Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-01 / 1. szám
1970. január 1. 8 Csütörtök Szabó Mária békéscsabai olvasónk nyerte a „Szilveszter ’69” 2 500 forintos első díját Az év utolsó rejtvénypályázatát 1969. december 11-től közöltük lapunk hasábjain. Az óriás-keresztrejtvény megfejtése útján juthattak el pályázóink a beküldendő jelmondatig, mély így hangzott: „Díjtalan házhoz szállítás, nagy választék, szolid ár, Centrum Áruház a város központjában.’’ Pályázatunkra 1969. december 24-ig, a beküldési határidőig 1552 helyes megfejtés érkezett, ezek között sorsoltuk ki díjainkat. Többen levélben köszönték meg szerkesztőségünknek az izgalmas szellemi tornát és kérték, hogy a lap rendszeresen közöljön hasonló pályázatokat. Sípos Sándor Mezőhegyes, Kossuth utca 43. szám alatt lakó olvasónk a kővetkezőket írta: „Békés megye népszerű lapja, a Népújság. Igen sok olvasót nyert meg ezzel a nagy rejtvénnyel. Az 1970-es évben is szerezzenek ilyen örömet olvasóiknak.” Bődi Imre Kondoros, Malinovszkij út 13: „Szeretettel kívánok Önöknek nagyon kellemes és boldog új esztendőt Remélem, hogy a következő esztendőben is részesítenek minket olvasókat hasonló jó és izgalmas keresztrejtvény-pályázatban.” Számos leveliből idézhetnénk még, olvasóink azonban egyöntetűen arra kérik a szerkesztőséget hogy továbbra is rendszeresen írjunk ki pályázatokat, mert ez valamennyiük számára kellemes szórakozás, hasznos időtöltés. A nyeremények sorsolását lapunk szerkesztőségében, 1969. december 30-án ejtettük meg. A fődijat, a Centrum Áruház 2500 forintos vásárlási utalványát Szabó Mária, Békéscsaba, Győri u. 2/a nyerte. Az utalvány átadása ünnepélyes keretek között zajlik majd le a békéscsabai Centrum Áruházban. A további nyertesek: 1 db Etűd táskarádió, nyerte: Tóth Edit Gyula, Sarkad! út 10; 1 db női divattááka, nyerte: Gyáraid Tibomé Köröstarcsa, Deák u. 35; 1 kilogramm csokoládébonbon, nyerte: Héjjas Lajosné Békéscsaba, II., ör u. 4/1; 1 db asztali lámpa, nyerte: Mátyási József né Csorvás, Hunyadi u. 40; 1 db luxus piperedoboz, nyerte: Csorba György Orosháza, Hemád u. 1/g; 1—1 db 100 forintos könyv- utalvány, nyerték: Szabó Mihály- né Kondoros, Tanya 715; és Fest Attiláné Szarvas, Markovitz u. 5; 1—1 üveg pezsgő, nyerték: Sarkad! Jánosné Békéscsaba, Felsőkörös sor 19/19; Szabó János Orosháza, Ady Endre u. 20; Sárkány Pálné Vésztő, Vörösmarty út 12; Wágner Sándomé Békéscsaba, Kulich Lkt. V/8/B/2/6; Oláh Pál Békéscsaba, Kolozsvári út 61; 1—1 db golyóstoll, nyerték: Gel- lért Zsigmondné Békéscsaba. Kulich Lkt. 22, Fekete László Szeghalom, Kazinczy u 37. Sáró László Orosháza, Sajó út 7; Horváth Zsigmondné Orosháza, Ady út 1/b, Párkányi István Mezőkovácsháza, Árpád út 149; 1—1 db könyvet nyertek: Pfeifer Gyuláné Békéscsaba, Kulich Lkt. I/C, Varga Katalin Csorvás, Sallai u. 52, Gazdo- vifcs Gyula Mezőberény, Vadász u. 16, Auspdtz Zsuzsa Orosháza, Kossuth u. 6., Fa, Vas és Vegyi Ktsz iroda kollektívája, Körösla- dány, Darabos Emma Békés, Dur- kó u. 29, Bondár Györgyné Békéscsaba, Dobosa út 2216/3, To- masovsziki Pál Kondoros, Bem u. 3, Molnár József Doboz, Sallai u. 2, Borombós Mihályné Gyula, Április 4 tér 6, Janurik Éva Kamut, Tanya 219 és Fazekas István Békéscsaba, Tessedik út 20. A nyertesek a nyereménytárgyakat 1970. január 7-ig vehetik át szerkesztőségünkben. Az át nem vett tárgyakat postán juttatjuk el a „Szilveszter ’69” szerencsés nyerteseinek. Újévi jakborjú az állatkertben — Énekes hattyú és tíz holtfáradt vadlúd kap téli menedékhelyet A hideg és a tél a legkedvesebb az állatkertben tanyázó tibeti jaknak, mivel ennek a páros ujjú, patás állatnak hazája a legmagasabb hegyek, s a Himalája ötezer méternél magasabb hegyein is megtalálható. Úgy látszik, a budapesti télben is otthonosan érzi magát az állatkerti jak-osalád, amely újévi kis jakborjúval szaporodott. A jakcsemete fekete bundájáról nem hiányzik fajtájának „védjegye”, a hátát szegélyező jellegzetes ezüstfehér csík. Nemcsak a jakborjúval gyarapodik az állatkert, mert észak felől énekes hattyú tévedt az országba, s a füzesabonyi szemtanúk értesítésére az állatkert madárosztályának „küldöttsége” utazott el a váratlan, de kedves vendégért. Jószívű állatbarátok féltő szavára mentették meg azt a tíz vadludat is, amelyek a kimerültségtől holtfáradtan maradtak le a Balaton felett elhúzó csapatból. (MTI) Termálvíz a „paprikás" laluban A Szegeddel határos Röszke községben, a Kossuth Tsz területén elkészült a falu első termálkútja. A percenként 1600 liter teljesítményű kút 80 fokos vizét az ismert „paprikás” községben elsősorban a fűszer- növény termesztésénél hasznosítják. Lehetőség nyílt arra, hogy az eddigieknél jóval korábban neveljenek palántákat. Rövidesen megkezdik a termálvízzel fűthető fóliasátrak és üvegházak építését. Egyedül a Kossuth Tsz-ben a tavasszal félezer holdon ültetnek paprikát, és csupán a korai palántázás eredményeként több ezer mázsával nagyobb termésre számítanak. A te- nyészidő meghosszabbításával javul a fűszernövény minősége, növekszik a festéktartalma. A tervek szerint 50 000 négyzetméternyi területet fednek fóliasátrakkal, s bennük nemcsak fűszerpaprika-palántát, hanem piros retket, salátát, karalábét és esvéb primőröket is nevelnek. (MTI) Tél van. A hóval betakart erdő fái között apró dobbantással iramodik meg a nyúl a kocsizörgésre és nesztelen suhanással riadt őzek tűnnek el a távolban. Zöldre festett kerítéssel körülvett régi grófi kastély, mellette nemrég épített iskola. A kastély 80 állami gondozott gyerek otthona. És iskola, alsótagozatosok részére. Szüleik: az igazgató és tíz pedagógus. Isten háta mögött, a bélmegyeri erdőben. Igaz, most már nem azzal a jelentéssel, ami volt néhány évvel ezelőtt. A karókon kifeszített acélhuzalokon át ide is eljut minden dobbanáhasználhatatlan vasakból hajlít- hatatlan, fényesen csillogó acélt önt. Ebben az otthonban, iskolában még kialakulatlan jellemek formálódnak át a simogató kezek és a féltőn vigyázó gondoskodás mellett. Járjuk a termeket. A hálókban az emeletes vaságyakat, tarka fodros karton terítő takarja. Egyik-másik szobában nem melegít a hatalmas cserépkályha. — Negyven gyereket elvittek az ünnepekre a szülők. És a többiek? Az épület mögött kis domb siHack Beáta, Horváth Julika kötözik a szaloncukrot. sa a városnak és a háztetőn az északi szélnek feszülő tv-antenna itt is lelopja a rezgő képhullámokat, be a szobába, a kékes fénnyel viliódzó képernyőre, ugyanúgy, mint az emeletes komfortom lakásokkal büszkélkedő városokban. De földrajzilag még így is elég messze innen a színház, a mozi, a múzeum. Kint a fák között csípős a szél. A kastély küszöbén túl már barátságosabb a levegő. Az ébenfekete falépcső felett, amely az emeletre visz, tábla: „Kincsünk a gyermek”. Fent az emeleten a faburkolatú folyosó végén az igazgatói iroda. Szászfalvi László igazgató hellyel kínál. Az iroda berendezése, bútorzata egyszerű. A fal mellett üvegvitrin. Benne kézimunkák. Az itt tanuló és itt élő gyerekek fáradságos munkával elkészített faragásai, képei, hímzései. A szekrények tetején parányi szobor. Kicsit jelképnek érzem itt. Egy kohász szobra, egy acélöntőé, aki a rozsdás, már másra múl a kastélyhoz. Tetején pirosra csípett arcok, kezek. Hangos kurjongatással siklik a ródli, le az alig néhány méteres emelkedőről, aztán szapora léptekkel vissza a dombra. Vannak, akik nagy puffanással pottyannak le a felborult szánkóról és hem- pergőznek egymás hegyén-hátán. Sebaj, katonadolog — biztatják egymást, és kezdik elölről. Időnként — ha már nagyon csíp a szél — 2—3 gyerek beszalad az iskolába, kis, vörösre mart kezüket a fal mellett húzódó melegvizes csőhöz szorítják, aztán usgyi, ki az udvarra. Az iskolában téli szünet van. Tanulás helyett a termek most játékországgá változtak. A félón- kebbjei bent ülnek a padokban. Az apróságok otthagyják a játékokat, amint belépünk. Hozzánkfutnak, körül bámészkodjak a soha nem látott idegeneket, és olyan hálásan bújnak hozzánk, egy-egy simogatás után annyi ragaszkodással néznek fel a kis szemek, annyi, és olyan vágyakozás ragyog bennük, hogy szinte szégyelljük magunkat. Szégyelljük az apák, a szülők helyett. Ezek a gyerekek minden simo- gatást, figyelmet, olyan sok szeRostás Emma elmerülten hajol a kézimunka fölé. retettel hálálnak meg, amilyet máshol nem lehet érezni. Közben halkan, hogy csak mi halljuk, az igazgató sorolja: — Ennek az anyja van börtönben, annak az apja, ennek disszidáltak a szülei, annak részegesek, ... és így tovább. Kevés a számuk azoknak, akik egészségügyi helyzetük miatt kerültek ide. Egy sincs, aki anyagi miatt. Túlnyomó részben erkölcsi okok azok, amiért el kellett szakadniuk szüleiktől, a saját és a társadalom érdekében. És még így is az iskolában, környezetismeret órákon, ha a szülői házról beszélnek, olyan átéléssel emlékeznek az „otthoniakról”, mintha most jöttek volna el és mintha „otthon” minden a legna- ■ gyobb rendben volna. — Anyukám süt, főz és kivasalja az ingemet. Apuka fátvág, vizet hord, sepri az udvart — mondja az egyik, aki már hat hónapos korában elkerült otthonról. A gyerekek önmagukat becsapva kis fantáziájukban minden úgy él, mint ahogy azt vol vannak. Szép és minden tekintetben megfelelő a kastély és az iskola a gyermekek számára. Az igazgatónak egy vágya van még, a központi fűtés beszerelése, ami, ha megvalósulna, elégedettnek érezné magát. A kis asztalok megterítve. Közepén párolog a forró leves. A gyerekek megdörzsölik kezüket, fülüket, a szedőkanál aranysárga levesbe merül, a zaj elcsendesül. Ebéd után fekvés, majd újra következhet a játék Gyerekék, olyanok, mint a többiek. Béla Ottó Siklik a szóik.
