Békés Megyei Népújság, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-25 / 299 szám

\ december 25. Csütörtök Nagy változásokat hoz az áj ötéves terv megyénk ......... E lkészült a közművesítési terv gazdag programja Elkészült a megye közművesíté­sének gazdag programja, amely az új ötéves terv végére ivóvízel­látásban és szennyvízelvezetésben forradalmi változásokat hoz. Köz­tudott dolog, hogy víz nélkül nincs élet. A városok, falvak fej­lődése, az ipari üzemek gyarapo­dása egyre többet kíván e drága természeti kincsből s fokozódik a szennyvíztermelés is. A közművesítés fejlesztésére két forrásból: társulati úton és az állami fixösszegű támogatás­ból biztosítják az anyagi fedeze­tet. A tervek szerint megyénkben csaknem 400 millió forintot költenek 1975- ig társadalmi úton közműve­sítésre, , a célcsoportos beruházásból szin­tén 200 millió feletti összeget várnak érre a nemes célra az illetékes szervek. A felmérések alapján kiderült: a társulati összefogással épülő közművesítés gyorsabban halad. Feves községekben: Tótkomlóson, Gádoroson, Gerlén és másutt ha­marabb megoldták a lakosság vezetékes vízellátását, mint Oros­házán. Békéscsabán vagy eevéb elvan helvséeben. ahol nem ke­rült előtérbe a társulati úton való közművesítés. Megyénk jelenleg közművesí­tésben országos szinten nem sze­repel valami előkelő h°1ven. 1968- ban néldául 149 és fél ezer lakos jutott vezetékes vízhez, a lakos­ságnak ab'g ru százaléka. Jövőre 44.9 s az ói ötéves terv vérére 72 százaléka int ivóvízhez a f»«H mádon me- garénk lakéinak. Az egy főre jutó napi „vízadag” két és félszeresére nő 1975-re. Szennyvízelvezetésben még na- igyobb a lemaradás, mint vízellá- í tásban megyénkben. A múlt év­ben például a napi szennyvízter­melés 6 ezer 255 köbméter volt s ennek csak elenyésző részét tisz­tították, juttatták megfelelő hely­re. Az egészségre is rendkívül ár­talmas szennyvíz sok gondot okoz ezen a tájon. Több intéz­mény inkább kifizette a bírságot; minthogy szennyvízderítésre, üle­pedők építésére nagyobb összeget fordítson. A tervek szerint 1975- re 22 ezer köbméterre növekszik a napi szennyvíztermelésünk. A csatornahálózat, a derítőrendsze­rek, tisztítótelepek megépítésével azon fáradoznak az illetékes | szervek, hogy százstsázalékosar I megoldják a szényvíztisztítást. j Az elmúlt években 15 település ' oldotta meg a vezetékes vízelíá- ! tást. Országosan is élen járt eb­ben a munkában Gyula. Megyeszerte 185 millió forin­tot költöttek közművesítés­re, több száz kilométernyi csatorna, s több száz közki­folyó került átadásra. Az új ötéves tervben újabb tele­pülések kapcsolódnak be a teljes közművesítésbe. Városokban, nagyközségekben, de mép az ap­róbb falvakban is hallatlan erő­feszítéseket tesznek azért, hogy az egészséges Tisza-vízből minél többet biztosítsanak a lakosság­nak, az ioari és mezőffazdasági üzemeknek. A szennyvizet pedig kellő tisztítás után megfelelő helyre juttatták a lakosság egész­ségvédelme érdekében. Ary Róza Az új tv és az első puszi Nem adták ki a kienészítő tevékenység gyakorlására az engedélyeket v békéscsabai termelőszövet­kezetek közül' 1969-ben a Sza­badság Tsz kért húsfeldolgozó és száraztészta-készítő üzem léte­sítésére engedélyt a városi ta­nácstól. A szakigazgatási szerv megvizsgálta a kérelmezett te­vékenységet gazdasági, célszerű­ségi, egészségügyi, valamint ál­lategészségügyi feltételeit. Mivel ezeket a termelőszövetkezet biz­tosítani nem tudta, a városi ta­nács mezőgazdasági és élelme­zésügyi osztálya azt javasolta, hogy tekintsen el a húsfeldolgo­zó tevékenység beindításától és a száraztésztaüzem beindítását sem engedélyezte. Percek alatt földre dobálták szalmazsákjainkat az „ellen­őrök”, kiszórva belőle mindent, hogy ..megtalálják” a gyárból kihozott „repülőalkatrészeket”. Mivel azonban ilyesmit nem ta­láltak, parancsot adtak, hogy fél órán belül rend legyen minden blokkban. És hajnali hat órakor, mint minden nap, karácsony reggelén is az Appelplatzon állt a sor a dermesztő hidegben. Vártuk a névsorolvasást Utána azonban nem Indult el az osz­lop. Egy SS altiszt állt elénk és beszédet mondott: „...Karácsony a szeretet ünnepe. Az új Európa a Führer vezetésével a szeretet szellemében születik. Benne mindenki arra a helyre kerül, amelyet megérdemel és minden, kinek ott kell szolgálnia a Füh- rert, a birodalmat, ahová ren­deltetett. Titeket, akik megta­gadtátok ezt a szolgálatot, a hu. manitás és a szeretet tart csak életben...” Nem éljenzett senki... Mikor ágyainkra ülhettünk újra, mindenki haza gondolt. Mi lehet Magyarországon? Élnek-e hoz­zátartozóink? Meddig jutottak el a szovjet csapatok? Megérjük-e a szabadulást? A tűnődést, halk beszélgetése­ket az ebédet jelző gong szakí­totta meg. Csodálatos ebédet kaptunk! Igazi karácsonyit! Ez egyszer kitettek magukért hóhé­raink. A híg löttyök, semmitérő, ödémát növelő levesek után olyan sűrű masszát kaptunk, hogy megállt benne a kanál. Tejbegrízt. A kalóriadús étel megtelítette a bendőnket, kipiro­sította arcunkat. S még zenét is szagáltattak hozzá. Egy grama­fonon felhangzottak a Tannen­baum akkordjai, majd az über- menschek pattogó indulóinak dallamai töltötték be a levegőt Egy álló napig ünnepeltünk Karácsony másnapján aztán kezdődött újra a halálmenete­lés. Műszak után azonban a szo­kásos vacsorakiosztás elhúzó, dott. Nagy hangzavar támadt az őrbódék közelében. A korbács­ütések suhogása, német károm­kodásba vegyült, s a blokkokat körüllengte az az állandó bi- zonytalanságból fakadó félelem, : mély a napok sodrása folyamán j hol elcsitult, hol fölajzott ben- • nünk. Reggel két összekötözött ! kezű, félig agyonvert ukrán par- • tizánt lökdöstek ki az SS-ek az [ őrbódéból. Mindannyiunkat a S nagy hangár platzába párán- ; csoltak, ahol már állott a két. hevenyészve összetákolt bitó. Az : akasztófákról kötélhurok lógott • az odaállított szék fölé. A fog- • lyokat feltaszigálták a székre, i Már alig volt bennük élet, de j szemük bátran nézett a hóhé-: rokra. Két hete szöktek meg. • Civil ruhát szereztek és bujkál- ; tak a környéki erdőkben. Fran- ■ ciaországba akartak szökni. A ! széken egyenesen álltak és! hangjuk tisztán csengett az SS- ; ek felé: „El fogtok pusztulni ti! is! Megtorolja gaztetteiteket a 5 szovjet hadsereg! Halál a ?a*iz- ! musra!” j A gyáva SS-ek az akasztás S alatt gépfegyvereiket ránk irá- : nyitották s a kápóknak kellett ; a foglyok nyakába tenni a húr- ; kot. Ők nem akarták „bemocs- i kölni” a kezüket, közvetlenül a í szeretet ünnepe után. i A TANÍTÓ elégedetten dőlt hátra a széken: „Már csak egy nap jön, a húszadika, s aztán a jól megérdemelt téli szünet. Hol­nap, szombaton kiosztjuk a kará­csonyi csomagokat...” — Tessék — szólt megrebbenve a kopogtatásra. — Egy levél és más semmi — kedélyeskedett a postás. Lerázta a havat, s eldobogott. — Na, nézzük ezt a levelecskét — dörmögött a tanító. „ ... húszadikán nemcsak be­szerelik, át is adják a készüléket a Muronyi Állami Gazdaság dol­gozói ...” — Mint <i villám, pat­tant fel: — Üristen, holnap! Va­lamit ki kell találni! — Zsebre- vágta a levelet, csizmát rántott a lábára, s a hó alatt lapuló tanyák felé indult... — Zsuzsika, el kell vállalnod. Elmondod ezt a négysoros köszö­nő versikét, aztán megpuszilod a bácsit. Azt, aki átadja nektek a készüléket... — Én még nem pusziltam meg egy bácsit sem... én nem puszi­lom meg! — Apukádat is megpusziltad már... — Az nem bácsi, hanem apu­kám-. — A szőke kislány esdekel- ve rézéit fel a tanítóra. — Jó, akkor nem nuszilod meg, de a verset elmondod! MÁSNAP reggel a tanító jó ko­rán felkelt. Az az igazság, hogy nem is tudott nyugodtan aludni: fel-felijedt: „Valamivel meg is kellene vendégelni őket...” Kint pösrörgető északi szél fütyörészte kör'i.l a magános iskolát: bősége­sen sodorintotta a havat; úgy jaj­gatott időnként, mint kiéhezet farkasok valahol Alaszkában... A macska veszettül mihákolt az ajtó előtt. — Na gyere cicus. tüzet ra­kunk. — Néhányszor belebőgött a 1 szél a kéménybe, de aztán felro­pogott a tűz, s a macska is elége­dett dorombolással dőlt karikába. „Na, ezek se szerelnek ma tele­víziót ...” — dobott két lapát szenet a fekete vaskályhába. A gyerekek késve, lassan, ha­vason szállingóztak. Dübögtek, s úgy mentek a kályhához, mintha meg akarnák ölelni. — Na, Zsuzsikám, meneget a versike? — Tessék meghallgatni! — Rendben van. Szépen, hango­san. bátran. — Tanító bácsi! — ugrott fel egy gyerek. — Autó jött az ud­varra! A tehertaxi nem „jött". Bero­bogott, mint valami burleszkfilm [ megbokrosodott masinája, s qZ utolsó pillanatban állt meg a lép- ' cső előtt. De még meg sem állt, máris fiatalemberek, mint a me­sék szélhozta garabonciásai ug­rottak ki belőle. — Ez a békési tanyai iskola? — kérdezte egy hirtelen magasra nőtt fiatalember didergő, de vi­dám hangon. — Igen — hebegett a tanító —, de jöjjenek be melegedni. — Hol a padlásfeljáró? — kér­[ dezte egy kerek arcú. vidám fic- kó! — Először fölszereljük a tető- I re az antennát, aztán bekapcsol- I juk a készüléket; aztán ... mele- i gedhetünk. ! PILLANATOK alatt felrobog- . iák, leszedtek néhány cserepet; a szél kegyetlen erővel vágta ar­cukba a tűhegyes hózuhatagot. A tanító úgy érezte, mentem meghal a hidegtől. — Elnézést — rebegte —. várnak a szülők, mert már gyülekeznek ... — Némethné asszony, pá-pálin- kát, meg forró feketét szerezze­nek, mert ezek a fiatalemberek ott fagynak meg a padláson... Alig egy óra telt el, s porcukros hajjal, kékre fagyottan jöttek le a padlásról, de az antenna, mint valami óriás szitakötő, már állt a tetőn... — Bagl Adóm vagyok, a Muronyi Állami Gazdaság köz­ponti gépjavító műhelyének veze­tője. Engedjék meg, hogy az isko­la tanulóinak átadjam ezt a ké­szüléket; a műhely dolgozóinak ajándékát! Egy kattanás, a piros billentyű beugrik, a csodálatosan szép Ori­on „Victoria” képernyőjén a kö­rösladányi aranylakodalmasok ropják a táncot. Gyermekek4 szülők emuivá né­zik. A levél óta nem telt el egy egész nap sem, s íme, valóság az, amiről csak titokban álmodozhat­tak eddig... — Te következel, Zsuzsika — intett a szemével a tanító ... Lassan emelte fel szemét a kis­lány; nyolcéves értelme nehezen győzte le szorongását, ahogy a nála sokkai magasabb fiatal mér­nök arcára nézett. De azért bát­ran elmondta azt a kis köszönő rigmust, amit a tanító bácsi „al­kotott" az utolsó pillanatban. S akkor a nyurga mérnök, mint va­lami kútágas, lehajolt a csöppnyi szöszke lányhoz, s adóit az arcára egy igazi puszit. — Szatmári, Cs. Szabó, Székely sorakozó! — mondta tréfásan: pillanatok al/ift a kocsiban ter­mettek. ijesztő kanyarral elrobog­tak. öic, négyen a tanyai iskolá­ból. Mint a mesékben a garabon­ciások. Csak. a hó porzott még utánuk. Pedig valóság volt; ott voltam, láttam; szóról szóra igy történt. T. F. ÖREGIK Békés megve képzőművészete 1945—1969-ig Vasárnap nyitották meg Békés­csabán azt a tárlatot, melyen Bé­kés megye képzőművészetének 25 esztendős fejlődését, az időszakot legjobban reprezentáló műveket láthatják az érdeklődők. A kiál­lításon több mint félszáz külön­böző technikával készült alkotást mutatnak be ízléses elrendezés­ben. A tárlat januar 15-ig lesz nyit­va. ÍVf a még fiatal vagy, holnap középkorú, holnapután öreg. Ez az élet rendje. Azon­ban az már nem mindegy, hogy mi történik azokkal, akik­nek kezéből kiesik a kalapács, kezükben remeg a kanál, s a hetyke léptek helyett görnyed­ve tipegnek tovább. És számuk egyre nő, testük a múlt nyo­morának bizonyítékaként meg­rokkanva, egészségük megfo­gyatkozva. Tudjuk, hogy sok gyermek felnőtté válása után elfelejti az anya ölelő karjait, az apa simogató mozdulatait, ridegnek és hidegnek találja már a családi fészket. Néme­lyek a morzsát is felcsipegetik előlük, nehogy széppé tegyék az öregek életét. Szűk családról szóltam mo_st, azonban van nekünk egy népe­sebb nagy családunk: a mi né­pi társadalmunk, ő nem veti el egyetlen gyermekét sem, bár­mennyi ránc szökött is annak arcára. Ad annak is, tehetsége, anyagi lehetősége szerint. A mi­nap éppen ezekről a lehetősé­gekről tárgyalt a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága is. Tárgyalt arról, hogyan tudná elviselhetőbbé tenni az öregek életét. 3^ ikről is van szó? A felnőtt védelmi szociális gondos­kodás társadalmuna olyan ré­tegét érinti, akik munkavi­szonyhoz nem kapcsolódó, ál­lami ellátásra szorulnak, mert koruk, egészségi állapotuk mi­att eltartásukat és gondozásu­kat nem tudják biztosítani. A támogatásra szorulók körét bő­vítik az alacsony nyugdíjjal, járadékkal rendelkezők, továb­bá azok a nyugdíjasok, akik nem anyagi segítségre, hanem gondozásra szorulnak. Me­gyénkben az 1965. évi statiszti­kai adatok szerint az összla­kosság 17,6 százaléka 60 éves és ennél idősebb volt, összesen 77 ezer 900 fő. 1968-ban ez az arány 17,8 százalékra emelke­dett, Az előzetes számítások szerint 1975-re számuk 94 300- ra növekszik, vagyis az összla­kosságnak 19 százalékát teszik ki. Az öregek között 53 ezer részesül nyugdíjban, ebből 26 ezer 365-en tsz-nyugdíjasok és járulékosok. A nyugdíjasok kö­zött jelentős számban vannak 500 vagy ennél alacsonyabb ellátásban részesülők, a jára­dékosok pedig 250—260 forin­tot kapnak havonta. Éppen ezért örömmel üdvözölhetjük a kormánynak azt az intézkedé­sét, miszerint megfelelő előké­szítés után a dolgozók egyes rétegeinek életszínvonalát javí­tó — az országgyűlésen már bejelentett fontosabb intézke­dések 1970. május 1-től beveze­tésre kerülnek. Ez segítséget nyújt az alacsony jövedelmű nyugdíjasoknak is. Lehetőség nyílik erre azért is, mert a nép­gazdaság a tervnek megfelelő­en arányosan fejlődik, a har­madik ötéves tervben kitűzött célokat várhatóan elérjük, né­hány vonatkozásban túl is tel­jesítjük. Ami a megyénket illeti, az állami támogatáson belül a ta­nácsok rendelkezésére bocsátott 530 ezer forint a rendszeres se­gélyek további emelését teszi lehetővé. A számítások szerint a ma még nagy létszámot ki­tevő 270 forintos segélyek ösz- szege 1970-ben 300 forintra emelhető. Gyula városban, a békési és orosházi járásokban 385 forintra tervezik, de más helyeken is differenciáltan nö­velik a segélyezettek számát és a segélyek összegét. 1?s ha az öregekről szólunk, , J nem feledkezhetünk meg egy igen hasznos intézményről sem, mely most „ünnepli” lét­rehozásának 3, évfordulóját. Ez a családi gondozást biztosító, de egyben szociális juttatást is nyújtó újfajta intézmény az öregek Napközi Otthona. Arra hivatott, hogy a magányos, el­hagyatott és családi gondozás­ban nem részesülő öregeknek nappali tartózkodást, élelme­zést, kulturális és egészségügyi ellátást biztosítson. Létrehozásuk a társadalmi összefogás egyik legszebb pél­dája volt. A tanácsok felkéré­sére megmozdultak a terület termelőszövetkezetei, a háziipa­ri szövetkezetek, vállalatok, in­tézmények és társadalmi szer­vezetek, akik az otthonokat működési idejük alatt Is magu­kénak tekintik. Egyes tanácsok nagy anyagi áldozatyálla lássál új épületeket hoztak létre vagy vásároltak erre a célra a községfejlesztési alapból. A gyulai városi tanács például 1970-ben a negyedik napközi otthont hozza létre saját erő­ből. T1 ehát a nagy család igy gondoskodik a munkából kiöregedett tagjairól; ott élnek a megszokott környezetükben, ahol már évtizedeket leéltek. Jól érzik magukat és ha néme­lyiküknek egy-egy könnycsepp gördül végig az arcán, az csalt azért van, mert talán legked­vesebb gyermeke 120-as tem­póval száguldott el kocsiján és észre sem vette a táblát: Öre­gek Nanközi Otthona. Roeakár János ^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents