Békés Megyei Népújság, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-09 / 285 szám
S969. december 9. IV Kedd Műteremben: „Ahogy a csillag megy az égen” Békés 1944—1969 film Beszélgetés a rendezővel Szerte az országban hazánk fel- szabadulásának 25. évfordulójára készülnek. Az elsőnek felszabadult városok, járások és megyék közül Békés megye figyelemreméltó kezdeményezést tett: a Magyar Filmgyártó Vállalat 8-as stúdióját felkérte a megye 25 esztendejéről szóló dokumentumfilm ké_ szítésére. A MAFILM 8-as stúdiójának munkatársai júliusban kapták a megbízást és 1969. december 20- án az első standardkópiát már át is adják megbízóiknak és megrendelőiknek. Miről szól a film, mit tud elmondani az embereknek, milyen művészi eszközökkel éltek forgatásakor, mikor várható a bemutatása, erről „ beszélgettünk Kiss Károllyal, a film rendezőjével. — Milyen időszakot ölel fel a ilyen visszavágást alkalmaztunk. Horváth Ferenc operatőr kitűnő képekkel, érdekes technikai megoldásokkal teszi emlékezetessé ezt a filmet. Készítettünk repülőgépről felvételeket, amelyeken a megye egy-egy tája látszik. A film kísérő zenéjét Erkel Ferenctői vettük, aki ennek a megyének a szülötte volt. Sok versidézetet használunk, Ady Endrétől, József Attilától. — Mi volt önnek személy szerint a legérdekesebb élménye filmkészítés közben? — Valaki féltve őrzött kincset rakott elénk, egy huszonöt éves, rongyolt plakátot: Segítsetek a budapestieknek! Küldjünk élelmiszert!” Ebből nincs már több. Az idő rohan és sok minden feledésbe merült volna, ha ez a film el nem készül. A megszólaltatott emberek is idősek. Sokan meghaltak már közülük. Történettudományi emlék, amiről ők még személyes tapasztalatok alapján tudnák beszélni. — A bemutató? A fiint átadása? — A film már laboratóriumban van. December 20-ára ígértük az első standardkópiát. Egyébként a két filmet egyszerre fogják vetíteni. Ünnepélyes bemutatót terveznek. Hatásáról máris szerénytelenség nélkül annyit mondhatok: A Művelődésügyi Minisztérium és a Filmfőigazgatóság is rendelt a saját költségükre példányokat Több megye hasonló filmek készítését tervezi. A 25 évet érdemes megörökíteni. Szűts Dénes Hiánycikk „az utolsó fogás" film és ml a témája? — Először arról volt szó — mondta Kiás Károly rendező —, hogy egy film készül, de később kettőben állapodtunk meg. Bat- tonya ugyanis már szeptember 26-án felszabadult és mivel itt kezdődtek el a jubileumi ünnepségek és az első filmet itt be akarták mutatni, a megye 25 esztendejének történéseit két részre bontottuk. Az első film 1944. szeptember 22-től 1945. november 5-ig terjedő időt * az abban történt eseményeket ábrázolja. A filmben rövid áttekintést adunk a fel- szabadulás előtti parasztmozgalmakról. Orosháza, Battonya környékén, Békés megyében voltak a leghevesebb megmozdulások. Áchim András földje, „verekedős föld” volt. Kubikosok, zsellérek, cselédek vívták itt harcukat a kenyérért ... A film kockái ezután a felszabadulást örökítik meg, Ma- linovszkij marsall hadparancsát, az október 7-én megalakult városi tanács első intédtedéseit, majd a földosztást. — Bizonyára sok hiteles dokumentumot dolgoztak fel a filmben. — Borhl Arari írónővel és történésszel írtuk a film forgató- könyvét. Sokat segített Somlyai Magda a Legújabbkori Történeti Múzeum munkatársa, a helybeliek, a megyei pártbizottság és tanács vezetői. Érdekes embereket tudtunk megszólaltatni: Kiszely Andrást, az első tanácselnököt, Sévity Kansztantint, Fodor Mihály esküdteket, akik ünnepélyesen fogadták a szovjet csapatokat, egy battonyai férfit, aki Stei- metz kapitánnyal röplapokat fogalmazott meg, Szó bek Andrást, az első Békés megyei kommunista főispánt. Nem véletlen, hogy a 45-ös választáson Békés megyében kapta a kommunista párt a legtöbb szavazatot. A filmben indulattal, szenvedélyesen fogalmaztuk meg ennek az időszaknak harcait és azoknak az életét is, akik ebben részt vették. A 17 perces film nagy sikert aratott, más megyékből is eljöttek a szeptemberi bemutatóra. — Szeretnénk a másodikról is hallani valamit. — Az első film fekete-fehér /olt, ez már színes. Ebben a filmben is visszanyúlunk a múltba, de főleg a mával foglalkozunk. Bemutatjuk a megye dolgozóinak megváltozott életét, a hatalmas ipari, mezőgazdasági létesítményeket, az új lakásokat, iskolákat. Az új áruházban kenyeret vásárol egy ember. Ugyanaz 1945-ből, amikor felvonuláson viszi a párt plakátját: „Kenyeret — munkát •— jó pénzt teremtünk.” Több Tudom, véget ért a fogászati hónap. De akkor is: sortársaimmal együtt rakaszkodom hozzá, hogy étkezés után használhassam az „utolsó fogást”, illetve a fogpiszkálást. Azaz, csak ragaszkodnék. Mert egész Békéscsabán, mi több, egész Békés megyében nem lehet kapni. Nincs. Mint a Papír- és Irodaszer Értékesítő Vállalat békéscsabai ki- rendeltségének illetékesei közöl, ték, a a jövőre nézve se ringassa magát senki fölöslegesen ábrándokban: „Státus idem”, a helyzet változatlan marad. Az ország fogpiszkáló-igényét ugyanis egyetlen cég, a Faháncs. és Dobozkészítő Ktsz látja el. A fogak lyukadásával, akarom mondani a növekvő kereslettel azonban sajnos, nem tud lépést tartani. Az illetékesek mindent megtesznek az ügy érdekében, hogy minden magyar asztalára jusson az inkriminált dobozból. Például vigyáznak az elosztásra, a megyék lélekszámáhaz viszonyítva szortírozva szét az áhított vájókat. Vagy: a békéscsabai kirendeltség már a nyár elején közzétette lapunk hasábjain tájékoztatóját, miszerint kevés lesz a szalvéta. a WC-pa- pír és a fogvájó. Szerencsére azonban van szalvéta és WC- papír. Hozattak külföldről. Mint mondották, fogvájót is hozatnának, de az árban körülbelül ötszöröse volna a hazainak. Tehát inkább nem hoznak. Gondoskodtak műanyagvájúkról, de az senkinek nem kellett. Hiába, finnyás nép vagyunk. De azért nem kell elkeserednünk. Minden magyar hordjon magával fogkefét kis stanicli- ban a munkahelyére, és többkevesebb sikerrel mosogassa ott a fogait. Hogy ez nem minden esetben kivitelezhető? Es hogy a fogkefék ilyetén állandó hasz. nálat eredményeképpen még gyorsabban kihullatják a szőrszálaikat?! Akkor étkezések után együnk almát, Hogy az is beszorulhat a fogakba? Az se baj. Van megoldás. Könnyed mozdulattal vegyünk elő gyufásdobozainkat és bugylibicskánkat, és apró fa- rigcskáló mozdulatokkal készítsünk takaros kis fogvájókat, a gyufaszálakból. Az is lesz olyan masszív, mint a régen látott, „eredeti”. Vagy úgy, gyufát sem lehet kapni?! Szóval mégis csak reménytelen ügy. De talán mégsem! A sajtó nyilvánosságát fel. használva ezúton fordulunk felhívásunkkal a megye vállalkozó szellemű ipari üzemei és tsz-ei felé. Alprofilként — a köz érdekében — nyissanak egy fogvájó-készítő részlegei! Rövidesen felfigyelne rájuk az ország közvéleménye, s hálaadó szívvel köszönné meg áldásos tevékenységüket. Pénz, Hírnév, Hála... Kell ennél több? És úgyis divatba jött mostanság a melléküzemág. — szaki — Turii Nyikolszldj t Helytelen igehasználat A barátom húsz nyelvet beszélt, én meg tizenötöt. Egyszer nála üldögéltünk, teát iszogattunk. Néztem a barátom feleségét, aki az asztalról szedte le a feleslegessé vált edényeket. — * aki anyanyelvén kívül egyetlen nyelvet sem ismer. — Tudod micsoda nö volt? Valóságos álom! — kiáltott fel a barátom japánul. — Igazi szőke baba, és a szemei! Az alakja csinos, tartása, járása kellemes — egészítette ki franciául. — Na és mi történt? — kérdeztem hindu nyelven. — Meghívtam egy étterembe — folytatta arabul. — Ittunk, kacarásztunk, táncoltunk, enyelegtünk. — hadarta barátom olaszul. Aztán hazakísértem. — Kedvesem, a kalandjaidról áradozhatnál máskor is! — szólt a felesége. Nekem torkomon akadt a falat, a poharat feldöntöttem. — Miféle kalandokról beszélsz? Az olasz nyelvben előforduló helytelen igehasználatról folytattunk eszmecserét.. — morogta barátom, s a kedvező pillanatban azt súgta nekem, a zulu nyelv egyik dialektusában: — Csak az anyanyelvén tud és mégis mindent megértett. — Ez az éles felfogóképesség! — kiáltottam fel törökül. — A helytelen igehasználat a férjem gyengéje, — mondta a háziasszony felém fordulva. — Amikor erről beszél, a szeme mindig titokzatos fénnyel csillog. Fordította: Sigér Imre Öveges professzor csodát mutat... Százezrek, milliók ismerik. Könyveit, őt magát, hangját, gesztusait rádióból, tv-bői. Névtelen elismerő leveleket kap, gratulálnak egy-egy előadásához vagy névnapjára. Az utcán felnőttek, gyerekek ismeretlenül megszólítják. — Csókolom, öveges bácsi! — lépett hozzám a Krúdy utcában egy kislány. — Láttam tegnap a 100 kérdést a tv-ben. — Hányadikba jársz? — érdeklődtem. — Harmadikba. — És tetszik a műsor? — Hát lehetne jobb is, — hangzott a kritikus válasz. Pedig az öveges-műsorok aligha lehetnének jobbak. Érdekesek, pergők, közvetlenek, szellemesek — Az embereket csak az érdekli, ami közel áll hozzájuk és amit megértenek. Nincs a fizikának olyan jelensége, amit ne lehetne úgy magyarázni, hogy az óvodás is megértse. És a kísérleti eszközeim? — szemétdombról valók. Azért kísérletezek így, hogy bármelyik gyerek utánam csinálhassa. Szobája tele könyvvel, folyóirattal, lim-lommal. — Semmit se dobok el, konzervdoboz, üres golyóstoll-betét, celofánpapír, gyufásdoboz, — a kincseim. Az ablakon besüt a nap, látni az eget. — És most, jöjjön ide, fiacskám, csodát mutatok, csodát! Kezembe ad egy üvegdarabot. Kitárja az ablakot. — Nézze az ablaküvegen a tükröződést. Most forgassuk el a kézben tartott üveglapot, és... — Eltűnt a tükröződés — mondom. — Ugye, hát nem csodálatos? — aztán elmagyarázza, mit jelent a sarkított fény. Hat egymásra tett üveglapon nézek át az íróasztallapról visszaverődő fény felé. Színes lesz a sugarak útjába tartott műanyag vonalzó, a csillámlemez-darab. Együtt örülünk a színeknek. — Az kellene, hogy minden kocsma mellé nyissanak egy természettudományos bemutatót — szenvedélyes a hangja. Húsz éve szorgalmazza —egyelőre legalább a fővárosban— egy bemutatóterem megnyitását. Ahol gyerekek, felnőttek, egyszerű eszközökkel maguk kísérleteznének, magyarázatát adva egy-egy fizikai jelenségnek és egyéni tapasztalatok alapján ismerhetnék meg a tudomány mai csodáit. — Volna akkora népszerűsége, mint egy kocsmának. A kocsmákra nagyon mérges És komolyan ajánlotta, „menjünk előadásokat tartani az italboltokba, ott mindig van közönség Tegyünk az italboltokba legalább egy mikroszkópot. Minél gyakrabban néznek bele, annál inkább felébred a szellemi szomjúság”. — ön szerint mit jelent ma az általános műveltség? — Mondok egy példát. Előadásomon megkérdeztem, műveletlen embernek tartják-e azt, aki nem ismeri Dante nevét? A válasz egyhangú — műveletlennek. — Akkor megkérdeztem, mit adnának oda az életükből — Dante összes műveit vagy az angol WC-t? — Némi feszengés után úgy döntöttek, hogy a WC-t tartanák meg. Feltettem a kérdést — tudják-e, ki találta fel az angol WC-t — Nem tudták. — Akkor beszélhetünk majd általános műveltségről, ha a humán mellett a természettudományos műveltség is legalább ötvenszázalékos helyet és értékelést kap! Üjabb üveglap, űjabb csoda. — El tudná fordítani a fényrezgések síkját? Ugye lehetetlennek látszik. De mégsem kell megidéznünk a fizika szellemét, egy darabka celofán is elvégzi. Mint mindenről, erről is van egy története. ~ ^ Pedagógiai Főiskolán tanítottam akkor. Felmerült az óriási probléma: másodpercenként milliószor szakítsuk meg az elektronok útját a rádiócsőben. Küldjünk a csőbe egy szellemet — mondtam — a feladat elvégzésére. Néhány perc múlva rájöttünk, hogy nekünk is sikerül egy rács segítségével. A vezetőség fülébe jutott az eset. Szóvá tették: materialisták vagyunk, ne emlegesd a szellemet!-- ? — A következő órámat így kezdtem: Kedves kartársak! A felsőbb- ség kifogásolta, hogy szellemet „idéztem”. Legközelebb majd egy lovat küldök a rádiócsőbe, hogy patájával másodpercenként millió- szőr szakítsa meg az elektronok útját... — Ló, apropó kutya — és már meséli az újabb sztorit. A Kunfehértó nádja, sása között üldögéltem. A közelben juhnyáj legelészett. Ott volt a juhász is, kutyája is. Egyszer csak a kutya odajön hozzám, néz, néz egy darabig, ugat, visszaszalad a gazdájához és felém intve ugat, ugat Jön a juhász is, megáll előttem es megkérdezi: „Nem akarok nunu a szememnek, ön itt? Jól látunk?" _ int fejével a kutya . ~ /Sen, az vagyok, akinek gondolnak. De hogy ismert meg a kutyája? — „Együtt szoktuk nézni esténként televíziót!" Ellentőrténet — Lehajolok *z utcai trafik ablakán bélyegért. Az idős trafikos- nő: „Jaj, de boldog vagyok, hogv ilyen közelről láthatom Rózsahe- gyi művész urat”. Hatéves kislány, műsorainak lelkes néző je, elnevezte az angyalok oregapjának. Ismeretlen férfi az utcán: „Azért szeretem az ön előadá- sait, mert nemcsak fizika van oennuk, hanem szív is”. Irt fizika tankönyvet, 29 köny- /f* most készül a harmincadik. Megkapta a Kossuth-díjat hivatalos és nem hivatalos elismerést A neve — fogalom. Kádár Márta ÓRIÁSI VÖLGYZÁRÓ GÁT Rabat közelében (Marokkó) nemrégen megkezdték egy óriási völgyzáró gát építését, amely 1,5 milliárd köbméter -rizet fog magába gyűjteni és az ország legfontosabb vízenergia-kompt 1 lexuma lesz. A munkák 4 évig tartanak. A vízrendszer 80 ezer hektár föld öntözését teszi lehetővé— főleg cukornád- és gyapot-ültetvényeken. /
