Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-21 / 17. szám

197®. január 31. 4 Szerda Javítják vagy foltozzák? Abban az időben sem tartat­tam igényt a nyelvőr címre, amikor legalább annyira bán­totta fülemet a bürokratikus tolvajnyelv használata, mint ahogyan most a villamos ener­giával dobhártya-szaggatóra erősített beat-zene. Nem voltam és nem vagyok nyelvőr, mert régen se, most se igen tudok arabusul. Most sem nyelvőri minőségben akarok tetszeleg­ni. Csupán azért jegyzek le né­hány sort ebben a témában, hogy megcsiklandozzam a hu­mor iránt érzékenyek rekesziz­mait. Azzal kezdem, hogy hála az elmúlt negyedszázad évi sok fá­radozásnak, az egyre javuló is­kolai oktatásnak és a kifejezés- módot csiszoló sok könyv és új­ság olvasásának, a mozinak, a színháznak, a tv-nek és a rá­diónak, immár negyedannyian, feleannyian beszélik nálunk a bürokratikus tolvajnyelvet. Az ifjúság körében még dívó jassz- kifejezést ne tessék ide érteni, mert az más nyelvcsaládha tar­tozik. Szerencsére dolgozataikat, felvételi, fizetésemelési, la­kás_ és egyéb kérelmeiket ők is értelmes magyar nyelven fo­galmazzák. Könnyen elképzel­hetjük, mit mondana és tenne például egy jól kvalifikált, él- tesebb üzemvezető, ha ilyesmi­ket olvasna egv fiatalember ké­relmében: „Tiszteletre méltó vállalati fej! A csajomat már nem tudom nyugin tartani. Állandóan azt zúgja a kagylómba, hogy rak­juk össze végre a kacatjainkat és váltsuk ki az együttélési cet­lit. Benne vagyok, mert nagyon csípem a csajt. De ehhez több gubára lenne igényem, hogy va­lami kéglit béreljek vagy óber- kedjek össze. Amennyiben nem javítják a javításra szoruló életmódomat, kénytelen leszek más tájak felé lavírozni..." Biztosra vehetjük, hogy mi­lyen jelzők kíséretében dobná a papírkosárba az ilyen kérel­met az üzemvezető. Nyugalma birtokában mosolyogna a fia­talemberen és a fogalmazásán. Többek között azon, hogy „amennyiben nem javítják a javításra szoruló életmódomat... Pedig nem új az ilyesmi. Na­ponta lehet olvasni üzemi, vál­lalati jelentésekben, hirdetések­ben, még komoly tudósítás cí­meként is. Éppen a napokban olvastam, hogy valahol „ja­vítják a javító szolgálatot”. Nem bővítik, nem szélesítik, nem korszerűsítik, nem hatéko­nyabbá teszik, hanem az én ér­telmezésem szerint toldozzák, foltozzák, tatarozzák. Olvasom azt is, hogy „javítják a kórház betegellátását”. Kik? Az A—2- es vagy valamilyen más veszé­lyesebb vírusok? Szerintem csak a betegek gyógykezelését lehet és kell javítani a kórház bőví­tésével, az ágyak számának nö­velésével, az SZTK-rendelés ha­tékonyabbá tételével. Mellesleg szólva, a kórházakban és a ren­delőintézetekben máris zsúfolá­sig "biztosítva van a betegel­látás”. A sok hasonló félrevezető ki­fejezés összegyűjtőinek és be­küldőinek ígérem az utókor há­láját. A fentieket megfogalma­zókban ugyanis egyelőre erő­sebb a sértődékenység, mint a nyelvére*7' Á. 1. Háromizázezrcn a SZOT üdülőiben A SZOT Üdülési Főigazgatósá­gán elkészült az 1969-es év üdü­lési mérlege. Eszerint az elmúlt évben a SZOT üdülőiben 240 ezer felnőtt és 60 ezer gyermek része­sült kedvezményes üdültetésben. A különböző üdülési formák kö­zül tavaly is a családos üdültetés iránt volt a legnagyobb az érdek­lődés. Ez fazonban csak a nyári üdülésre .vonatkozik, mert a szün­időn kívüli időszakban az úgyne­vezett vegyes családos üdültetés lehetőségével még mindig nem használják ki; bár 5100 hely volt, csak 2100 gyermek vett részt szü­leivel együtt ebben az üdülési for­mában. Ezzel szemben a nyári vakáció idején csaknem 20 ezer felnőtt és mintegy 13 800 gyermek üdült együtt. A kimondottan gyermekek számára szervezett J.4 napos csoportos nyári üdültetésre 28 300-an kaptak beutalójegyet. Tervszerűen zajlott le a kül­földi csere-, turista és hajóüdülte­tés is. A szocialitsa forradalom üdülőhajó olasz és osztrák szer­vezett dolgozókat vitt 14 napos aldunai kirándulásra, a szociál- turisztikai üdültetésre pedig a nyugati országokból több mint 2600 munkásturista érkezett ha­zánkba. ©IMII Mit csinálnak a szabad idővel? Szakkörök, filmvetítések, viták a csabai szakmunkásképző-intézetben Békéscsabán, a 611. számú Ipari Szakmunkásképző-Intézet­ben 1800 fiatal tanul. Az ipari tanulóknak csak a fele csabai, a többiek vidékről járnak be. Az érettségizettek száma megközelí­ti a kétszázat. Eddig a számok., most nézzük meg, milyen elfoglaltságot kínál tanulóinak az iskola — szabad időben, munka és tanulás után? Elsősorban a helyieknek, a bé­késcsabaiaknak, mert a bejárók az iskolai foglalkozások után ha­zautaznak. A rendezvények, programok jelentős részét a KISZ szervezi. A szerda, mint mindenütt, KISZ-nap. Itt pedig: KlSZ-dél- után. Tavaly még valóban az volt. délután nem tanítottak az iskolában1, minden terem a fia­talok rendelkezésére állt. Az alapszervezetekben változatos programot valósítottak meg: filmvetítés, amit a filmről foly­tatott vitával fejeztek be, szóra­koztató játékok, s viták, politi­kai, kulturális problémákról, film­ről, zenéről, színházról, irodalom­ról. Ezek mindannyiszor a fiata­lokat legközvetlenebbül érintő kérdések megvitatásába torkol­lottak. Mindez mostanra megszűnt, egyetlen teremben kénytelenek megtartani foglalkozásaikat. Ezt | a nem éppen szerencsés helyzetet" úgy próbálják hasznosítani, hogy líiküldik az alapszervezetek tag­jait a város úttörőcsapataihoz, hogy erősítsék velük a kapcsola­tot. Ez, enyhén szólva nem a leg­jobb megoldás. Igyekeznek az új ifjúsági házba irányítani a tanu­lókat, de teljes megoldást csak az új iskola átadása után talál­nak. Szakköreikben, ha nem is pezs­gő, de értékes munka folyik. Az: irodalmi szakkör 25 tagjával a ta- ! vaszi évfordulóra készülődik. Mű. sort adnak és műsort ajánlanak az alapszervezeteknek, attól füg­gően, hogy az alapszervezet tag­jai maguk mondják él az iroda­lom-összeállítást vagy pedig a szakkör tagjait hívják . meg. Két hete nagy sikerrel rendezték meg az iskolai prózamondó- és szava­lóversenyt. Februárban ünnepük meg a szakmunkástanulók napját — erre is műsorral készül a szakkör. A helytörténeti kör mun­kájába több miint harmincán kap. csolódtak be. ök is az évfordu­lókra készülődnek (Lenin-cente- nárium és a negyedszázados fel- szabadulás), áprilisban dokumen­tum-kiállítást rendeznek az isko­lában. A békéscsabai munkás- mozgalomról és az ifjúkommu­nisták munkájáról, életéből gyűj­tik az anyagot. A gyulai Erkel Diákünnepségeken a szakkör tag­jai közül pályázók arany és ezüst fokozatot nyertek. A turisztikai, természetjáró szakkör munkája szorosan kap­csolódik a honvédelmi nevelés­hez — tavaly lövész-versenyt is ; rendeztek több száz résztvevővel.: Honvédelmi versenyre készülnek, kerékpártúrákat szerveznek, s az idén természetjáró versenyen is indulnak. Kollektív mozilátogatásaiknak komoly sikere volt az elmúlt fél évben. Több mint kétezren vettek részt ezeken az akciókon. Sokan járnak rendszeresen szín­házba. 153 színházbérletet adtak el a tanulóknak. A könyvtár vi­szont annál halványabban funk­cionál. Az állomány kétezer köte­tes, ennek riágyrésze nem ér so , kát. Tavaly októberben kezdődött a kölcsönzés, a beiratkozott olva­sók száma ötven. A három hónap alatt összesen 180 kötetet kölcsö­nöztek... Az évi fejlesztési keret is elég szűk: 3—4 ezer forint. A fő probléma mégis, hogy nincs hova tenni a könyveket, hiszen jelenleg is a folyosón „tart nyit­va” a könyvtár. Majd az új iskolában! — mond­ják az iparitanuló-intézetben. Az új épületben — már a következő tanévben — könyvtár, ifjúsági klub, pedagógus-klub és játékte­rem is lesz. S. M. Holnap reggel Szombaton este Karinthy Fri­gyes tragikomédiájának tv-vál- tozatát láthattuk. A darab 1915- ben jelent meg a Nyugatban, s 1919-ben, a forradalom idején mutatták be. Karinthy Frigyes egy életen át szemrehányást tett önmagának, s egyre halasztja a nagy vállal­kozásokat. A Holnap reggel cí­mű háromfeívonásosa jelzi, hogy mire gondol, amikor a komoly, nagyszabású műveket emleget­te. A darab főhőse, Ember Sán­dor feltalált egy repülőgépet, magánélete azonban sikertelen. Felesége elhagyta, mert nem az a férfi, aki kell neki: Ember Sándor nem áll ki élet-halál párbajra Beniczay gróffal, az asszony saéptevőjéveL Ez az asszony szeretni akar, s nem, hogy őt szeressek. Az ő szemé­ben a férfi a gróf, aki le tudna mondani az asszonyról, de sze­szélyéért képes életét kockáztat­ni, Ember képtelen erre. A hő­sök nem írnak eposzokat, a hő­sök harcolnak, s meghalnak, a sánták, vakok az ő élményeikből élnek meg, s írnak, írnak... A gróf üres, nagyhangú hadfi, Don Juan, a feltaláló, Ember pedig gyönge, szánalomra méltó, esett figura. A gróf és Ember között újabb kenyértörésre kerül sor: Ember nem tudja elviselni az újabb megaláztatásokat, amerikai pár­baj, Ember veszt. A gróf azt ter­vezi, hogy az utolsó pillanatban fel fogja menteni a fogadás ha­lálos kötelessége alól, addig hadd higgye, hogy meg kell halnia, Ember holnap reggel próbálja ki a repülőgépet.. É6 ekkor jön a fordulat: a finn orvos, aki felfedezte a ha­lálfélelem okát és ellenszerét meggyógyítja hősünket. Bűdig a darab elég unalmas, fárasztó volt, a sok negatív életbölcses­ség egyhangúvá tette. Egy csa­pásra minden megváltozik: vita­litástól, erőtől duzzad a repülő­térre érkező Ember Sándor. El­bánik az „esetleg valami lesz”- re váró kispolgárokkal, a virág­nyelvű újságíróval, a púpossal, akinek mindenki hazudik. Hatá­rozott, magabiztos, nem lesz már ingyen cirkusz a repülőtéren, nem zuhan le. Mert nem akar. — Boldog vagyok...! — mond­ja a meglepett, „lerohant” volt feleségnek. — Boldog..? —-, kérdi gyanakodva, féltékenyen az asszony. Boldog ? Nélküle? Ez a férfi kezd neki újra tet­szeni... A Holnap reggel a jövő em­berének előítéletektől mentes életformáját keresd. S a repü­lés őskorának írója üzen az űr­hajózás kora emberének is. A nagy író bizalmas vallomása ez a mű. Magánéletének viszontag­ságos alakulása megrendítő ha­tásúvá teszi nő és férfi viszo­nyát is érintő alkotását. Karinthy mindvégig olyan haj­szában élt, hogy nem maradt ideje múlandó dolgokat írni — jegyzi meg egyik kritikusa, Czi- bor János. Ezt igazolja a szom­bat este látott mű ir. Sarusi Mihály KÜRTI ANDRÁS ü budai villa titka — Hát ez volna az én maszek boszorkánykonyhám — muta­tott körbe Ambrózy a laborató­riumnak berendezett manzár­don, ahová felvezette vendégét. Hosszú orrával fintorogva szi­matolt a levegőbe. — Ez a két tűzrevaló nőszemély azóta sem szellőztetett itt, amióta elutaz­tam! Félig kinyitotta az egyik ab­lakot, kint már majdnem telje­sen besötétedett, nagy, lassú eső-^ cseppek koppantak az ablakpár­kányon, hűvös légáramlat tá­madt. Honda közben udvarias ér­deklődéssel pislogott körül a ferdemennyezetes helyiségben, tekintete megpihent egy üvegfa­lú kis centrifugán, aztán a rá­zógépen, a mikroszkópokon, a lombikokból, gumi-, üveg- és fémcsövekből álló különös szer­kezeteken. — Professzor úr — szólt végül — nem árulna el nékem köze­lebbit is erről a szimpatronról? A... az asszisztens kisasszony már beszélt róla, de csak nagy vonalakban. Bocsánat a kíván- csiskodásért, de igazán nagyon izgat, hogy mi ez az egész, kü­lönösen, amióta már magam is nyakig benne vagyok. Még ha a tengerimalac vagy a nyúl mi­nőségében is. Bár azt hiszem, a kísérleti nyálakkal általában nem közük... Ambrózy felnevetett és barát­ságosan hátba veregette vendé­gét. — Ez most rendkívüli helyzet — jelentette ki —, ezúttal a tap­sifüles kivívta magának a jogot az alaposabb tájékoztatásra, minthogy önként vállalta a koc­kázatot. Ritka az ilyen nyúl. Egyébként megsúgom magának, hogy nekem kezdettől nem tet­szik ez a fene nagy titkolózás. Minek?! Előbb-utóbb másutt is rájönnék. De hát szigorú ukáz van, miniszterhelyettesi u-fásí­tás. Ismeri Gilicz Jóskát? Ö rendelte el. Szerinte a felfede­zésem felér egy nukleáris rob­banással. Szép kis hasonlat, mondhatom, bár filológice félig- meddig igaza van. A nukleus, a latin mag szócska mindkét eset­ben alapvető szerepet játszik. De hát micsoda nukleáris rob­banás az, amellyel szemben tökéletes védelmet nyújt egy megfelelően csiszolt Zeiss-szem- üveg?! Patron ez, nem bomba. Azért is neveztem el, szimpátia patron, szimpatron. összevon­tam a kettőt. Mit szól hozzá? Jó név, nem? Mint egy kisdiák az önkép­zőkör! szavalóverseny után, olyan dicséretet sürgető, szinte könyörgő tekintettel nézett a másik szemébe. Mintha fonto­sabbnak tartaná az elnevezést, büszkébb lenne erre a kis lele­ményre, mint magára a felfe­dezésre, amit a név takar. — Nagyon jó név — jelentette ki a kis kopasz lelkesen. — Ki­fejező, frappáns, erő6. Gratulá­lok. Megszorították egymás kezét — Ennek szívből örülök — folytatta a professzor. — Ed­dig jóformán senki véleményét nem kérhettem ki. És egy ilyen jócsengésű nevet titokban kell tartani! Érthetetlen! Meg va­gyok róla győződve, hogy Gi­licz száz év alatt sem talált vol­na ki egy ilyen príma elneve­zést. Magának mi a véleménye? — Ezer év alatt sem! — jött a határozott válasz — Hm, tudja, kedves Honda úr, hogy én mire gyanakszom? De köztünk maradjon! — Köztünk marad! Esküszöm! — Nos, ez a Gilicz Jósika mi­niszterhelyettes, ezzel mi vala­ha évfolyamtársak voltunk az egyetemen, még onnan az isme­retség. Kutatóleike van neki is. De pechje volt, kiderült róla, hogy szervezni, irányítani is tud, funkcionáriust csináltak belőle. És most irigykedik ránk, szen­ved. És ezért találta ki azt is, hogy nekem a szimpatron kikí­sérletezését itthon keli folytat­nom, zár alatt, senki nem tud­hat róla. Miért ez a hókusz-pó- kusz? Egyszerűen azért, hogy ő ide eüenőri alapon néha beállít­son, köpenyt húzzon, beledugja az orrát a fazekaimba, rázza a kémcsöveket a Bunsen-láng fe­lett, elüldögéljen óraszám a mikroszkópnál, míg a miniszté­riumban szaporodnak a papírok, elmaradnak az értekezletek. Ha ezt férfiasam beváltaná, megérte-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents