Békés Megyei Népújság, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-05 / 282 szám

1989. december 5. 7 Péntek; Gyula város sportmozgalma százesztendős 1869. december 5. — 1969. december 5. Gyula város sportmozgalma ma ünnepli százesztendős jubileumát! Az évforduló alkalmából szívből gratulálunk! JB. Gyulán 1869. évi december hó 5-én tartott értekezleti közgyű­lésen, a Városháza nagytermében Mojsisovics Vilmos ideiglenes el­nök vezetésével megalakították a B. Gyulai Torna és Tűzoltó Egy­letet. Az itt történtekről Mojsiso- vics Vilmos 1869. december 10-én ír Matolay Eleknek Pestre, el­mondván, hogy december 5-én megalakították a Torna és Tűz­oltó Egyletet, amelynek ő lett ideiglenes elnöke. Az Egyletnek 220 tagja van, tehát több mint akár Pestnek, akár Debrecennek. A farsangon tornászbálra készül­nek és addig is olyan tornász egyenruha megállapítását kíván­ják, melyet nemcsak tornaünne­pélyeken, de ünnepnapokon Is viselhessenek. A nagyobb rész ma­gyar rnhát kívánt, mint pl. ma­gyar nadrág, kék zubbony lapos zsinórral, ezüstőv, fehér nyak­kendő és zuád sapka vagy ma­gyar kalap. Kéri a pesti tornász egyenruha fotográfiáját. A rend­kívül életképes Egylet tettekkel bizonyította a ma is olvasható eredeti alapszabályának „czél- ja-it. a) Az általános egészség fenntartása, az erő és ügyesség fejlesztése, továbbá a test edzé­sére szolgáló rendszeres testmoz­gásoknak, azaz a tornászainak gyakorlása és terjesztése, b) A harckészség előmozdítása végett a vívásnak különböző fegyverne­mekben gyakorlása, c) Fiú és le­ány gyermekek tornáztatása, d) Tűzoltás és veszélyben forgolód- zók éleiének és vagyonának gyors, szervezett és törvényes segély ál­tali mentése.” *** Az életképes kezdeményezés, a helyes célkitűzések olyan termé­keny talajra találtak Gyulán, mely biztosította 100 esztendő leforgása alatt a modern testkultúra kibon­takozását, eredményeinek meg­születését, sőt mondhatni, az idők végtelenjéig a további sikereket. Évadzáró a gyulai úszóknál A Gyulai MEDOSZ SK úszó szakosztá­lya vasárnap délelőtt tartotta meg évadzáró szakosztály­ülését, A M ED OS Z-székház előcsarno­kában kis kiállítás fogadta a nagyszámban érkezőket. Az úszó­kat szüleik is elkísérték. Érdeklő­déssel nézegették a vendégek az érmeket, díjakat, az egyes úszók versenyeredményeiről készített kimutatásokat, táblázatokat, új­ságcikkeket, fényképalbumokat A szakosztály egész évi műkö­déséről Pálos Lehel edző számolt be. A beszámoló a gyulai úszó­sport eddigi legsikeresebb évét tükrözte. Az év végéire egy ifjú­sági aranyjelvényes, öt bronzjel­vényes, öt harmadosztályú és nyolc negyedosztályú versenyző­je van a szakosztálynak. Versenyzőink nyolc verseny­számban bekerültek az országos ranglista legjobb 10 versenyzője Hayes A Magyarország című hetilap ez évi május 25-i számában Baj­nokok jogfosztása címmel érde­kes eszmefuttatást ír dr. Nádori László, a nyugati világ profi sportolóinak életéről. Elemzi kiszolgáltatottságukat, amit a „szerződéses rabszolgák” alcím is jelez. Ez valóban elgon­dolkoztató. De amint a továb­biakban a profik progresszív jö­vedelemadózása miatt kesereg, az egy kissé furcsa. Nézzük csak: Hayes, a 100 méteres síkfutás olimpiai bajnoka a tokiói olim­pia után rögbi-játékos lett. 1967- ben 470 000 dollárt keresett. (Eb­ben az összegben a klubszerzö- désböl, prémiumból, televíziós közvetítésekből, filmszerepekből stb. eredő összegek szerepelnek.) Kétszázhatvannégyezer dollár adót kellett Hayesnek befizetnie az államkasszába. Számoljunk! 470 000 — 264 000 = 206 000 dol­lár, ez megközelítőleg 6 180,000 forint. Szegény Hayes! G. A. közé. amánt azt az „Üszáspartf legutóbbi számában megjelent összeállítás is bizonyítja. Ebben az évben 26 versenyen átlag 20 versenyzővel vettünk részt — mondotta az edző. Beszámolt a költségvetés fel- használásáról, a jövő évi költség- vetésről, köszönetét mondott az egész évi anyagi és erkölcsi támo­gatásért az SK vezetőségének, a Gyulai Fürdő-, Víz- és Csatorna­mű Vállalatnak, a szülőknek, ver­senyzőknek. Bejelentette: a ME- DOSZ-nál jövőre létrehozzák az úszóóvodát is. A „Jó tanuló, jó sportoló” idei első helyezettjei a következők let­tek: Kassai Péter, Szögi Péter, Engedi Mária és Kertész Gyöngyi. A Minőségi Sportoló 1969. évi vándorserlegét Nagy Julianna, a 100 m-es mellúszás országos vi­déki bajnoka nyerte. A beszámoló után Nyíri Sándor hosszú ideje tartó fáradhatatlan munkájáért átadta Herczeg Gá­bornak, a járási úszó szakszövet­ség elnökének, valamint dr. Re­gele Károlynak_ a járási úszó szakszövetség titkárának a „Száz­éves gyulai sport” emlékplaket­tot, valamint a kiemelkedő ered­ményeket elért versenyzőnek ju­talmakat. Rövid beszédében ki­emelte, hogy az 1969-es év határ­kő volt a város úszósportjának fejlődésében. A jövő évben még tovább nőnek a tárgyi feltételek. Másik függetlenített úszóedzőt Is beállítanak. Az új, modem 50 méteres sportuszodát augusztus 20-án avatják fél román, jugo­szláv és olasz úszók részvételével. A fedett uszodát a nyáron fel­újítják. Megígérte a vállalat to­vábbi hatékony támogatását, megköszönte az edző és a vezető­ség munkáját. Kérte, hogy a szakosztály lelkiismeretesen dol­gozzék tovább, hogy felemelked­jen a gyulai úszósport és dicsősé­gére váljék a városnak, a megyé­nek. A szülők nevében Krasznai Fe­renc szólalt fél. Megköszönte az edző áldozatos munkáját és kér­te. hogy továbbra is nevelje a szülőkkel és az iskolával közösen a rábízott ifjúságot, majd Her­czeg Gábor mondott köszönetét Pálos Lehel edzőnek, az úszószö­vetség és szakosztályvezetőség ne­vében. Vaterloo? Nem, ez van! „Bármi lesz az eredmény, » magyar nép, de még a magyar sport sorsa sem ezen a 90 percen dől el” — írta a Népsport decem­ber 3-i számában. És ez való igaz! De... amit a televízió képernyő­jén láttunk a 4:l-es csehszlovák győzelemmel végződött mérkőzé­sen, az elszomorító volt. Hogy juthatott ide a magyar váloga­tott? Kritika helyett idézzünk in­kább néhány megjegyzést, véle­ményt a találkozó előtt megjelent cikkekből. Ezek azt bizonyítják, az 1:4 nem volt véletlen. ..„Labdarúgásunk hazánkban a legnépszerűbb sportág. Voltak nagy sikereink— A sikerek fénye azonban megkopott és ezt sokan nem veszik tudomásul. Talán nem is akarják.” (Népsport, dec. 3.) ...„Akár nyerjen a magyar, akár szomorú vesztesként hagyja el a pályát, mindenképpen új alapokra kell helyeznünk labda­rúgásunkat. Az, hogy a magyar válogatott harmadik mérkőzésre kényszerült, mindenképpen a sportág jelenlegi hibáit bizonyít ja— Rendet kell teremteni a válo­gatott „hátországa”, a klubok há- zatáján... A félvállról vett edzé­sek, a vezetők, edzők, játékosok közötti torzsalkodások, a megal­kuvást tükröző eredmények óha­tatlanul odavezetnek, hogy mély­pontra süllyed a válogatott— (Magyar Hírlap, 1969. december 3.) Az aggodalom nem volt alapta­lan! Bebizonyosodott, gyökeres változásokra van szükség! Ünnepelt a bajnokcsapat Nemrég fejeződött be Gyulán a hagy népszerűségnek örvendő városi lab­darúgó-bajnokság. Ez a torna régi ha­gyományokra tekint vissza. Amellett, hogy rendszeres sportolási lehetősé­geket biztosít üzemek, intézmények dolgozóinak. évtizedek alatt több te­Napirenden: A megyei sportági szakszövetségek munkája hétséges játékos került innen felsőbb osztályba. A vizügyigazgatóság labdarúgó-csa­pata az idei szezonban megnyerte « bajnokságot, olyan imponáló fölény- nyél, amelyet hűen fejez ki pontszá­múk is, valamint 4S:4-es gólarányuk. Ennek örömére baráti hangulatú, kö­zös vacsorát rendeztek. A játékosok közül ki kell emelni Csűri Andrást, a csapatkapitányt, népszerű nevén „Bo- gyó’-t, aki egyike volt a legeredmé­nyesebb csatároknak. De sokat tettek ezért — igaz nem a pályán — a szak­osztály vezetői, Pugymer György, Re- hák Ferenc és a szertáros Schriffert András is. Képűnkön a boldog csapatkapitány magasra emeli a bajnokságért járó serleget, körülötte játékostársai: Cso­mós Mihály, Gyetvai Pál, Török Já­nos és Füioii Mihály, Az elmúlt napokban ülést tartott az MTS Békés megyei Tanácsa elnök­sége. Az elnök­ségi ülésen részt vett La­dányi István, az MTS Or­szágos Tanácsa munkatársa is. Az elnökségi ülés fő napirendi pontját, az MTS megyei tanácsa sportági szakszövetségeinek mun­kájáról készült jelentés megtár­gyalása képezte. Az MTS megyei tanácsánál je­lenleg 22 sportágban működik sportági szakszövetség. Így: asz­talitenisz, atlétika, birkózás, csel­gáncs, kajak-kenu, kerékpár, ké­zilabda, kosárlabda, labdarúgás, lovas, ökölvívás, röplabda, sakk, sportlövő, súlyemelő, teke, tenisz, természetjáró, torna, úszó. vívó és modellező. Az említett szakszövetségekben 122 azoknak az elnökségi tagok­nak a száma, amelyeket az MTS megyei tanácsa választott, illetve jóváhagyott Sajnos, a szakszövet­ségek elnökségeiben a fiatalok száma igen kevés, s inkább csak az atlétika, kézilabda, kajak-kenu és a természetjáró szakszövetsé­gekben láthatjuk őket A labda­rúgó, sakk és teke szakszövetsé­gek tagjainak életkora elég ma­gas. Nem sikerült a nők bevoná­sa a szakszövetségi munkába. Me­gyei szinten mindössze a termé­szetjáró szakszövetségben talál­ható egy női aktíva. Vannak olyan szakszövetségi tagok, akik már 15—20 éve végeznek rend­szeres munkát, s ez igen örvende­tes. Az elterjedtebb sportágakban: labdarúgás, kézilabda stb. a szak- szövetségek munkája rendszeres, tervszerű. Több sportágnál (birkó­zás, cselgáncsos, kajak-kenu, ke­rékpár, lovas, úszó, súlyemelő, te­nisz) nem lehet éves szinten fo­lyamatos, tervszerű és szervezett munkáról beszélni. .E szövetségek munkája zömmel az adott verse­nyek, bajnokságok időszakára esik. A nagyobb szakszövetségeknél; labdarúgás, kézilabda,, kosárlab­da, a szakbizottságok is működ­nek. Ezen Szakbi zottságokban 83 sportaktíva dolgosak. A megyei labdarúgó szakszövetségben ; szer­vező, gazdasági, technikai, MINK, ifjúsági, fegyelmi, s a játékveze­tő testületén belül küldő- és ed­zőbizottság is működik. A megyei kézilabda szákszövetségben; szer­vezési, fegyelmi, edződ, játékve­zetői küldő, technikai, ifjúsági, gazdasági és ellenőrző bizottság tevékenykedik. Általában a szer­vező, gazdasági, technikai, MNK, ságok munkája a legjobb, még az ifjúsági bizottságok munkája a leggyengébb. A legtöbb megyei szak- szövetségnek kapcsolata aiz országos szak- szövetségekkel jó. Szakmailag időközönként komoly segítséget kapnak, elsősorban az országos jellegű tanácskozások keretén be­iül, másrészt személyes találko­zások alkalmával (atlétika, labda­rúgás, kézilabda). Sajnos, a me­gyei és á járási, városi szakszö­vetségek között nem alakult ki jó munkakapcsolat az elmúlt évek­ben. A megyei szakszövetségek a járási-városi szakszövetségek fe­lé viszonylag kevés olyan mun­kát végeznek, amely az alsóbb szintű szövetségek vagy ezekhez tartozó szakosztályok erősödését szolgálná. A megyei szakszövetségek a versenynaptárakban szereplő ver­senyeiket, bajnokságokat általában megfelelő színvonalon rendezik meg. A munkájuk 90 százalékban ebben nyilvánul meg. Nem mu­tatkozik öntevékeny mozgolódás arra vonatkozóan, hogy a sport­ágak fejlesztési terveiben, prog­ramjaiban. vagy költségvetésében részt vállalnának. Ma sem tisztázott kellően a sportági szakszövetségek és az MTS-szervek (TS-ek) közötti vi­szony, amit például az e téren ta­pasztalható szélsőséges helyzet is. Egyes szövetségek nem töreked­nek a szakszövetségek részére biztosított hatáskör gyakorlati megvalósítására. Vannak szövet­ségek, amelyek a hatáskör rossz értelmezésén keresztül MTS-tői eltérő szerveknek igyekeznek ma­gukat feltüntetni, helyenként olyan jogkört igényelnek, ame­lyek a centralizmust, a sportágak elnökségeinek szintjére igyekszik összpontosítani. Tapasztalható az is, hogy a szakszövetségek elnök­ségei nem ismerik az MTS veze­tő szervek határozatait, ami be­folyással van a szakszövetség! munkára is. A még megmutatko­zó hiányosságok ellenére is a me­gyei sportági szakszövetségek je­lentős része igen eredményes munkát végez és nagyban segíti j megyénk testnevelési és sport- munkájának fejlesztését. A megyénk nyolc járási és vá­rosi testnevelési és sportszövet­ségénél 64 járási-városi szakszövet­ség működik 290 elnökségi tag­gal. Ezek sportáganként! megosz­lása; asztalitenisz 8, atlétika 7. birkózó 1, kajak-kenu 1, kézilab­da 8, labdarúgó 8, lovas 4, röplab­da 4, sakk 7, sportlövő 4, teke 2. tenisz 2, természetjáró 5 és úszó 3. A járási-vá- rosi szakszö- ^ vétségek mun­ÄBmBMKX kaja különösen azon »portágak- ^ ban, ahol több ^ szaíkosztállyal foglalkoznak, kielégítőnek mondható. Vonatko­zik ez elsősorban a labdarúgás, kézilabda, sakk sportágakban, míg egyes helyeken, pl. a gyulai járásban az asztalitenisz, atléti­ka, vagy Orosházán a lovasszövet­ség is kiemelkedően jó munkát végez. A többi szakszövetségnek feltétlen indokolt volna a megyei szakszövetségek nagyobb mérté­kű segítsége. A megyei szakszövetségek mun­kájáról készült jelentést az MTS megyei tanácsa elnöksége több órás vitában tárgyalta meg, s hozott határozatokat a munka további javítása érdekéber?. Az 1970. évj sportegyesületi ál­lami támogatások lehető legigaz­ságosabb elosztása úgyszintén ko­moly feladatok elé állította az MTS megyei tanácsa elnökségét. A megyénkben működő 180 sport- egyesület közül ugyanis csak azok részesülnek állami támogatásban, amelyek legalább megyei I. osz­tályú szakosztályokat működtet­nek rendszeresen, szövetségi baj­nokságokban vagy egyéni jellegű sportágakban magasabb szintű versenyzőkkel rendelkeznek. A labdarúgó sportágra állami támo­gatást egyetlen osztályban, még az NB-ben szereplők részére sem adnak. Az állami támogatások elosztá­sával döntően figyelembe vették az MTS járási-városi tanácsok el­nökeinek javaslatait. Az MTS megyei tanács elnök­sége végezetül bejelentéseket tár­gyalt, s igy többek között szemé­lyi kérdésekben hoztak határoza­tokat.

Next

/
Thumbnails
Contents