Békés Megyei Népújság, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-12 / 288 szám

1*59. december 12. 2 Péntek folytatta munkáját az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) [■munkanélküliség. 1970-re a muu- kaerőga zdálkodásban a kormány szigorításokat léptet életbe, hogy ösztönözze a termelés, a termelékenység alakulását, a jobb munkaerőgazdálkodást, Remény van arra, hogy így lesz, de ezért mind a vezetőknek, mind a munkásoknak közösen dolgozni kell. A problémák "harmadik cso­portjába azokat a jelenségeket sorolhatjuk, amelyeknek kelet­kezését, illetve hatását nehéz lett volna előre látni, illetve kiszámítani. Ezek felismerésé­hez bizonyos tapasztalatra, a gyakorlat próbájára volt szükség. Ilyen például az a tapasztalat, hogy az ipar struk­túrája csak fokozatosan, a vártnál nehezebben tud a bél­és külföldi szükséglethez ido­mulni. A gyakorlati tapasztala­tok vezettek ahhoz, hogy ezt felismerjük, majd megfelelő in­tézkedéseket dolgozhassunk ki. Ilyen előre nem látható hibáit és negatívumok keletkezése el­len minden bizonnyal a jövő­ben sem leszünk teljesen bizto­sítva. Viszont a tények, a ta­pasztalatok alaposabb és rend- izeresebb tanulmányozásával, elemzésével a jövőben mini­mumra lehet csökkenteni az ilyen típusú hibákat. Fontos ta­pasztalat az is, hogy a gazda­sági munkában mégis mutatko­zó hibák, káros jelenségek fel­ismerését követően gyorsabban lehet és kell az ezek megszün­tetéséhez szükséges intézkedé­seket megtenni az irányító szervek, illetve az üzemi veze­tés részéről. Kedves Elvtársak! A kormánybeszámoló tájékoz­tatott arról, hogy a harmadik ötéves terv reálbér és reáljö­vedelem előirányzatát általában már túlteljesítjük, foglalkozott az életszínvonal emelésének jövő évi feladataival is. A jö­vő évben a Központi Bizottság kezdeményezésére a kormány intézkedéseket tervez a dolgo­zók egyes kategóriái életszínvo­nalának emelése céljából. A tervezett intézkedésekkel — le­hetőségeinkhez mérten — se­gítséget kívánunk nyújtani né­hány különösen nehezen élő ré­tegnek, köztük az alacsony jö­vedelmű nyugdíjasoknak, más­részt csökkenteni bizonyos aránytalanságokat egy-két olyan területen is, ahol feltűnő el­lentmondás van a végzett mun­ka kvalifikáltsága és a fizetés viszonylagos alacsonysága kö­zött. Ezeket az intézkedéseket célszerű megfelelően értékelni. Hiba volna ugyanakkor figyel­men kívül hagyni néhány egyéb problémát is, melyek a dolgozók jelenlegi életszínvo­nalával kapcsolatosak. Ma már lakosságunk nagy többsége megérti, hogy az életszínvonal emelése nem szubjektív jóin­dulat függvénye; nem puszta elhatározás dolga, hogy a párt vagy a kormány milyen dönté­seket hoz erről. Engedjék meg, hogy az élet- színvonal alakulásával kapcso­latban néhány egyéb észrevé­telt is tegyek. A beszámoló megemlítette, hogy az egy főre utó reáljövedelem évi átlagban •».6 százalékkal, az egy főre ju­tó reálbér 3,2 százalékkal nö­vekedett. De ezek átlagszámí­tások. Nem is kis számban van­nak dolgozók, akiknek nem vagy ennél kisebb arányban nőtt a jövedelmük. A dolgozók más csoportjánál viszont érez­hetőbb a javulás. Igaza van a beszámolónak abban is, hogy az egyes családok különféleképp érzékelik az életszínvonal ala­kulását. Azok a családok, ame­lyeknek jövedelme 3 százalék­kal növekedett, gyakran úgy vélik, hogy az életszínvonaluk stagnál. Más a helyzet azoknál a családoknál, amelyeknek nem emelkedett a jövedelmük. Egész elosztási rendszerünket fejleszteni kell — ez a gazda­ságirányítási rendszerünk egyik fontos célja. — Hogy a jöve­delem, a fizetés jobban függ­jön a munka társadalmi hasz­nosságától, értékétől. A fogyasztói árak ebben az évben mintegy 1.5 százalékkal növekedtek, vagyis a tervezett­hez, képest kisebb volt az emel. kedés. Ez önmagában — figye­lembe véve a jövedelmek ala­kulását — nem jelentős ár­emelkedés. Viszont az is igaz, hogy a dolgozók nem átlagszá­mítások alapján élnek és ru- házkodnak. Aszerint ítélik meg a dolgot, hogy mit tapasztalnak a fontos közszükségleti cikkek vásárlásánál. És el kell ismerni, hogy az utóbbi időben egyes .fontos közfogyasztási cikkek ára nem 1,5 százalékkal, ha­nem nagyobb mértékben emel­kedett. Egyes ruházati cikkek­nél a tervezett áremeléseket végrehajtották, a csökkentést viszont nem. A kormány dönti el minden cikk árát. A kor­mány csak az árakat befolyá­soló, azok megállapításához irányt mutató forgalmi adóról, ártámogatásokról határoz, azok esetleges csökkentéséről, eme­léséről, vagy ha kell: megszün­tetésétől dönt. A végrehajtó­kon, az árakat megállapító szer­veken múlik mindezek alkal­mazása, az. hogy végül is ho­gyan — jól — rosszul — ál­lapítják-e meg az egyes cikkek árát. Csak helyeselni lehet, hogy az illetékes kormányszer­vek szigorításokat határoztak el az árak ellenőrzésére mind a termelési, mind a kereskedel­mi szférában. Az árak változása a szocia­lista gazdálkodás viszonyai kö­zött is természetes jelenség. ■Sőt: következetesen törekedni kell az úgynevezett „értékará­nyos” árak kialakítására. Ez termelési. életszínvonal-politi­kai, össztársadalmi érdek. Az illetékes állami szerveknek azonban a jövőben erélyeseb­ben és határozottabban kell fellépniük az indokolatlan ár­emelések ellen! Megfelelő gaz­dasági szankciókat kell alkal­mazniuk a tisztességtelen jö­vedelmet szerző vállalatok ve­zetőivel szemben. Szigorítani kell az állami ellenőrzést, a fe­lelősségre vonást az árképzés­ben, a kereskedelemben. Ezt várjuk el a minisztériumoktól, a népi ellenőrzéstől, a helyi ta­nácsoktól. Az állami vállalatok nem tarthatnak igényt a dol­gozók összességének megrövi­dítésével szerzett haszonra, mert ezzel végsó soron saját dolgozóikat is megrövidítik. A párt és a kormány elítéli a jövedelemnek ilyen jellegű nö­velését. Az életszínvonallal kapcsolat­ban végül még egy jelenséggel kívánok foglalkozni. A dolgo­zók gyakran és jogosan teszik szóvá, hogy nemegyszer eltűn­nek a kereskedelmi forgalomból az olcsóbb árucikkek. Közgaz­dasági értelemben ez nem ár­drágítás. Anyagi vonatkozásban mégis a dolgozókat sújtja. Ezek után egy olyan kérdés­sel kívánok foglalkozni, amely ugyan nincsen közvetlenül kap­csolatban időszerű feladataink­kal, de számottevően befolyá­solja belpolitikai helyzetünk alakulását. Megfigyelhettük, hogy az el­múlt hónapokban jelentősen megnőtt a. dolgozók érdeklődé­se az ország gazdasági helyzete iránt. Mind nagyobb rétegek foglalkoznak gazdasági, társa­dalmi. politikai kérdésekkel, kritikusabban vizsgálják a fo­gyatékosságokat és szigorúbban marasztalják el a felelőtlensé­get. Társadalmunkban a gaz­dasági élet irányításához, szer­vezéséhez nélkülözhetetlen szükség van a tömegek segít­ségére. tanácsaira, észrevételei­re. Meg kell szívlelni és hasz­nosítani kell azokat. Még az olyan, esetleg hibás észrevéte­leket sem szabad figyelmen kí­vül hagyni, amelyek tájékozat­lanságból vagy türelmetlenség­ből falcadnak. Tisztelt Képviselőtársaim! Gazdasági munkánkban min­dig figyelemmel kell lennünk az ipari termelés struktúrájá­nak átalakítására. Sohasem szabad szem elől téveszteni a piaci szükségletekhez való iga­zodás jelentőségét. Nagy gon­dot kell fordítanunk a helye» munkaerőgazdálkodásra. arra, hogy a jövedelmező és bővülő termelési ágazatokban elegen­dő és jól képzett munkaerő álljon rendelkezésre. Végül én is hangsúlyozni kí­vánom, hogy a mezőgazdaság­ban a növénytermesztés maga» színvonalának biztosítása mel­lett már 1970-ben meg kell kez­deni az állattenyésztésnek az eddigieknél erőteljesebb fejlesz­tését. A gazdasági életünk külön­böző területein dolgozó veze­tőkre a jövőben még fokozot­tabb felelősség hárul. Elsőren­dű kötelességük, hogy minde­nütt érvényesítsék a párt és a kormány politikáját, határoza­tait Ne engedjék meg, hogy ettől bárkik, bárhol, bármilyen irányba eltérjenek. A döntésre megérett kérdésekben pedig ha­ladéktalanul hozzá kell látni a feladatok megoldásához. Biszku elvtárs ezután idősze­rű nemzetközi kérdésekről szólt, majd befejezésül megállapítot­ta: mind belső viszonyaink, mind pedig nemzetközi tevé­kenységünk áttekintése nyomán arra a következtetésre jutha­tunk, hogy a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt és a Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány po­litikája összhangban van ha­zánk és népünk nemzeti és nemzetközi érdekeivel, a szoci­alista épftőmunka feladataival. Elvtársak! Már csak rövid hetek- válasz­tanak el bennünket az új esz­tendőtől. 1970-ben ünnepeljük hazánk felszabadításának ne­gyedszázados évfordulóját. Hu­szonöt év nem nagy idő a tör­ténelem órájának számlapján. Éppen ezért dolgozó népünket méltán tölti el büszkeséggel a2 a tudat, hogy a huszonöt év Tímár Mátyás Magyarország gazdasaga két éve működik új irányítási rend. szerben. Bizonyos mértékben ide lehet számítani tulajdon­képpen i967-et, a reformra va~ , ló felkészülés évét is, amikor az új szabályozók már általá­ban ismertek voltak, s erősen hatottak a gazdálkodásra. Az eltelt évek tapasztalatai azt mu­tatják, hogy az új rend kere­tei között egyensúlyi helyzetünk javult, amit jelez a külkeres­kedelmi és fizetési mérleg ala­kulása mind a szocialista, mind tőkés viszonylatban. Tímár Mátyás ezután a gaz­daság fő területeinek néhány kérdéséről szólt. Hangsúlyozta: az ipar terü­letén egyik legfontosabb prob­lémánk a termelékenység nem megfelelő alakulása. Az egy főre jutó termelés növekedése az iparban nem kielégítő. Jobb — és az előző évek tendenciái­nak megfelel — az egy mun­kaórára eső termelés kb. 5 szá­zalékos emelkedése. Az 1970-re módosított szabá­lyozók az eddiginél nagyobb mértékben teszik lehetővé a jól dolgozó vállalatoknál az át­lagbérek emelését. Kívánatos, hogy ez elsősorban a törzsgár­dáknál történjék és minden il­letékes szervnek éberen kell ügyelnie, hogy ez a gyakorlat­ban érvényesüljön. Az átlag- bérnöveléssel járó terhek az új szabályozás folytán bizonyos mértékben csökkennek, ugyan­akkor a létszámnövelés többe fog kerülni a vállalatoknak az eddiginél. Célkitűzéseinknek megfelelő­en kell élni azzal az új szabá­lyozással, mely a kategóriákat megszüntette a nyereségrésze­sedésnél. Biztosítani kell, hogy az új keretek között a nagyobb felelősség nagyobb javadalma­zással is járjon. Elejét kell venni annak, hogy a teljesít­ményektől független egyenlősdi felé tolódjon el a neyreségel- ogztás. Gondoskodni kell arról is, hogy a jelenlegi vállalati szer­alatt egy lerombolt, burzsoá or­szágból virágzó, szocializmust építő országot teremtettünk. Munkásosztályunk, parasztsá. gunk, egész dolgozó népünk millióinak egybehangzó elha­tározása, hogy a negyedszáza­dos jubileum évét, az ünnepi számvetés elvégzésén felül, újabb munkasikerekkel tegyük emlékezetessé. A dolgozók, a szocialista brigádok sokasaga máris részt kér a felszabadulá­si évforduló tiszteletére kibon­takozó munkaversenyből. Egy­mást követik a kezdeményezé­sek, a vállalások. Mindezt örömmel üdvözöljük. Biztosra vesszük, hogy a január elsején kezdődő jubileumi esztendő sok-sok új eredménnyel, mun­kasikerrel gazdagítja majd szo­cialista hazánkat, elősegíti nagyszabású, építő feladataink megoldását, új értékekkel járul hozzá népünk jólétéhez és bol­dogulásához. A Magyar Szocialista Mun­káspárt reálisnak és célraveze­tőnek Ítéli meg a kormány előterjesztését, a költségvetési tervet. Társadalmunk minden bizonnyal támogatja azokat az erőfeszítéseket, amelyek e ter­veknek megvalósítását szolgál­ják. Ezért abban a meggyőző­désben ajánlom a tisztelt or­szággyűlésnek elfogadásra a kormány előterjesztését és a költségvetést, hogy 1970 a nép­gazdaság sikeres továbbépítésé­nek. szocialista építőmunkánk általános haladásának és fel­tehetően egy biztatóbb nemzet­közi helyzet kibontakozásának éve lesz. Biszku Béla nagy tapssal fo­gadott beszéde után folytató­dott a költségvetés feletti vita, melyben felszólalt Tímár Má­tyás, a Minisztertanács elnök- helyettese. felszólalása vezeten belül -jobban érvénye­süljenek a gazdaságirányítási redszer szabályozói. A mezőgazdaságban — a kedvező növénytermesztési eredmények mellett nem kielé- gítőek az állattenyésztés ered­ményei. Sertésállományunk az elmúlt évben — jórészt a cik­likus fejlődés miatt — 17 száza­lékkal, szarvasmarha-állomá­nyunk 4 százalékkal csökkent. A szarvasmarha-tenyésztés problémái a nem megfelelő jö­vedelmezőséggel. a paraszti életforma változásával függnek össze. A kormány az állattenyésztés kérdéseivel a közelmúltban foglalkozott, és az ágazatot át­fogó fejlesztési program meg­valósítására hozott határozato­kat. Emelte a vágóállatok, el­sősorban a szarvasmarha fel- vásárlási árát, egyidejűleg nö­velte a fehérjetakarmányok árát is. Módosításokat eszkö­zölt a beruházások támogatási rendszerében. A hozott intéz­kedések a hús fogyasztói árát nem érintik. A lakosság reáljövedelme az elmúlt évben 5—6 százalékkal nőtt. A reálbérek 3—4 százalék­kal emelkedtek. E pozitív je­lenség mellett a jövedelmek alakulásában aránytalanságok állnak fenn és az elmúlt évek­ben újabb aránytalanságok is keletkeztek. Az 50-es években kialakult bérrendszer még ma is magán viseli az egyenlősdi jeleit. Még ma sem kellő mér­tékben érvényesül differenciá­lás a végzett munka és a fele­lősség szerint Ezeket az arány­talanságokat egyik évről a má­sikra megszüntetni nem lehet. Egyfelől folyamatosan emel­nünk kell a legelmaradottabb kategóriák bérét, másfelől gon­doskodni kell a differenciálás fokozottabb érvényesüléséről. Ez irányitó szerveinktől, a vál­lalati vezetőktől, a bérezéssel foglalkozó szervektől jobb életszínvonalának emelése mel­lett a bérarányok javítását szol­gálják azok az intézkedések is, amelyeket a Központi Bizottság a közelmúltban hagyott jóvá és amelyek együttes kihatása mint­egy 1,7 milliárd forint. Ennek kb. a fele a nyugdíjak, kiegészítése céljából kerül fel- használásra. Tudjuk, hogy a leg­alacsonyabb nyugdíjjal rendel­kező rétegnél ezzel csak sze­rény lépést tettünk előre. Ügy véljük azonban, ha a termelé­kenység frontján előbbre hala­dunk, néhány éven belül újabb lépést tehetünk. Az előttünk fekvő állama költ­ségvetést az illetékes szervek alaposan megvizsgálták. A költ­ségvetést a kormány elfogadásra javasolja. Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy a költségve­tés sok éve fennálló és tulajdon- képpen nem csökkenő hiánya gazdasági munkánk gyengeségei­re is utal. Ha valaki végigtekint a kiadások tételein, láthatja, hogy milyen széles a különböző támogatások, dotációk listája. Ez arra mutat, hogy gazdaságunk hatékonyságának növelése érde­kében minden szinten még igen sok a tennivaló. Fő feladatunk tulajdonképpen: a harc a gyen­ge hatékonyságú munkával szemben. Ilyen úgyszólván min­den területen található. A gazdaságirányítás új rendje nemcsak szabályozó, hanem fel­mérő, ellenőrző funkciót is be­tölt. Ha valahol a nyereség nem megfelelően alakúi, nem első­sorban a szabályozásokban kél! keresni a hibát, hanem látni kell. hogy az új rendszer foko­zottabban feltárta azokat a gyengeségeket, amelyek gazda­ságunk különböző területein az­előtt is fennálltak, csak rejt­ve maradtak a diszkrétebb ár-, pénzügyi- és más szabályok ta­karója mögött. A reform indulása után egyik, másik minisztérium munkájában bizonytalanság érződött A régi munkastílusról az újra való át­állás nem egy esetben passzi vi­tással járt. Nem léptek fel a rendelések időben való feladása érdekében — az információk sem voltak elégségesek —, nem észleltek egyes termékforgalma­zási hiányosságokat, nem tettek javaslatot idejében a szükséges intézkedésre. A kezdeti bizony­talanság után az utóbbi hóna­pok azt mutatják, hogy irányító szerveink egyre inkább felisme­rik feladataikat az úi körülmé­nyek között. Tennivaló azonban itt is sok van még Javaslom, hogy a költségvetést a tisztelt országgyűlés fogadja el. Több képviselő felszólalása után az elnöklő dr. Beresztó- czy Miklós bejelentette, hogy az országgyűlés pénteken 10 órától folytatja munkáját: a költségvetési törvényjavaslat tárgyalása után a védjegyről szóló törvényjavaslatot tárgyal­ják meg, majd interpellációk hangzanak el. (MTI) Autószerelőket« karosszéria-lakatosokat« lakatosokat FELVÉTELRE KERES AZ ÁFOR III. SZ. GÉPKOCSIJAVlTÖ ÜZEME, nagyszénás. SZABAD SZOMBAT. — Fizetés megegyezés szerint. 982

Next

/
Thumbnails
Contents