Békés Megyei Népújság, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-25 / 299 szám
T * A x * K. A*R* ___________ _____ t \%ww%*wwww%wwwwm»w*uw%wwv ■HWVVWHVWWWWWWmWWWWVWWMMVWWVWW Ilyen ez a karácsonyi krónika ÜNNEPI KUP*L írj 7 * f V' Derűre - nevetés BCVÜTT ENEKO. ACSALAD MEGRENDELÉS Különs levelet kapott a napokban az ügyeletes bracknelli Télapó a kis Robert Shormantól: „Hozzál nekem, kérlek, Télapó, egy kis emelődarut, egy Hold-rakétát és egy Játékautót, nagyanyának pedig ikreket.” Télapó azóta is azon gondolkodik, hogyan lehetne teljesíteni ezt a furcsa kívánságot. KARÁCSONYI KIRÁNDULÁS Monsieur Petit, a franciaországi Tarbes városka polgára, eredeti karácsonyi kirándulásra indult az idén. Ügy döntött, hogy teveháton járja be rokonait. A tevét, amíg a csomagokért viszatért a házba, a kijárathoz kötötte. Mire kivitte a holmikat, a teve mellett két büntetési jegyzőkönyvet talált. Egyiket tilos helyen való parkolásért, a másikat pedig „hatósági személyivel szemben elkövetett sértésért." HÁLÁTLANSÁG A texasi fegy házból karácsony előtt kereketoldott egy Tóm Smith nevű elítélt, aki a jelek szerint nem volt híján a jó modornak. Cellájában ugyanis a következő levelet találták: „Tisztelt igazgató úr! Bizonyára meglepi önt, hogy köszönés nélkül távoztam, hiszen tudtommal tizenöt év alatt — amióta szíves vendégszeretetét élvezem — a legkisebb panaszra sem adtam okot. Most viszont mennem kellett, mert, ha tovább maradok, a kedves lánya felőrli idegeimet.” Az igazgató lánya hálátlan fráternek nevezte Smith urat, hiszen ő az utóbbi időben igazán csak örömet szerzett neki, és ezt többek között öt gyerekkel tudja bizonyítani. A rendőr- .ség még nem döntött: Tom Smithet szökésért vagy a csaláÉn voltam a legszebb és leg- bájosabb angyal a mennyekben, csak úgy hívott az atyaúristen is, hogy Gábriska. A szárnyaim mindig hófehérre fényesítve, nem úgy, mint jó néhány fegyelmezetlen arkangyalé, akiknek még a tegnapi sár is ott díszelgett a szárnyukon; fogat soha nem akartak mosni, és ha őrizni küldték őket, mindig nyafogtak: nekik ezért veszélyességi pótlék is jár. Ha nekem azt mondta valamelyik Háromság, hogy rohanjak, mert Kajevácnét ott lenn a földön kísérti az ördög egy férfi képében, rám lehetett számítani, mert tudtam, hogy melyik pillanatban kell csöngetni az ajtón, s aztán huss, elrepülni... Nem véletlen tehát, hogy az atyaúristen engem bízott meg, vigyem a karácsonyfát Pováxsai_ ékhoz a Jó utca 4/b alá, mert tudták, hogy szép angyali üdvözlettel, lágy csengetyűszóval, égő gyertyával és szikrázó csillagszóróval éppen akkor érkezem majd, amikorra kisül az utolsó tepsi beigli is és Pová- zsai Pityut már harmadszor pofozza meg az apja, hogy ne kukucskáljon, mert bandzsa lesz és a háta mögött keresi majd az ajándékot. Nem rajtam múlt, hogy nem így történt. Amikor leszálltam a földre, rögtön szaladnom kellett a csil- logó-villogó fácskával, fehér in- gecskémben, mert sikoltva mutatott rám egy öregasszony: — Te jó úristen, itt a repülő csészealj! ...és ez a sikoltás sokaknak feltűnt. Többek között három férfinek is, akik vihogva kapkodtak először fehér ingecském alá, hogy utána akkora pofont adjanak, hogy a kis fán meggyulladtak tőle a csillagszórók... — Tűz van! — kiáltotta valaki, és mire magamhoz tértem, Gyurkó Géza: Angyalka voltam íT.UJí (Erdei Sándor rajza) már vijjogva rohantak a tűzoltók, hogy alig volt időm felugrani egy autóbuszra... ' — Mi van?... angyaloséit játszunk? Ezzel a csengős izével it. ten nem lehet utazni! — för- medt rám a kalauz. — Kérem szépen, én angyal vagyok és most viszem a karácsonyfát... — próbáltam mondani, de a kalauz közbevágott. — Persze, hogy az... Repülni is fog — mondta és kirúgott fástól. csengőstül a buszról, miközben bőven emlegette barátaimat és barátnőimet ott fenn a mennyekben. Ekkor taxiba akartam ülni, de a taxis kisanyám- nak szólított, úgy látszik, arany - hajam és ingecském miatt és megkérdezte, miért pont a karácsonyfát loptam el a palitól. — Kérem szépen, én angyal vagyok és most viszem a karácsonyfát — próbálom mondani, de a taxis közbevágott és azt mondta, hogy neki is karácsonyestje van, ilyenkor fogadalma tiltja, hogy ledér tolvajokat fuvarozzon... — Elmész a pokolba, kis- anyám — kiáltott rám és nagyon megijedtem, még, hogy én, a pokolba. Ott álltam az út mentén és hallottam is, hogyan kongat a harang hatot, pedig nekem már fél hatra ott kellett volna lennem Povázsaiéknál a Jó utca 4/b alatt. Megkérdeztem tehát egy rendőrt, hogy merre van az az utca? A rendőr először el- tátotta a száját, úgy bámult, majd elfogta a nevetőgörcs és úgy nyöszörögte: — Atyaég, hogy mit ki nem talál az a boyszolgálat... Na gyere. kisöreg, elkísérlek, nincs messze — mondta a rendőr és én mentem mellette, miközben ő állandóan valami boynak hívott és nevetett. Negyed hétkor ott álltam az ajtó előtt és becsöngettem, aztán csingilingizni kezdtem kis ezüst csengetyűmmel és hallottam, amint Povázsai papa ezt üvölti a fiának: > — Ne ordíts már, meN akkora pofont kapsz, hogy a csillagszórót is meteorhullásnak látod... Nem hallod, itt az angyalka! Várj! Aztán kinyílt az ajtó, egy férfi állt mögötte, rám nézett és nagyot üvöltött: — A fene egyen meg... Most van fél hat? Feljelentelek, te csirkefogó... Micsoda boyszolgálat ez... — kikapta a fát a kezemből, becsapta az ajtót, hogy az ingecském beszorult és faképnél hagyott. Es én ott álltam az ajtó előtt ingben és a hónom alatt a glóriával, azon tűnődve: Atyaisten, mi lehet az a boyszolgálat, amivel egy rendes angyalt itt mindig összetévesztenek, aztán káromkodtam egy nagyot, mert szelíd angyal leiemre ezt is megtanultam. di tűzhely elhagyásáért körö-1 zik-e. ROKONI VITA Emilio Molo páduai kertészt a rokonok felkeresték a kórházban, hogy átadják neki az ünnepi ajándékokat és jókívánságaikat. A figyelmes rokonok rövid időn belül vitába keveredtek a betegágy körül. A vita egyre hevesebbé vált, majd parázs verekedéssé fajult. Természetesen a beteg Emiliót sem hagyta hidegen a kirobbant családi háborúság: maga is részt vett az eseményekben. A rokoni vita eredménye az lett, hogy a család hat tagja — mint páciens — a kórházban tölti a karácsonyi ünnepeket. KÖSZÖNET Egy francia lapban az alábbi apróhirdetés *■jelent meg a napokban: „Hálás köszönetét mondok annak a lelkes szurkolónak, aki egy hónappal ezelőtt a lyoni stadionban leütötte a férjemet. Férjem azóta kiábrándult a labdarúgásból, vasárnapjait, sőt az ünnepeket is otthon tölti népes családja körében. Jeanette Bardou" PRÓBÁLJON SZERENCSET Az egyik San Frandscó-i biztosítótársaság a napokban az alábbi reklám szövegét tette közzé: „Csak nálunk kössön életbiz tosítást! Érdemes! Az egyik állampolgár hétfőn biztosította magát nálunk. Kedden elgázolta egy gépkocsi, aminek következtében elveszítette egyik karját. Szerdán 50 000 dollárt fizettünk neki. Miért nem próbálja meg ön is a szerencsét?” ÁLLATVÉDELEM A londoni állatkertben janu ár elsejétől nem szabad kekszet adni az elefántoknak, s a majmok sem kaphatnak mogyorót a látogatóktól. Az igazgatóság szigorúan megtiltotta az állatok etetését. Néhány héttel ezelőtt ugyanis elpusztult Pixie, a népszerű elefánt, mert túlságosan mohón nyúlt az édességek után. Az igazgatóság közlése szerint csupán az elefántok 14 kabátot, 12 retikült, 10 mini-fényképezőgépet, 8 pár kesztyűt és 6 vasúti retúrjegyet ragadtak el a látogatóktól. FÉLTÉKENYEK ISKOLÁJA Prágában megnyílt a féltékenyek iskolája. A tanfolyamon bárki részt vehet anélkül, hogy a nevét el kellene árulnia. A vezető pszichiáterek szerint a tanfolyam célja megszabadítani a jelentkezőket a kínzó féltékenységtől. Minthogy a féltékenység mégsem betegség. a hallgatók természetesen nem számíthatnak ingyenes kezelésre. A csoportos „kezelés” — külön a férfiak és külön a nők részére — 380 koronába kerül. <r. t.) mwwvmvvwwvw TEHETSÉGTELEN BÍRÓ Az Utah-állambeli Salt Lake Cityben egy bíró megkérdezi a kasszafúrót: — Magyarázza el, hogyan tudott ilyen páncélszekrényt egyedül feltörni? — Nem érdemes, magának az úgyse sikerülne soha! KÖLCSÖNÖS KONZULTÁCIÓ Két tenyérjósnő találkozik az állomáson. — Szervusz, hegy megy a sorom? — Jól. És az enyém? BORSOS ÉTEL Egy vendég megkérdezi a pincért egy velencei trattoriában: — Mit tudnának nekem a lehető leggyorsabban elkészíteni? — Egy szép számlát — mosolyog a pincér. SZÓRAKOZOTTSÁG Albert Einstein egyszer összetalálkozott az utcán egyik kollégájával és megszólította: — Legyen szerencsém holnap ebédre. Ott lesz nálunk Smith professzor is. — De hiszen az én vagyok... — Nem baj, azért jöjjön csak el maga is! ÜZLETEMBEREK Két üzletember beszélget: — Szabadságom alatt nagy üzlet ütött be: a biztosítótársaság 50 ezer- frankot fizetett nekem a tűz okozta károk fejében. — Én is kaptam 100 ezer frankot az árvíz miatt. — Ez igen! És mondja, hogyan kell árvizet csinálni? Gyerekek a tárlaton (A Wochenpresse karikatúrája) Ó, az a dívái NÉHÁNY LEG-... A DIVAT TÖRTÉNETÉBŐL A legalattomosabb divatellenes hadjáratot Napóleon folytatta. Annáit érdekében, hogy a nehéz selymeket — bársonyt és brokátot — gyártó francia textilipar fellendüljön, a császár elrendelte: a Tuilleries-ben minden kandallóban ki kell oltani a tüzet. Így akarta rákényszeríteni a divathölgyeket arra, hogy lemondjanak a külföldi eredetű, vékony anyagok viseléséről. Az asszonyok azonban hajthatatlanok voltak: inkább dideregtek, de továbbra is a divatos muszlin- és tüllanyagokat viselték. A legraffináitabb hajviseletet a párizsi fodrászok kreálták a XVIII. század közepén. Egyetlen haj költeményre mintegy 2 font hajkenőcsöt, három font púdert, 12 méter tüllanyagot és száz hajtűt használtak fel. Ezenkívül gyakran még egy vízzel telt kis üveget is elhelyeztek a hajban, melybe virágokat állítottak. A legsúlyosabb nyakláncot a Kongó folyó mentén élő Monga- törzs négerei viselték. Egy-egy nyaklánc súlya elérte a 12 kilogrammot. A leghosszabb ruhát IX. Katalin cámő hordta a koronázási ünnepségen. A ruha uszályának hossza 70, szélessége 7 méter volt. ötven apród vitte. A legtöbb gyűrűt az ókori Róma aranyifjai viselték. Valamennyi ujjúkra húztak gyűrűt — gyakran egy ujjra kettőt is. A gyűrűket az évszaktól függően változtatták: a „nyári” gyűrűk kisebbek és könnyebbek, a „téliek” nagyobbak és súlyosabbak voltak. A legdrágább zsebkendő tulajdonosa Maria Walewska lengyel grófnő volt. A zsebkendőért 100 frankot fizetett. (Ford.: Háry Judit)