Békés Megyei Népújság, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-08 / 284 szám
1969. december 7. I 3 Vas ima)) Magyar Biel-ck, Loohmann-ok és Deischmann-ok Néhány helfet ezelőtt indulatoktól hevülten beszélt az egyik állami gazdaság vezetője arról, hogy nehezen akar kibillenni holtpontjáról a sertéstenyésztő-, hizlaló- és húsfeldolgozó kombinát építése. Már minden meglenne a beruházáshoz, csupán s licencia megvásárlására kellene egynegyed millió dollár. Ha ez meglenne, mehetne az üzlet s a gazdaságok közös vállalkozása évente nem kevesebb, mint 40 ezer hízott sertést adna a népgazdaságnak. A sertéskombinát építése körüli vita most már éppen másfél éve tart. Egyből elakad, mihelyt, a licenciáért adódó dollár kerül szóba. Pedig ez az évi 40 ezer hízott sertés felneveléséhez szükséges beruházás tőkeka matáviak csak egy részét teszi ki, mégis nagyon nehezen valósítható meg. Ki tudja, hogy az országban mennyi és hányfajta, -féle nyugatról származó licencia alapján szervezik a termelést a mezőgaz-j daságban. Ezeket a kormány azért vásárolta meg. mert idehaza a magyar megfelelője nem alakult ki. Drága valutát fizetünk tehát egy-egy licenciáért. S amiért vásároljuk, azt gondolhatják rólunk Nyugat-Európában, hogy szocialista talajon álló mezőgazdaságunkban a jó gazdasági eredmények ellenére is csak középszerű emberek dolgoznak. Lassan a mezőgazdaságban is beigazolódik az, amit a drámairodalomban j vallanak, történetesen, hogy Shakespeare a legnépszerűbb magyar drámaíró. A gazdálkodásban máris terjed egy ilyen shakespearei-j féle megítélés, mely szerint aj Biel, a Loohmann és a Deisch-} mann és ki tudja milyen cégek szolgálják legnagyobb eredmé.j nyességgel a hazai húsprogramot. Mindegyik cégnek idehaza külön propagandistája van, aki úgy esküszik az általa képviselt módszer jóságára, mint a cigány a lova jó tulajdonságára. Erre mondotta az egyik tsz-elnök: a külföldi cégek megbízottai szabadjára engedett oroszlánként élnek az országban. Biel, Loohmann és Deischmann módszereire akarják fordítani figyelmünket, noha sajátos problémáink megoldásában dollár nélküli, igen termelékeny hazai módszerekkel is rendelkezünk! Bár igaz, a Biel-, a Loohmann- és a Deischmann-módszer elnevezése szépen cseng, jól hangzik. Dolláron vett márkás nevek ezek. Felka pottságuk afféle divattá vált, s aki valamilyen nagy dolgot akar véghez vinni a húsprogram keretében, gyakran ki is használja e nevek lélektani jelentőségét és hatását. Tévedés ne essék: nem vagyok ellene sem a Biel-, sem a Loohmann-, sem pedig a Deischmann-féle sertéstenyésztési és hizlalási módszernek. Elismerem, hogy az előbbi cégek nagy szolgálatot tettek a világ mezőgazdaságának, a tőkés és a szocialista államokban kitűzött, úgynevezett húsprogramok megvalósításának, az emberi jólét növelésének. De ellene vagyok annak az istenitésnek, miszerint nálunk a hazai húsellátási gondokat csak az egyik vagy csak a másik nyugati licenciával lehet megoldani ! Beigazolódott ugyanis, hogy a nyugati licenciákkal üzemeikben nagyobb termelékenységet érnek el, mint amilyet —' csak nevet említek — a Looh- mann-cég is szavatol. A módszerek alkalmazásában tehát nem kell szégyenkeznünk, ami lényegében mutatja, hogy tehetségesek szakembereink, állattenyésztésünk dolgozói. S ha ez így igaz, akkor folytathatnánk tovább a gondolatmenetet azzal, hogy a mi mezőgazdaságunkban hol vannak a Biel-ek, a Loohmann-ok és a Deischmann-ok? Miért nem lépnek a nyilvánosság elé azokkal a termelési módszerekkel, eredményekkel, melyek lassan egy évtizede jelentősen befolyásolják és meghatározzák egy-egy üzem. megye, sőt az ország rangját. Íme, néhány példa: Bozó József, az újkígyósi Aranykalász Tsz főagronómusának gazdaságelemző munkássága elismert. Farkas György, a tótkomló- si Viharsarok Tsz elnöke, a tsz- és háztáji gazdálkodás patrónusa, Szász Lajos, a pusztaföídvári Lenin Tsz elnöke az intenzív búza- termesztés nagy szakértője, Varga Mihály, az orosházi Üj Elet Tsz elnöke a libatenyésztés nagyüzemi úttörője, Lajtos János, az ÖRKI kutatója az országos hírű kákái rizsfajták nemesítője, dr. Babinszky Mihály, az Orosházi Mezőgazdasági Technikum . igazgatója a szarvasmarha-tenyésztés nagyüzemi szervezője, Hunyad Péter, a kevermesi Lenin Tsz fő- agronómusa a komplex gépesítés, gépsorok alkalmazója, Hrabovsz- ki Mihály, a békésszentandrási Zalka Tsz elnöke a szikes területeken folytatott igen jövedelmező növénytermesztés elismert szaktekintélye. Belicza János, a két- sopronyi Rákóczi Tsz sertéstenyésztője, aki a tíznapos malacelválasztás úttörője és így tovább. A sort folytathatnánk még, hiszen a gondolat felvillantása, hogy hol vannak a Biel-, a Loohmann- és a Deischmann-cég magyar megfelelői, hirtelenében ezek a nevek jutottak eszembe. Ezeket a neveket és a termelés • növelésére alkalmazott módszerüket legalább olyan áhítattal kellene kiejteni, mint a nyugati partnerekét. Annál is inkább, mivel termelési módszereik megismerése, átvétele nem kerül súlyos dollármilliókba, alkalmazása viszont legalább annyira célravezető, mint bármelyik külföldié. Észre kellene venni, fel kpllene figyelni ezekre a saját erdőnkben nőtt fákra is, hogy parázsként izzó alkotóvágyuk egész társadalmunkat melegíthesse forintos alapon, megtakarítva a licencek- re fizetett dollármilliókat. Dupsi Károly WWWWWMWWTOWWWWHMWWMWTOWmwWWIW Új kiállítás a békési múzeumban Amint azt lapunkban korábban megírtuk, a békési múzeumban nagy érdeklődés mellett helytörténeti és néprajzi kiállítás nyílt. A késői barokk stíluselemeit felhasználó Wencheim-kúria, a Nagyház eredeti állapotának megfelelő helyreállítása jelenleg is folyik; a kiállítási céloknak kiválóan megfelelő boltíves termek azonban — dicséretes ütemben végzett renoválásuk után — stíl- szerű otthont adtak a békési fazekasság, bőrdíszművesség, fafaragás és kosárfonás legreprezentatívabb alkotásainak. A Szász Lajos múzeumigazgató által rendezett tárlat jól szer lektált, értékes anyaggal lepte meg a múzeum-barátokat; ugyanis a klasszikus néprajzi gyűjtemény mellett olyan írásos és tárgyi dokumentumokat is kiállítottak, amelyek Békés iskolatörténetét ismertetik. Ez utóbbi helytörténeti anyag külön érdekessége, hogy zömét a békési 3-as számú általános iskola úttörői és pedagógusai gyűjtötték össze. Egy vitrin a békési fazekasságot bemutató teremből: alsó polcán a „komacsészével”, amelyet még a századforduló után is használtak, s a kismamáknak hordták benne a diétás ételt. X ‘ ^ . * I k ? g t i x * - rf. Varga Imre nyolcadik osztályos tanuló alkotása: a templom és az iskolaépület is gyufaszálakból készült. Fotó: Barnácz Önállóság és centralizmus H z MSZMP Központi Bi- ** zottsága legutóbbi ülésén a párt és társadalmi élet fontos kérdéseiről tanácskozott és fogadott el határozatokat. A közleményből kitűnik, hogy szorgos népünk a párt marxista-leninista irányvonalát követve, jól munkálkodik azon, hogy az élet diktálta törvényszerűségeket figyelembe véve tovább építse, tető alá hozza a szocialista társadalmat. Vezetők és beosztottak együttes erőfeszítése tükröződik abban, hogy a gazdasági reform megfelelően szolgálja alapvető gazdaság- politikai céljainkat. A sorok között és külön fejezetben is azt olvashatja az ember, hogy bővült a szocialista demokrácia, a párt tevékenységében érvényesülnek a lenini normák, a demokratikus centralizmus elvei, érvényesül a kollektív vezetés. Arról van szó tehát, hogy ma a pártelét fejlődésének egészséges folyamatában kölcsönhatásban bontakozik ki a központi vezetés erősödése és a helyi önállóság növekedése. Mindenki tapasztalja, hogy az utóbbi évtizedben megelevenedett a gondolkodás, a kezdeményezés. A pártélet minden területén új energiák szabadultak fel, kommunisták sok ezre válik alakító tényezőjévé pártunk politikájának megformálásában. U int minden újnak, en- *” nek a folyamatnak az érvényesüléséért is meg kellett és meg kell harcolni, hogy nap mint nap utat törjön magának és tisztán érvényesüljön minden ember felfogásában. Jól emlékezünk még. hogy a mezőgazdaság tömeges szocialista átszervezésének kezdetén a felsőbb vezetés nem szabott meg határidőket az alsóbb pártszerveknek. Helyette a politikai irányvonalból fakadó elveket ajánlotta a kommunisták figyelmébe és rájuk bízta annak eldöntését, hogy milyen ütemben haladjanak. Sokan még ma is úgy emlegetik ezt, mint bizalomra való. széles látókörű cselekedetet, úgy emlékeznek rá. hogy e nagy horderejű kérdés megoldásában kristályosán tűnt elő a pártélet centralizmusa, demokratizmusa. Ez a módszer — a régi gyakorlattal ellentétben, noha egyesek felsőbb utasításra vártak — senkire sem kényszerített sablonokat, nem hajszolta a látszateredményeket, hanem lehetővé tette, hogy nyugodtan és önállóan tekintsék át a helyi körülményeliíet, lehetőségeket és a pártmunkások eszerint cselekedjenek. Hasonló tapasztalatokat 11 nyert a párttagság más. fontos politikai és gazdaság- politikai feladatok megoldásánál is. Itt van a gazdasági irányítás új rendszere. A főbb elvek, melyek az ország, a nép jövendőbeli boldogulásának alapjait képezik, adva vannak. De a gyakorlati tennivalókat a gazdasági vezetőkkel együttesen helyileg a kommunistáknak kell kimunkálni. A nagyobb önállóság viszont azt is ielenti, hogy a kommunisták továbbra is éles szemmel vizsgálják a környezetükben zajló eseményeket, megfontoltan elemezzék a helyileg kimunkált gazdasági döntéseket, nyitott füllel hallgassák a környezetükben kialakult véleményeket, és ha az élet változtatást követel, ne engedjék el a fülük mellett. Az új gazdasági mechanizmus úgymond kísérleti esztendeit éljük. A felsőbb vezetés e két esztendő során is állandóan igényelte az észrevételeket, és menet közben módosított olyan határozatokat, rendeleteket, amelyek nem szolgálták kellően a célkitűzéseket. Módosult többek között az újítók anyagi megbecsüléséről, a részesedési alap kategóriánkénti felosztásáról szóló rendelet. Módosult, mert beleszólt az élet, mert a központi vezető szervekben munkálkodók felfigyeltek erre. A Központi Bizottság határozataival e napokban rendkívüli taggyűléseken is megismerkednek a kommunisták. Fontos fejezetet képeznek a határozatban a pártdemokrácia helyzetével és e demokrácia szélesítésével összefüggő kérdések. A Központi Bizottság megállapításai, javaslatai azt tükrözik, hogy párttagjaink, pártszerveink iól éltek a pártdemokrácia adta lehetőségekkel és képesek arra. hogy a szocialista építés további szakaszában a pártélet lenini normáit betartva, a központi intézkedéseket, határozatokat figyelembe véve, maguk döntsenek még több helyi vonatkozású pártpolitikai kérdésben. Tovább bővül tehát a pártélet demokratizmusa, s ezzel együtt az állami és társadalmi élet demokratizmusa. Lesznek talán olyanok is, akik viszolyognak tőle, mert ez további felelősségvállalást, átgondoltabb helyi szemléletet, megalapozottabb döntéseket követel. Mítaga- dás, van még olyan pártmunkás, tisztséget viselő vezető ember, aki nehezen hangolja át magát. Szívesebben venné, ha helyette az „illetékesek*1 szabnák meg a tennivalókat. Jobb lenne, ha a felsőbb szervek írnák elő, hogy mennyi legyen a százalék, milyen módszerrel érjék el ezeket. Jobb lenne, ha a felsőbb szerv döntené el, milyen büntetést érdemel a fegyelmet vétett kommunista. Vannak még ilyenek, de ezeknek az elvtársaknak is tudomásul kell venniük, hogy a párt mai politikájából más stílus, más módszer következik. Más, mert ma nemcsak lehetséges, hanem elkerülhetetlenül szükséges, hogy egyszerre erősödjön a központi vezetés és a helyi szervek önállósága. A pártdemokrácia szélesedésével újabb és újabb emberek kapcsolódnak be a pártmunkába, amely egyre jobban a társadalmi alapokon végzett munka jellegét ölti. Éppen ezért még differenciáltabban, még érzékenyebben kell összehangolni a helyi lehetőségeket az általános irányelvekkel, az országos tervekkel, elképzelésekkel. jR Központi Bizottság ér** tékelése, határozata arra ösztönöz, arra szólít fel, hogy a kommunisták a jövőben még jobban tárják fel a helyi pártszervek aktivitásában rejlő hatalmas tartalékokat, s az önállóság adta lehetőségekkel úgy éljenek, hogy az jól szolgálja a központi célkitűzéseket. Deák Gyula
