Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-11 / 9. szám

mo. január 11. 5 Vasárnap A Békés megyei Népújság Szerkesztőségének 4 szerződésből eltűnt a kapor és hatvan mázsa paradicsom A Békéscsabai Konzervgyár 1969. december 8-én felkereste termelőszövetkezetünket az 1970. évi szerződések megkötése végett A konzervgyár megbízottja, Benkö László körzeti felügyelő volt, akivel megegyezés történt a szerződés egyes feltételeinek vo­natkozásában. A szerződés a termelőszövetke­zet irodájában írógéppel lett ki- tölve, majd a termelőszövetkezet által cégszerűen aláírva és bélyeg­zővel ellátva. Benkő élvtárs kö­zölte, hogy általunk már aláírt szerződés mindkét példányát el­viszi, mivel a konzervgyár csak a termelőszövetkezet által cégsze­rűen aláirt szerződést írja alá. Bár megjegyeztük, hogy ez nem éppen szabályos eljárás, mivel á termelőszövetkezet birtokában nem maradt egy példány sem s ez véleményünk szerint visszaélésre adhat okot. Tekintettel azonban arra, hogy ez a szerződéskötési mód már az elmúlt években is hasonlóan történt s problémája termelőszövetkezetünknek nem merült fel, ezért ezután is meg­bíztunk a konzervgyár korrekt­ségében. Ugyanis javítások, illetve he­lyesbítések előfordultak már más­kor is, de az mindkét fél tudtával és beleegyezésével történt. Ezek után természetesen megdöbbentett bennünket, amikor megérkezett a szerződés egy példánya a kon­zervgyár által cégszerűen aláírva, hogy abban nem minden úgy sze­repel, aljogy azt megbeszéltük és december 8-án aláírtuk. Egy lényeges változtatás történt a szerződés harmadik oldalán a csúcsidőszakban naponta beszál­lítható paradicsom mennyiségét illetően. A szerződéskötéskor 300 mázsa szerepel, míg a részünkre megküldött szerződésben csak 240 mázsa van beírva. Továbbá az el­ső oldalon három katasztrális hold kapor nem szerepel a szerződés­ben holott annak idején erre is megkötötték a szerződést Megjegyezni kívánjuk, hogy a szerződéseket nem látják el sor­számmal s az öt lapból álló szer­ződés valamennyi lapja különál­ló, melyek tűzőgéppel vannak összekapcsolva, s ezeket könnyű­szerrel szét lehet kapcsolni, min­den lap helyett egy másikat ki lehet tölteni és az utolsó laphoz (amelyen már szerepel az Mg Tsz aláírása (azokat hozzátűzve, kész az új, megváltoztatott szerző­A termeltető és a termelő kap­csolata a korábbi években sem volt teljesen harmonikus a konzerv­gyár részéről. A konzervgyár többször élni kívánt monopolhely. zetével, ami ellenkezik az egyenlő partneri kapcsolat elvével. Ügy látszik, nem tanultak az 1969. esz­tendő tapasztalataiból, melyre a Békés megyei Népújság korábbi cikkei már hivatkoztak. Továbbra sem tartják egyenlő partnereknek a termelőket és azokkal csak úgy­nevezett „magas lóról” tudnak tárgyalni. Aggályaink vannak ilyen körülmények között a to­vábbi jó kapcsolatok kialakításá­ról. Az ilyen és ehhez hasonló af­férok nem minden esetben erő­sítik a kapcsolatot a konzervgyár és termelők között s kérdésünk az, hogy a konzervgyár vezetői számára ez mindegy ? A békéscsabai Május 1 Míg Tsz vezetősége nevében: Andó Pál elnök jelentőségét jobban felmérheti, mint bárki mást Lassan felállt. — Jöjjön vele. legyen szives — mondta. — Lemegyünk a pin­cébe, az állatokhoz. Ezektől reszket úgy Etelka néni, pedig majd maga is tapasztalni fogja, hogy mennyire alaptalanul. Hondta felemelkedett, kimen­tek a haliból, az asztalon ott maradt érintetlenül és immár kihűlve a két csésze tea, mel­lette lapos pc ,-celántányérokon néhány sonkás szendvics... Mit tud a szimpatron? A házimacskák rengeteg alfa­ja közül talán a sziámi a leghar- ciasabb, a legvadabb. Többnyire nagyobb is. erősebb is a másfaj­ta házimacskáknál. Ez a Félix nevezetű kandúr pedig különö­sen fejlett példány volt, akitora, mint egy pult, csak persze nem fekete, hanem kékesszürke. És ez a hatalmas macska egy közönséges kisegérrel játszado­zott. Nem az az eléggé el nem ítélhető kegyetlen játék volt ez, amikor a szadista macska szó­rakozik a foglyával, gyötri, kí­nozza, mielőtt felfalná. Szó sincs róla. Félix valósággal dédelget­te, behúzott karmú mancsával óvatosan meg-megsimogatta az egeret. Ha egy középkorú sziámi kandúr egyáltalán tud moso­lyogni, akkor Félix igenis bol­dog, elégedett mosollyal szem­lélte, amint kis barátja valahon­nan egy sajtdarabkát kotort elő és rágcsálni kezdte. — Ez az a variáns — magya­rázta Andrea —, amikor a két egyed között az erőviszonyok vi­tathatatlanul az egyik fél olda­lán állnak, a harc kilátástalan, ráadásul a nagyobb állat úgyne­vezett hagyományos ellensége a kisebbnek. Az egér érzelmeit ez­úttal figyelmen kívül hagyhat­juk, épp az erőviszonyok miatt. Akár szereti a macskát, akár gyűlöli vagy közönyös számára, a macska megöli megeszi. Nor­mális körülmények között Félix is ezt tenné vele. Menjünk to­vább. Üveglapokból és drótfonatok­ból álló, fumérlemezzel ketté­osztott ketrec egyik felében kis fejű, hosszú törzsú állatka sza­ladgált fel-alá. — Látott már ilyet? — kér­dezte a lány. — Csak képen — felelte Hon­da. — De felismerem. Ez a mungo, másnéven monguz, in­diai ichneumon. A ci bet macs­kafélék, a viveridák családjához tartozik, Főleg Elő-Indióban él, de Ceylon szigetén is előfordul. A lakosság nagy becsben tartja, mert pusztítja a mérgeskígyókat. — A másik csodálkozó tekintetét látva, szinte restelkedve tette hozzá. — Üj Magyar Lexikon, ötödik kötet, ötvenkilencedik oL dal. — Óh — rázta meg szőke fürtjeit az asszisztensnő —, elfe­lejtettem, hogy maga időnként mindent tud. Akkor bizonyára ez a csörgőkígyó — mutatott a ketrec másik sarkába — még kevésbé ismeretlen. Ezúttal mindkét állat hagyományos el­lensége a másiknak, az erőviszo­nyok is küegyenlítettebbek. Ezek már harcolnak egymással. (Folytatjuk) A szocialista gazdasági integráció elvi és gyakorlati kérdései < A gazdasági integráció tör­ténelmi folyamat, melyet a termelőerők fejlődése vált ki. Szükségessége mindkét társadal. mi rendszerbeli — a kapitaliz­musban és szocializmusban egyaránt — jelentkezik. A nem­zetközi gazdasági integrációs fo­lyamat lényege azzal jellemez­hető, hogy az integráció során a mai nemzeti méretű termelési és cserefolyamatok erősen össze­fonódnak és nagymértékben nemzetközivé válik: a nemzeti t ermelóapparátusok bizonyos része állandó jelleggel összekap­csolódik más nemzeték termelő­apparátusával, fejlődik a nem­zetközi kooperáció és specializá­ló, másrészt a nemzeti piacok a termelés növekvő hányadában nemzetközi integrált piaccá szé­lesednek. Az integráció révén le­hetővé válik a termékek, a tőke­javak és a munkaerő ésszerű áramlása az országok között, s ez növeli a nemzeti gazdaság hatékonyságát A gazdasági in­tegráció célja a benne részt ve­vő országok fejlődésének meg­gyorsítása. Az integráció általában a kis és közepes nagyságú és fejlett­ségű országok gazdasági fejlődé­se szempontjából jelentkezik, mint szükségszerűség. Ma már bebizonyosodott, hogy pl. a modem technika az ipar szá­mos területén a szűk nemzeti piacok kereteit szélesítő optimá­lis üzem — és termelési széria méreteket köveiéi: különösen az ipar legdinamikusabb, fejlődését leginkább előmozdító területein (gépipar, járműgyártás, műszer­ipar, vegyszer, vegyészet stb.). A kis gyártási széria vagy terme­lési mennyiség nem lehet gazda ságos, következésképpen verseny- képes sem. A termelés és fogyasztás nem­zetközi kooperációja mellett lé­nyeges sajátossága még az in­tegrációnak, hogy' az integráció-. ban részt vevő országok megte­remtik az integrációs folyama­tok irányítását és ellenőrzését szolgáló nemzetközi gazdasági mechanizmust, kifejlődik az integráció közös intézményeinek hálózata. E urópában s a világ más tá­jain is az integrációs cso­portosulások a második világhá­borút követően az elmúlt 1—2 évtizedben alakultak ki. 1949- ben alakult meg a szocialista or­szágok gazdasági együttműködé­sének szervezete, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST). Nyugat-Európa legismertebb tőkés integrációs csoportosulása az Európai Gazdasági Közösség (EGK), más néven a Közös Piac és az Európai Szabadkereskedel­mi Társulás (EFTA). A gazdasá­gi integráció szükségességének közös vonása mellett azonban a két társadalmi rendszer különb­ségéből eredően a szocialista és tőkés gazdasági integráció között lényeges elvi különbségek van­nak: 1. A tőkés. integráció mono­poltőkés kizsákmányoló érdeke­ket szolgál. A szocialista integ­ráció a szocialista népgazdasá­gok közös érdekein alapul, a tagországok sajátosságainak leg­messzebbmenő figyelembevéte­lével. 2. Tőkés integráció tagorszá­gai között növekszenek a kü­lönbségek az egyes nemzetgaz­daságok között A szocialista in­tegráció közös erőfeszítésének eredményeként csökkennek az eltérő fejlettségi színvonalú or­szágok különbségei. 3. A tőkés integráció nem tud­ja kiküszöbölni az öldöklő har­cot a különböző tőkéscsoportok között. A szocialista integráció viszont szabályozott piacot te­remt, ahol közös érdekek tiszte­letben tartásával folyik a vál­lalatok nemzetközi versenye. 4. Ebedül a szocialista integ­ráció tudja következetesen érvé­nyesíteni tagországaink egyen­jogúságát. A KGST megítélése szempont, jából nem hagyható figyelmen kívül néhány tényadat: a KGST méretére jellemző, hogy határ- területe 25 millió négyzetkilo­méter 340 millió lakossal, mely­ből 22.4 millió négyzetkilomé­ter a Szovjetunió 240 millió la­kossal. Az EGK 1,2 millió négy­zetkilométer 182 millió lakossal. (Az USA területe 9,4 millió négyzetkilométer 200 millió la­kossal.) E néhány adatból is megálla­pítható, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok önmaguk­ban is integrált államok, ame­lyek már méretüknél fogva is képesek az integráció követel­ményeit érvényesíteni. A KGST-tagországok 1949-ben gazdasági fejlődésük jelentősen eltérő fokán álltak. (A legfejlet­tebb és legfejletlenebb tagor­szág egv főre jutó nemzeti jö­vedelem aránya 1937-ben 1:3,5, 1955-ben 1:3, míg 1964-ben 1:2,0 volt!) A fejlődés általános meg­ítéléséhez szolgáljon néhány számadat: EGY FŐRE JUTÓ NEMZET JÖVEDELEM (1960-100) Tagország 1956 1955 1960 1965 1968 Bulgária 38 66 100 133 168 Románia 42 77 10» 150 182 Magyarország 60 76 100 122 150 Lengyelország 58 79 ­100 127 153 Csehszlovákia 53 74 100 106 131 NDK 3« 68 100 120 139 Szu. 45 70 100 127-156 Az összeállítás tükrözi, hogy míg 1950—60 között 1,8—2,5-sze- res szóródásé növekedések for­dultak elő, 1960—1968 között a nemzetgazdaság fejlettségének függvényében kiegyensúlyozot­tabbá vált a fejlődés. Még átfo­góbban ítélhető meg a fejlód'' az alábbi összefüggésekből: EGY FŐRE JUTÓ NEMZETI JÖVEDELEM ÉVI NÖVEKEDÉSE %-BAN Megnevezés: 1951/67 1951/55 1956/50 1961/65 1966 68 KGST 6.8 9.1 6,8 4,7 7,8 Közös Piac 4,3 5,5 4,8 3,6 4 X Szu. 7.1 9,5 7.3 5,­8.­USA 2,1 2,5 0,2 3,2 4,3 A táblázat adatai is világosan mutatják, hogy a KGST megala­kulásától kezdve az integráció­ban rejlő gazdasági előnyök je­lentősen kidomborodtak, pedig a kezdeti időszakban (1949—54) a szocialista országok együttműkö­dése a KGST keretében csupán arra korlátozódott, hogy kölcsö­nösen biztosították egymás szá- mára a nélkülözhetetlen beru­házási és fogyasztási árucikkek szállításait. Ezzel kapcsolatban a fő súlyt a kétoldalú árucsere fejlesztésére helyezték. Feltevés volt ugyanis, hogy a kétoldalú kereskedelmi szerződések meg­kötésének útján lehetséges lesz mind a gazdasági tervek haté­kony összehangolása, mind pe­dig az ésszerű munkamegosztás megvalósítása a KGST-országok között. Ez a koncepció szükség­képpen előbb-utóbb nehézségek jelentkezéséhez vezetett a kis és közepes nagyságú szocialista or­szágok gazdasági fejlődésében. A nehézségek növekedni kezdtek az iparosítás kez­deti szakaszának befejezése után, amikor a KGST keretében a szakosítás hiánya a termelés vonalán mind határozottabban éreztette hatását az egyes or­szágok termelési eszközeinek és erőinek pazarlását idézve élő. A termelési szakosítás hiánya kez­dett fékjévé vélni az országok további gazdasági fejlődésének. Az 1954—62 közötti időszakot éppen ezért az együttműködés új formáinak keresése jellemez­te. A KGST munkája az egész koncepciójának alapvető lánc­szemeként fogadták el a gazda­ságfejlesztési tervek összehango­lását, különös tekintettel a be­ruházási célkitűzések megvalósí­tására. A termelés összehangolása po­zitív szerepet töltött be, mert többek között lehetővé tette a gyengébben fejlett és az erőseb­ben iparosodó országok gazdasá­gi szervezeteinek tökéletesítését. A mezőgazdasági és nyersanyag- termelő országok fejlett iparral rendelkező országokká váltak. Az összehangolás eredménye erőteljesen kifejeződött a KGST- országok nyersanyag- és tüzelő­anyag-bázisának fejlődésében. Jelentős megoldások születtek a gépipar és vegyipar területén is. E zen időszak összehangolási törekvései arányban álltak a szocialista országok extenzív fejlődési időszakával. A szocia­lista országok intenzív fejlesztési időszakra áttérésük kapcsán szükségessé vált az együttműkö­dés módszereinek további töké­letesítése. A tagországok erre vonatkozóan 1964-ben hoztak megfelelő határozatot. A határo­zat kimondta, hogy bevezetik a sokoldalú összehangolási eljárást a gazdaságfejlesztési tervek te­kintetében és meghonosítják a sokoldalú elszámolások rendsze­rét is. (Kétoldali kriling-rend- szer helyébe transzíerrubel lép­tetése.) A gazdasági együttműködés eme szakaszában elengedhetet­lenné vált pl. a termelési költ­ségszámítások nemzetek közötti összehasonlítása. Az értékelés feltételei viszont csak a gazda­ságirányítási reform bevezetésé­vel teremtődtek meg. A refor­mok következetes alkalmazásá­val lehet egységesíteni a belföldi árak képzési módszereit, szerke­zetük összehasonlíthatóságának biztosítása céljából. Kovács Pá! — Dr Almási Tibor (Folytatjuk) Ünnepi tanácsül Tótkomlóson A tótkomlósi községi tanács iiia, január 10-én ünnepi ülést tartott. E tanácskozás azért is ün­nepi, mert a község életében be­állott nagy változásról ad számot Lehoczki István vb-elnök: Tót­komlós nagyközségi rangra emel­kedett 1970. január 1-én. A nagyközséggé nyilvánítást már az elmúlt évben kérte a in: ■ lyi tanács. A megyei tanács I960, december 23-i ülésén hagyta jóvá kérésüket. Bár a mai ülés ün­nepség számba megy, mégis mun­kaértekezés lesz ez, ahol megha- ározzák az új helyzetnek meg­felelően az államigazgatás ügy­es működési rendjét.

Next

/
Thumbnails
Contents