Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-08 / 6. szám
1970. Január 8. 4 Csütörtök Ha késik a vonat9 a busznak is késnie kell? ..Azoknak a .janiinai dolgozóknak a nevében kérek segítséget, akik reggel a hatórás műszakra járnak a különböző vállalatokhoz. Társaimmal együtt szinte nap mint nap elkésem a munkából mert a busznak igen sokat kell várakoznia a Sziklai Sándor utat megelőző vasúti sorompónál, ugyanis az Orosháza felől érkező vonat miatt már 5 órakor lezárják a sorompót. Ez rendben is volna, ha nem kellene az utasokkal* tömött autóbusznak a vonat gyakori késése miatt félórákat vesztegelnie, s nekünk emiatt gyakran késnünk” — írja Szabó Jánosné békéscsabai olvasónk. Az Orosháza felől érkező vonatnak hivatalosan 5 óra 12-kor kell beérkeznie a békéscsabai vasúti állomásra, a vasúti sorompónál körülbelül 5,08 órakor halad át, ezért zárják le időben, 5 óra körül az átjárót — közölték a MÁV illetékesei. A MAVAET-állomás személyforgalmi részlegének tájékoztatása szerint a Kossuth térről 4.45 órakor induló körjárati busz, amely a Szarvasi úton át, Jami- nán keresztül érkezik vissza a Kossuth térre, 5 óra előtt 3—4 perccel érkezik a vasúti sorompóhoz, amit igen gyakran zárva talál. Menetideje szerint, 5.15 órakor már ismét a Kossuth téren kellene lennie, azonban a vonat esetleges késése, illetve a nagyszámú felszálló utas miatt, gyakran késik. Megértjük olvasónkat és dolgozótársait, hogy az önhibájukon kívül előforduló késések kellemetlenek számukra, s hátráltatják a munkakezdést is. Véleményünk szerint addig, amíg felüljáró nem épül a közúti forgalom lebonyolítására, előfordulhatnak hasonló panaszok. Viszont — azt el tudnánk képzelni '— mivel a sorompókezelőt a forgalmi szolgálattevő értesíti a vonat késéséről, igazítsa ahhoz a vasúti átjárói lezárását. Dicséret a vendéglátóiparnak M. A. jelzéssel egy MÁV műszaki főintéző keresett fel bennünket levelezésével, kérve, hogy adjunk egy kis helyet a lapban írásának és tolmácsoljuk köszönetét, amiért kellemes perceket szereztek Gyulán a vendéglátó- ipar 52-es egységében, ahol a minap vacsorára tért be. „Amint a vacsorát megkaptam — írja levelében — és nekifogtam az elfogyasztásához, már este kilenc óra elmúlt s a személyzet egyik fehér köpenyes tagja néhány lámpát eloltva, bejelentette, hogy záróra van. És most jön a meglepetés: Pár perc múlva ketten is szóltak: Tessék csak nyugodtan megvacsorázni, megvárjuk, nem kell sietni. Megköszöntem ezt a kedves figyelmességet, mely nagyon jólesett. Olyan ritkán találkozik az ember ilyesmivel. Valahogy eddig is szerettem Gyulát, de most különösen. Boldog város lehet az, ahol ilyen dolgozók vannak.” Fog’y az oxigén Meddig kapunk levegőt, Szórakozás némi mellékzöngével Kecs-kés Katalin magyarbánhegyesi i olvasónk többek nevében írja levelét s kéri, tegyük szóvá lapunkban. j Többek között azt írja, hogy a ma- gyarbánhegyesieknek nincs különösebb szórakozási lehetőségük, csak a helyi vendéglőbe járhatnak. Pedig sok a fiatal és szeretnék kulturált körülmények között eltölteni szabad óráikat. Így történt a karácsonyi ünnepeken is. Sokan akartak táncolni, s mivel más hely nem lévén, a vendéglőbe mentek. Igen ám, de ott műsor volt, amiért 12 forint belépőt kellett fizetni. Maga és még vele együtt jó néhányan nem igényelték ezt a műsort, mert tapasztalatból tudják, hogy nem színvonalas. Mégis elmentek, mert táncolni akartak. Mindez nem lett volna baj, viszont kellemetlenségük bőven akadt. Természetesen műsor közben nem táncolhattak, sőt, ha beszélgettek, a „művészek” rájuk szóltak és a rendezőség is. Ráadásul nem gondoskodtak a rendezők megfelelő ülőhelyről és így mindkét estén egy-egy pár harisnya ment tönkre a rossz székek miatt, melyek kiálló szögeibe akadtak. Drága mulatság volt ez, különösen azért, mert például a helyi ruházati boltban harisnyanadrágot nem is lehet kapni. Afct kérdezi olvasónk levele végén, miért kényszerülnek a magyarbánhegyesiek ilyen műsorokon részt venni, és miért nem hozatják rendbe a vendéglő berendezését, legalább az ünnepek tiszteletére? Olvasónkkal együtt reméljük, hogy az ÁFÉSZ korrigálja ezeket a hibákat. íme a tej Varga István battonyai olvasónk. Írja: sokan nem vagyunk tisztában a tej jetvásárlási árával. A kétfajta ár téveszt meg bennünket leginkább. Magam és társaim nevében kérem a szerkesztőséget, közölje a tej felvásárlási alapárat télen és nyáron váltó* zatban a zsírszázalék alapján. A tehéntej 197Q. évi rögzített (fix) hatósági ára 1969-ben az 1041-es számú kormányhatározatban jelent meg. Ezt a Magyar Mezőgazdaság című hetilapunk információk melléklete a következőkben tartalmazza. A tehéntej fizikai tisztaságának szempontjából első és másodosztályú minőségi fokozatot állítottak fel. Téli idényben, december 1-től április 30-ig az első osztályú tej hatósági ára (fel- vásárlási) az első minőségi fokozatban 3,75, a másodikban pedig 3,65 forint. Nyári idényben, május 1-től november 30-ig az első osztályú minőségű tejért 3,35, a második osztálynak megfelelő minőségért pedig literenként 3,25 forintot fizetnek. A felvásárlási ár 3,6 zsírtartalmú és a szabvány egyéb minőségi előírásainak megfelelő tejre vonatkozik. A 3,6 százaléknál magasabb zsírtartalmú tejért zsírkilogrammonként 70 forinttal magasabb árat, az ennél alacsonyabb zsírtartalmú tejért pedig zsír- kilogrammonként 70 forinttal alacsonyabb árat kell fizetni. A tejszín rögzített (fix) felvásárlási hatósági ára szabványban előírt minőségű tejszín esetében egész évben egységes, mégpedig zsírkilogrammon- ként 70 forint. A mezőgazdasági üzemek által átadott tej (tejszín) után az alapáron felül felárat kell fizetni. A felár mértéke 3,6 százalékos zsírtartalmú tejre vonatkoztatva literenként 30 fülér, teji színre tejzsir-kilogrammonként 8 forint. A felvásárlási áron és a feláron felül a gümőkórmentes tehenészetekből származó 3,6 százalékos tej után literenként 0,3 forintot, tejszín után pedig tejzsír-kilogrammonként 8 forint felárat kell fizetni — fejeződik be az ezzel kapcsolatos kormányhatározat. Előfordulhat, hogy az emberiség egy szép napon nem kap annyi levegőt, hogy lélegezni tudjon; vajon az oxigén, amely a földön a leggyakrabban előforduló vegyi elem, hiánycikk lesz? A kérdés első pillantásra irreálisnak tűnik, hiszen az oxigén nem tűnik el csak úgy egyszerűen. Árú sok más elemmel egyesülhet, aminek következtében már nem áll rendelkezésünkre, mint tiszta gáz és a levegő legfontosabb alkatrésze. Erre a veszélyre hívják fel a figyelmet a szakemberek, nemrég dr. C. Cole LaMont professzor az ithakai Cornell egyetem tanára nyíltan beszélt egy esetleg fellépő oxigénválságról. Ha oxigénről beszélünk, akkor nemcsak arra gondolunk, hogy a légkör 23 százalékát teszi ki, hanem. arra is, hogy a tengerek víz- mennyiségéhez 85 százalékban járul hozzá, továbbá, hogy a föld szilárd kémiai vegyületeit^en 47 százalék oxigént találunk. Már ezek a különböző számok is mutatják, hogy oxigén és oxigén között különbség van, ha az életről és a lélegzésről van szó. Mert például a kőzetekben, oxidókban és savakban kötött oxigén nem használható. Másrészt a vegyileg kötetlen oxigén csak viszonylag ritkán fordul elő. Az oxigén teljes mennyiségét körülbelül egytrillió kilogrammra becsülik — ez elképzelhetetlenül sok, ha a mindennapi dimenziókra gondolunk, de kevés földünk és légkörének óriási méreteihez képest. Éppen ezért kell arra gondolnunk, hogy minden gyufaszál, amelyet valahol meggyúj tanaik, az oxigén parányi tömegét elhasználja, és az égésnél keletkező széndioxid kötődik meg. Itt rejlik a probléma. Hogyan gondoskodott a természet anyagcsere-cirkulációja az oxigén-mérleg ki- egyenlítéséről? Bár az egyensúly ma is fennáll, időközben bizonytalanná válik, hogy vajon a természetes kapacitás elégséges lesz-e ahhoz, hogy a jövőben megfelelő oxigénutánpótlásról gondoskodhassunk. Az ember mindenesetre már most elég merész lépéseket tesz, hogy e termelési tartalékokat megteremtse. Világosságot kérnek „Nap mint nap sokszáz utas jár be vonattal Elekről Békéscsabára dolgozni. Most már tudjuk, hogy nem sokáig, mert megszűnik Elek .és Békéscsaba között a vonatközlekedés. Jelenleg még egy m—28-as Diesel-mozdony közlekedik három kocsival nap mint nap. A három kocsi közül egyben van világítás, de kettőben már hosszú hónapok óta csak nagyritkán ég a lámpa. Az utazóközönséget bosszantja, hogy esténként a sötét kocsikban keresni kell a pénztárcába eltett jegyet, de nem irigylésre méltó az itt dolgozó kalauzok helyzete sem, akik kis kézilámpájukkal kénytelenek va- koskodni a sötét kocsikban. Kérjük a szerkesztőséget, segítsenek bennünket abban, hogy végleg legyen világosság ezen a halálraítélt szakaszon közlekedő kocsikban”. — írja Tóth András eleki olvasónk. . , . , , A Békéscsabai Fűtőház főnökhelyettese, íulop Imre, akit felkerestünk a panaszos levéllel, elmondotta, hogy az akkumulátorokat amelyeket világításra használnak, hetenként kétszer cserélik ki az említett vonalon. Közben kiderült, hogy a nagy igény- bevétel miatt hamarabb kimerülnek, mint az várható. Az eleki utasok kérése jogos és intézkednek, hogy hetenként háromszor cseréljék az akkumulátorokat. KÜRTI ANDRÁS 0 budai villa titka Váltott a gép, egy keskeny utcácskát mutatott be, valahol a budai hegyekben, talán túlzás is az utca szó, inkább dűlőt, a dűlő végén egy magányos kis villát. Előbb a homlokzati rész volt látható, a főbejárat, majd a hátsó front a verandával, aztán az élőkért, a kis gyümölcsös a villa mögött, a magas*vaskerítés, részletesen minden... — Ez az épület — hangzott fel a kommentátor hangja — Amb- rózy apai öröksége, itt lakik. Három szoba, személyzeti szoba, mellékhelyiségek, garázs, manzárd lakótér és pince. A professzor általában otthon vacsorázik. Háztartását egy Horváth - né nevű idős asszony vezeti, Ambrózy valamikori dajkája. Eltűnt a villa, egy nagy épület udvarát vetítette a gép a falra. Ismét Ambrózy bukkant elő, ezúttal fehér köpenyben, amint óvatosan valami hosszúkás, rendkívül mozgékony és harcias állatkát emel ki egy ládából. A kép ismét megmerevedett. — Ez a Biokémiai Kutató Intézet udvara, a professzor egy monguzt tart a kezében. Itt mindössze az a feltűnő, hogy erre a fajta állatra a folyamatban levő kísérleteknél eddig nem volt szükség. A felvél el időpontja — március huszonnyolc. Április elején Ambrózy felmentést kért és kapott igazgató-helyettesi funkciója alól, ugyanakkor lemondta előadásait az egyetemen/ és egyévi időtartamra felfüggesztette gyakorlati munkáját abban a kollektívában is, amelyben az ő irányítása alatt több mint tíz esztendeje folyik a nukleinsavval kapcsolatos kutatás, a Magyar Tudományos Akadémiai távlati programja alapján. Az okok, az előzmények nem ismeretesek. Ambrózy visszavonulása a minisztérium, személyesen Gilicz miniszterhelyettes hozzájárulásával történt. És az is, hogy a professzor az intézet tulajdonát képező különböző műszereket és egyéb laboratóriumi felszerelési tárgyat vitetett az előbb bemutatott Málinkó utcai villájába és annak manzárdján laboratóriumot létesített. Ugyanakkor a pincét különféle kis állatok tartására rendezte be, ide került a már említett monguz is. A kert egy részében kifutókat is építtetett részükre. A villa mögötti gyümölcsös egy részlete jelent meg a falon. Drótfonatos kerítésekkel, elkülönített, homokkal felszórt kifutók, etetők, itatok... — A belső létesítményekről — folytatódott a magyarázat — mind ez ideig nem sikerült felvé. telt készítenünk. Egyébként a Bármilyen nagynak tűnik is az a felület, amelyet a földön zöld növényzet borít, a vegetációnak az a képessége, hogy a napfény hatására a széndioxidot feldolgozza és oxigént bocsásson ki, korlátozott. Legalábbis senki sem várhatja, hogy ilyen módon az oxigént, amelyet az ember a légkörből kap, bármely mennyiségben pótolhatja. Az a kérdés, hol van a határ. Ennek kapcsán az emberiség által a légzéshez igényelt oxigénmeny- nyiség bizonyára a legkisebb szerepet játssza. Ez körülbelül a növényekből visszanyert oxigén egy százaléka lehet. Ami ezzei szemben komoly gondokat okoz, az a fosszilis tüzelőanyagok (szén, ásványolaj) egyre növekvő elégetése, ami köztudomás szerint óriási oxigénfelhasználással jár. Természetesen nem könnyű felbecsülni a nagyságrendeket, amelyekről itt szó van. Ha azonban az j Egyesült Államokkal kapcsolatban megadott számértékek pontosak, úgy a helyzet lassanként máris riasztóvá válik. Az Egyesült Államokban 1966-ban kitermelt szén és ásványolaj eltüzelésénél kb. 2 milliárd tonna oxigén használódott el. A többi tüzelőanyaggal együtt az Egyesült Államokban csupán 1966-ban 4,5 milliárd tonna oxigént tüzeltek el. Amerika földterületén azonban a zöld növények anyagcseréjéből egy év alatt mindössze kb. 2,6 milliárd tonna oxigén keletkezik. A mérleg világos: az Egyesült Államok már ma matematikai oxigéndeficitet tüntet fel, amely csak azért nem érzékelhető, mert a légkör állandó mozgásban van és „felesleg területeiről” egyelőre pótolni tudja azt, ami a szükségleti súlypontokon hiányzik. Valószínűleg hasonló a helyzet a töb- bj erősen fejlett ipari országban is. Ha azonban a jövőben az eddig féjletiennek számító népek a mai ipari nemzetek gazdasági színvonalára emelkednek, úgy LaMont professzor és több más szakember véleménye szerint oxigénválság léphet fel, ami magát az iparfejlesztést teheti kérdésessé. így a látszólag parttalan fejlődésnek a végén mégis a természet szabna határt. professzor április közepe óta jóformán állandóan otthonában tartózkodik, legfeljebb havonta egyszer megy le a városba, színházba vagy hangversenyre és esténként félórát fut a villa környékén. Ettől eltekintve minden idejét a laboratóriumban, illetve a kis állatok között f ölti. összes külföldi meghívását lemondta. Érdekes továbbá, hogy egyetlen segítőtársát sem az Intézetből, korábbi munkatársai közül választotta ki, hanem asszisztensként Kocsis Andreát az Állatorvosi Főiskola fiatal, kutatómunkában teljesen járatlan, tudományos fokozattal nem rendelkező tanársegédjét vette maga mellé. Az asszisztensnő rendszerint kora reggel érkezik, gyakran csak késő éjszaka távozik. Ilyenkor a professzor Volkswagenjét veszi igénybe. A kommentátor itt rövid szünetet tartott, majd szárazon igy fejezte be ismertetőjét: — Informátorunk szerint az egész szeparációnak az a magyarázata, hogy Ambrózy profesz- szor a nukleinsavval való alapkutatások során rendkívüli horderejű felfedezés birtokába jutott. A hang elhallgatott, a fiatalember felgyújtotta a csillárt, kikapcsolta a vetítőt, a könyvszekrényen helyére csúsztatta a rekeszt, aztán várakozóan tekintett a karosszékben üldögélő Palmerra. — Hm — jelentette ki az öregúr, de ez volt aztán minden. — Igen — mondta a pakom- partos vendég gyorsan —, ne vegye szerénytelenségnek, de ne-