Békés Megyei Népújság, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-06 / 283 szám
1969. december 6. 6 Sremb&t Ez aztán a vasárnap! Happy end nélkül A nagykamarás! Bojtos Sándor Művelődési Házban ez év januárjában kezdte meg működését a község ifjúsági klubja. A klub — mint utólag kiderült — halvaszületett vállalkozás volt és néhány hónapi agonizál ás után, a nyáron megszűnt. Az okokat keresve beszélgettünk négy nagykamarása fiatallal: Budai Jánossal, Czene Ilonával, Kovács Zoltánnal és Gesatesi lászlóval. Mindannyian egyetértettek abban, hogy egy esetleges új klub csak akkor lehet életképes, ha szemérmesség nélkül számba veszik az eddigi hibákat. A nagyksmarási fiatalok körében egyik tipikus gond az aktivitás hiánya. Persze, hogyan várjunk el főként a mezőgazdaságban dolgozó fiataloktól aktivitást, mondjuk egy dísznövényekről szóló, gyenge színvonalú előadás után? Ma már világos, hogy a klub széteséséért a felelősség a program ösz- szeállítóit terheli. Nehezítette a munkát, hogy a klub egyszerre és egyidőben akarta összefogni a középiskolás diákokat és a termelőszövetkezetben dolgozó fiatalokat. Egy-egy előadás, foglalkozás témája általában nem érdekelte mind a két csoportot, s így ez a szellemi megosztottság a klubtagság tényleges megosztásához vezetett. A kétféle érdeklődési körű csoportot nem sikerült közös nevezőre hozni, pedig tucatnyi olyan témát lehetne mondani, amely egyszerre és egyformán érdekel minden fiatalt, tekintet nélkül arra, hogy mit csinál. Nem volt teljes az összhang a KISZ-alapszervezettel sem. Igaz, a klubot a KISZ hívta életre, de a vezetőség tagjai csak alkalomszerűen látogattak be a klubba. A négy fiatalnak láthatóan kedvét szegte az első kudarc. De nem annyira, hogy feladná egy ízig- vérig ifjúsági klub alakításának szándékát. így hát, ha nem is happyenddelj de biztató ígérettel fejeződhet be ez az írás. A többi már a nagykamarása fiatalokon múlik. Egy hónappal ezelőtt született meg a gondolat, amelyet Mihucza József, a Gyulai Harisnyagyár Kállai Éva KISZ-szervezetének csúcstitkára így fogalmazott meg: — Mit szólnátok, ha rendeznénk egy kommunista vasárnapéit? Nemsokáig töprengtek a gondolat megvalósításán. A vállalat gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetői is támogatták a fiatalok elképzelését. Agitátorok járták végig a munkahelyeket. Beszélgettek a lányokkal, fiúkkal, a kulállt néhány percre az egyik gép mellé. — Húsz éve már, hogy utoljára álltam itt. A sok fiatal között szinte nekem is jólesik egy kicsit, hogy besegíthetek. A lelkesedésük engem is magával ragad. De nemcsak a 190 KISZ-tag dolgozott ezen a vasárnapon, hanem részt vették azok az ipari tanulók is, akik most kérték nemrégiben felvételüket a KISZ-be. Biztos, hogy ez a műszak jó ajánlólevél lesz számukra, De szívesen jöttek be Domokos Sándorné, Kovács Mában. Szeretnénk a nyáron két csónakot vásárolni és részt venni egy külföldi utazáson. Ehhez pedig jól jön az a 10—12 ezer forint, amit, számításunk szerint kapunk a mai napon. Ezzel nem fejeződik be az a mozgalom, amelyet hazánk félszabadulásának 25. évfordulójára tervezünk. Védnökséget vállalunk a minőség javítására, s már szervezzük is a minőségi-őrjáratot, amely ezt a feladatot ellátja. Különösen jólesett, hogy a tanműhelyben dolgozó lányok Gyulaváriból, Sarkiadról is bejöttek, mintúrházban pedig esténként a tagok nyakig festékesen rajzolgat- ták a humoros feliratú plakátokat és készítették a, sapkákat. Minden sokkal könnyebben ment, mint ahogy azt gondolták. Kisebb aggodalmat az okozott, hogy a tervezett vasárnapi műszak előtt szombaton este bált rendeztek a kultúrházban, és a lányok még éjfél felé sem akartak hazamenni. — Gyerekek, reggel korán kell kelni — figyelmeztette őket Vo- lent, Zoli bácsi, a kúltúrház igazgatója. — Felébredünk mi időben — válaszolták kórusban. Csodák, csodája másníap — pedig blokkolni sem kellett — nem akadt egy későn jövő sem. Vasárnap reggel az érkezőket pattogó ritmusú tánczene és illatosán párolgó fekete fogadta. A kapu alatt hatalmas nyíl mutatott a pártirodla felé: főhadiszállás. Bent a filmklub tagjai szeretették a Jupiter-lámpákat, és töltötték „élesre” a filmfelvevőket. A fejekre felkerültek a papírból készült napellenzők, rajta a felírás: filmstáb. Mihucza József, a KISZ-titkár fején is ott volt a sapka: fő-fej. A stúdióban Volent Zoltán. Gőg György váltogatták a lemezeket, olyan sűrűn, hogy a tű már majdnem kitűzésedért. Lent a tanműhelyben a lányok jókedvűen dúdolgattak és Újhelyi Sándorné, a gyár dolgozója, országgyűlési képviselőnő is beHalál délután tf4 Szép látvány-e a bikaviadal, vagy egyszerűen hentesmunka? Okoz-e esztétikai örömöt, vagy mindössze a közönség fizikai izgalmat, idegbeteg és szadiz- musra hajlamos emberek izgalmát szolgálja? Amíg az ember nem lát egy vérbeli fiesta de la toros-t, addig fogalma sincs az aficionról, vagyis arról az örömről, amit a bikaviadal ad. Hemingway új könyve a Hálál délután erről szól. Azokról a viadalokról, amelyeket a világhírű író látott,* azokról a tor- rerókról, akiket Spanyolország viadálimádó közönsége éppúgy emleget, mint hazánkban Puskás öcsit, Bozsikot vagy Kocsist, A Halál délután csodálatos könyv. Nem regény. Tanulmány. Tanulmány Spanyolországról, a viadalokról, torrerókról, bikákról, lovakról, az írás mesterségéről és az íróról, Hemingwayről. Olyan műve a Papának, amely méltó hozzá. Olyan mű, amely méltó a bikaviadalokhoz is. Amely nem sport, hanem ahogy ő fogalmaz: inkább tragédia, amelyben a bika a halálát játsza, jól vagy kevésbé jól, a résztvevő bika és ember. és ebben a tragédiában az emberre veszély, a bikára biztos halál vár. A Halál délután külön érdekessége a viadalokról és a nagy matadorokról készült fotósorozat, valamint az a szakszótár, amelyben az író a fiesták speciális •kifejezéseit gyűjtötte egybe, öu n -t snrdetacmfw eiasnrd et hályné* Papp Gyuláné és Domokos Róza vezette szocialista brigád tagjai is. Igaz, ők már kinőttek a KISZ-karosztáíyból.„ Gallai György, a vállalat igazgatója: „Azon kívül, hogy a KISZ- szervezetünk tekintélyes összeghez jut, nekünk is jól jön ez a műszak. Sajnos, még ma sem tudjuk teljes egészében kielégíteni az igényeiket és ha ez a műszak nem is oldja meg, de hozzásegít ahhoz, hogy enyhítsünk a gondon. De hasznos azért is, mert vállaltuk, hogy december 10-ig teljesítjük szovjet exportkötele- zettségünket. Ezeken kívül az sem mellékes, hogy nemcsak a szórakozásban, hanem a munkában is összeforr ez a kollektíva. Gyárunkban a dolgozók 70 százaléka fiatal”. Mihucza József KISZ-titkár: „Jóleső érzés az, hogy a KISZ- tagságunkra számíthatunk ilyen nagyméretű társadalmi munkádén különösebb „rábeszélés nélkül”. Nem szabad megfeledkezni Székely József főművezetőről sem és a TMK-sokról, akik pillanatok alatt javították ki az üzem közben meghibásodott gépeket. De azokról az adminisztratív dolgozókról sem, akik íróasztalukat erre a vasárnapra hatalmas kosarakra cserélték fél, amiben a termékeket hordták. Amikor a gyár kürtje a műszak végét jelelte, a teljesítménylapra 25 ezer tucat harisnya és 10 ezer harisnyanadrág került. Mindenki díszes emléklapot kapott, amelyben a gyár gazdasági, párt- és KISZ-vezetősége köszönetét mondott minden résztvevőnek. Mi sem jellemzőbb erre a vasárnapi hangulatrai, amit egy kislány mondott búcsúzóul: — Mikor rendezünk újra ilyen akciót? Ez aztán a vasárnap! Szívesen eljönnék ismét. Béla Ottó Fényképészeti furcsaságok 1840-ben annak, aki le akarta fotograíáltatni magát, a tűző napsütésben verejtékezve, húsz—harminc percig kellett mozdulatlanul ülnie a fényképezőgép előtt. ••• Manapság az atomrobbantások lefényképezésére már olyan fényképezőgép-zárat konstruáltak, amellyel a fényérzékeny réteg megvilágításának ideje mindössze egymilliomod másodpere. ••• A mérnökok a repülőgépekről történő felvételekhez 4,5 millió gyertyafényerősségű villanófénylámpát konstruáltak. Ez lehetővé teszi, hogy nagy magasságból éjszakai felvételeket készítsenek. »*• A Kodak-cég laboratóriumában új szuper-mikrofilmet készítettek. Az ilyen film 5x5 cm-es felületén 24 ezer oldalnyi szöveg helyezhető el. * * * Az űrhajósok számára technikai fotókönyvtárat állítottak össze. Mintegy 4 millió oldalnyi szöveget rögzítettek mikrofilmre. Ezenkívül olyan készüléket konstruáltak, amely gyorsan megtalálja és áteszi a tablóra az űrhajósnak szükséges mikrooldalt. ••• A Föld körül nemcsak mesterséges holdak keringenek, hanem az űrhajósok által „ottfelejtette fényképezőgépek, objektívek, sőt leexponált filmtekercsek is. Japánban elhatározták, hogy a hátoldalán fényképpel ellátott jegyeket fognak kiadni a vasúti jegypénztárakban. Ezzel a különféle visszaéléseket akarják kiküszöbölni. Az utast fotóautomata fogja lefényképezni, miközben megváltja a jegyet. Japánban megjelent egy optikai újdonság: a rendőrkutyák nyakövébe szerelt miniatűr fényképezőgép. Ez a gép önműködően felvételeket készít, ha a kutya a szabálysértőre ugatni kezd. Indiában az állami bank fiókjai aláírás helyett apró fényképeket használnak, mivel az indiai lakosság több- I sége írástudatlan. A nyilvántartásba mindannyiszor beragasztják a betéttulajdonos apró fényképét, valahányszor pénzt vesz fel vagy helyez el a bankban. ttátyte-Usta alkaUa-iista! Magyarországon beat és egyéb kisegyüttesek ezrei játszanak különféle égiszek alatt. Ezeknek az a legnagyobb bajuk, hogy amőba módjára szaporodnak, de oszlanak is. Nagyon kevés van, amelyik időtálló. Nos, én egy ilyen zenekarról szeretnék beszélni. Nevük Volán, újabban a Rex nevet szeretnék viselni. De ők nemcsak ezt szeretnék, hanem például olyan apróságot is, mint játszani valahol. Sőt, tovább mennék ennél: valahol gyakorolni. Hát ez már tényleg több a soknál! Komolyra fordítva a szót, négy tehetséges zenész hívott el egy zsúfolt lakásba, amely egyszersmind a próbatermük is, hogy mintegy utolsó menedékként — a sajtóhoz forduljanak. Nem csináltam volna nagy ügyet az egészből, hiszen annyi együttes van pódium nélkül, de zenélni kezdtek. És én nem tudtam nem odafigyelni. — Nem tudom, mivel érdemeltük ezt ki, de valahol haragszanak ránk. Az együttesnek van egy dobfelszerelése és egy gitárja, ezzel nem lehet játszani. Köl- csön-hangszert ritkán kapunk, de próbalehetőségünk alig van. — Mutatkozzatok be! — Csák Géza vagyok, az együttes orgonista-énekese. — Hudák László basszgitáros. — Király Gábor szólógitár. — Botyánszki Sándor dob. — Hal kezdtetek zenéim? — A Volán együttese voltunk. Az ottani KISZ adott nekünk egy jéghideg ebédlőt, de a hangfalakat nem lehetett otthagyni s nem is nagyon tudtunk itt dolgozni. — Ne haragudj, hogy közbeszólok — teszi hozzá Sándor, a dobos —, de mégis ez volt ez egyetlen hely, ahol valamit mégis tudtunk csinálni. Talán ezért mertünk elindulni Salgótarjánban meg Szolnokon. Salgótarjánban az országos amatőr könnyűzenei fesztiválon bronzérmet nyertünk. Szolnokon a rádió felvette a számainkat, szerettek bennünket, tartottak valamire, játszhattunk. Aztán hazajöttünk és mindenki mindent elfelejtett. — Csak a szomszédos lakók nem — teszi hozzá a „menedzser”, Pirityi. — Mór néhányszor feljelentettek, mikor próbáltunk. De nem tudunk máshol, értsd meg, nem tudunk. — Nyugi gyerekek. És a megyei művelődési ház? — Ó, a Balassi. Hogy a Szuper- grup elment onnan, beszéltünk a vezetőkkel. Azt mondták jöjjünk? másnap. Jöttünk. Azóta is jövünk ... — Más remény nem volt? — A KISZ Ígérte, hogy az új ifjúsági házban majd játszhatunk. Azóta megnyílt, csak mi nem „nyílhatunk" meg. — Én hallottam olyan vádat is, hogy nem veted meg a jóféle itó- kát. — Igen, ez volt egy időben. De mióta mindnyájan komolyabban vesszük a soult és a beatet, egyszóval a mai zenét, ez nem helytálló. — Egy-két alkalommal bemutatkoztatok már Csabán? — A téglagyárban játszottunk, egy szombat—vasárnap. De próbálni nem lehetett előtte s előző nap tudtuk meg, hogy kisegítünk. Nyilván nem adhattuk azt, amit tudtunk. De még így is szépen volt közönség. — Szeretnénk ezt a rajtunk fekvő átkot feloldani. Kérünk mindenkit, hogy segítsenek nekünk. — Valószínűleg fognak... De hogyan? — Egyszerű. Adjanak lehetőséget, hogy bizonyíthassunk. Váhkonyi András
