Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-27 / 22. szám

• • Ötezer hízó helyett tizenötezer Nyereség 13 millió forint Licencia: Kétsoprony, Rákóczi Tsz Bid, Lochmann, Deschmann kiváló módszert dolgozott ki a sertéshústermelés növelésére, a kocaforgó gyorsabbá tételére és a hizlalási idő rövidítésére. E neves szakemberek módszerének hazai alkalmazására 1968-tól számos kezdeményezés történt. Több százmillió forint beruhá­zással és igen jelentős állami tá­mogatással, főként nyugatról vett licenciák alapján láttak hoz­zá állami gazdaságainkban és tsz-einkben a kormányprogram­ban megjelölt sertéshústermelés fellendítéséhez. Amíg az üzemek jelentős része el volt foglalva a dolláron vett tenyésztési és hizlalási módsze­rek alkalmazásával, a kétsopro- nyi Rákóczi Tsz-ben Petrovs zki Mihály tsz-elnököt, Angyalos Lajos főállattenyésztőt és Beli- cza János sertéstenyésztő tech­nikust valósággal megijesztették a Biel, a Lochmann vagy éppen a Deschmann-rendszerű komp­lett telepek beruházásának költ­ségvetései. Hogyan lehetne ol­csóbban, hazai módszerekkel és törzsállománnyal, a gabonafelvá­sárló és feldolgozó vállalattól vásárolt takarmánytáppal, a ha­gyományos épületek kevésbé anyag- és pénzigényes átalakítá­sával elérni azokat az eredmé­nyeket, melyeket a nyugatról vá­sárolt licenciák tulajdonosai ga­rantálnak? A gondolat elindító­ja Petrovszki Mihály tsz-elnök volt. A szaktanácsadást Angya­los Lajos, a kísérlet vezetését, a fiaztatás és a választás, valamint a malacok takarmányozásának módját, a módszer kidolgozását, gyakorlati megvalósításának el­lenőrzését Belicza János csinál­ta. Szerencsére jól képzett, az újban fantáziát látó állatte­nyésztési dolgozók voltak köz­vetlen munkatársai. Tavaly szeptemberben 15 kocával kezdték a kísérletet, öt kocától tizgnöt, tíz kocától pedig tíznapos életkorban választották !e a malacokat. A tejlázas álla­potban tíz napon belül mind a tizenöt kocát bebúgatták, az al­mot pedig a fiaztató kutricáiban tíz-tizenkettesével mesterséges nevelésre fogták. A takarmányo­zásban négyféle elképzelésnek adtak helyt. Azt mondták, ame­lyik a legjobb eredményt hozza, azt próbálják majd kiterjedtebb alkalmazásra. Legszebben fejlődtek a tízna­pos korban elválasztott malacok. Ezt tanúsítják a mérlegelési jegyzőkönyvek. Hetvenhárom— hetvenöt napos életkorra a ha­gyományos 16—18 kiló választási súllyal szemben húsz kilón fe­lüli átlagsúlyt értek el kevesebb elhullással. Minőségileg egyönte­tűbb állományt kaptak. Ami eb­ben az egész malacnevelési vál­lalkozásban figyelemre méltó: a választott malac kilónkénti 34— 35 forint üzemi önköltségét 28 forintra csökkentették! Az eredmény láttán 40 kocára terjesztették ki a tíznapos vá­lasztást és a választás utáni tíz napon belüli búgatást. Azután tizenegy, most pedig 34 kocán, köztük a szeptemberi fialású el­ső kísérleti csoporton tanulmá­nyozzák a sertéstenyésztés hely­ben kidolgozott módszerét. Ügy látszik, hogy a törzsállo­mány jól bírja a fokozott tem­pót S milyenek a malacok? A szeptemberi választásból szárma­zók 4—4,5 hónapos korra elérték a 65—75 kilót. A második cso­port malacai is igen szépek, de a többi is olyan formás sonká- jú, hogy akár kiállításra is vi­hetnék. A Rákóczi Tsz sertéstelepén ősz óta nagy a felfordulás. Épít­keznek. Elbontják a régi 600-as hizlaldát s ezeknél nagyobb lég­terűt építenek. Most háromszá­zas hizlaldákat alakítanak ki s építenek három, egyenként ezer malacot befogadó nevelőt. A 120 férőhelyes fiaztatót nem bővítik. Nincsen rá szükség. Viszont nö vélik a kocaállományt s annyit állítanak tenyésztésbe, hogy évente egy-egy kutricában tizen­ötször fialtathassanak. Az épüle­tek fokozott igénybevételével s a malacelválasztás tíznapos mód­szerének alkalmazásával 2,6-ra növelik a kocaforgót, a fia jva­tokból jelenleg nyerhető ötezer malac helyett 15 ezerre számol­nak. Kiszámolták a módszer jövedelmezőségét is. Szerintük a 73—75 napos korú 23—25 kiló súlyú süldők eladásán nincsen jövedelem. A 28 forintos kilón­kénti felvásárlási ár a malac­nevelés költségeit szűkén fedezi. Viszont felhizlalva, átlagosan egy mázsa élősúlyban értékesít­ve 36 millió forint bevételre szá­molhatnak a 23 millió forint ki­adással szemben. Tehát a jöve­delem 13 millió forint. A kétsopronyi Rákóczi Tsz-ben kidolgozott sertéstenyésztési és hizlalási módszernek az a legna­gyobb előnye, hogy az üzem le­hetőségeire épül. Biel, Lochmann és Deschmann az iparszerű ser­téstenyésztést egy-egy üzemben több tízmillió forint beruházás­sal oldja meg. Üj módszer, új épület, új technológia, új gépsor és így tovább. Ezeket mind meg­vásároljuk, a népgazdaság im­portálja, mert az előbb említett cégéknek a licencia eladása csak így, kompl4tten üzlet Kétsop- ronyban az' épületek a régiek, a berendezés hazai gyártmány, a technológia pofonegyszerű. S az eredmény? Vetekszik a Biele- kével. Ha ehhez még azt is hoz­závesszük, hogy a 73—75 napos korú malacok súlya az eddigiek során fokozatosan javult, és most már jól megközelíti a 24—25 ki­lós átlagot, akkor csak azt mond­hatjuk: a kétsopronyi Rákóczi Tsz sertéstenyésztési módszere követésre érdemes. Dupsi Károly „Csupa sz6m"-ház ápült Szegeden Szegeden, a Károlyi ntcában érdekes lakóház épült. A tíz­szintes, 63 lakásos új épület északi oldala üvegborítású, s ezért kapta a „csupa szem” elnevezést. ÖREGEK KLUBJA LÖKÓSHÁZÁN (Tudósitónktól) A napokban Lökösházán, a községi tanács végrehajtó bi­zottságának ülésén tárgyalták meg az öregek klubjának tevé­kenységét. A klub 1967 szep­temberében alakult azzal a cél­lal, hogy nyugodt szórakozást biztosítson a községben élő idős embereknek. A helyi Ha­ladás Termelőszövetkezet pat­ronálja a klubot. Jegyezze fél! Névváltozás! a Körösvidéki Egyesüli Cipész Kfsz értesíti valamennyi megrendelőjét és összes ügyfeleit, hogy a szövetkezet neve megváltozott és új címe: Körösvidéhi Cipész Szövetkezet, Békéscsaba Központi irodánk címe változatlanul továbbra is Békéscsaba, II., Vécsey u. 14—18. Telefon: 11—178. A SZÖVETKEZET VEZETŐSÉGE. 65 OnnpL- i« inlpsiU Más 13 elvárJa ,á,osatá5k°r- név- 65 VZIVIIV - IV 13 JUil^oin« szüli-napra, kismamáknak és nagy­namáknakl Virágot Cserepes virágok, vágott virágok, csokrok. DÓZSA TSZ VIRÁGÜZLETE, Orosháza, Piactér. Nyitva mindennap (vasárnap is) 8—5-ig. Cserei Pál: : 2. ■ Az őrnagy özvegye elnevette ■ magát, és ismét a bárszekrény- : hez ment, hogy likőrt töltsön, • majd a poharakat a társalgó ■ asztalára tette. Piri kuncogva : koccintott az anyjával és újabb ; cigarettára gyújtott, az anyja j még tovább folytatta gondolat­■ menetét, dehogyis lehet várni, ■ hogy a szerencse az ölébe hull- : jen Pirinek, keresni kell azt, és ; ha közelébe kerül, addig kell 5 bűvölni, amíg nem láncolja ma­■ gához. S ha már Pirivel együtt : ennyire bejárták most az élet ; labirintusait, bár isten ments, \ hogy szikrányit is megbántsa az j elhunyt emlékét, hiszen olyan : férj és apa volt, mint amilyen­■ nek egy úriembernek lennie : kell, de hát felnőtt már a lánya, ; s az ő esetükből is okuljon, ! mert az élet nem ostobáknak : adja szépségeit. Amint Piri is : tudja, ő az első világháború vé­■ gén tizenöt éves volt, s csak ké- ; sőbben ismerkedhetett az élet ■ valódi arculatával, csak évekkel ! azután kezdte látni, hogy ha- ! misságot takarhat a ragyogás is. 5 Ebben a pillanatban felfojtott ’ egy sóhajt, és közelebb hajolt Pirihez. Vagyonos volt a Körös­falvi család, és ez így volt a köztudatban akkor is, amikor ezerkilencszáz-huszonháromban Körösfalvi Szilárd százados ol- tárhoz vezette. Majd félév után csődött jelentett be az a rész­vénytársaság, melynek nagyapa igazgatósági tagja volt. Másnap pedig már nagy betűkkel adták hírül az újságok, hogy öngyil­kos lett, hivatalában pisztollyal szíven lőtte magát. Nagyapa ké­tes pénzügyleteiről már előzőleg tudott a férje, de ő ostoba, hitt a ragyogásnak és nem is láthat­ta meg a hamisságot. De mit tehetett ő akkor? Csak bőghe­tett, mert szive alatt már Pirit hordta. Piri elsápadt, és úgy érezte, hogy ereiből kiszaladt a vér. Erőtlenül támolygott a bárszek­rényhez, a társalgóasztalhoz vit­te a likőrös üveget és teleöntöt- te a két poharat. Aztán ajkához emelte és hirtelen felhajtotta. Tehát ő az oka, hogy anyja Kö­rösfalvi Szilárdné maradt? A sírás fojtogatta, majd hirte­len a szőnyegre vetette magát és a haját tépte. Az anyja felállt és erélyesen rászólt — Urilány nem vesztheti él a fejét sohasem! Piri megszeppent és felnézett rá. Ügy látta, mintha az anyja szemében a szürke, a kék, a zöld fény egyszerre villogna. Gyorsan felállt, ezt parancsolta neki sze­mével az anyja, majd elővette púderesdobozát, hogy rendbe hozza arcát. A tükörből hasonló fényű szemek villantak rá, mint az anyjáé. Nem, nem neheztelt az anyjára, hiszen, amíg az apja élt, olyan otthonuk volt, hogy sok úri család irigyelte őket. De miért is neheztelne, sem az any­ja, sem az apja nem tehet róla, hogy nagyapja csődbe jutott. Nem hiába emlegette neki az anyja, hogy a szerencse nem hull az ölébe, s hogy az élet nem az ostobáknak adja szép­ségeit. A saját hülye szentimen- talizmusa miatt nem láncolta úgy magához Olivért, hogy ne hagyta volna őt el. Pirinek most már nagyon sok ideje volt, állástalanul lődörgött miután a katonai nyilvántartó megszűnt Figyelt is mindent, végig böngészte a plakátokat, odatörleszkedett, ha csoportosu­lást vett észre, sokszor végig­járta a községháza folyosóit, tüntető csoportokhoz csatlako­zott, gyűlésekre járt. Mindenütt látták, mint a bolond Zsiga ci­gányt csak az hegedűvel a hóna alatt tolakodott és tűzkövet, sza- harint árult mindenütt, Piri pe­dig úgy sürgött-forgott, hogy észrevétesse magát, a tisztséget

Next

/
Thumbnails
Contents