Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-04 / 3. szám
1*J0. január 4. 3 I Vasári»««» Elkészült a cipő-KRESZ A Könnyűipari Minisztérium iparfejlesztési Főosztályának felkérésére egy szakértő bizottság elkészítette az úgynevezett cipő- KRESZ-t, amely arról tájékoztat, hogy egyes cipőfajtáknak milyen követelményeket kell kielégíteniük. A bizottság szakszerű tanácsokat ad a cipők helyes kiválasztáséra, ápolására, kezelésére is. A cipővásárlók igényei ugyanis az utóbbi években lényegesen megváltoztak, a nehéz, strapabíró cipők helyett inkább a könnyű, hajlékony divatcipőket keresik. Az alapanyagok is újakkal egészültek ki, s a vásárlók nem eléggé tájékozottak arról, hogy a különböző alkalmakra milyen cipők a legmegfelelőbbek. A szakértői bizottság meghatározta a különböző munkacipők, az utcai, illetve alkalmi cipők, a gyártásukhoz felhasznált felsőbőrök, műanyagok és talpak elvárható tartósságát, vízállóképességét. A cipő-KRESZ-ben foglalt irányelveket a7 érdekelt ipari és kereskedelmi vállalatok rendelkezésére bocsátják, a vállalatok pedig a vásárlókat tájékoztatják a legfontosabb tudnivalókról. (MTI) Kétezer brigád az élelmiszergazdaságok felszabadulási szellemi vetélkedőjén A MEDOSZ, a MÉMl, az Országos Vízügyi Hivatal és a KISZ KB az elmúlt év májusában felhívással fordult az élelmiszei'gaz- dasógi üzemek, vállalatok és intézmények szocialista brigádjaihoz: csatlakozzanak a hazánk fel- szabadulásának 25. évfordulója tiszteletére indított szellemi vetélkedőhöz. A felhívás a szocialista brigádok körében nagy visszhangra talált. Hozzávetőleg 50 ezer taggal kétezer munkacsapat határozta el, hogy részt vesz a versenyen. Különösen sok brigád nevezett be Békés, Fejér és Heves megyében. A megyei vetélkedőket 1700 zsűritag közreműködésével januárban rendezik meg. Februárban tartják a körzeti középdöntőket, amelyekre a megyék legjobban szereplő 2—2 brigádját nevezi be. Az országos döntőre áprilisban, Budapesten kerül sor. A legjobbnak bizonyuló brigádok nemcsak erkölcsi elismerésben, hanem nagyobb összegű pénzjutalomban is részesülnek. (MTI) A sivatagi lakók vízellátása A kazahsztáni hidrogeológusok mintegy 6 ezer artézi kutat fúrtak a köztársaság sivatagjaiban’. Ezzel biztosították, hogy a sivatagokban és a szárazság sújtotta körzetekben levő állattenyésztő gazdaságok elegendő ivóvizet kapjanak. Már elkészültek a legelők térképei, amelyeken megjelölték, hol érdemes a siker reményében kutat fúrni, hol lehet felhozni a föld alól a vizet. A Tudományos Akadémia már kidolgozta az ásványvizek gazdaságos édesvízzé tételének a módszerét is. Különcsen sokat várnak az elektrodializis berendezéstől: ebben különleges membránokat helyeztek el, amelyek elektromos egyenáram hatására képesek átereszteni a vízben oldott sók ionjait. így a membránok között áteresztett víz édesvízzé alakul. A Szovjetunió legnagyobb ipari elektrodializis berendezése máris dolgozik a Balhas-tótól északra: naponta 200 ezer liter édesvizet állít elő. A SZOCIALISTA HUMANIZMUS emberiség forradalmi válaszúton áll ma. Az emberi tudás, különösen a technikai tudás olyan pontra jutott, amely nagy jótéteménnyé válhat, de szörnyű pusztító erővé is. Az elektrotechnikában, a nuolearis energia hasznosításában, az élet titkaihoz való nagyon közel jutásban még soha egyetlen korszakban sem volt az ember hatalma oly nagy, mint ma. Száz évvel ezelőtt nyilvánvalóan utópiának látszott a kommunizmus látomása. Ma elméletig tökéletesen megvalósíthatónak tekinthetők az olyan követelések, mint pl. a javaknak szükségletek szerinti elosztása, a fizikai munkától való megszabadulás, a fizikai és szellemi munka közötti különbség megszüntetése a belőle fólyó társadalmi következményeikkel együtt stb. A szép új világ — nem Aldous Haxley — kísérteties fantazma- górája, hanem a valódi — olyan emberek világa, akik ki tudják elégíteni anyagi szükségleteiket, a testileg és szellemileg tökéletes emberek világa. A megvalósulás a megfelelő társadalmi feltételektől függ, a feltételekért pedig harcolni, cselekedni kell, az embereknek. Harcolni kell, mert a társadalom fejlődése nem a gazdasági alapban végbemenő változások automatikus é$ spontán következménye, mert ebben a fejlődésben lényeges szerepe van az emberi tevékenység tényezőjének. IVapjainkban banális igazság, hogy az emberiség fejlődésének összes pompás lehetőségei az emberiség pusztulásának okozójává válhatnak. E konflifc.- tus megoldásának egyetlen útja á pozitív alternatíva győzelmének feltételeiért vívott harc. Minthogy egyetlen igazi veszély a háború — a marxista formula ebben a jelszóban konkretizálódik — harc a békéért. Ennek formái: a szocialista államok katonai erejének fokozása, ami lelohasztja a harcias kedvet a barikád másik oldalán, a tömegek eszének és szívének megnyeréséért vívott ideológiai harc szerte a világon. Ma nincs hatékonyabb eszköze a béke védelmét és a társadalmi haladást szolgáló ideológiai harcnak, mint a humanizmus és az emberről szóló filozófia. Már csak azért is, mert olyan szférákkal foglalkoznak, amelyek tekintetében az emberek világszerte £e- nyegetettnek érzik magukat, olyan kérdésekkel, amelyekre mindenki választ vár. A marxizmus e tekintetben különösen jól van felfegyverezve, hála elméleti realizmusának s annak, hogy ezt az elméletet történetileg mélységesen igazolta a gyakorlat, ami különösen meggyőzően hat a józan emberi észre. Az ideológiai harc logikája azért is parancsolóan írja elő a marxizmus számára, hogy kifejtse ezt a humanizmust és ezt az emberről szóló filozófiát, mert ebben a szférában történeti okokból bizonyos hézagok keletkeztek és ez veszélyes támadási felületet nyújt a marxizmus ideológiai ellenfelének. Korunkat bízvást nevezhetjük az összecsapódó humanizmusok korának. A humanizmusnak ez a népszerűsége és egymás ellen küzdő válfajának növekvő száma csak egyet bizonyít: az ember, akinek élete ma fenyegetet- tebb, mint eddig bármikor, vigasztaló szavakat akar hallani az emberi boldogjságról. A zt kérdezzük, hogy a ma kirajzolódó lehetőségek garantálják-e az ember boldogságát, vagy pedig azt, hogy eltűnnék-e ezzel az emberi boldogtalanság okai. Az utóbbi felvetésre csak negatívan lehet válaszolni. Abszolút nyugalom nincs, az ember él, nyugalmát mindig megzavarhatja valami, a legkülönbözőbb dolgok okozhatnák boldogtalanságot, még a gazdaság és hatalom teljében is. A marxisták nem csalók, hogy a szocializmusban várható abszolút boldogság utópikus képét lebegtessék az emberek szeme előtt. A marxisták csak azt ígérik, hogy kiküszöbölik a tömeges boldogtalanság olcait, vagyis azt ígérik, hogy megteremtik az egyedi ember számára a boldog élet társadalmi lehetőségeit. Ennél többet nem ígérnek, de ez igen-igen sok. Amennyiben a tömeges boldogtalanság okai, illetve az élet nehézségei is kiküszöbölődnek, az emberek feltétlenül boldogabbak lesznek. A humanizmus körüli harcra a marxizmus jól felfegyverkezett. A marxizmus humanizmus, mégpedig radikális humanizmus, amely elméleti következetességével és a gyakorlathoz, a cselekvéshez fűződő szerves kapcsolatával túltesz minden mai vetélytársán. A marxizmus kiindulópontja: az ember a legfőbb jó, és harcolni keli az embert lealacsonyító társadalmi viszonyok megváltoztatásáért. Ez a döntő kiindulópont a humanizmus szempontjából. A marxizmus reális humanizmus, de ehelyett sókkal inkább materialista humanizmust kellene mondani, szembe állítva az idealista vagy éppenséggel spiritualista válfajokkal. ||a a kiindulópont reális a konkrét emberi egyén (konkrétságon értve a társadalomba való beleszövődöttséget is), akkor a humanizmus reális, ha viszont a kiindulópont a lélékről szóló idealista spekuláció, akikor az ezen az alapon Iáépített humanizmus spiritualista. Ezzei a reális jelleggel a legszorosabban összefügg a marxista humanizmus második jellegzetes tulajdonsága — következetesen autonóm humanizmus. Az emberek világát e világ saját erőinek játékával magyarázza és nem folyamadik emberfeletti és ebben az értelemben heteronom erőkhöz. Az ember, a reális ember nemcsak kiindulópont, hanem sorsának autonom kovácsa is, világának és önmagának teremtője. Csak az ilyen humanizmus tekinthető teljesen következetesnek, amely tagadja az ember felett álló erők beavatkozását. A marxi humanizmus evvel az alapvető tulajdonságával összefügg egy további jegy: ez a harcos humanizmus. Ebből a szempontból nézve az a humanizmus, amely a reális emberi egyénékből, a reális társadalmi viszonyokból indul ki, amely az embert ismeri el a legfőbb jónaik, szükségképpen fordul szembe mindazokkal a viszonyokkal, amelyek az embert lealacsonyítják. A marxista humanizmus e tekintetben következetes és teljes, szilárdan áll az élet gyakorlatának talaján, nemcsak prédikál, hanem levonja a gyakorlati következtetéseket és a forradalmi harc következményeit. filozófusok a világot csak különbözőképpen értelmezték; a feladat az, hogy megváltoztassuk, mondja Marx. A harcos humanizmus logikusan folyik abból, hogy ez a humanizmus reális és autonóm. Ha az ember világa és maga az ember az önlétrehozás terméke, akkor az önfelszabadítás álláspontját is el kell fogadni. A marxi szocializmusnak alapja éppen az, a proletariátus önfelszabadításának gondolata. A proletáriátus- nak ahhoz, hogy magát mint osztályt felszabadítsa, fel kell szabadítania az egész emberiséget. Csak a harcos humanizmus talaján válik érthetővé az osztályharcról és a. proletariátusra az osztály nélküli társadalom megteremtésében váró küldetéséről szóló marxi elmélet. Az ember, akiről Marx ír, reális és nem elvont emberi indi- vídum, aki beleszövődött a társadalmi viszonyokba és az azokból támadó konfliktusokba és harcokba. A végpont azonban, amely felé törekszik minden emberi egyén boldogsága. Nem hirdeti az embereknek az érzelgős felebaráti szeretetet, hanem az integrális humanizmus megvalósítására törekszik, mert átfogja az egósz emberiséget. Bizonyos értelemben a szocializmus azonos az emberszeretettél. és mégis ez a humanizmus a harc doktrínája gyanánt az ellenség gyűlöletét írja elő. Ellentmondás? Csak látszólagos. A marxista humanizmus nem elvontan, hanem konkrétan kezeli ezt a szeretetet. A marxista humanizmusnak nyíltan ki kell mondania, hogy harcolni kell az ellen, ami ennek a szeretetnek ellentmond, ami az embert lealacsonyítja. leigázza, kizsákmányolja, egyszóval boldogtalanná teszi. De harcolni, ez nemcsak szó. hanem tett, ami azt jelenti, hogy az ember igyekszik félre- tolni az útból azokat, akik a magánérdek nevében az emberek boldogságának útjában állnak. Az asztálytársadaloroban voltak és vannak ennek a szeretetnek ellenségei — tudatosan vagy nem tudatosan. Az emberek ügyének ellenségei ellen aktívan küzdeni kell és ez együttjár a gyűlölet érzésével. Ez a gyűlölet azok ellen irányul, akik az emberek iránti gyűlöletből kiindulva cselekszenek. Az ilyen emberek klasszikus példái voltak a nemzetiszocialisták. A marxizmus tehát olyan em- berszeretetet hirdet, amely nem zárja Iá a gyűlöletet az elnyomókkal, a kizsákmányolókkal szemben. És végül még egy vonás, amely éppen a mi karunkban különbözteti meg a marxista humanizmust igen élesen a többitől: ez a humanizmus optimista. Amikor az ember a marxizmus klasszikusainak a kommunizmus ember képével kapcsolatos fejtegetéseit olvassa, néha nem szabadulhat attól az érzéstől, hogy ezek a nézetek utópisztikusak. Vagy mi vagyunk azok, akik a jelen távlatainak szűkre szabott volta miatt nem látjuk a távolabbi horizontot? Az embernek nemcsak attól kell óvakodnia, hogy sebbel-lob- bal a fantázia felhői közé emelkedjék, hanem attól is, hogy túl alacsonyan repüljön. Hiszen a modem technikai forradalom világánál máris másként kell szemlélnünk olyan jelszavakat, mint pl.: a fizikai és szellemi munka, a falusi és városi munka közötti különbségek megszüntetése — pedig ezek a jelszavak néhány évtizeddel ezelőtt még a fantázia birodalmába tartoztak! A modern technika, ha működéséhez létrejönnének a megfelelő társadalmi feltételek, lehetővé teszi számos régi és mindeddig makacsul ellenálló probléma megoldását. | | gyanaz a társadalmi jelen- ség — iparosodás és a technikai haladás — merőben más arcot ölt a megfigyelő „társadalmi szemszögétől” függően. Egyik oldalon a kétségbeesés filozófiája — a polgári társadalom elszemélytelenedett filozófiája egy pusztuló világ, tartalmában tragikus és pesszimista filozófiája. Más oldalról szemlélve, ez a társadalmi jelenség azt keresi, hogy melyek itt az újnak a csírái és mi keletkezik belőlük. így jár el a szocialista humanizmus, amelynek a szemszögét egy tökéletesen új társadalmi helyzet perspektívája szabja meg. A technikai forradalom, miközben felbomlasztja a régi világot, egyben megteremti egy ú j világ létrehozásának a lehetőségét. Első ízben válik reális lehetőséggé, hogy megvalósítsuk az emberiségnek azt az ősrégi álmát, hogy mindenki számára létrejöjjenek a boldog élet feltételei. Kétségtelen, hogy meg fogják teremteni a jobb, boldogabb élet lehetőségeit, és ez nagyon sok, ennél többet nem is kívánhatunk. Ha így látjuk a dolgokat — ami társadalmi perspektíva kérdése —, akkor mindjárt mást mutat az egyén és a társadalom további fejlődéi sének távlata. Akkor azt is láthatjuk, hogy az embernek korlátlan lehetőségei vannak, hogy megismerje a világot, megváltoztassa azt, és egyken korlátlan" lehetőségei, hogy megváltoztas^. sa önmagát. Mégis fel kell figyelni arra, hogy mi okozza az embereik boldogtalanságát, illetve, fei kell fedni a tömeges boldogtalanság okait: éhség, halál, betegség, kizsákmányolás minden formája és így tovább... És már megvan a reális alapunk ahhoz, hogy cselekedjünk. Nem abban az értelemben, hogy boldoggá tegyiík az embert, hanem, hogy kiküszöböljük boldogtalanságának tömegesen fellépő okait. A marxista humanizmus engesztelhetetlen harcra szólít az emberi boldogtalanság okai, mint tömegjelenség ellen, vagyis a társadalmi boldogtalanság okai ellen. & ez reális cél, arról van szó, hogy megteremtsük a boldog élet lehetőségét. Ennél többre egy társadalmi rend sem törekedhet, hiszen nem garantálhatja az egyéni boldogságot. Eszményi társadalmi és anyagi feltételek között is van egyéni boldogtalanság — életkudarcok, boldogtalan szerelem, betegség stb. A marxista humanizmus te- hát nem ígér utópikus paradicsomot és nem is tartja a kezében az egyetemes érvényű személyes boldogság kulcsát. Egy valamire azonban igenis felszólít minket: az emberi boldogtalanság fennálló társadalmi okainak megszüntetésére. És ez igen sok, és ez a döntő mozzanat, amely miatt ez a humaniz-, mus olyan vonzóerőt gyakorol mindenkire. „Az ember a legfőbb lény az ember számára, fel kell forgatni mindazokat a vi- szonyolcat, amelyekben az ember lealacsonyított, leigázott, elhagyott lény.” DR. AVÁR ZOLTÁN
