Békés Megyei Népújság, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-22 / 45. szám

Apró Antal Moszkvába átázott

Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese szombaton Moszkvába utazott, ahol részt vesz a KGST Végrehajtó Bizottságának 45. ülésszakán.

Búcsúztatására a Keleti pályaudvarom megjelent Lázár ; György munkaügyi miniszter, Erdélyi Károly külügyminiszter-helyettes, dr. Gál Tivadar, a Minisztertanács titkárságának vezetője. Ott volt F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. (MTI)

Péter János hazaérkezett

Peter János külügyminiszter, aki- Ivan Basev külügyminiszter meghíváséra hivatalos látogatást tett a Bolgár Népköztár-' saságban, szombaton délelőtt visszaérkezett Budapestre.

A Ferihegyi repülőtéren Púja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese és a Külügyminisztérium több vezető munkatársa fogadta. Jelen volt a fogadtatásnál Ászén Evlogiev, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagy- követségének ideiglenes ügyvivője. (MTI)

Tárgyalás a gerillák és Husszein király közölt

Nagy érdeklődés előzi meg ]

azokat a tárgyalásokat, amelyeket szombatra jeleztek a Palesztinái gerillák képviselői és Husszein jordániai király megbízottai között. A Reuter bei- í-uti tudósítója a Palesztinái gerilláktól származó olyan értesülést közöl, miszerint Husszein király mozgósította a jordániai hadsereg mindazon elemeit, amelyek ellenséges beállítottságúak a gerillákkal szemben. (Korábban voltak olyan jelentések, hogy a jordániai hadsereg páncélos alakulatai körülvették Amman fővárost. Ekkor még nem tudtak, a csapatmozdulatnak mi a tulajdonképpeni célja.) Amennyiben a Reuter tudósítójának értesülése helytLapzártakor

jelentették

A UPI amerikai hírügynökség ammani tudósítója úgy tudja, hogy Arafat, a palesztinai gerillák vezetője szombaton Jordániába érkezett és ő vezette a ge- j rillák küldöttségét a Husszein j király megbízottaával a szombat- ! ra kitűzött tárgyaláson. Arafat a ■ tudósító Szerint pénteken érke-j zett Moszkvából Libanonba és Damaszkuszon keresztül gépko- ! csín utazott Jordániába. A Reu- r tér tudósítója Arafat odaérkező- i sét tényként jelentette. fMTI)

Kitüntetések Budapesten és Moszkvában

A szovjet hadsereg születésének 52. évfordulója alkalmából Csérni Károly altábornagy, a honvédelmi miniszter első helyettese, a Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke — a szovjet j hadsereg és a Magyar Néphad- j sereg közötti testvéri barátság és együttműködés erősítésében i szerzett kimagasló érdemeik el-1 ismeréseként — szombaton a néphadsereg központi klubjában a honvédelmi miniszter nevében kitüntetéseket nyújtott át a Szovjet hadsereg több tábornokának és tisztjének. A kitüntetési ünnepségen részt vett F. | ’ T. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagykövete.

■.sags*:

Ugyancsak ünnepi eseménj színhelye volt a moszkvai magyar nagykövetéé«». A szovjet hadsereg 52. születésnapja alkalmából Szabó Ferenc ideiglenes ügyvivő nyújtott át szovjet tábornokoknak és tiszteknek kitüntetéseket, amelyeket Czinege Lajos vezérezredes, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere adományozott a magyar —szovjet fegyverbarátság és együttműködés fejlesztésében szerzett kimagasló érdemeikért

A Budapesten és Moszkvában kitüntetettek közül számosán részt vettek negyed századdal ezelőtt hazánk felszabadításában is. (MTI)

Bonn elfogadta az NDK javaslatát

Berlinben szombaton hivatalosan bejelentették, hogy Bonn elfogadta az NDK időpont-javaslatát a két német állam kormányfőinek találkozóját előkészítő technikai megbeszélésre, s így nincs akadálya annak, hogy dr. Gerhardt Schüssler, az NDK minisztertanácsa irodájának helyettes vezetője március 2-án Berlinben összeüljön dr. Ulrich Sahmmel. a szövetségi köztársaság kancellári hivatalának osztályvezetőjével.

Willi Stoph miniszterelnök és Willy Brandt kancellár tárgyalásainak előkészítésével összefüggésben a Német Demokratikus Köztársaságban nagy súlyt helyeznek rá, hogy egyrészről félreérthetetlenül megvilágítsák az NDK elképzeléseit: nőire kell a tárgyalásoknak

irányulniuk, ha biztosítani akarják eredményességét; másrészről arra, hogy kellő ideológiai felvilágosító tevékenységgel eleve kizárják a tárgyalások körüli alaptalan illúziók keletkezését.

Az NDK sajtója nyilvánosságra hozta a nyugatnémet kancellár Willi Stoph miniszterelnökhöz intézett írását, s egyidejűleg újólag és nagyon határozottan hangsúlyozta a Német Demokratikus Köztársaság álláspontját: a két német állam kizárólag nemzetközi jogi érvényű szerződés alapján normalizalhatja kapcsolatait, a nyugatnémet kancellár azonban megkerüli ezt a kérdést s nem hajlandó érdemben foglalkozni az NDK szerződéstervezetével. (MTI)

állónak bizonyulna, csökkentek az esélyei annak, hogy gyorsan rendeznék a palesztinai gerillák és Husszein király ellentéteit Az AP kairói tudósítója az A1 Ahramra hivatkozva szombaton reggel azt jelentette, hogy Arafat, a palesztinai gerillák vezetője még mindig Moszkvában tartózkodik és további fontos megbeszéléseket folytat a szovjet fővárosban. (MTI) v

A szabadságharcosok elfoglalták a Kőedény-síkságot

A Pa tét Leo egységei szombaton elfoglalták a stratégiai fontosságú Kőedény-síkságot. Először a Xieng Khouang nevű repülőtér került a szabadság- harcosok kezébe, majd egymás után foglalták el más, a Vientiane» kormánycsapatok ellenőrzése alatt levő állásokat.

Mint az AP amerikai hírügynökség jelenti, szombaton, helyi idő szerint 13 órára a Kőedény-síkság „gyakorlatilag teljes egészében az ellenség kezébe került”.

A Reuter emlékeztet

hogy amerikai repülőgépet az elmúlt napokban több ízben

Intéztek bomba támadásokat a Kőedény-síkság ellen, és ennek volt a következménye, hogy a stratégiai fontosságú térség nem került már „korábban az ellenség ellenőrzése alá”.

Az AP legújabb jelentésében arról számol be, hogy az amerikai és a királyi laoszi hadsereg több tucat repülőgépe szombaton bombázni kezdte a Kőedény-síkságot, hogy ily módon lassítsák le a Petet Lao egységeinek gyors előrehaladását.

Kelet-nyugati kapcsolatok

„Érdekelve vagyunk á megbeszélésekben” — ez a főcíme a bonni szociáldemokrata kormánypárt lapja, a Vorwerts 1970. február 12-i vezércikkének. Az alcím pedig így hangzik: „A moszkvai és a varsói megbeszélések időközi mérlege”.

„Az ötvenes évek erőpolátikai és hidegháborús tendenciája után a hatvanas években a CDU keleti politikája alkalomszerű és félénk kísérletei abból a téves értékelésből indultak ki, mintha a potenciális vitapartnereket egymással szemben ki lehet. ne játszani. A Brandt—Sch'eel- köjmányzat ezt nem teszi” — írja a Vorwerts és hozzáteszi: „a Kreml kapuján kopog, fa Erandt-kormány — a szerk.), miközben egyidejűleg tárgyaié- j gokat javasol Lengyelországgal és a Német Demokratikus Köztársasággal”.

„Ha az NSZK és Lengyelország viszonylatában még nem is lehet áttörésről beszólni, de jelentős kezdetről minden bizonynyal” — hangzik a vezércikkben, majd a következőkben foglalja össze nézetét: „senki sem mondhatja meg előre, hogy a nézetók közelhozása vagy egyenlő nevezőre hozatala lehetséges-e? Még nehéz és fáradságos az út.”

A Frankfurter Allgemeine

Zeitung így ír: „A bonni küldöttség, a lengyel kormánnyal folytatott első hivatalos tárgyalások után illúziók nélkül, de telve bizalommal utazott el Varsóból. A lengyel külügyminisztériumban folytatott kétnapos megbeszélések eredménye egyelőre mindössze &r, a döntés, hogy a véleménycserét március második hetében Varsóban folytatják. Aki ettől a hivatalos találkozótól megállanodás-szöve- get, szerződéstervezetet vagy a megegyezés formáiéra vonatkozó megfogalmazott megoldási javaslatokat várt. aa bizonyára soványnak találta ezt az eredményt. Ámde ilyen látványos ütem a német—lengyel tárgya- j lásokon, amelyeket most indítottak el. és bizonyos szakaszok- ban folytatnak majd, tekintettel a bonyolult problémákra, sem1 hihető, sem hasznos nem lenne és csak megnehezítené a két állam közötti kancsó!átok normalizálásának tényleges folyamatát. A tárgyaló felek döntése, hogy a véleménycserét ugyanazzal a személyi Összetétellel és

ugyanazon a helyen négy hét múlva folytatják, a kapcsolatok normalizálására irányuló kétoldalú, s a jelek szerint őszinte fáradozásoknak bizonyos folyamatosságot kölcsönöz”.

A Zycie Warszawy lengyel lap „Moszkva—Varsó—Berlin”

című hírmagyarázata a többi között ezeket írja: „A nyugatnémet kormány politikai megbeszéléseket folytat a Szovjetunióval, a véleménycsere újabb fordulójára készül Lengyelországgal és a legközelebbi jövőben válaszol az NDK kormányának javaslatába. Ezek, az NSZK politikájában ^odriig szokatlan események először juttatták kifejezésre a bonni kormány párbeszéd-készségét a szocialista országokkal, köztük az NDK-val, s egyben olyan elemeket is tartalmaznak, amelyek érzékeltetik, hogy a Brandt-kormány valóban új vágányokra óhajtja helyezni keleti politikáját,”

„Az Odera—Neisse határ elismerése szerepel a napirendem. Álláspontunk egyértelmű ás világos” — fűzi hozzá a kommentátor és leszögezi: „Bonn e kérdésben hozandó döntése, a moszkvai tárgyalás és a két német állam viszonya rendezésének lehetősége között logikus kapcsolat van. A szocialista közösség országainak értékelése és nézete e kérdésekben teljesen azonos és ami talán még fontosabb: távlataiban teljesen egyformán ítélik meg a német kérdést. Ebben van erőnk, amivel a bonni politikának egyre jobban. számolnia kell” — állapítja meg a Zycie Warszawy.

A svájci Die Weltwoche nagy elismeréssel ír a moszkvai tárgyalásokon részt vevő NSZK- küldöttség vezetőjéről Egon Bahr-ról, „Bonn szürke eminenciásáról”, akit „a merész tervek mindig elbűvöltek”,

„A német poétikának széles perspektívára lenne szüksége, ezért meg kell barátkoznia a még megfoghatatlannak, sőt utópisztikusnak tűnő változásokkal a világpolitikában és ezért minden lehetőséget, sőt még a lehetetlennek tűnő dolgokat is ..meg kell játszania”. Mindez éppen ellentéte a kényelmes illúziókba való begubózásnak — írja a Die Weltwoche. Aki nem fogadja el egyszerűen a valóságot olyannak, amilyen, hanem felteszi a kérdést, hogyan és milyen Irányban, kell megváltoztatni, az nem szükségszerűen romantikus, és ezért még távolról sem vesztette el a talajt a lába alól”.

A svájci Die Tat „Willi tői Wi ilynek” című bonni tudósítói .jelentésében ismerteti Willi Stoph NDK miniszterhelyettes Willy Braradtnak, az NSZK kancellárjának küldött levelét és kiemeli, hogy az NSZK kormánya a moszkvai és varsói tárgyalásokon készített időszaki mérlegéből, bar gyors eredményekre nem számítanak, azt a következtetést vonta le, hogy a megbeszéléseket folytatni kelL

A polgári francia Le Monde már február 14-i száméban címlapon közölte, hogy a nézetek különbözőségei ellenére „Bonnban nem zárják ki annak lehetőségét, hogy Willy Brandt elfogadja — ha a kollegája javasolta dátumtól eltérő időben is — a meghívást Kelet-Berün- be. Hozzáfűzi, hogy az NSZK- sajtó a meghívás elfogadása mellett foglal állást Még a Springer konszernhez tartozó Die Welt is ugyanakkor, amikor azon fanyaltog, hogy Stoph leyele ismételten visszatér az NDK nemzetközi jogi elismerésének követelésére,, leszögezi, hogy „Brandtnak el kell fogadnia a tárgyalási ajánlatot”, de végső fokon csak azért, hogy bebizonyítsa a megállapodás lehetetlenségét, mert az NSZK nem ismerheti el nemzetközi jogi érvénnyel az NDK-t”.

A Frankfurter Zeitung olyan értelemben ír, hogy „Brandt megjelenése Kelet-Berlinben az. NDK elismerésének realitását jeljentené”. „Jóllehet az új kancellár kormánynyilatkozatban a kommunista német állam el nem ismeréséről beszél”. A cikk a látogatásban „a kör négyszögesítésére” irányuló törekvést lát.

A francia Le Monde február 15 —16-i kettős számának vezércikkében visszatér „Németközi csúcs” címmel a kérdésre és azt állítia: az „NSZK-kancellár első látogatása a berlini fal másik oldalán látványosan mutatja, hogy a dolgok megváltoztak Bonnban”.

Otto Winzer, az. NDK külügyminisztere előadást tartott az ország vezető íiiságíróinak. A Horizont, az NDK külnolitikai hetilapia legújabb számában kivonatosan közölte az előadás szövegét.

A Bonn által hangoztatott „sajátos belnémet viszonyról” így nyilatkozott: „Ez azt jelenti, hogy az, NS7K a nemzeti jognak és az ENSZ alapokmányának alanelveit ki akarja kapcsolni az NDK-val kötendő megállapodásokból és szerződésekből, hogy azok nemzetközi jogilag ne legyenek kötelezőek. Az. NDK éppen ezért nemcsak saját népének, hanem az összes európai népnek az érdekében köteles ragaszkodni a két német állam olyan egyenjogú kapcsolatainak megteremtéséhez, amelyek a nemzetközi jogon alapulnak”.