Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-22 / 18. szám
1970. január 22. 4 OBtArtík A mozdonyiütöt felelősségre vonták Hideg zuhany reggel hétkor címmel december 11-1 számunkban e rovat hasábjain közöltük Kemény Józscfné eleki olvasónk levelét, melyben megírta, hogy a vasútállomáson a szó szoros értelmében hideg zuhanyt kapott. Cikkünkre a MÁV Szegedi Igazgatósága reagált és Lovász Lázár mérnök-főintéző, vontatási osztályvezető arról tájékoztatott bennünket, Kemény Józsefné panaszát kivizsgálták és' a mulasztást elkövető mozdonyfűtőt felelősségre vonták. Olvasónktól ezúton kérnek szíves elnézést a történtekért. Miért hagyják büntetlenül? Az országban mindenütt. így nálunk is az elmúlt években nagy fejlődés volt tapasztalható — írja egyik újkígyósi olvasónk. — A községben nyolc új utcát nyitottak, s ezek be is épültek. Sőt, egy központi orvosi rendelő készül, melynek falai már emelkednek. Viszont kifogásolja, hogy itt járművekkel közlekedjenek a nemrég elkészült járdán, tehát a gyalogosoknak kijelölt helyen közelítik meg az építkezést. „Az elmúlt napokban is szállítottak kisebb méretű betonelemeket egy gumikerekű lovas kocsin — írja többek között. — A köves úttól az említett épület bejáratáig kiépített gyalogjárda van, s a szállítók ennek mintegy 40 százalékát ösz- szetörték járműveikkel. A községi tanács 50 méterre van ettől, de még eddig senki sem vette észre, hogy milyen kárt okoztak ezek a járművek. Minden évben fizetjük a községfcjlesztési adót, úgy gondolom, nem azért, hogy a már elkészült járdát vagy kerítést felelőtlen emberek tönkretegyek. Büntetni kellene az ilyen rongálókat’l. Ezután még arról ír, hogy a kultúrotthon környéke is megérdemelne egy fényképfelvételt, mely jól illusztrálná elhanyagolt állapotát. Nyáron csaknem térdig érő a gaz, és a kerítés a földön fekszik. Olyan siralmas képet nyújt, mintha nem lenne gazdája. Vagy talán nincs is? Az utóbbit már mi kérdezzük, s reméljük, olvasónk bejelentése nem marad válaszolatlanul. Legyen parkőr a lelkiismeret! Hosszú évek óta folyik a küzdelem azért, hogy a városiasodó Orosháza sok-sok rútságát, a szemnek kellemetlen ótvarokat eltüntessük, és a rohanó tempójú életben felüdülést jelentő környzetet varázsoljunk. A szórakozóhelyeken kívül — melyekről Orosházán jobb nem beszélni — egy-két év óta igen kellemes pihenést nyújt a városban kialakított és szépen gondozott két park. Igaz, az egyiknek csalafinta szerep jutott: pompájával ellensúlyoznia kell a városba vonattal érkezők számára kijáró sáros fröcskölést, a másik azonban 1969-ben betölthette gyönyörködtető, kellemes megnyugvást keltő szerepét. Ez a bizonyos másik, a város szívében, a Táncsics Gimnázium előtt levő park. Sok-sok távolról érkező vendég tetszését elnyerte, de ami fontosabb, a környék népe, ide értve az iskola tanulóifjúságát, szinte dédelgette, vigyázott rá, sajátjának érezte. Joggal. Hiszen, akik figyelő szemekkel jámak-kelnek, láthatták, hogy a gimnázium fiatalsága micsoda nagy áldozattal járult hozzá, hogy a téglás-köves, omladékos, hepehupás területből az impozáns épülethez és a város központjához méltó teret alakítson ki. A hatalmas területet kétszer fordították meg 70—80 centiméter mélységig, ásták, vetették, gereblyézték, mígnem örülhettek annak, hogy céljukat eléi-ve, mintegy százezer forint értékű társadalmi munkával maguknak is örömet, szerezhettek. • ' A park gondozását az utóbbi időkben a városi kertészet vette át, és a jubileumi év tiszteletére kivételesen széppé, üdévé varázsolta. Igaz, hogy rohammunkával. amire azt mondtuk, hogy a tempót átvehetnék a szocializmus építésének más területein dolgozók is (a művelődési kaszárnyát ne is említsük), de az eredmény tartósnak bizonyult; nem „hullott le a vakolat” az átadás utáni napokban!.. Ügy látszik azonban, hogy városunk dolgozó népe nem híve a tartós sikereknek. Vagy túlságosan hamar felejt. Már ami a szépet és a jót illeti. Az elmúlt télen ugyanis úgy agyongázolták a parkot, hogy a tavasszal majdnem sírták a kertészeti dolgozók. És most mi van? Alighogy lehullott a hó, alighogy téli pihenőre ment a parkőr, újra átgázolnak — toronyiránt — a parkon, nem gondolva arra, hogy milyen csapást hagynak maguk után, hogy a hó alatt meghúzódó, jövőre is kellemes élettársat taposnak agyon. Az ablakon kinézve, nekem ez napról napra, óráról órára fáj. A kertészeti vállalat elkerítéssel próbálta meg a park védelmét. Azóta kikerülik a kerítést. Veszélyes jelzőtáblák Kondorosul érkézétt level zétkesztőségünkbe egy előfizető aláírással. A levélíró elpánaszol- já, hogy több helyen útbaigazító táblákat helyeztek él, obit még nem is lenné báj, csakhogy ezekét iz előírásnál jóval alacsonyabban, és így már sok járművezetőnek szereztek kellemetlen pillanatokat, hiszen akadályozzák a kilátást. Jő lenne, ha az illetékesek minél hamarabb megszemlélnék ezeket a veszélyes táblákat, ne akkor történjék már intézkedés, amikor késő lesz. „Ügy érzem, ez nemcsak az én ügyem, hanem az egész községé.” Felkerestük Okrán Jánost, a községi végrehajtó bizottság titkárát, aki elismerte a levélíró panaszának jogosságát és ígéretet tett arra, hogy különösen a Csabai, Malinovszkij és a Vörös Hadsereg útján a szabálytalanul elhe. Ez a szomorú helyzet, amit el kellett mondanom. Nem akartam pedig', mert a dolog miatt úgyis sokakkal meggyűlt már a bajom. Az egyik tanítványom azonban — látva a felállított kerítéseken át- mászókat —, felháborodottan kérdezte: — Tanár úr! Hát már semmit sem lehet ezek ellen tenni? Lelkem mélyén egyetértettem a kifejezésével, de arra kértem, nézze jól meg, milyen disztingvált parkpusztítók vannak: fiatalok, öregek; közemberek és közéleti emberek, akik néhány hónap múlva büszkék lesznek majd urbani- zálódó városunkra... Beck Zoltán lyezett táblákat az illetékesekkel közösen megszemlélik és intézkednek azok szabályszerű felszereléséről. Tűrhetetlen állapot néhány csabai utcában KÜRTI ANDRÁS A budai villa titka Honda megkísértése Lapunkban és é rovat hasábjain is már többször foglalkoztunk Békéscsaba tisztaságával, a hulladék és szemét elhordásának gondjaival. Időnként nyilatkozatot is közöltünk, sajnos, ennek ellenére sok utcában meg mindig tűrhetetlen állapotok vannak. Mint képünk is illusztrálja, a Vajda utca eg"y része teli van háztartási hulladékkal, szeméttel, valóságos dombok emelkednek. ezekből. Ugyanez tapasztalható a Damjanich utcában is és sorolhatnánk tovább. Reméljük, talán mégis lesz valami foganatja a sok-sok írásnak, cikknek és, a fenti képünknek is. Ambrózv professzor nevetni kezdett, aztán hahotázni, de úgy. hogy a szaggatott basszusra a lombikok az asztalon megcsendültek, a kémcsövek hozzákoccantak tartóikhoz. — Ez jó volt — szólalt meg végül, könnyeit törülgetve. — ön egy eredeti koponya! Ezt a dolgot a misszionáriusokkal, ezt elmondjuk Andinak is, ha megjön. Ami viszont a dolog lényegét illeti, azt jól mondta el. A mi esetünkben azonban egy kicsit másról, egy kicsit többről van szó. A vizsgálataim során ugyanis egyre bebizonyosodott — most nagyon leegyszerűsítve ismertettem ezt a felettébb bonyolult folyamatot —, hogy a DNS a sejtmagokban külön csoportosítja azokat az élményeket, ismereteket, érzelmi benyomásokat, amelyek kellemes közérzetet váltottak ki, örömet, boldogságot okoztak a szóban forgó egész élő szervezetnek vagy elődeinek. Aztán az is kiderült, hogy ezt a felgyülemlett raktári készletet bizonyos katalizátorok révén, meghatározott módon, kisebb- nagyobb mértékben mozgósítani is lehet és ez azzal a sajátos következménnyel jár, aminőt Honda úr is tapasztalt ma délelőtt pár alkalommal. Na- mármost ami a szimpatron pontos vegyi összetételét illeti... egy pillanat türelmet, brr! már egészen hideg lett itt. Felállt, az ablakhoz lépett, becsukta, visszaült az asztal mellé... ...A Málinkó utca átellenes oldalán. elhanyagolt, bokros telek mellett álló telefonpózna tetején halkan szitkozódott a fogai között a szerelőruhás, oldalszakállas fiatalember. Az ördög vinné el, még egy perc huzatot kibírhattak volna... Fürge újakkal összenyomta a puskamikrofon teleszkópját, leemelte az apró készülék műanyagfedelét, ügyesen kifűzte a magnószalagot, újat tett a helyére, aztán levette a fejéről a fülhallgatót. A mászóvasak segítségével lekászálódott a földre. — Na, mi van ? — kérdezte a társa, aki gumiköpenyben, fejére húzott csuklyával a pózna tövében kuporgott egy nagy szerelőládán. — Semmi! — felelte Bálint, miközben kikapcsolta a karabi- nerövet és kifűzte a mászóvasakat. — átáztam, mint egy ürge. potyán. — De hiszen az ablakot is kinyitották? — Ki, de nem volt jó a szög, nem lehetett becélozni őket. Nem is indítottam el a magnót — dugta a másik orra alá a masinát —, láthatod. Vedd fel a ládát, elosonunk. — Ide felé is én hoztam! — jegyezte meg Mucur, mert ő volt a másik. A pák on partos vállat vont. — Na és?! Én vagyok a szakmunkás, te vagy a segítő. Amíg engem fent vert ez az átkozott eső, te itt lent üldögéltél. Kvittek vagyunk. Világos? Akkor indulhatunk... Ja. még arra is megkérlek, hogy mentsél ki Pal- memál a nyoleórási találkozón. Kis privát ügyem van egy presz- szós cicával, nem szeretném ki- , hagyni. Jelentsd, azon kívül, hogy a prof váratlanul hazajött, tárgyalt Hondával, semmi érdekeset nem sikerült megtudnunk. — Bűvös erő volt e viráhá- hágban, a börtön mélyén szihi- vemre záháhártam... Honda áriázott a Wesselényi utca 83-as számú ódon épület második emeletén, Kovalcsikné lakásának fürdőszobájában, a kádban, albérlői minőségében. Bár minden hang hamis volt, az előadást mély szenvedélyes átélés és túlcsorduló életöröm jellemezte. Indokoltan. Ugyanis: 1. Kocsis Andrea a Biológiai Kutatóintézet folyóirattárában megtalálta a Scienza múlt év februári számát, benne Manfre- do Rottinak a cikkét és a könyvtáros minden tiltakozása ellenére magával vitte az egész összefűzött évfolyamot. Erőszakos nő, az biztos. 2. Ambrózy professzor űr, miután figyelmesen átböngészte a szóban forgó tanulmányt, határozottan leszögezte, hogy analog áramütéses sérülésekről van szó. Tekintettel arra. hogy az olasz kolléga az általa kimunkált és a tanulmányban részle-
