek büzelőállásba. Az urak elmenekültek a köz­ségből. Az elöljáróság Szekfű István segédjegyzővel az élén ünnepélyes fogadást rendezett az érkező szovjet csapatok tisz­teletére. A kommunista párt október 28-án alakult meg, amire Tóth Gergely így emlékszik vissza: — Orosházáról érkezett hoz­zánk Keresztes Mihály, Birkás Imre és Dumitrás Mihály. Mi nagygyűlést akartunk, de ők azt mondták, hogy előbb hozzuk létre a pártszervezetet Ti zen­ke tten lettünk párttagok. Cseh Mihály asztalost választottuk meg titkárunknak. A párt kezdeményezésére 1945 januárjában földosztó bi­zottság létesült. Az emberek azonban nem tudták, hogy fog­janak a munkához. Jött egy szovjet tiszt és megkérdezte tőlük: — Mire vártok? — Mit csináljunk, ha nincs mérnök? — néztek rá. — Huj, az isten... — dühös- ködött valahogy így és rájuk kiáltott: — Hát ti mik vagy­tok? — Aztán elmosolyodott s vele a többiek is­Szóból ért az ember. Ment is minden, mint a ka­tikacsapás. Családonként 2—3 hold jutott. Amikor pedig már engedett a föld, az emberek si­ettek a határba. Szántottak, ahogy tudtak, lóval, tehénnel. Borona helyett gereblyét hasz­náltak. Nyáron pedig 1 hold­ról 4—5 mázsa búzát takarítot­tak be. Ipar települ a községbe Az évek során végül is egy termelőszövetkezete maradt a községnek, a Bercsényi Tsz. Két éve egyesült a Petőfi Tsz-szel és 1969-et már a gazdasági meg­szilárdulás időszakának tekin­tik. Gyalog Mihály elnök, Ma- tuzik József elnökhelyettes és Varga István főagronómus vé­leménye szerint megteremtő­dött a tervszerűbb, koncentrál­tabb fejlesztés lehetősége, amit mindhárman alapvetően fontos feladatnak tartanak: A tavalyi eredmény — mint sok más gazdaságban — i kiemelkedő volt. Búzából 2300 holdon 20 mázsa, kukoricából (májusi, morzsoltra átszámítva) 600 holdon 37 mázsa átlagter­mést értek el. A közös vagyon az előző évihez képest 11 és fél millió, a felosztható alap pe­dig 2—2 és fél millió forinttal nőtt Jellemző adat még: a dol­gozok egy 10 órás munkanapra jutó átlagkeresete meghaladja a 100 forintot A szövetkezet vezetőit azon­ban főként a soron következő feladatok megoldása foglalkoz­tatja. Az már tény. hogy az idén bővítik a sertéstenyésztő társulás telepét s a 24 millió fo­rint kÖTtség 70 százalékos arányban a Bercsényi Tsz-re jut Tavasszal — 24 ezer tyűk törzsállománnyal — megkezdik egy tojó telep építését, ami két év alatt készül el. A beruházás költsége 18 millió forint. Ezt majd egv szakosított tehené- ' szeti telep létrehozása követi. — Olyan struktúrát kell ki­alakítanunk, hogy a foglalkoz­tatást és az állandó fejlesztést is megoldhassuk — vélekedik Gyalog Mihály s ez bizony nem kis gond. De az eredmény meglátszik. Különösen két éve, amióta fo­kozottabban erősödik a tsz, mert inkább vissza-, mint el­vándorolnak az emberek. A la­kosság száma 1960 és 1966 kö­zött 5 ezer 547-ről 4 ezer 536- ra csökkent, s azóta a mai na­pig 108-cal nőtt. Meggyorsulna a folyamat, ha sikerülne ipart telepíteni Kunágotára. És nem is olyan rég megjelentek a Lő- rinczi Ülőbútor Ktsz vezetői a községi tanácsnál. Bejelentet­ték, hogy nekik szándékuk egy üzem létrehozása, s erre a cél­ra a régi malomépületet sze­melték ki. Borsos Béla, a vb elnöke örömmel újságolja, hogy a megállapodás már megtör­tént. — A szövetkezet 4 millió fo­rintot fordít majd az üzem ki­alakítására, amelyből 3 millió gépekre, 1 millió pedig az épít­kezési munkákra jut Az is érdekli talán a lakos­ságot, hogy egyelőre 20 munkás foglalkoztatását tervezik az üzemben, egy-két év alatt pe­dig 100-ra növelik a létszámot. Egyre több az újságolvasó Helyesen állapítja meg Szat­mári Sándor: — Az emberek hangulata el­sősorban az életszínvonal ala­kulásától függ Ha emelkedik, természetesen különböző olyan igények is felmerülnek, amit a község vezetőinek kell megol­daniuk. Ilyen igény többek között a jó kenyér. Azért a pénzért, amit valaki becsületes munkával és sokszor verejtékezve keres meg, joggal követelheti, hogy plyan árut kapjon, aminek a minősé­ge megüti a mértéket. Ám a battonyai sütőüzemből Kunágo­tára jutó kenyér messze elma­rad ettől. Fábián Sándorné, az ÁFÉSZ 1-es számú fűszer- és cseme­geboltjának a vezetője éppen nem tud mintát mutatni, mert egy deka kenyere sincs. Ezt pe­dig így indokolja: — Mára nem rendelteim, mert a tegnapi szállítmány annyira száraz és összenyomott volt, hogy olyan árut képtelen va­gyok eladni. Van az Orosházi Sütőipari Vállalatnak egy sütőüzeme Kunágotán, melynek Pál József a vezetője. Az ott készülő ke­nyér kitűnő, de csak kis rész­ben képes a lakosságot ellátni. Talán térjenek vissza az asszo­nyok az „ősi” módszerhez, a házikenyér-sütéshez? Nem lesz rá szükség. Már megépült az ÁFÉSZ új sütőüzeme, ahol elő­reláthatólag március végén kez­dődik a termelés. Kenyér és péksütemény is készül majd. Persze, van a lakosságnak másfajta igénye is. Ilyen tob- bék között a sajtó. Csak a Bé­kés megyei Népújságnak 381 új előfizetője van, ami azt jelen­ti, hogv egyre jobban érdekli az embereket az ország-világ, különösen pedig szűkebb hazá­juk dolga. Gál Dezsőt, a Bercsényi Tsz gépcsoportjának vezetőjét a saj­tó egyik lelkes szervezőjének tartják. Birodalma szinte fel­ér egy gépjavító álomássaL Újságíró ritkán téved be oda és most szeretne mindent elmon­dani arról a fejlődésről, ami itt rövid idő alatt végbement. Hadd tudja meg a világ, hogy 1968-ban betonút épült és azóta fénycső világít az udvaron meg az épületekben, A műhe­lyeket háromszorosára bővítet­ték és központi fűtéssel látták el. A Népújságot ő jónak tart­ja, éppen úgy, mint Cserenyecz István, az erőgépjavító csoport vezetője. — Olvasmányos és sok olyan hibára is felhívja az illetékesek figyelmét, amit ki kell javíta­ni — állapítják meg, aztán ők maguk is mondanak valamit. Azt, hogy nincs az új szovjet gépekhez (az MTZ—50-es és DT—75-öshöz) tartalék alkat­rész. Nem kapnak egyik-másik típusú erőgéphez és a pótkocsi­hoz gumiköpenyt. Az üzemben Vincze János azt javasolja, hogy a Népújság fog­lalkozzon jogi tanácsadással is, mint a Népszabadság Id. Han kő András még többet szeretne olvasni a sportról. Különösen a megyei II. osztályú labdarúgó­csapatokról. És még egy sor kí­vánság lenne, • alapjában véve azonban érdekli őket a lap. A szülők és az iskola Egy bökkenő azért mégis van, amit érdemes lenne mielőbb rendezni. Ez pedig a postai kéz­besítés, ami Kunágotán öt em­berre hárul. Kóczián István, Tóth István, Kovács József és Bagi Pál naponta 300-nál több lapot hord szét belterületen, míg Debreczeni Benjámin a ta­nyákra 130 lapot juttat el. Barta Erzsébetnek, a posta hírlapfelelősének is gondot okoz az újságok, folyóiratok kézbesí- t tése, amit csak létszámemelés­sel tart megoldhatónak. Nehéz 30 kilós táskával elindulni. Nemegyszer, különösen amikor nagy a sár, a kézbesítő csak délután 5 óra felé ér az útja végére. A jószándék és az akarat megvan a posta dolgozóiban. Ezt bizonyítja, hogy a kézbesí­tő brigád tavaly elnyerte a Szo­cialista címet, Magyar István- né, a hivatal vezetője pedig Kiváló dolgozó lett. Érdeklődés mutatkozik a köz­ségben az iskola iránt is. A szülők ma már megértik, hogy gyermekük jövője nagymérték­ben a tanulástól függ. Főként az alapoktól, vagyis, hogy mennyi tudást képesek megsze. rezni az általános iskola osztá­lyaiban. Ezért vált közüggyé a Dolgozzunk egy napot az isko­láért mozgalom, t Ezzel egyébként majd rész­letesebben is foglalkozik még a Népújság. Azt azonban érde­mes megemlíteni, hogy az ét telmiség Kunágotán is egyre jobban kiveszi részét a közéleti tevékenységből. Farlcas János, az általános és szakközépiskola igazgatója mindjárt sorolja: — A pedagógusok közül Gál Vilmos, Fábián János, Szabó Pál, Tóth Balázsné, Vámos Já­nos és Szabó József községi ta­nácstag, Angyal János, az egyik legkiválóbb tanár az ifjúságvé­delmi bizottság tagja, Albel An­na óvónő az ifjúságvédelmi bi­zottság elnöke, Varga Kálmán­ná óvónő, a nőklub vezetője. Kun László tanár, a községi siportélet irányítója. »** Zuhog az eső, sártenger kép­ződik a községet átszelő kes­keny kövesúton is. Jaj annak a gépkocsinak, amely ilyenkor a padkára csúszik. Ám ez a ve­szély megszűnik az idén, mert szélesítik, korszerűsítik az utat. És korszerűsítik a világítást. Legyen az is méltó a szépülő, gazdagodó Kunágotához. Pásztor Béla Az újkígyós! Aranykalász Tsz üzemének terméke az utóbbi időben számos hazai, de külföl­di kiállításon is nagy elisme­rést szerzett a közös gazdaság­nak. 1965-ben lesavanyított ubor­kából és hordós káposztából még csak 162 ezer forint bevé­telre tett szert. De ezzel túlju­tottak a kezdeti lépéseken. Rá­jöttek arra, hogy a konzerv­gyár, illetve a MÉK által már fel nem vásárolt, fejlődésben visszamaradt, de egészséges uborkát, valamint paprikát nem kell a határiban pusztulni hagy­ni, vagy ráfizetéssel betakarí­tani, azt fel lehet dolgozni. Ez­zel több hónapon át 30, sőt 50 asszony találhat munkát a sa­vanyító üzemben, ahol szelete­lő és hámozógép, dobmosó, üvegzáró, dublikátor, valamint négy sterilizáló kád segíti a termelékenység növelését. 1966-ban már 870 ezer forint értékű csemege és ecetes ubor. kát, káposztával töltött papri­kát, valamint hegyes, erős fű- szerpaprikát és vegyes vágottat szállítottak a Szolnok megyei FÜSZÉRT-hez. 1968-ban pedig 1 millió 500 ezer forint terme­lési értéket produkáltak. A múlt évre tervezett termelési értéket szintén jelentősen túl­teljesítették a savanyítóüzem dolgozói. Tavaly 120 holdon termeltek a szövetkezetiek uborkát, 111 holdon paprikát, 25 holdon ká­posztát és 5 holdon sárgarépát E termények mintegy hetedré­szét dolgozta fel a savanyító­üzem. Kép, szöveg: Balkus Imre Susán Istvánná nagy hozzáértéssel kezeli a dupla falú dubli- kátort, amelyben a káposztát puhítják, Ügyes kezű lányok és asszonyok fel'éikáiiosztával töltik a pap­rikát. Nagy gonddal rakják ötnegyede« fivea^-kbe, majd mérlegelik a vegyes nis-Atat.

Next

/
Thumbnails
Contents