Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-06 / 4. szám

1970. január 6. Kedd A rácsos ház és lakói O ' Két erős ember A garázdaság társadalmi ve­szélyessége igen nagy. Sajnos, egyre többször hallhatunk olyan esetekről, hogy a rendszerint csapatosan kóborló huiigánok erőszakos cselekményt követtek el, megvertek valakit. A rácsos ház lakói közül két garázdaságért elítélt személlyel is beszélhettünk. K. csupaizom fiatalember, ra­kodómunkás volt. Másodszori börtönlakó. — Lecsaptam valakit. Bele­halt ... — Mit csinált, hogyan? — Kézzel. Meghalt az ütésem­től. Reflex-szerűen az öklére néz. Kinyújtja az ujjait, mintha box. kesztyűt venne fel. — Tanult boxolrri? — Igen, de nem versenyszerű, en. — Akkor, miért tanult? — Hát... akartam én verse­nyezni is, de ahhgz olyan élet­mód kellett volna... — Milyen? — Hogy ne igyák annyit, — Mondja, ütötték már ma­gát meg? Nagyon ... — Nem, kérem, én nagy ütést sosem kaptam. — A börtönével alatt kere­sett-e önmaga számára arra ma­gyarázatot, hogy miért is vere­kedett? — Azt én nem tudom, kérem. A jobb alsó karján tetoválás. Egy cowboy, alatta a név: Tom. — Ki az? Ismerőse? — Nem, csak úgy ... — Szereti ezeket a vadnyugati történeteket, filmeket, könyve­ket? — Azokat igen. „Z”-t, a cow- boy-lovast. Meg P. Howardot. — Nem veszi észre, hogy Rej­tő a csim-bum könyvek paródi­áját írta meg? — Azt nem, kérem. Vereked­nek azokban is. Űjabb bűncselekménye: egy kocsmába behajigálta az embe­reket a bárpult mögé, meg az italos polcokra, valahogy így: Tom elkapta a sebhelyes arcút, meglengette, és odaragasztotta a legfelső polcra, a yamaicai ru­mos üveg és a fekeié nyakú whiskys üveg közé. Három má­sik támadója már a pult mögött szunyókált, a kancsal kocsmáros meg akkora pofont kapott, hogy kiegyenesedett a látása... Írva vagyon, aki nagyon akar, még mindig szert tehet ilyen „szakmai” ismeretekre. K. is biztosan „tanulta” valahonnan. Ismét a börtönbe került. V L. nem „irodalmon” nevelke­dett verekedő. Falusi virtus­vitéz. Ö sem először van bör­tönben verekedésért. „Ki a le­csak most. Nem voltam én eszemnél. Így próbálja magát mentegetni. ■— Ha szabadul, mihez fog? — Dolgozok rendesen, mint eddig. A tájékára sem megyek, ha hangos szót hallok! Mindig belémkötöttek. Hogy tűrje el az ember, hogy szemtelenkednek vele? Magyarázza a bizonyítványát. *** B. őrnaggyal, a Büntetésvég- rehajtásd Országos Parancsnok, ság osztályvezetőjével összegez­zük az intézetben tapasztalta­kat. — A látogatónak feltűnik a tisztaság, a megfelelő élelmezés, a civilizált körülmények—, s ta­lán nem is gondol arra, hogy az ismétlődő napok monotonitásá­nak, a percek állandó beosz- tottságának milyen hatása van. Nem könnyű dolog hosszabb ideig ilyen szigorú fegyelem alatt élni. A fegyelmezés a bűn. tetésvégrehajtásd intézeteinkben fokozottabb része a nevelésnek. Ez sok mindent magyaráz. A szigorúbb intézettípusokban már apróbb dolgokért is erőtelje­sebben fegyelmezünk, s ezáltal is erősítjük a börtön visszatar­tó erejét. Az intézetekben a kö­rülmények — láthatta — em berségesek ugyan, de ismét hangsúlyozom, nagyon szigorú­ak. Lényegesnek tartom a diffe­renciáltságot a különböző bün­tetésvégrehajtási intézettípusok között. Nevelési szempontból is teljesen abszurdum lenne, ha egy gázoló gépkocsivezetőt együtt tartanánk egy többszö­rös visszaesővel. Ezért van, hogy a gondatlan veszélyeztetők —, akik például valamilyen bal­esetért felelősek, a bírósági íté­letnek megfelelően büntetés- végrehajtása munkahelyen vagy szigorított munkahelyen vannak. Az elkövetett cselek­ményük társadalmi veszélyes­sége ugyan jelentős vagy nagy, tehát büntetést érdemelnek, de az elkövetők veszélyessége a társadalomra elenyésző vagy ki­csi. Az alapvető nevelési elvek egysége persze itt is érvényesül. Minden elítéltnek megvan a le­hetősége, — most már a külön­böző büntetésvégrehajtási inté­zettípusokban fogva tartottakról beszélek —, hogy visszatér­jenek a társadalomba, és tör­vénytisztelő állampolgárok^ le­gyenek. Erre készítjük fel őket. Tiszai Lajos (Vége) Bemutatjuk az MHSZ klubjait az Barátságok éter hullámain CQ CQ kopogtatja a hívójelet a | Vilmos, a gimnázium igazgatója rádióamatőr billentyűje, majd egy I lelkes híve a fiatalok hazafias ne­kis mozdulat után vételre áll a készülék. Rövidesen felhangzik a válasz: GD DR OM — az az Jó napot kívánok, kedves barátom! — ES VY TNX FÉR CALL — és köszönet az ön hívásáért. Gyors bemutatkozás következik, a „vo­nal” túlsó végén DL 2 AA / W 1 KARL, vagyis Károly nevű ama­tőr Norwood városából. A tér­kép tanúsága szerint ez a helység az észak-amerikai Massachusetts államban van. A rádióamatőrök az írott és íratlan törvények szerint általá­nos udvariassági kedvességeket és a rádiózással összefüggő szak­mai tapasztalatokat üzennek egy­másnak az éter hullámain át. Né­ha előfordul az is, hogy bajba jutott embereknek, viharba került expedíciók tagjainak, süllyedő hajó utasainak küldenek segítsé­get, máskor életmentő gyógysze­reket juttat a rászorulóknak az emberi összefogás. Szép sport, nemfes időtöltés a rádióamatőrök munkája. Me­gyénkben az MHSZ-klubokban mintegy 70 ember hódol ennek a szenvedélynek. Fiatalok és időseb­bek, diákok és hivatalnokok, munkások és értelmiségiek, szin­te minden korosztályból találni képviselőt a soraik között. A fiatalok 15—17 éves korukban ismerkedhetnek meg a távirá- szat, az elektrotechnika, a rádió­építés és kezelés alapjaival. Az MHSZ-klubok irányításával több­nyire a középiskolákban indulnak olyan tanfolyamok, ahol a tanu­lók egy éven át gyakorolják a rá­diózást. Ezek a fiatalok, ha mű­szaki pályán akarnak dolgozni, akkor már egy biztos elektrotech­nikai alaptudással rendelkeznek. A hadseregben is nagy szükség van az ilyen módon előképzett fiúkra, akik katonai szolgálatuk idején hasznosíthatják és tovább gyarapíthatják rádiós ismeretei­ket. Megyénkben a sarkadi gimná­ziumban a legeredményesebb a középiskolai rádiós-élet. Csausz vetésének. Ebben az évben már közel 70 diákja ismerkedik alapfo­kú tanfolyamon a rádiózással. Egyik érdekesség, hogy a sarka­di gimnazista lányok is nagy számban részt vesznek a rádiós- munkában, különösen a „róka”- vadásizatban ügyeskednek. Ebben a sportágban a versenyzők a te­repen rejtetten működő rádióadó­kat mérik be műszereikkel, és sorban felkutatják azokat. Verse­nyen 10—12 kilométert is kell futnia egy-egy résztvevőnek, ami önmagában is szép teljesítmény. A különböző kupaversenyek leg­jobbjai a nemzeti bajnokság dön­tőjében mérik össze tudásukat. A nők kategóriájában a sarkadi lá­nyok közül az elmúlt évben Kor- ponai Teréz és Ceglédi Júlia az országos seregszemlén is szépen szerepelt. Minden rádiós-fiatalnak végső célja, hogy egyéni adó üze­meltetéséhez kapjon engedélyt. Ehhez a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium illetékes bizottsága előtt kell vizsgát tenni. A sarkadi MHSZ rádiós klubot Tóth Lajos titkár vezeti. Ebben a klubban főképp ultrarövidhul­lámú adóberendezéssel dolgoznak. Az URH-adások általában 150— 200 kilométer távolságig vehetők, de a sarkadiáknak már sikerült 600 kilométerre lévő amatőrökkel is kapcsolatot teremteni. Régi barátjuk egy Varsóban élő 70 éves nyugdíjas, akit már mind­nyájan Béla bácsinak hívnak. Eredményesen dolgozik a rádió­amatőr klub Békésen is. Itt az| idősebbek nagy gondot fordítanak az utánpótlás nevelésére. Büsz­kék, ha egy-egy tanítványuk szép eredményeket ér el. A békési klubban ismerkedett meg a rá­diózással Dr. Ferenczi Csaba űr­hajózási szakértő és Hídvégi Ti­bor elektromérnök is, akik ma már országosan ismert szakembe­rek. A legfiatalabbak közül szép jövőt jósolnak Szabó Imrének, aki ebben az évben már rádió­technikai szakközépiskolában gyarapítja tudását. A klub olyan régi, tapasztalt tagjai foglalkoz­nak a jövő rádiósaival, mint Csí- bor Sándor, Baji István és Nagy András. Békésen az egyik leg­tapasztaltabb rádióamatőr Pető Mátyás klubtitkár, aki eddig mintegy 10 ezer kapcsolatot te­remtett már az éter hullámain. A nap minden 'percében lehet kapcsolatot teremteni, hiszen a világon közel 2 millió amatőr dol_ gozik. Néha egy-egy hullámsávon több hívás hallható, de a jó ama­tőr még akkor is kapcsolatot tud tartani partnerével, ha egyszerre 10 állomás dolgozik ugyanazon a hullámsávon. Nagy felkészültsé­get, komoly szellemi koncentrá­ciót igényel ez a munka. A klub két eredményesen dolgozó fiatal­ja, Veress Gyula és Szabó László gimnazisták, akik legutóbb egy szentesi klub által rendezett or­szágos versenyen első helyezést értek el. Nekik és minden lelkes rádióamatőrnek kívánunk BEST DX — azaz sok nagy távolságú összeköttetést. Andódy Tibor Láttam már többször barátaim és ismerőseim gény a csárdában” típus, aligha^ arcán a kétkedéssel teli fogja fel tette súlyát. Valaki megsérti, vagy ő úgy gondolja — már üt is, csak utána gondol­kodik — esetleg ... Családi be­tegség náluk a kötözködés, ve­rekedés. Néhány évvel ezelőtt két testvérével együtt volt a börtönben. — Nem tudom, most hogy volt. Elvonókúra után voltam, elnéző mosolyt, mellyel t fontoskodónak, nagyké­pűnek, meg a jó ég tud­ja, még minek bélyegez­tek meg olyankor, ami­kor az újságolvasásról beszélgetve kiálltam a helyi újságok olvasása mellett. Amikor meg azt bevettem az orvosságot, ráittam. ] [ mondtam, hogy még az ségkívül sok figyelem a —t-A — sX« sínn~.AT-ti/»AnéAo/»7y*/»•* -in ol 1‘sí mólirt rvrAan nrst In Aztán verekedtem. Csák így tör- ténhetett. Nem is voltam ma­gamnál, úgy verekedtem. Más­különben, dehogy... — Nocsak! Az előző eseteinél is gyógyszerre ivott, azért ve­rekedett? — Akkor... máskor nem.. A gyulai „Köröstáj” Mg. Termelőszövetkezet beosztott állattenyésztői munkakörbe technikumot végzett szakembert keres. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés: Gyula, Kere_ csényi u. 27. 97476 >>■ ,HIRDESSEN LAPUNKBAN’ Egy gyarló halandó bizalmának megingása — r»» utóbbi hirdetés távo­labbra is ragadhatná éppen az ember fantá­ziáját), hanem mert két­apróhirdetéseket is el szoktam olvasni, mert azokból sokféle konzek­venciát lehet levonni, ” voltak, kik el is fordul­tak és mosolyogtak. Pedig — annak elle­nére, hogy hirdetésre méltó eladni valóm nincs, elkölteni való pénzem meg pláne nin­csen —, vmlóban el szoktam olvasni az ap­róhirdetéseket. Nemcsak azért, mert néha olyan csemegéket találni kö­zöttük, hogy: „Bontás­ból cserép, gerendák és lószerszám eladó”, vagy hogy „Egy magányos hölgy keres hozzá illő férfit férjnek vagy kvártélyosnak” (ez re méltó apróságot lát az ember bennük a tár­sadalom mozgolódásá­ból és karakteréből. Közbevefőleg — fen­ti gondolatom indoklá­sára még említek két apróhirdetést, ami emlé­kezetes számomra. A múlt század végén a Sze­gedi Napló egyik száma közli az alábbi apróhir­detést: „Albérleti szo­ba két lánynak olcsón kiadó. Mars tér... (lak­tanyához közel)”. A má­sik a Békés megyei Népújság elmúlt évi számából: „Kertészke­déshez tőkéstársat ke­res...” Az előbbi a ré­gi, az utóbbi az új me­chanizmus kordokumen­tuma, bár a „tőkéstárs” kifejezést a párt lapjá­ban akkor még kicsit furcsának találtam. De hadd térjek rá végre fentebbi bevezető elmélkedésem apropójá­ra, és ezzel be is feje­zem. Nézegetem lapunk va­sárnapi számának ap­róhirdetéseit, megpil­lantva az „Adás-vétel” rovatot, gondolván, hogy fizetésnap következik, kedvem szottyan adni- venni valamit. Nézem, hogy mi van. Beköltöz­hető kétszobás házzal kezdődik. Aztán van el­adó Béke-kert. Kínál­nak kertes házat, szán­tóföldet, stb... Másra gondoltam. Valami használati tárgyra. Bú­tor, festmény, stb... Saj­í nos, erről le kellett £ mondanom. Mert aján- j lanak ugyan az apró- I hirdetések bokorrózsát I a legszebb színekben; ? hathetes választási ma- + lacokat kocával együtt; t női irhabundát; sötét £ diófa hálószobabútort, mindezt azonban az „In­gatlan” — tehát ingat- hatatlan, elmozdíthatat- lan — rovatban. Nem csoda, ha elment a kedvem a vásárlás­tól. Orosházi létemre vegyem meg a bokorró­zsát Medgyesegyházán, hogy az ne nálam ing- jon-bingjon, hanem to­vábbra is a tulajdonos­nál ingatlan-bingatlan- kodjon... A koca mala- costól már az egész csa­lád közvéleményét moz­gósítaná... A női irha­bunda esetében pedig alighanem fogalmakat kellene tisztáznunk a családon belül... De a válásnak elejét vehetnénk, ha az egyes fogalmakat már a ki- adóhivatalban tisztáz­nák... Beak Zoltán Kondimat SC Megszünteti az áramveszteséget a magyar találmány Kondimat SC cosci néven új ta­lálmányt jegyeztetett be két nyír­egyházi mérnök. A hosszú és bo­nyolult név mögött valójában egy kis doboz húzódik meg, amely már az idén nagy segítséget je­lent valamennyi energiát felhasz­náló közép- és nagyüzemnek. A rendkívül bonyolult auto­matika emberi beavatkozás nélkül szabályozza az üzemek energiafogyasztását és szinte a nullával teszi egyenlővé az iramveszteséget. A berendezés két hónap alatt visszatéríti költségét és például egy ktsz esetében évi 100—150 ezer forint megtakarítást ered­ményez. A hasonló berendezések­től eltérően ez a szabályozó soro­zatban gyártható. A próbákról az Ózdi Szénbányászati Tröszt meg­elégedésének adott kifejezést, s ebben az évben valamennyi üzeme részére vásárol az au­tomatából. Külföldről eddig svéd és NDK- beii cégek érdeklődtek, a lengyel partnerrel folyamatban van a megállapodás.

Next

/
Thumbnails
Contents