Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-27 / 22. szám
Névtelen levelek Véradókat tüntettek ki A magyar ember világ életé- na vizsgálati támpontért. így ben szókimondásáról volt neve- megesett, hogy az ellenőrzéshez zetes. Az iskolában ma is arra attól kértek tanácsot, akinek tanítanak, ha valami nem tét- nem volt rendben a szénája. a Vöröskeresztnél szik, mondjuk meg bátran, nem lcsjs következménye, helyesebben szólva a vélemény-nyilvánításért nem kerülhetünk háttérbe. A mindennapi életben a társadalom különböző szervezeteiben azt hangoztatjuk, hogy a szocialista építés eredményeiről, akadályairól szólni kívánó előtt nyitva állnak az ajtók. Ma már fogadóórákat tartanak a megyei tanács vb-vezetői is. Az emberek nagy része él e lehetőséggel és a maga módján: munkahelyén, a szocialista brigád címért folytatott verseny közben rendezett megbeszéléseken, tag gyű. léseken, termelési tanácskozásokon hallatja szavát. Különösen az utóbbi időben beszélnek bátran és egyre bátrabban, hiszen a termelés eredményessé tételében anyagilag is érdekeltek. Bírálnak, dicsérnek, kinek- kinek mi jár, érdeme szerint. A szocialista demokrácia egyre szélesedő folyama azonban sok helyet még nem árasztott el. A párt helyi szervezeteiben, a népfront-bizottságokon, a tanácsokon, a tsz-ekben erőfeszítéseket tesznek a szocialista demokrácia további kibontakoztatására. Arra kérik az embereket, hogy életükkel, munkájukkal, környezetükkel kapcsolatos problémáikat vessék fel, mondják el mit akarnak és ezt a mit hogyan szeretnék megvalósítani. És jönnek a javaslatok, észrevételek szóban, írásban, néha bizony névtelen levelekben. Néhány nappal ezelőtt az egyik tsz zárszámadási közgyűlésén arról panaszkodott az ellenőrző bizottság elnöke, hogy 1969-ben legtöbb munkát a névtelen levelek kivizsgálása adta. Egy-egy ilyen bejelentés ténye- inek megállapítására a vezérszál keresésére az ellenőrző bizottság egész napos munkaideje sem volt elegendő. Mennyivel köny- nyebb lett volna a közös károsításáról szóló bejelentések megvizsgálása, ha a névtelen levélíró felfedi magát. Akkor elsősorban hozzá fordultak volMindenesetre jó jel, ha a közöst károsítótói az emberek elhatárolják magukat. Volt idő, amikor a könnyű fajsúlyú emberek a paraszti sorsközösség szólama mögé bújtak, s e közösség révén zsaroltak maguknak egérutat. Ahogyan erősödött a szövetkezet és a közös munkában tisztultak a sorok, a paraszti közösségekben is elkezdődött valami rendeződés. Ez pedig nem más, mint a szövetkezet egészének védelme az olyanokkal szemben, akik nem a parasztság mozgalmáért élnek, hanem belőle szeretnének részelni. A szövetkezeti demokrácia parasztságunk éltető életterülete. E mozgalmat az évről évre javuló gazdálkodási eredmény teszi naggyá. Benne élnek, sorsuk úgymond saját kezükben van. ök gyakorolják a gazda jogát és kötelességét. E fogalmakba tartozó kötelmek teljesítése jó irányban fejlődik. A szövetkezeti ember most már szenvedélyesen szól bele sa_ ját sorsának menetébe. Bátran mond véleményt: dicsérettel ösztönöz, ostorozza a hibát — úgymond teljes mellszélességgel. Ahol nem így jut kifejezésre az új iránti szeretet, hanem névtelen levelekkel, ott elsősorban vezetési fogyatékosságok állnak a szövetkezeti demokrácia érvényesítésének megítélésében. Más szavakkal: a vezetőség és a tagság kapcsolatán a bizalmatlanság légköre uralkodik. Ennek eloszlatása elképzelhetetlen a névtelen levelek kivizsgálása nélkül. Több helyen ugyanis mellőzték ezeket a bejelentéseket, vagy pedig a kivizsgálás eredményét elhallgatták. Alkalomadtán ezekről is számot kell adni. Lássák az emberek, hogy a tsz választott testületéi milyen körültekintő alapossággal végzik a munkájukat. Persze ezt ne csak a látszat kedvéért tegyék, hanem meggyőződésből. Az emberek csakis így juthatnak el az öntudatnak arra a fokára, hogy a névtelen levélben írott őszinte gondolataikat — közös ügyük védelmében —• szóban is kifejtsék. D. K. Bensőséges ünnepség zajlott le tegnap reggel Békéscsabán, a Vöröskereszt megyei titkárságán. A véradómozgalom tízéves fennállása óta először adtak át kitüntetéseket többszörös véradóknak és kiváló szer-i vezőknek. Az áldozatos munka megbecsülésének egyik újabb megnyilvánulása ez, melyben ezúttal Békés megye mintegy 25 000 véradója és a Vöröskereszt legjobb szervező aktívái 1 közül 14-en részesültek. Az ünnepségen Óz Ferenc megyei titkár köszöntötte a je- ! lenlevőket és beszélt nagysze- j rű példamutatásukról, majd ' dr. Taby László megyei főorvos. a Vöröskereszt megyei elnöke adta át a kitüntetéseket. Rövid ünnepi beszédében kihangsúlyozta, hogy Békés megye a véradásban a legjobb Hasznos olvasmányok a Valóságban A Valóság című társadalom- tudományi folyóirat idei első számában izgalmasábbnál-izgal- masabb témák kerülnek terítékre. Interjú Huszár Istvánnál, a Statisztikai Hivatal elnökével Magyarország gazdasági növekedéséről, s három érdekes tanulmány: Tímár János A foglalkozási struktúra változásai Magyarországon. Mód Aladár A politikai mechanizmus vitája 1919- ben, Arató Endre A csehszlovák föderáció történelmi előzményei című dolgozatok. A Műhely-rovat figyelemre méltó írása László Gyula előadásvázlata: Kérdések és feltevések a magyar honfoglalásról. Az előadás-vázlat az avarkornak, a magyar honfoglalás korának és a korai Árpád-kornak sok kérdését érinti, s kifejti a tudós eddigi kutatásainak eredményeit, a munka közben felmerült kétségeket a kettős, az úgynevezett 568-as „avar”, s a 896-os másodk honfoglalásról. A kettős honfoglalást már több formában felvetették a kutatók, de a jelen szerző, László Gyula munkássága ígér a legtöbb valószínűséget, hogy véglegesen megoldódik ez a történészeket s talán a legtöbb embert különösen izgató kérdés. A Művészet-esztétikarovatban Czine Mihály tanulmányát olvashatjuk Az újabb romániai magyar irodalomról. A nagyon színvonalas írás rövidre fogott körképét adja a második világháború utáni erdélyi magyar literatúrának, közben nem kerüli meg a kényes kérdéseket sem. A szokásosan rendkívüli színvonalas folyóirat néhány további, csemegéjéből”: Herbert Marcuse A félszabadulásról című új j könyvének ismertetése s két külföldi lapból átvett cikk. Az j egyik: Interjú Martin Heidegger- j rel, a másik: Dürrenmatt „des- I truktív” véleménye a színházról, j a kultúráról és a svájci demokráciáról. S. M. I Szombat— a tvA Muzsikáló képek tv-soro- j zatban szombat este Maurice Ravel, zeneszerző és Marc ] Chagall, festő azonos témafel- j dolgozását egyszerre hallhattuk- | láthattuk. A téma: Chloé és i Daphnis szerelmi története. Az ! eredeti művet Longosz, a hele- nizmus korának írója hagyta az ; utókorra. Az örökszép szerelmi história két feldolgozása zené- J ben és képekben, két különböző i oldalról közelíti meg az eredeti művet: a muzsika a maga erőteljes érzelmi ragyogásával, a képek pedig mitikus-érzéki bá- j jukkái. Ravel, balettzenéjével j valóban ugyanazt tudja kifejez- ) ni, mint Chagall repkedő—elmo- í sott—szabálytalan figuráival. I Azért mégsem mondhatjuk, hogy a párosítás tökéletes: j Chagall modernebbnek, izgal- j masabbnak tűnik, mint Ravel. | Éten zene — éteri piktúra; az előbbi érzelmesen az, Chagall pedig szaggatottan, elvontabban. Szentkép és űrhajó — Chagall képei szépségesek. Kultúrközpont, fedett lelátó, központi rendelő Jelentős költséggel fejlesztik az idén Kevermest Balogh Ferenc, a kevermesi községi tanács vb-titkára tájékoztatott, hogy ebben az évben jelentős építkezésekre kerül sor a községben. — A korábbi években ugyanis egy művelődési otthon építésére tartalékoltuk fejlesztési alapunk nagy részét — mondta — s csak a legszükségesebb munkákra, így járdaépítésre, a közvilágítás javítására, kútfeljavításra költöttünk. Előfordult, hogy tanácstagi beszámolókon éppen emiatt bíf álatok hanzottak el, miszerint máshol mennyi minden épül, itt meg szinte semmi. A tartalékolt összeg azonban megvan, s mivel a művelődési otthon építésére — elsősorban a nagy költség miatt — nem kerülhet sor — 1970-ben több mint 1 millió 100 UK forint áll rendelkezésre. — Mire használják fel a tartalékolt fejlesztési alapot? — Nincs új művelődési ház, lesz egy kis új művelődési központ — gondoltuk —, s elhatároztuk, hogy a jelenlegi művelődési ház mellett klubhelyiségeket alakítunk ki, s ide költözik majd a könyvtár is. — Mikor adják át az új vágóhidat? — Az átadást még ^z elmúlt évre terveztük, de csak ez év elején, a tavaszias idő beálltával kerülhet sor rá. Erre csaknem 300 ezer forintot fordí- tuhk. — Ezenkívül? — Ki akarunk alakítani egy központi orvosi rendelőt a jelenlegi orvosi lakásnál, mintegy 300 ezer forint költséggel. Ehhez áprilisban vagy májusban fogunk hozzá. A tervekben szerepel még a közvilágítás korszerűsítése: 150 ezer forint kiadással neon világítást kap a község központja. Járdaépítésre 50 ezer forintot fordítunk s teljesül a labdarúgást kedvelők régi vágya is, mert fedett lelátót kap a sportpálya. — Mit terveznek a negyedik ötéves tervre? — Konkrét, kidolgozott terveink nincsenek még, de az elképzeléseinkben szerepel, hogy közművesítjük a községet. Ez jelentős kiadással jár. A többi között tervezzük még egy gyermekjátszótér kialakítását a központban, a volt piactérnél — mondotta végül Balogh elvtárs. V. Z. Szombat este még egy sorozatból láthattunk: a Felseaba- | dúlt melódiák újabb adásában j Székely Mihályról emlékezett a 1 televízió. A halott, világhírű művész, az Operaház volt éne- | kese újra megjelent előttünk, ; élvezhettük ismét kivételeken j szép hangját, színészi játékát — sajnos csak egy-egy ária ere- ! jéig: Mozartot, Bartókot énekelt. Űjfalussy József összekötőszövege hosszadalmasnak tetszett: az a tíz perc legalább Székely Mihályé lett volna, ö tud nekünk legtöbbet mondani magáról: hangjával, játékával. A szombatest „nagy műsora” egy sajtókabaré első része volt. A négy budapesti napilap, a Népszabadság, a Népszava, a Magyar Hírlap és az Esti Hírlap csapatai mutatták be az újságírás legkülönbözőbb műfajait, az újságíró-munka bosszantó és mulatságos pillanatait. A szellemes, olykor csípős bemondásokkal tarkított kabaré kitűnően szórakoztatta a nézőket, Komlós János pedig a tőle megszokott könnyedséggel vezette le a vetélkedőt, ahol a nyertes a közönség volt. A Mézga család különös kalandjainak harmadik epizódját vasárnap este közvetítette a televízió. Géza, Paola, Kriszta, megyék közé tartozik, s ebben jelentős részük van a most kitüntetett aktíváknak. A Véradás Szervezéséért kitüntetés arany, ezüst, illetve bronz fokozatát kapta Demeter András, Kugyela Mihályné szarvasi, dr. Farkas Pálné orosházi, Ancsin Pálné békéscsabai és Szekercés József kun- ágotai szervező. Hasonlóképpen három fokozata van a Kiváló Véradó kitüntetésnek is, s ezt többszörös véradásáért Szili József né szarvasi, Garai Jánosné nagy- szénási, Katona Vincéné med- gyesegyházi, Papp Imréné gyulai, Kádár Ferenc gyulavári, Szatmári Nagy Lájos orosházi, Sipos Mihály békéscsabai, Pálinkás Józsefné békésszentand- rási és Schupkégel Ádám me- zőberényi véradó kapta. A kitüntetett aktívák ezután külön- autóbusszal Budapestre utaztak, ahol a Magyar Vöröskereszt Országos Vezetősége a Központi Tisztiházban fogadást adott tiszteletükre, majd este az Erkel Színházban ajándék- műsort tekintettek meg. vasárnap ben Aladár most a robot-direktorral került konfliktusba, — a robotember parancsot ad, megdolgoztatja Mézgáékat. A Mézga- család alig színvonalasabb a rádió, beli Szabó családnál. Néhányan azért tényleg magunkra ismerhetünk ezekben a figurákban — ez persze nem lehet mentsége a színvonaltalans ágnak. Háröm’novella — három tévéfilm, a Keresztutak a szerelemben című összeállítás. Ismerkedők, mondja az alcím, s a novellákból három mai történet kerekedett a filmeken. Pintér Tamás írása a Fekete és fehér. Fekete és fehér, munkás és „úriember”, a szénport magáról lemosni képtelen és a fehér inges, rakodó és szellemi munkás — mennyi ellentéttől terhes ez a „különbözőség”! Sztankai és Madaras tisztán megformált munkásai, emlékezetes alakítások, gondolatébresztők, meggondolkodtatok. Szép film, igaz film. A Rutinműtét kevésbé sikerült. A novellát Bárány Tamás írta. Szinte szentimentális történet az 50 éves főorvos és a 19 éves helyre, csitri szerelméről, ami talán azzal fejeződik be, hogy a kislány kiábrándul a férfiből, mert az pénzt fogad el az operációért. Tolnai Klári ebben a vérszegény darabban — mint a kislány aggódó mamája —, egymaga képtelen volt életet vinni. A Kerekes házikó hasonló színvonalú az előbbi filmhez. Az útépítők kocsijában „üdülő”, magánykereső ifjú embert meglepi egy ugyancsak magányos szabadságra vágyó hölgy, aki ezt a szabadságot sehol sem találja, pedig keresi. Talán bele is fog őrülni, hacsak nem fog az utcán rezedát árulni —, a fiúról pedig reméljük, hogy a legközelebbi alkalommal nem fogja elszalasztani. A Kerekes házikó Katkó István novellájából született. A három film rendezője, Nemere László kiváló munkát végzett: kihozta a darabokból azt, ami a lényegük. Kár volt ezt az utóbbi kettőt odabiggyeszteni az elsőhöz. Egy filmet és két giccsbehajló melodrámát láthattunk. Sarusi Mihály
