Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-08 / 6. szám

1970. január 8. 3 Csütörtök n megye éléskamrájában Mi fordulhat elő huszonöt évenként egyszer, a felszabadu­lás óta először? — tette fel a találós kérdést Kardos Pál, a Békés megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat kereskedelmi igazgatója. Mi lehet az a külö­nös, negyedszázada egyszer sem ismétlődő eset? S kialakul a barkochbázó csoport. A vállalat működési területén maradjunk. Az első kérdés: A megye túl­teljesítette 1969. évi vágóállat felvásárlási tervét? Nem. Ilyen már nagyon sok esztendőben volt, de 1969-ben sajnos nem. Üzletben is árusítják a csípős csabai kolbászt, a húsipari vál­lalat kizárólagosan sertéshúsból készült termékét? Nem. Bár. ilyesmi is előfordult egyszer- kétszer, s a jövőben talán majd rendszeresen lehet kapni a so­kat emlegetett csípős, csabai kolbászt, kizárólagosan sertés­húsból. A megyében működő építőipa­ri vállalatok, termelőszövetkeze­ti közös vállalkozások munkájá­nak minősége iránt néha bizony kifogást emelnek az építtetők. Azt mondják legtöbbször, .hogy cementben sovány betont készí­tettek, a habarcsba nem tették bele az előírt mennyiségű me- szet, s ha a fal néha megrogy- gyan, a tégla elégtelen szilárdsá­gára hivatkoznak. Ilyenkor min­tát vesznek a falból, elküldik az ország különböző részén működő építőipari laboratóriumokba mi­nősítés céljából. Hosszadalmas ez az út. A megyei tervező vállalat sze­retne felállítani egy anyagvizs­gáló laboratóriumot, amely a megyében működő építőipari vállalatok és építtetők közötti minőségi vitát gyorsan rendezné. Ennek azonban anyagi feltétele Ez sem, az sem, hát akkor va­jon mi lehet? Ah, megvan. Az ünnepi húsellátást sorban állás nélkül bonyolította le az élelmi­szer kiskereskedelem? Nem. Hosszú sorokban álltak a hús- vásárlók karácsony és újév előtt az üzletekben. Es még az utcán is. A barkochbások tovább ke­resgették az újabbnál újabb gondolatokat, míg végül szabad a gazda jelszóval, kidugták a fehér zászlót. A helyes válasz: Az ünnepek­re értékesítésre tervezett és üz­letbe szállított húskészlet egy része felmaradt, nem kelt el. Minden sorban állót kiszolgáltak a hentesnél! Ilyen az elníúlt 25 esztendőben valójában nem for­dult elő, de most igen. A vásár­lók dúskálhattak a húsban, s ki-ki kedvére, no meg pénztár­cája alapján lakmározhatott. Igazán szép jubileum volt.-—sík van. A csaknem félmillió forin­tot igénylő beruházás a vizsgála­tok díjaiból két év alatt megté­rülne. Tulajdonképpen ez adta az ötletet Körösfalvi Pál igazga­tónak ahhoz, hogy e vállalkozás megfontolását napirendre tűzze. Megérdemelt jutalom A megyei szövetkezeti bizott­ság szavalóversenyt ír ki a fel- szabadulás és a Lenin-centená- rium jegyében. Az elmúlt évek­ben megrendezett hasonló ren­dezvényeken szinte tömeges volt a kisipari szövetkezetiek részvé­tele, most is 60—80 jelentkező­re számítanak. A szavalóverseny első helye­zettjét jutalomból szovjetunióbe­li utazásra küldik. Diesel emelővillás targonca pö­fög el mellettünk, magasra tor­nyozott ládákkal rakodólapján. A bejárat előtt teherkocsik sorakoz­nak. Asszonyok válogatják a fejes káposztát, s az ablakokon túl hosszú kazlakban sárgarépa pihen a szalma- és fóliatakaró alatt A burgonyaválogató gép halkan duruzsol, alacsony, kék babát, s a hosszú gép másik vé­gén asszonyok szedik zsákokba. A MÉK békéscsabai raktárában já­runk. Kísérőnk, Szedlák Béla ter­melési és felvásárlási osztályveze­tő magyarázza az éléskamra mun­káját — Jelenleg a burgonya, az al­ma és a fejes káposzta válogatá­sa, csomagolása és szállítása van soron. Az élelmiszer-hegyek között jár­va ki kell térnünk a villamos targoncák elől, amelyek egymás után szállítják az asszonyok se­rény kezeihez az almával, burgo­nyával telt ládákat. A monumen­tális raktárból átmegyünk a va­das-részbe, ahol őzek várnak át­vételre a hideg betonpadlón. Vad- nyulak, fácánok lógnak rudakra fűzve a hűtő előterében. A hús­ipari részlegnél hosszú kolbász­kígyók kúsznak a műanyag borí­tású asztallapon, gépek gyúrják a húst és emberkezek alakítják for­másra a szalonnatáblákat. A füs­tölőben csak sejteni lehet a jó csabai kolbászfüzéreket. mert nem azért füstölő a füstölő, hogy lássa is az ember, mi van benne, hanem hogy megadja a töltelék­áru ízét és tartósítsa. — Mennyi a megye zöldség- és gyümölcskészlete? A raktárakban rengeteg árut láttunk, de arra nem vállalkoznánk, hogy mázsá­ban ezt kifejezzük. — Arra, hogy mázsában vála­szoljak a kérdésre, én sem vállal­kozom — mondja mosolyogva Tö- mösi Károly főosztályvezető —, de vagontótelben annál inkább. Ha azt mondom, hogy nincs okunk félni a téltől, nem túlzók. Nagyon kedvező a készletünk. Az utóbbi évek legnagyobb tartalé­kával rendelkezünk. A múlt sze­zonban 200 vagon burgonyát tá­roltunk. Márciusra elfogyott. Je­lenleg 650 vagon van még az újig. Véleményünk szerint a me­gye szükséglete 400 vagonnyi. Tartalékunk tehát 250 vagon bur­gonyából. Ezt csak akkor visszük más megyébe, ha itt nem lesz rá szükség. — Mi a helyzet a vöröshagymá­val? ;— Kicsit kényes kérdés. Nem azért, mintha hagymánk nem len­ne elegendő, hanem azért, mert tudvalévőén elég rossz minőségű termett 1969-ben. Sokszor kell válogatni. Számoltunk ezzel, s ép­jes káposztát szabadban tároljuk, természetesen védve a fagy ellen. Répából a 20, gyökérből a 15 va­gonnak elegendőnek kell lennie az újig. Terv szerint gyökérből tavasszal még felvásárolunk né­hány vagonnal. Fejes káposztából évenként 30 vagon a megye szük­séglete. Jelenlegi készletünk eb­ből 40 vagon. Kelkáposzta, kara­lábé, zeller, fekeiteretek és egyéb zöldségféléből összesen 15 vagon a készlet. — Kevés almát látunk ahhoz viszonyítva, amilyen nagy termés volt. — Kevésnek ugyan nem mond­ható az a 30 vagon, amit Békés­csabán, Orosházán, Gyulán táro­lunk, de abban igazuk van, hogy a terméshez mérten kevés. Nem látták viszont azt az 50 vagonnyi almát, amit Bács-Kiskuri megye hűtőiben tárolunk, összesen tehát 80 vagon almánk van. A megye szükséglete egy szezonban 50 va­gon. — Az előző években sok volt a szabadföldi tárolás és ebből kö­vetkezően a selejtkár. Mi a hely­zet jelenleg? — Raktári kapacitásunk 740 va­gonra, hűtőterünk 190 vagonra emelkedett 1969-ben. Ezzel elér­tük, hogy az 5 millió forintos se- lejtkánt egymillióra csökkentjük 5 ezer vagon felvásárolt áruból événként. Mindent egybevetve vélemé­nyünk szerint a megye zöldség-* burgonya, és almaszükségletét messzemenően ki tudjuk elégíte­ni. A szabadpiaci árakat is kedve­zően befolyásolja árukészletünk. Szabolcsban és Borsodban már tíz-tizenkét forint a hagyma kiló­ja, nálunk 5 forint. A burgonya árával sem lesz baj, még tavasz- szaj sem. — Mennyit dolgoz fel húsüze­mük és hogyan kerül vállalatuk­hoz a lőtt vad? 2 ezer őzet és 2—300 nagyvadat, szarvast, vaddisznót vásároltunk meg és fagyasztottunk le — fejez­te be tájékoztatását a főosztály- vezető. Amit láttunk és amit hal­lottunk, megnyugtató. A megye éléstárában valóban van annyi készlet, amely bőven fedezi a szükségletet. Botyánszki János XVIII. századba. A kiállításra mindenki küld képet, szobrot. Nyáron tart nyitva az Edinburgh Festívál tárlata. A harmadik je­lentős képzőművészeti szemlét a White Chapel Galéria mutatja be. Ennek az anyaga a kisebb kiállításokon összeválogatott legjobb alkotásokból áll. A kiál­lításokon befutott mesterek, Moore, Bacon, Richard, Trevil- lian, Darwin mellett mindig fel­tűnik egy-egy érdekes, izgató fiatal művésztehetség. Legtöbb­je e felvillanások után visszahú­zódik, éveken keresztül folytat stúdiumokat, mert roppant meg­nőtt nálunk a művészi felelős­ségtudat érzése, ami nélkül érett alkotás el sem képzelhető. Egy pohár kecskeméti, majd Ausztrália frissítő szerepére tér át Bradshaw, megemlítve, hegy az utolsó négy-öt évben minden londoni kiállításon feltűnt ausztrál tehetség. Ezek hamar nevet csinálnak maguknak, s nagy a hatásuk az angol festők­re, szobrászokra is. Sajátos han­gulatot teremtő tájképeikbe be­álmodják az embert, vágyaikat, s az ausztráliai népek életéből vett ceremóniák is szimbolikus funkcióhoz jutnak alkotásaikon. Legjelentősebb mai fiatal Sidney Nolan, aki szürrealista vizeken hajósak. Végül magáról Bradshawróü Életútjáról, művészi elveiről. — Azzal kezdem, hogy lassan ötven éve mintázok és festek, de még nem csináltam olyan mű­vet, ami boldoggá tett volna. Valahogyan mindig bennem fészkel a művész önmagával szemben való elégedetlensége. Azt hiszem, fejlődés szempont­jából ez előnyös... Egyébként Bringwen tanítványa voltam* realistaként kezdtem. Később különböző absztrakt stílusirány­zatokba keveredtem, egy időben nagy hatással volt rám Rivera, Siqueiros révén a mexikói isko­la is... Aztán csináltam egy kis visszakanyarodást. Nem vagyok naturalista, de kifejezhető én érthető művészetre törekszem. Igen sok irányban tevékenyke­dem. Modem épületek szobrait, mozaik ablakait vállalom, s fest­ményeket, rajzokat készítek fontos emberekről. Max persze, akiket én tartok fontosnak. Megfestettem a békepap Ccfllins kanonokot, az afrikai néger ve­zető, Dubois professzor portré­ját, s szobrot készítettem Hug­hes MacDiarmid skót költőről, aki kommunista képviselőjelölt volt Home miniszterelnökkel szemben egy választási körzet­ben. Különös örömömre szolgált, hogy a fiatal magyar költőt, Juhász Ferencet lerajzolhattam. Jártam már Magyarországon, s ismerem költészetét... Hanem közben jól eltelt az idő. S mivel Bradshaw mester Sedlescombe-i, s az én Eaton Place-i lakásom egyaránt mesz- szire esik randevúnk helyétől, az utolsó földalatti elérése remé­nyében, köszönve a vendéglá­tást, búcsűzkodunk. A szakállas, kedélyes szobrász egy interjú erejéig megvámolva, én pedig barátságával gazdagabban. Moldvay Győző Anyagvizsgáló laboratórium Békéscsabán? munkaruhás férfi villázza a gül­— Húsüzemünk elsősorban a megyeszékhely húsellátást egészíti ki a csabai ízlések szerint készült pen ezért, a szükségleten felül tíz hentesáruval. Eddig 2400 sertést vagon tartalékot vásároltunk fel ! és 4800 birkát vágtunk le tsz-köá és tároltunk be az ideális raktá- í vállalkozásból. A lőtt vadat felvá- rákba. sároljuk a vadásztársaságoktól a — Mit tárolnak szabadban? | MAVAD megbízásából. Főleg ex- Van-e elegendő az egyéb zöldség- portra szállítjuk. 1969-ben ösze- félékböl? [ sen 20 ezer nyulat, 25 ezer fácánt, Vantara Pál őzet akaszt a hütő előterében az állványra. — Nagyon kevés burgonyát, sárgarépánk nagy részét és a fe­Szentesi Péter villázza a burgonyát a válogatógépbe.

Next

/
Thumbnails
Contents