Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-10 / 8. szám
Világ proletárjai, Lapunk iarlalmábólt BÉKÉS Mí A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI "TANÁCS LAPJA 1970. JANUAR 10., SZOMBAT Ara: 1 forint XXV. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM LEHAJTOTT FEJJEL... (5. oldal) KUBÁBAN VETTÉK FEL AZ MSZMP-BE (5. oldal) MINI-MAGAZIN <6 oldal) A pártszervezetek a gazdaságpolitika megértésére és helyes alkalmazására koncentrálják munkájukat Tanácskozott a párt megyei bizottsága Pénteken, 1970. január 9-én írásos jelentés alapján — melyhez Zalai György elvtárs szóbeli kiegészítést adott — a párt megyei bizottsága megtárgyalta az 1969-es gazdasági év tapasztalatait és az 1970-es esztendő feladatait. Megállapította többek közV hogy 1969-ben a megyében a szocialista ipar termelése 8—9, a szövetkezeti ipar termelése pedig várhatóan 8—10 százalékkal haladja mag az 1968. évit. A megye élelmiszeriparának termelése 1969-ben mintegy 7 százalékkal nagyobb, bár a kapacitás lényegesen nagyobb volumen-felfutást is lehetővé tett volna. Nevezetesen: a konzervipar nem kapott elegendő zöldbabot, zöldpaprikát, paradicsomot, uborkát. A húsipar a szükségesnél kevesebb vágóállatot dolgozott fel Mindez nagy mértékben járult hozzá — különösen a harmadik negyedévben —, hogy sertéshúsból, zsírból, szalonnából ellátási zavarok voltak. A megyei székhelyű állami építőipar szeptember 30-ig 310 millió forint értékű építési, szerelési munkát végzett, de a termelés növekedése mérsékeltebb volt a tavalyinál, és az igényektől elmaradt. 1969. szeptember 30-ig 151 millió forint értékű építési igényt utasítottak el, másfélszer annyit, mint egy évvel korábban. Mindez összefügg az alacsony műszaki színvonallal, s részben az anyaghiánnyal is, ami miatt a munkák folyamatossága is megszakadt, Békéscsabán két lakóház, Orosházán a% kétezer vagon os tárház alapozása maradt él. A lakosság jövedéleme és fogyasztása 1969. évben tovább nőtt. A második fél évben javult az áruellátás annak ellenére, hogy bizonyos könnyűipari termékekből, egyes tartós fogyasztási cikkekből, élelmiszerekből hiány mutatkozott A kiskereskedelemnek a lakosság közti eladási forgalma fogyasztói folyóáron számítva tíz százalékkal nőtt, 1969-ben az élelmiszerek és élvezeti cikkek eladási forgalma minden más árucsoportot meghaladó mértékben nőtt és mintegy 10 százalékkal nagyobb, mint 1968. évben. Sajnos, a forgalomnövekedést a kiskereskedelem nem tudta zavartalanul biztosítani. Az ellátás folyamatosságát esetenként zavarta az az is, hogy a nagy és kiskereskedelmet a közgazdasági szabályozok a kisebb készletek tartására ösztönözték. Az első háromnegyed évben a megyében a foglalkoztatottak száma 5 százalékkal nőtt az 1968-as év azonos időszakához viszonyítva. A munkaerő hatékonyabb felhasználását jelenti — és ez az első háromnegyed év alapján éves szinten is várható —, hogy a termeléstöbbletnek a szocialista iparban együttesen csaknem a fele a termelékenység emelkedésének lesz az eredménye. Külön említést érdemel, hogy a csaknem 11 ezer főt foglalkoztató KISZÖV irányítású kisipari szövetkezetek teljes termelése az 1968. évhez viszonyítva mintegy 8—10 százalékkal emelkedik — csaknem azonos létszám mellett. Így éves szinten a kisipari szövetkezeteknél a termeléstöbblet 75—80 százaléka a munka hatékonyságának, a termelékenység növekedésének az eredménye. A termelékenység növekedése 1968. évhez viszonyítva javult, azonban a kívánalmaktól és a lehetőségektől még messze elmaradt. Ennek oka . egyebek közt, hogy az iparvállalatok egy részénél a helytelen irányba ösztönző átlagbére2int szabályozó miatt jelentős felesleges létszám található. A munka hatékonysága ellen hat a nem megfelelő műszaki színvonal. Károsan hatottak az értékesítési nehézségek, az év elejei rendelés- hiány, majd később az egyes vállalatok anyag_ és kellékhiánya, s ez több vállalatnál a termelékenység jelentős rnssza- esését okozta. A magas készletek csökkentésére irányuló ösztönzők hatására az üzemek egy része pL nem a felesleges termelés és készletek, hanem a termelés és készletek általános mérséklésével reagáltak. Az általánosan csőikként készletek, anyagok később termelési kieséseket is okoztak. Az ipar termelési ütemének mérséklődése ugyanakkor kedvező hatást gyakorolt a termelési struktúra változására. Az üzemek ma már nem a készletező kereskedelmi vállalatok raktáraira termelnek, ezért mind jobban kénytelenek termelésük összetételét a tényleges igényekhez igazítani. A vállalatok nyeresége — annak ellenére, hogy az 1968. évi árváltozással kapcsolatos egy ízben érvényesülő hatás 1969-ben már nem jelentkezett — lényegében azonos szinten várható és 1—2 százalékkal haladja meg az 1968-as szintet. Előfordul, hogy egyes vállalatok a népgazdaság és a lakosság igényeinek figyelmen kívül hagyásával a kisebb nyereséget biztosító cikkek gyártását csökkentik és inkább azt gyártják, amelynél a nyereség magasabb. A kereskedelem és a lakosság — ha mást nem tud beszerezni — kénytelen ezt is megvásárolni. Tapasztalható volt továbbá olyan törekvés is, hogy az iparvállalatok egy része inkább kereskedelmi ügyeskedéssel — esetenként burkolt áremeléssel igyekezett nyereséget biztosítani, mint szervezési, műszaki intézkedéssel. az önköltség csökkentésével. A vállalatok a piaci igényekhez alkalmazkodva igyekeznek több új, tetszetősebb, korszerűbb, esetleg divatosabb gyártmányt előállítani. (Kötöttáru- gyár, üveggyár, téglagyár, konzervgyár stb.) Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy az űj gyártmány rendszerint nagyobb nyereség elérésének képezi az alapját. Van törekvés az új, korszerű gyártmányok bevezetésére, a piac igényeinek jobb kielégítésére, azonban az is megállapítható, hogy ezen a területen a kisipari és háziipari szövetkezetek sokkal rugalmasabbak, mint az állami vagy tanácsi vállalatok. A legutóbbi négy év alatt a termelékenység színvonala csak 19—20 százalékkal emelkedett, az iparban ugyanakkor a foglalkoztatottak száma csaknem 35 százalékkal nőtt. Ez a gyors ütemű növekedés elősegítette a fluktuációt is és kedvező lehetőséget nyújtott arra, hogy néhány .„vándormadár” előnyösebb bérezést érhessen ed, mint a becsületes, szorgalmas törzsgárdata- gok, a vállalathoz hűséges munkások. Az 1970-ben bevezetésre kerülő bérintézkedések hatására várhatóan a fluktuáció csökkenni fog és kedvező lehetőség nyílik a termelékenység növelésére, a munkafegyelem megszilárdítására. A műszaki fejlesztés színvonala szinte vállalatonként változik. Leginkább áz önálló vállalatok és a nagyobb fejlesztési alappal rendelkező kisipari szövetkezetek tudnak ezzel a lehetőséggel élni. A gyáregységek — de gyakran tröszt irányítása alatt álló vállalatok is — alig rendelkeznek fejlesztési alappal. A rövidített munkahét átlagosan 8 százalékkal csökkentette a munkaidőalapot. Ahol a megtett szervezési, műszaki intézkedés megfelelő volt, mint a Tégla- és Cserépipari Vállalatnál, ahol az 1 órára cső termelési érték a bázishoz 108 százalékra emelkedett, ott nem jelentkezett visszaesés a termelésben és a termelékenységben. A Békéscsabai Konzervgyárban a termelékenység azonos szinten maradt (100,9 százalék). A vállalatok nagy részénél azonban a termelékenység nem emelkedett olyan mértékben, hogy a munkaidőcsökkenést ellensúlyozta volna. Ebben az esetben vagy a termelés volumenének csökkenése következett be, illetőleg, ha a termelésre szükség volt, a kiesett munkaidőalapot túlórával pótolták, mint a sütőiparban. A kereskedelem a jelentősen megnőtt áruforgalmat kisebb árukészlettel bonyolította le. Az időközben módosított szabályozók lehetőséget biztosítanak az árukészletek megfelelő minőséget és választékot biztosító szintre való emelkedésére. Nem lehet egyetérteni a kereskedelem olyirányű törekvésével, hogy í kis hasznot biztosító, olcsó Cikket nem rendelik meg — mert ez a lakosság, elsősorban az alacsony keresetű munkásokat sújtja. Zalai György elvtárs szóbeli htegészítésében e kérdéssel kap. (Folytatás a 3. oldalon) Jaminai pillanatkép Miért kevés a fagyasztott gyümölcs? Több olvasónk kereste az elmúlt hetekben megyénk élelmiszer-üzleteiben az előző években már megkedvelt téli csemegét, a fagyasztott, cukrozott gyümölcsöt. Hiányolják, hogy ebben az évben csak ritkán jutnak hozzá a szamócához, a málnához és az egyéb kedvelt csemegéhez. Az eltűnt áruk ügyében a leg- illetókesebb ajtaján kopogtunk. A HOV Békéscsabai Hűtőházának kereskedelmi osztályán Michalik Katalin értékesítési előadó a következőket mondotta: — Öröm számunkra, hogy a fagyasztott gyümölcsöt megkedvelték^ keresik a vásárlók. Sajnos, a bogyós gyümölcs termésére az 1969-es év nagyon mostoha volt. Elsősorban ez az oka annak, hogy egyes áruféleségekből nem tudjuk kielégíteni az igényeket. Mivel azonban a lakosság ellátását elsődlegesnek tekintjük, exportból tartottunk vissza például cukrozott szamócát. Ebből és meggyből már tudunk adni a kiskereskedelemnek. Készletünk az intézkedés után olyan, hogy az sem lesz baj, ha a nagyobb élelmiszerboltok többet rendéin-, k. Nem a bizonyítványunkat akarom megmagyarázni, de a hiány oka kettős. Elsősorban a gyenge termés, másodsorban — és ez ösrzefü"g az elsővel — az, hogy körzetünkben kevés a bogyós gyümölcs. Málnánk például egy deka sincs. Ennék oka pedig az, hogy a Debreceni Hűtőházzal olyan megállapodást kötöttünk a múlt évben, hogy ők csinálnak nekünk málnát. Sajnos, még a saját szükségletüket sem tudták legyártani. Az ő körzetükben sem termett meg csak 40 száz"- léska annak, amit vártak. — Általában egyetlen gyümölcsfajtából sem kényeztetett el bennünket a múlt év, ennek ellenére például cseresznyéből, szilvából bőven van árunk. Még ebben a hónapban megkezdjük ezeknek a dobozolását és februárban már korlátlan meny- nyiséget tudunk adni a kereskedelemnek. Arra a kérdésünkre, hogy mikor várható egyenletes ellátás ezekből az áruféleségekből, az előadó elmondta, hogv 1971—72- re mintegy 1500 katasztrális holdra növekszik a hűtőház körzetében a bogyós gyümölcs termőterülete. Ennek termése azonban csak 1975-ben éri el azt a mennyiséget, amely majd biztosítja a belföld és az export zökkenő mentes ellátását, őszintén szólva ez kicsit hosszú idő. Tény azonban, hogy a fagyasztott gyümölcsök hiányáról ielenleg nem a Békéscsabai Hűtőház tehet. B. J.
