Békés Megyei Népújság, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-15 / 39. szám
* K ■ cA — • A * !£ * WVMWWWWWHWWWWWWtWWMMMWWW iWWWWWWWtMMWWWWMWWtVWWWWWWWWWWMWWMWWWWVWMWWI Számok MENNYI JÄR VISSZA? A nőknek mindössze 48 százaléka számolja meg a pénztárnál visszakapott pénzt. A fér. fiák gondosabbak: 58 százalékuk végzik él ezt a műveletet VÍZ... A földkerekség vizeinek csak! 0,5 százaléka édes víz, 97,2 száza-1 léka sós víz. A fennmaradó 2,3* százalék sarki jégmező. CIGARETTA A svájciak évente 16,78 milliárd cigarettát szívnak ami annyit jelent, hogy egy svájci ra naponta 8 cigaretta jut. Muszáj neked mindig a nők lábát nézni? NEVESSÜNK Két jóbarát az átöröklésről vitatkozik. _ Hülyeség! — mondja nz e ű-kBocsánat! — tiltakozik « másik —. én azt • _ Szó sem lehet átorói les r ől! Ismered a feleségemet? _ Igen, na és? _ Az édesanyja néma volti * * « Csendes őrült sétál a kórház kertjében. .. — Mondja csak — kérdezi a* orvos tudja ön, hogy miért került Ide? -. «_ _ Sejtelmem sincs. Nagy ün népségén vettem részt a te"*®* parton. Csodaszép volt. mindenki virágokat dobált a tengerbe. Aztán jött a feleségem. Rózsa... A nagy lendülettel táncoló, de igen ügyetlen ifjú titán mi- után már vagy tucatszor patt a táncosnője lábára, kér dezve mondja: — Nekem a véremben van a Minthogy tovább botladozik, rosszmájú „áldozata" jne^eöV' zi: javaslom vizsgáltassa meg vérkeringését! ^ ^ Drágám, meghívtam «gy *oU*gá_ kiabál be a konymat vacsorára — kiaoai hába a hivatalból hazatér« «1« **«■ _ Megőrültél? Éppen ma? Tudok hogy csütörtökön nagymosás van és ilyenkor nem hozom rendbe » “ kast Pistike most Jött hasa, tiszta Sár az egész gyerek, ^uzsika be- teg és állandóan sir. Amellett Anyu is mindjárt Itt lesz ... lgv van jól, drágám. A barátom nősülni akar; gondoltam, kul™b°_ zö tanácsok helyett Jobb, ha szem benéz a valósággal 1 • • • Egy jó tanács a féltékeny asszonyok számára: wben Nem érdemes a férj zseoeoe intim telefonszámok utan va dászni. Azt az egy srfmot • csirkefogó amúgy i* kívülr tudja _ Paula, jobb, ha most mindjárt megmondom maganak: * szeretőket pedig nem turö^ — Ezt igazán megértem, nagy ságosasszony. Az ön korában... * * * A szomszéd dühösen kiabálja a szomszédasszony f , _ A két kölyke megint felmászott az almafámra1_Nahát! És a harmadik nem t udja hol van? Egy franclV férfi dórik New York panorámája láttán. _ Fantasztikust Egy szép fiatal nő sziluettjére emlékez— Hogyan jutott eszébe eppen ez a hasonlat? - Üe«»ezi az membc.. • ■ Kovácsot, a könyvesbolt ve- \ zetöje rábeszéli, vásároljon S könyvsors jegyet. — És mit nyerhetek vele? : — A főnyeremény egy autó. \ — De én nem akarok autót... I ■ — Nem baj, úgysem nyer min- • den sorsjegy. ! I Van ez tigy MEGLEPETÉS í Az apa hazajön a hivatalból. : A fia nyit ajtót, aki felkiált: ; — Nahát, hogy meg lesz lep-, I ve s mama. Egy órával ezelőttj : hívott fel téged a hivatalban és még mindig ott beszél a telefonon. A JOSNÖNÉL — Azt jósoltam magának régebben, hogy a lányát férjhez- adja és majd ikrei lesznek. Beteljesült? — kérdezi a jósnő régebbi látogatójától. — Ügy, íéligmeddig — volt a felelet. Az ikrek már megvannak. ■••■••■••••■■••■•»••••••■•••••■•■■••»»««a Csupán négy. négy szomorú szürke fa!... (Horváth László rajza) Nem állítom — úgysem hinné el senki —, hogy időnként nem kortyolgatom a bort, de valódi, kimondott, sót meghirdetett borkóstolón eddig még nem vettem részt. Most viszont valaki felismerte a bennem szunnyadó őstehetséget és meghívott a kortyolgatói pincegazdaság által rendezett borkóstolóra. El is határoztam magamban, hogy ha már ilyen megtiszteltetésben részesítettek, nem fogok csalódást okozni a szervezőknek. Ami ezután történt, kérem, úgy elkönyvelni, hogy annak oka az ilyen irányú megmozdulásokban való járatlanságom volt. Mindenesetre elég furcsán kezdődött, mert az asztalokon csak üres kancsók és poharak voltak. De mivel senki nem szólt emiatt, jobbnak láttam hallgatni, hogy továbbra is okos maradjak. A megnyitó előadásBorkóstoló LnJ Imkmivmatom MV ITALRA OMT/íiWOfl6 kartXrs! II wO 1". iPS c1 fj •AJ N 1 Gf.s ) i U / i —1 l/.vTÖl AK ÖN UTÁN J&AZOAIÓ Ctfí f) J !■•■■■•« ■««■amanasaaiaaaiiiNaisaataaiatBiaiaaaaaaansniBimaiiai Anekdoták bői lesújtva vettem tudomásul, hogy mi magyarok, az egy főre eső borfogyasztás tekintetében majdnem a t éka legnemesebb testrésze alatt vagyunk. (Állítólag ennél lejjebb már csak a foci van nálunk.) Volt is egy olyan gondolatom hazafias felbuzdulásomban, hogy felhívom a tisztelt jelenlevőket a borfogyasztási átlagunk javítására, de később sajnos — sok más egyébbel együtt — erről is elfelejtkeztem. Na. de beszéljünk arról, amire emlékszem. Az előadás után egy jól képzett boros-káder kezébe vett egy teli üveget és elmondta tartalmának az önéletrajzát, majd jelt adott a fehér kabátos dolgozóknak, hogy öntsenek a poharakba. Rosszallóan vettem tudomásul, hogy a szomszédaim mind csak egy ujjnyit kértek a poharukba. Nem is értettem, ha valaki beteg, minek jön borkóstolóra. Csak megsérti a kínálókat. Tőlem ennek még csak a gondolata is távol állott és szó nélkül hagytam, hogy tele öntsék a poharamat. Fel is hajtottam becsülettel és elképedve láttam, hogy szomszédaim abba a kicsi borukba is éppen csak belenyaltak és a. többit beleöntötték a kancsójukba. Biztosan haza akarják vinni, gondoltam, mert a későbbiek során is hasonlóan cselekedtek. En viszont nem hagytam befolyásolni az akaratomat és nem öntöttem íz előttem levő kanosába egy cseppet sem. En inkább belül viszem haza az itókát. Különben sem hittem volna soha, hogy a takarékossági ARTURO TOSCANINI Toscanini első amerikai hangversenykörútja alkalmával tör- i tént. A karmestert megszólította az utcán egy kis cipőtisztító fiú: — Kitisztíthatom a cipőjét, uram? A művész ránézett a fiú mocskos arcára és azt mondta: — Nem kell, fiacskám, de ha megmosod az arcodat, kapsz tőlem egy dollárt! — Oké — mondta a kisfiú, mozgalom így kiszélesedhet nálunk. Egyébként őszintén be keli vallanom, hogy — bármennyire is igyekeztem — a rendezők személyemben méltatlanra pazarolták bizalmukat, mert amikor például a tizenötödik üveget mutatta be az a drága jó j szakember, én bizony nem tudtam megkülönböztetni az előző tizennégytől. Járatlanságom tehát semmit nem javult, amit bizonyít az is, hogy a végén alig tudtam járni. Otthon viszont életem párja szürke barátot megszégyenítő páratlan szókincsével csak eszembe juttatott egynéhányat a bemutatott és fogyasztott borfajták- ' bál, mert az a puszta- mérgesi volt leányka sok egyéb mellett annyi ezerjó boszorkánycsep- pet szórt rám, hogy a tiszagyöngyét is tisza- kavicsnak éreztem. (OKI) elszaladt és pár perc múlva tiszta arccal jött vissza. Toscanini odanyújtotta neki a pénzt, de a fiú figyelmesebben megnézte az adományozót és kijelentette: — Köszönöm szépen, de inkább tartsa meg a pénzt és menjen el megnyiratkoznil THOMAS BEECHAM Sir Thomas Beecham. a hires angol karmester a londoni filharmonikusokkal próbált egy Wagncr-nyitányt. Amikor már tizedszer isméteitetett meg 3 nehéz taktust, letette a pálcáját és Idegesen felkiáltott: — Az első kürt túl hangos! —- De Maestro — szólalt meg valaki — az első kürtös nincs is jelen. — Nem baj, csak mondják meg neki, ha bejön! RENE clair René Clair francia rendezőnél egyszer jelentkezett egy már nem éppen fiatal nő. Olvasta az újsághirdetést, hogy új arcokat keresnek a készülő René Clair- filmhez. — Hány éves? — kérdezte a rendező. A nő hallgatott. A rendező megintette: — Ne halogassa a választ, mert minden egyes perc múlása csak rontja a helyzetét. BRIGITTE BARDOT Egyszer megkérdezték Brigitte Bardot-t, nem szégyelli-e magát filmezésnél annyi filmes előtt vetkőzni? — Egyáltalán nem — válaszolta B. B. meglepődve —, hiszen végeredményben a filmesek Is csak férfiak. GILBERT BECAUD Egy kotnyeles újságírónő egyszer megkérdezte a népszerű francia énekest, Gilbert Beca- ud-t: — Volt már ön idősebb nőbe szerelmes? —- Egyetlen nő sem idősebb nálam.
