Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-01 / 1. szám
ItlO. január 1. 3 Csütörtök Szerencsés vadászat A hűvös reggel már ott találta a mezőgyáni Miagyar—Bolgár Barátság vadásztársaság tagjait a román határ közelében _ Salamon- érnél. A fővadász, Deák Antal, elosztotta a vadászokat, kijelölte helyeiket. Nagy V-alakban megindultak a puskás emberek, s mellettük az idomított vizslák. Lapult a vad. Kutatott a Vadász szeme. Felröppent az első fácánkakas. A dörrenő fegyverből kiröppent sörét vetett véget röppá- lyájának. Puffanva hullt a fagyott földre. S az első után a többi is jött. Dörögtek a puskák, buktak a nyulak, hulltak a felröppenő fácánok. Miire a V-alak két szára összeFácánkakasra lő Haraszti Imre. Fejadagot választ a terítékből a mezőgyáni puskás. Fotó: Márton ért, már bőven megvolt a konyhára való. Jóval elmúlt az ebédidő, amikor a teríték számlálására sor került. Szerencsés vadászat volt. Gazdag zsákmány került' puskavégre. A fejadagot minden vadász megtartotta, a többit a MAVAD- on keresztül értékesíti majd a vadásztársaság. S a hazatérő mezőgyáni puskás embereknek nem volt szégyenkeznivalójuk. Övükön flácánkakasdk csüngtek, kezükben nyálakat vittek haza. A község lakói utánuk fordultak és elismerően bólogattak. Jó puskások a mezőgyáni vadászok. Htirögzítéssel készülnek az öltönyök a Szegedi Ruhagyárban A Szegedi Ruhagyárban — a hazai konfekcióiparban elsőként megkezdték a hőrögzítéses eljárással készülő férfiöltönyök tömeges gyártását. Az új technológia lényege, hogy a ruha formatartására szolgáló — egyik felén műanyagragasztóval elláElektronikus betonkeverő automata A Hódmezővásárhelyi METRI- POND Mérleggyárban elektronikus vezérlésű betonkeverő berendezés készítését kezdték meg a Betonútépitő Vállalat megrendelésére. A legfontosabb mérési, adagolási, keverési műveleteket táv- irányítással vezérlik. A műszer- asztalon betáplálják a meghatározott betonminőségnek megfelelő „receptet”, s az elektronikus „agy” ennek megfelelően irányítja a kavics-, cement-, víz-, stb. berendezéseiket. (MTI) tott — bélésanyagot varrás helyett melegpréseléssel, teljes felületén a zakó anyagához rögzítik. Így a hagyományosnál jóval kevesebb bélésanyag is jobb, tartósabb formát kölcsönöz a zakónak. Emellett az előállítás olcsóbb, a férfiöltönyök súlya pedig kisebb lesz. Az új technológiához szükséges ragasztó-préselő gépieket a Csépiéi Vas- és Fémművekkel közösen alakították ki. A hőrögzítéses eljárással készült férfiöltönyökből jövőre 35 000- et adnak át a belkereskedelemnek, negyvenezret piedig exportra szállítanak. (MTI) Történelmi évtized írta: dr. Romány Pál, az MSZMP KB Gazdaságpolitikai Osztályának helyettes vezetője M ától nem egy, hanem két új számot kell megszoknunk a keltezés írásakor: 1970-et írunk, az 1960-as évek végére értünk. Bizonyos azonban, hogy sokszor, sokféle összefüggésben emlegetik majd ezeket az 1960-as éveket politikusok és közgazdászok, történészek vagy éppen iskolások, egyszóval mindazok, akik a magyar nép alkotásainak számba vételével valamilyen módon foglalkoznak. A szó igazi értelmében mondhatjuk, hogy eseményekben gazdag évek voltak. Erre az évtizedre esik a mező- gazdaság termelési viszonyainak forradalmi átalakulása, amit az évtized legnagyobb hazai változásának tekinthetünk. A történelem, különösen pedig az agrártörténelem krónikásai folyamatosan összegezik, értékelik a magyar falu e nagy évtizedét. Elvégezte és bizonyára újból és újból elvégzi ezt egy-egv parasztcsalád is. S az élet rendje már olyan, hogy nem mindig esik pontosan egybe a különböző alapokon végzett értékelés. A társadalmi haladás nagy folyamatát ezer és ezer kis patakocska táplálja és egymással egyesülve határozzák meg annak jellegét. A hasonlatnál maradva: a szövetkezeti mezőgazdaság nagy folyója élő valóság lett, jóllehet változik, alakul, új medret is vág magának. Kevesen hittek tíz évvel ezelőtt abban, hogy a termelőszövetkezeti gazdálkodás ennyi idő alatt ilyen fokra jut. Nem is volt könnyű. Közöttünk vannak — bár sajnálatosan fogyó számban — azok, akik 20—25 évvel ezelőtt a mezőgazdaság új útján az első lépéseket megtették, s azok is, akik az 1960-as évek kezdetén elhatározott csatlakozásukkal általánossá tették Magyarországon a szocialista mezőgazdaságot. Tanúk és részvevők egyaránt meggyőződéssel állíthatják, hogy nemcsak a mezőgazdaság átalakulását jelentő nagy elhatározást foglalják magukban az 1960-as évek, hanem az azt követő nagy változásokat is. Még felsorolni is nehéz ezeket, hiszen számos társadalompolitikai, gazdasági és szervezeti változásról van szó, amelyek mind-mind ennek az elmúló évtizednek a leltárába tartoznak. 1960-as évek elején még olcsó viccek visszatérő témája volt például a közös és a háztáji termelés eltérő színvonalának különbsége. Való igaz, hogy akkoriban a gondozott és a kevésbé gondozott kukorica- táblákat aszerint is meg lehetett különböztetni, hogy háztáji, avagy közös művelésű-e. Az évtized végére viszont elértük, hogy a közös, nagyüzemi termésátlagok elhagyták a régi módon elért kisüzemi hozamokat. A kukorica példájánál maradva: 1962-ben 14 mázsás volt a szövetkezetek közös gazdaságaiban Az új év első napja Újév napja ősidőktől kezdve ünnep volt. Az év első napját már a rómaiak is megünnepelték, előbb március 1-ét, majd a mai január elsejét. A középkorban Európa-szerte több év-kezdetet ünnepiéitek, december 25- ét, március 1-ét; a jelenlegi mellett az 1582-es naptárreform döntött Hagyományos népszokások fűződnek e naphoz, mint az 6- évet jelképiező szalmabábú el- ásása („téltemetés”), vagy az öregnek öltöztetett ember kiűzése a faluból („télkiverés”), azután a termékenységet varázsló koledálás, kántálás vagy kongózás. a holdankénti átlagtermés és 16 mázsás a háztáji gazdaságokban. Ez a helyzet 1960-ra úgy változott, hogy a háztáji kukoricák átlagtermése nagyobb lett egy mázsával, miközben a közösben 4 mázsával nagyobb holdankénti szemes kukoricát takarítottak be. E változás mögött töméntelen munka, szervezés, technikai, anyagi eszköz és sok más, a haladást elősegítő erőfeszítés húzódik meg. Mezőgazdaságunk fejlődése nem volt látványos. Az 1960-as évek első felében elmaradt a mezőgazdaság teljesítménye a terv céljaitól, a jelenlegi ötéves terv feladatait piedig már meghaladja a teljesítmény. A szövetkezetek alakulásának befejezése — 1961 óta ez ideig a mezőgazdaság termelése csaknem 30 százalékkal növekedett, azaz évi átlagban közel 3 százalékkal. A termelés növekedésének évi üteme azonban a második ötéves tervidőszakban — 1961—1965 között — csak 1,8 százalék volt. Az 1960-as évek második felében ennél kétszer nagyobb lett az évi növekedés üteme, jóval meghaladva az évi 3 százalékos emelkedést. Soha nem látott terméshozamokat takarítottunk be az utóbbi években a szántóföldjeinkről, meggyorsult néhány állattenyésztési ágazat fejlődése is. Így teremtődött meg a feltétele annak, hogy a szövetkezetek társadalompolitikai problémái is megváltozzanak, a szövetkezetek tekintélyt szerezzenek a faluban is, az országban is. J^Joha vannak ma is alacsony jövedelmű szövetkezeti gazdaságok, mégsem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy országos átlagban az egy munkanapira jutó jövedelem ez alatt az idő alatt megkétszereződött. A közös munkában töltött egy (10 órás) munkanapra jutó jövedelem p961-ben 43 Ft volt, 1968-ban pedig 82 Ft. A jövedelmek növekedését a termelés emelkedése alapozta meg, de jelentős szerepük volt azoknak az intézkedéseknek is, amelyek a magasabb termelői árakat, a jobb gazdaságpolitikai feltételeket jelentették. A korábbi években felhalmozódott hitelterhek egy részét apátiam elengedte a szövetkezeteknél, s mindezeken felül a társadalmi ellátás (családi pótlék, betegségi biztosítás stb.) színvonala is emelkedett. A szövetkezeti gazdaságok pedig azon voltak, hogy tagságuk számára több munkát, folyamatosabb foglalkoztatottságot, s mindezeken keresztül rendszeresebb pénzbevételt tudjanak biztosítani. Az említetteknél is jelentősebb az a változás, amit emberségben, gondolkodásban, új ismeretekben hozott ez az évtized. A szövetkezeti mezőgazdaság megnyitotta az utat a legjobb emberi tulajdonságok érvényesítéséhez, a tehetség, a tudás eredményeinek kibontakozásához. Megkezdődött az a folyamat, amelynek révén a mezőgazdasági munka is olyanná válik, amit köny- nyebben, korszerű eszközökkel, vagyis emberhez méltóan lehet elvégezni. indennek alapját a párt hosszú évek óta következetesen alkalmazott agrárpolitikája teremtette meg. A párt XX. kongresszusán, 1966-ban hozott határozatok újabb lendületet adtak a korábbi években már helyesnek bizonyult elvek megvalósításának. A népgazdaság irányításának új rendszerében a mezőgazdasági szövetkezetek jól beilleszkedtek, önállóságuk megnövekedett, szövetkezeti rendszerük kiépült. Az 1970-es éveket tehát jó feltételek között kezdik a mezőgazdaság dolgozói. Igaz, ma már kevesebben dolgoznak a mezőgazdaságban, mint amikor a szövetkezetek megalakultak. A mezőgazdasági foglalkozásúak száma 1961 óta több mint 250 ezerrel — 17 százalékkal — csökkent. Az első években tapasztalt túl gyors csökkenés ma már megváltozott, új tagokat is fogadnak a szövetkezetek. Mégis az lesz a jellemző, hogy a technikai haladásnak megfelelően tovább csökken a következő években a mezőgazdaságban dolgozók száma. Ezzel egyidejűleg viszont növekszik azoknak a száma, akik gépgyárakban, vegyipari üzemekben és más munkahelyeken a mezőgazdaság számára dolgoznak. Így azután a mezőgazdaság további teljesítménye mindinkább összefonódik más népgazdasági ágak munkájával. Nem kétséges, hogy mezőgazdaságunk új fejlődési szakaszba lép a következő években, A jövő építését azonban a mindennapi munka készíti elő. Számolni kell azzal is, hogy a 60-as évekről is áthúzódik jó néhány feladat a jövőre, s az elért eredményekét sem könnyű megtartani. z 1970. évi terv 1 százalékos növekedéssel számol' a mezőgazdasági termelésben. Az 1969. évi kimagasló növénytermelési eredményeket ismerve ez egyáltalán nem lebecsülendő fel1 adat. Az állattenyésztés fejlesztésének követelményéi még ennél is nagyobbak. Tulajdonképpen a korszerű nagyüzemi állattartó telepek kiépítéséről van szó. Ez pedig sok befektetést kívánó, 'hosszan tartó folyamat. Nem véletlenül hangsúlyozta legutóbbi ülésén a Központi Bizottság a nem nagyüzemi, háztáji gazdaságokban levő termelési lehetőségek jobb hasznosításának fontosságát. A nagyüzemi árutermelés nem nélkülözheti az élelmiszeripari, feldolgozó tevékenység további növelését. És még sorolhatnánk a termelési jellegű feladatokat. Valamennyi feladat megoldásához megteremthetők a szükséges feltételek. És nemcsak a termelési feladatokhoz. Vannak teendőink — s ez alól alig van kivétel — a szövetkezeti élet fejlesztésében, az emberekről való gondoskodásban, általában a falu haladásának elősegítésében is. Számos szövetkezeti közösségben a lehetségesnél is kevesebbet törődnek a szövetkezeteket létrehozó alapítókkal, az idős, alacsony járadékot élvező szövetkezeti parasztokkal. Más helyen a fiatalokkal való foglalkozást, szakember-nevelést, az utánpótlás feladatait hanyagolják el. ^^z elmúlt évek alatt megtett út országosan — a gazdaságok százaiban pedig különösen — jól tanúsíthatja, hogy mire képes a szövetkezeti parasztság, milyen haladást tud elérni a mi mezőgazdaságunk. Nem kétséges, hogy a következő években még többre lesz lehetőség, ha a tapasztalatokat mindenütt jól hasznosítják és közös erővel, a szükséges felelősséggel látnak hozzá azokhoz a feladatokhoz, amelyeknek elvégzésétől saját boldogulásuk és az ország előrehaladása is nagymértékben függ.
