Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-07 / 5. szám
1910. január 7. 5 Szerda Negyven új növényvédőszer idén a mezőgazdaságban A kereskedelem az idén a tavalyinál több tízmillió forinttal értékesebb növényvédőszer-kész- letet biztosít a mezőgazdaság számára. Az MTI munkatársának arra a kérdésére: vajon a meny- nyiség növelésén túl a választék szempontjából is várható-e fejlődés — a MÉM illetékesei rámutattak : a növényvédőszergyárak között egészséges versenyszellem alakult ki. örvendetes, hogy termékeik műszaki-gazdasági színvonalát már nemcsak egymással, hanem a kü^öldi szerekkel is összemérik. A kemikáliák választékának bővülése több szempontból jelentős. Idén DDT tartalmú anyagok — amelyeket a káros mellékhatás miatt tiltottak be — mér $e önállóan, se vegyszerkombinációban nem kerülhetnek a talajba, A már bevált készítmények forgalmának növelése lehetővé teszi, hogy DDT tartalmú anyagok helyett más, az egészségre veszélytelen készítményeket alkalmazhassanak. Lényeges az is, hogy idén a kiskertek tulajdpnosai, valamint a zöldségtermelők korábban hiánycikként kezelt készítményekhez juthatnak hozzá. Az újonnan „bevetésre” kerülő készítmények alkalmazási köre igen változatos. Külföldről hozzák be a gardont, amely néhány nap alatt elpusztítja a növényi kártevőket. A gyümölcsösökben és a zöldséges kertekben használhatják a japán eredetű Sumithion rovarölőt. A burgonyabogár ellen is új kémiai anyagot, a Dicarba- mot alkalmazhatják a termelők. Metil-Contnion-nak hívják a gyümölcsök importált rovarölő szerét. Az év első heteiben sűrűn értesítik majd a termelőket egy-egy új készítmény forgalomba hozatalának engedélyezéséről. Jó lenne megoldani... A Békés megyei Népújság már több ízben foglalkozott a békés csabai 8-as autóbusz utasainak problémájával. Való igaz, hogy az AKÖV a rendes járatot nem tudja sűríteni, így távolsági buszok közül állít be kisegítő jármüveket. A gépjavító állomásról induló 7.25-ös járathoz általában tudnak kisegítő kocsikat biztosítani, de a 8.10-eshez nem. Ebből aztán az következik, hogy erről a járatról többen lemaradnak vagy heringek módjára préselődve utaznak abban az egy kiskocsiban. A javaslatunk a következő: a 8.10-es járathoz egy kiskocsit kellene biztosítani, mely az ABC- áruháztól indulna, úgy, hogy a kisegítő jármű csak a Szent István térig közlekedne. Természetesen ezt a megoldást csak a téli hónapokra gondoljuk. Ügy érezzük, hogy egy kis szervezéssel ezt meg lehetne oldani az utasok '•írömére. A Kulich Gyula lakótelepiek Neves interk, születési éves 1970 január 1 elé, hogy — amint a megállapodásban olvashatjuk — „a lehető legteljesebb mértékben kielégítse a megállapodó felek szükségleteit kitűnő minőségű könnyű vegyi anyagokból”. A megállapodás szövegével a szovjet vegyipari minisztéri um nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó osztályán ismerkedtem meg. A KGST-országók — ahogy a mi- nisztérumban elmondották —, a könnyű vegyi anyagok rendkívül széles választékát gyártják, többek között növényvédőszereket, szintetikus festőanyagokat, segédanyagokat a textilipar, a bőr-, papíripar számára, himikátokat a polimerek gyártásához stb. Egy egy ország szükségletei a hasonló anyagokból viszonylag nem nagyok. Ezért gazdasági szempontból igen előnytelen, ha minden állam létrehozza Intranszmas, Intermetall, Agromas, Közös vagonpark, Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank — íme néhány a szocialista országok nemzetközi munkamegosztását szolgáló több mint húsz vállalkozás és szervezet kö- züL Az új év első napján új „anyakönyvi kivonatot” állítottak ki a testvéri országok gazdasági együttműködésének újszülöttjéről, az ,, In térkémiáról”. Ezen a napon kezdte él gyakorlati tevékenységét a Német Demokratikus Köztársaság nagy ipari centrumában, Halle-Saalehan az új nemzetközi szervezet, amelynek megalapításáról 1969. július 17-én írták alá a megállapodást Moszkvában. A hat aláíró állam, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyar- ország, az NDK és a Szovjetunió azt a célt tűzte az „Interkémia” hegy összefügg-e mindez a mi ügyünkkel? — Pompás — mondta műelragadtatással a látogató. — Kezdettől meg voltam győződve, hogy Palmer úr ebben az egész dologban észre vesz majd valamit, ami mindenki másnak elkerülte volna a figyelmét. Százat egy ellen, hogy most is fején találta a szöget! Hiába, az ön hatalmas tudása, nemzetközi tapasztalatai... Ami pedig a továbbiakat illeti, volna egy szerény ajánlatom. Biztos vagyok benne, hogyha most lepergetnénk az eddigi anyagot, akkor az, kiegészítve az imént lejátszott hangfelvétellel, ismét adna valami új induiciót a főnök úrnak és előbbre hozná a rejtély megoldását. Az öregúr elmosolyodott. Ettől kísértetiesen hasonlóvá vált egy mangalicához, amelynek megvakarták a füle tövét. — Maga túl sokat tételez fel rólam. De nem bánom, megpróbálhatjuk. A látogató felpattant. a könyvszekrényhez sietett, elfor. dított egy rekeszt, matatott valamit a házigazda pedig közben lekapcsolta a csillárt. A szoba sötétbe borult, az elfordított rekesz mögött halk duruzsolással egy keskenyfilm-vetítőgép lépett működésbe. A szemközti falsíkon előbb csak egy nagy, téglalap alakú fehér folt jelent meg, majd forgalmas utcarészlet. A sok jövő-menő ember közül egy jól megtermett, kissé hajlott hátú, mackó-mozgású, negyvenöt év körüli emberen állapodott meg a kamera. Előbb oldalról, majd szemből mutatta, aztán ebben az állásban a kép megmerevedett, Markáns arcú, nagy orrú, busa szemöldökű férfi volt az illető. Egyidejűleg halkan, de jól érthetően a kísérőszöveg is elkezdődött. — Ez doktor Ambrózy Béla, negyvennyolc éves, a biokémiai tudományok doktora, Kosisuth- díjas egyetemi docens, a Biokémiai Kutató Intézet tudományos igazgató-helyettese. Értelmiségi származású egyetemi tanulmányait summa cum laude fejezte be. Már egyetemi hallgató korában, szünidőkben a Biokémiai Kutató Intézetben dolgozott, a diploma megszerzése után rögtön ide vették állásba, a kutató- csoportba került. Nőtlen, szülei nem élnek, távolabbi hozzátartozóival laza kapcsolatot tart. A politikai rendszerrel lojális, pártonkívüli, a Béketanácsnak és más társadalmi szervek elnökségének tagja. Erős dohányos, mindenfajta szeszes italt kedvel, de mértékkel. A pénzzel bánni nem tud, könnyen barátkozó, könnyen, sértődő, indulatos természet. Szexuális kapcsolatai — enyhén szólva — kiterjedtek voltak az utóbbi évekig. Fiatal korában aktívan sportolt, válogatott teniszező volt, erős fizikumú, munkabírása is átlagon felüli. Intézetében és a tanszéken népszerű, szeretik, közepes előadó. Kossuth-dí- iát harminchat éves korában a nukleinsavval kapcsolatos kutatásaiért kapta. A jelenleg általa vezetett kutatócsoport man. lcássága szervesen kapcsolódik ahhoz a világszerte folyó tudományos tevékenységhez, amely a nukleinsavnak ismeret- és élményraktározó, továbbító, átörö. kilő funkcióit elemzi. E téren Ambrózyék teljesítményét nemzetközileg is nagyra értékelik a szakemberek. (Folytatjuk) a termelésükhöz szükséges szakvállalatokat. Az „Interkémia” éppen azt a célt szolgálja, hogy biztosítsa a hat szocialista ország „kis-yegyiparának” további fejlődését az ésszerű szakosítás alapján. Az új szervezet hatáskörébe tartozó feladatokat három csoportra oszthatjuk. Az „Interké- mia” javaslatokat dolgoz ki a tervek egyeztetésére, a termelés szakosítására és kooperációjára. Az „Interkémia” munkatársai döntik el, milyen termékfajtákat előnyös gyártani egy-egy országban, hol gazdaságosabb új gyárakat építeni vagy racionálisabban kihasználni a már működőket. A második feladat-csoport a tudományos, műszaki problémákra, és mindenekelőtt a termelés műszáki színvonalának fejlesztésére vonatkozik. Az „Interkémia” bonyolítja le a rendszeres és az eddiginél lényegesen mélyrehatóbb információcserét, tanulmányozza a nemzetközi eredményeket. Az „Interkémiával” kötött mee.allapodésaik alapján a szocialista országok érdekelt tudományos szervezetei egy sor kutatómunkálatot végeznek el a „kis- vegyipar" területén. Másrészről az érdekelt tudományos intézmények is megbízást adhatnak áz „Inteí-kémiának” különböző prob- 'émák kidolgozására. A harmodik feladatcsoport új szakaszt jelent a testvéri országok közötti gazdasági együttműködés formáinak fejlődésében: az „Interkémia’ ugyanis az első olyan nemzetközi szocialista szervezetek egyike, amely a résztvevő országokban közvetlen befolyást gyakorol az adott területet érintő külkereskedelmi politikára. Az első időkben az alapító országok viselik a szervezet költségeit. A megállapodás azonban fokozatos átmenetet ír elő azoknak a szolgáltatásoknak a megtérítéséhez, amelyeket az „Inter- kémia” a különböző minisztériumok, hivatalok, vállalatok, intézetek megrendelésére teljesít. A továbbiakban a szervezet áttér a teljes önelszámolás rendszerére, azaz önmagát „tartja el”. Az „Interkémia” vezető szerve a Tanács, amelyben minden résztvevő ország delegációval képviselteti magát. Minden küldöttség csak egy szavazattal bír. A tanács határozatai csak azokra az országokra vonatkoznak, amelyek érdé. keltnek érzik magukat az adott feladat megoldásában, s nem kötelezők a tartózkodó tagokra. Meg néhány szót a szervezet „székhelyéről”, Halle-Saalle- ról. A város húsz kilométerre fekszik Lipcsétől, egy sor kiváló, az ország határain túl is ismert vegyipari nagyüzem körzetében. Hz érdem és a lelkiismeret parancsa szerint Gyakran szóvá teszik az idő-1 sebb emberek azt, hogy munkahelyeiken nem részesülnek meg- j felelő megbecsülésben. Nem a nagyobb anyagi megbecsülést | hiányolják elsősorban, hanem az erkölcsit. Az előbbi biztosítására I számos bíztató beszédet hallottak, újságcikket olvastak az utóbbi időben. Az erkölcsi megbecsülés hiányát Cs. I. fogalmazta meg a napokban, aki hét évig volt egyfolytában alapszervezeti párttitkár, tíz évig munkásőr. Ezek mellett az egész megye termelésében érdekelt vállalatánál már 20 évet töltött el fáradságos, szinte éjjel-nappali szervezésben, felvásárlásban és áru- szállításban. — Az egymás után kiöregedő emberek helyett olyan fiatalok jönnek vállalatunkhoz, akiknek az elmúlt két és fél évtizedben tálcán kínálták a tanulási lehetőségeket, s akik az oklevél, a diploma megszerzését nagyobb érdemnek tartják, mint azt, hogy az idősebb korosztálybeliek munkájukkal tanulási lehetőséget teremtettek számukra. Mi több, nagy bölcsen bírálják, magyarázzák, milyen hibát követtek el az idősebbek a szocializmus építése közben. Nagy „okosságukban” nem kérik ki a tapasztalt, idősebb emberek véleményét. Azokat, akik ennek ellenére mondanak nekik egy-két jó tanácsot, egyszerűen leintik: „Akik 56 előtt egyik szarvashibát a másik után követték el, ne adjanak nekünk útbaigazítást.” A legbosszantóbb az, amikor olyanok is mondják ezt, akik abban az időben velünk egy sorban dolgoztak és „hibáztak”, de azóta bölccsé avatta őket vezető beosztásuk. Cs. I. eddigi önzetlen, fáradságot nem ismerő munkája ismeretében előtolakodott az a kérdés, hogy milyen kitüntetéseket kapott? A „Vállalat kiváló dolgozója”, s a munkáson szolgálatért kapott jelvényeknél többet nem tudott felsorolni. — Alacsony volt az én beosztásom a magasabb kitüntetésekhez — mondotta olyan hangnemben, amiből az érződött, hogy nem is számított rá, de azért jólesett volna. Ez érződött V. L.-nek, az egyik községi pártbizottság titkárának hanglejtéséből is, amikor nem függetlenített alapszervezeti párttitkárok megbecsüléséről esett szó. — Leginkább csak anyagiakban jut kifejezésre a megbecsülésük. A nem függetlenített párttitkárok fáradozását jutalommal, prémiummal honorálják esetenként a termelő üzemek vezetői. A községi pártbizottság csak elismerő szavakat tud adni a legkiválóbb titkári teendőkért is. Legszívesebben kitüntetésre javasolnánk őket, de erre nemigen kapunk biztatást. Vannak községünkben olyan elvtársak, akik 10—15 éve látják el kiválóan, társadalmi munkában a párttitkári teendőket, de még nem kaptak elismerő szónál és esetenkénti pénzjutalomnál többet. Ez nem kedvetleníti el őket, hiszen vérükké vált az önzetlen küzdelem a mindjobb eredményekért, a szocializmus építéséért, a dolgozók jólétének növeléséért. Az ő nagyobb megbeI csülésük ösztönzőleg hatna a fiatalabb generációra. Mintegy tükörképben látnák, hogy érdemes fáradhatatlanul dolgozni éveken, egész életen át, mert sokoldalú elismerés és tisztelet övezi azokat, akik legtöbbet cselekszenek munkahelyük. lakóhelyük dolgozóiért. az egész társadalomért. — Vajon megszívlelik-e min* den munkahelyen, de főleg nálunk Kádár János elvtárs legutóbbi angyalföldi beszédét? — kérdezte D. F. — A korábbiakat ugyanis nemigen szívlelte mega művezetőm. Egyszer régebben beszélt Kádár elvtárs arról, hogy nem mindegy, milyen emberséges, milyen megértő az igazgató, a tsz-elnök, de még kevésbé nem mindegy, hogy milyen emberséges a közvetlen irányító, vagyis a brigádvezető. Rajta múlik ugyanis, hogy az emberek szervezetten, nyugodt légkörben, jókedvűen dolgozzanak. Az én művezetőm már évek óta minden alkalmat megragad az irántam érzett ellenszenvének vagy irigységének kifejezésére. Én nem tehetek róla, hogy ő jóval fiatalabb és kevesebb szakismerettel, gyakorlattal rendelkezik, mint én, aki idestova négy évtizede dolgozom a szakmában. Ráadául az államosítás óta egy helyen. Mikor kinevezték művezetőnek, első teendője az volt, hogy leváltson engem a szocialista brigád vezetői posztról, egykori önálló kisiparos mivoltomra hivatkozva. Aztán a lelkiismeret parancsával és a vonatkozó rendelkezéssel mitsem törődve, igyekezett nyugdíjazásom előtt két évvel alacsonyabb bérkategóriájú munkakörbe állítani. Miután ez nem sikerült neki, azzal bosszant, hogy nap mint nap olyan munkákat bíz rám, amit egy tanulógyerek is könnyen meg tudna csinálni. Nem ártana ismét figyelmébe ajánlani Kádár elvtárs beszédét. A pártalapszervezet és az üzem vezetőinek feladata lenne ez elsősorban D. F., Cs. I. és még több sok nagyszerű tettek mögött levő idős, harcos ember esetében, akik nem ok és jog nélkül hiányolják a megbecsülést, a tudásuknak megfelelő, nyugodt munkakörülményeket. Nem először mondta Kádár elvtárs azt, „Érvényesíteni kell a szocialista bérezés elvét és differenciálását, hogy aki jobban és többet dolgozik, kvalifikált vagy különösen nehéz munkát végez, többet is keressen. Hangsúlyoznám, mert nagyon fontos, hogy megfelelően honoráljuk az üzemi, vállalati törzsgárdák tagjait, nehogy a vándormadarak jobban járjanak náluk.” Azt is mondotta. Kádár elvtárs legutóbbi beszédében, hogy „...nem elég a bérszámfejtési cédula — szükség van az önzetlenségre, az áldozatkészségre, lendületre is.” Ezek az elengedhetetlen tulajdonságok csak ott; fejlődnek és terebélyesednek ki, ahol a párt és gazdasági vezetők nemcsak az anyagi és erkölcsi megbecsülést osztogatják érdem szerint, hanem elejét veszik annak, hogy egyes középbeosztásúak hol egyik, hol másik dolgozó idegzetét borzolják oktalan molesz- tálással. Meg annak is, hogy egyes fiatalabb évjáratú emberek gátlástalanul fitymálják az idősebb dolgozók eddigi munkáját, kincset érő gyakorlati tapasztalatait. Kukk Imre
