Békés Megyei Népújság, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-25 / 299 szám
Világ proletárjai, egyesüljetekt a megyei pártbizottság és^a-megyei tanács lapja 1969. DECEMBER 25., CSÜTÖRTÖK Ára 1.20 forint XXIV. ÉVFOLYAM, 299. SZÁM Kellemes ünnepeket kívánunk lapunk minden olvasójának! Ne csak az a Földön is. c Égy folytatjuk politikánkat, ahogyan népünk megismerte és elfogadta Kádár János angyalföldi beszéde Betlehemben nincsenek fenyőfák. A mindenki karácsony, fája a cédrusra emlékeztető, Csontváry-színeket idéző Meghajtó Fa, a városka főterén. Az idei Karácsonyra is megkapta ünnepi öltözékét. Ha azonban földöntúli fény helyett a hétköznapok világosságánál tekintünk körül, a környéken tűz- párbajok és fegyveres összetűzések rajzolódtak ki, szinte kézzel fogható a feszültség sűrűsödése. A karácsonyi kívánság: „A békesség a földön...” kevés helyen hangzik annyira bizonytalanul, mint éppen a Közel-Keleten; Ezért korántsem ellentmondásos, hogy a karácsonyi hangulat az 1970-es esztendők küszöbén, a világhelyzet józan és reális felmérésére, elemzésére biztat. Csakis így vehetjük szemügyre a maga valóságában azt a kort, amelyben élünk — és amelyben nem utolsó szempontként továbbra is élni akarunk. Nincs ok lelkesedésre, de kishitűségre sem — nem lehetnek illúzióink, ám ugyanolyan hiba lenne lebecsülni mindazt, amit elértünk. Milyen is volt az 1969-es év, qprelyet nemsokára zárunk? A körkérdések ilyenkor felteszik a kérdést: javult-e a nemzetközi helyzet, vagy ellenkezőleg: rosszabbodott? Az időszak, amelyet magunkénak mondhatunk, sokkalta bonyolultabb, hogy egyetlen szóval felelhetnénk. Egyszerre javult is, romlott is — szoros párhuzamosságban léteznek a reményt keltő és aggodalmat okozó tényezők. Biztatóak lehetnek az elmúlt hónapok, ha azt vizsgáljuk, ami tágabb pátriánkban, az európai kontinensen zajlott. A záruló esztendő a nagy európai kezdeményezések éveként kerülhet a történelemkönyvekbe. Az évkezdetkor még úgy tűnt, hogy földrészünk annyira lényeges biztonsági kérdései hosszú Csipkerózsika álmot alszanak. De a varsói hatalmak csúcsértekezletének budapesti felhívása, a finn kormány memoranduma, a gyakorlati javaslatokat előterjesztő prágai nyilatkozat, végül a további elvi súlyt biztosító moszkvai értekezlet — egyenes ívben átfogták az esztendőt. E kezdeményezések olyan hatást gyakoroltak a másik félre, hogy nyíltan senki sem vethette el az összeurópai értekezlet ösz- szehívására tett javaslatot, önmagunkat csapnánk be, ha azt hinnénk, hogy egyes nyugati igen-ek mögött nem a kibúvás szándéka rejlik. Valószínűleg nem lesz könnyű az út az európai konferencia tényleges realizálásáig, de a start jól sikerült. a kezdet nem volt rossz. Elégedetten állapíthatjuk meg azt is, hogy ebben az esztendőben olyan fontos tárgyalások kezdődtek, amelyeknek legkisebb eredményei is kedvezően befolyásolhatják az egész helyzetet. Helsinkiben a stratégiai fegyverek korlátozásáról folynak a szovjet—amerikai megbeszélések. Sikerük lelassíthatná a fegyverkezési hajszát. Pe- kingben szovjet—kínai párbeszédre került sor. Ezek a tárgyalások sem ígérnek könnyű és gyors sikert, de a megbeszélések puszta ténye is némileg mérsékelte a feszültséget, amely a két nagy ország határain robbanásveszéllyel fenyegetett A nyugat-németországi változások jobb feltételeket teremtettek arra, hogy Moszkva és Bonn között tárgyalási érintkezés jöjjön létre. Erőfeszítések történtek tehát a legsúlyosabb problémák megoldására, s a Szovjetuniót — lenini békepolitikájához híven — ott találjuk minden esetben a türelmes, megegyezésre törekvő tárgyaló partnerek között. Kedvező esztendő zárul a nemzetközi munkásmozgalomban is. A moszkvai nagy tanácskozás egy folyamat kezdete volt — s ennek a folyamatnak célja, hogy új alapokra helyezze, még hatékonyabbá tegye a kommunista pártok, minden antiimperialista erő egységét. Olyan sokoldalú és egészséges mozgás van tehát kibontakozóban, amely tovább növeli erőnket, tovább módosítja javunkra az erőviszonyokat. Egyoldalú lenne a kép, ha csupán erről beszélnénk. Dél- kelet-Ázsiában folytatódik a háború: 1969 újabb véres esztendőt hozott Vietnamban. Egyelőre változatlanul nincs jele annak, hogy az új amerikai elnök — aki lassan már nem is annyira új — levonná a tanulságokat és felhagyna a vietnami agresszióval. A párizsi tárgyalások hiába közelednek az ötvenedik üléshez, eddig egy tapodtat sem haladtak előre. Hasonlóan egy helyben topog a Közel-Keleten a politikai rendezés ügye: a biblikus hangzású városnevek — nemcsak Betlehem, de Jeruzsálem, Jerikó, s a többiek — válságjelentések szereplői. A nigériai polgárháborúban ezrek halnak éhen, Rhodesiában és Dél-Afrikában tombol a faji elnyomás, Portugália három gyarmatán vív ko- lonalista háborút — s a sort lehet folytatni. „Békesség a földön...” — mondjuk, sőt eljutottunk odáig, hogy nemcsak a Földön kívánjuk ezt. Az idén ember lépett a Holdra, szerelt és hegesztett a világűrben Békesség a kozmikus térségekben: a világűr atommentesítése már meg is valósult... A betlehemi csillag már atommentes övezetben van, de nekünk, a csillagok alatt, e jelképek nélküli hús-vér világunkban akad még tennivalónk jócskán, hogy a békesség valóra váljék, ne csak az égben, hanem itt a FöldönDecember 23-án, kedden Kádár János elvtárs a XIII. kerületbe látogatott, ahol találkozott az angyalföldi munkásokkal és a nagygyűlésen beszédet mondott: — Joggal elmondhatjuk, még ha vannak is hiányosságok, hogy a fő csatát megnyertük, óriási lépéseket tettünk előre — hangsúlyozta beszéde elején. — A Magyar Népköztársaságot — amely munkásosztályunk, dolgozó népünk legnagyobb vívmánya — ma már mindenki elismeri. Fejlődésünk elsőrendű tényezője az, hogy a nép saját kezébe vette sorsát: a párt vezetésével, a munkásosztály áldozatkészségével, minden becsületes és hazafias erő tömörítésével tovább vitte a demokratikus haladásért folytatott harcot, szocialista forradalmat hajtott végre. Népünk ebben a harcában mindvégig élvezte felszabadítónk, a Szovjetunió sokoldalú, önzetlen támogatását. Így jutottunk el a jelenig: az országban mindenütt szocialista építőmunka folyik. Szűk. és széles- körben egyaránt kifejezésre jut az az elhatározottság, hogy célunkból nem engedünk: felépítjük a szocialista társadalmat. Tovább szilárdult a munkásosztály politikai hatalma, erősödött a párt vezető szerepe, s fokozódott a párt politikájának támogatása a tömegek részéről. A népfrontmozgalom keretében szélesedett és fejlődött a szocialista nemzeti egység, amit a szocializmus teljes felépítésének programjával hirdetünk és képviselünk. A legnagyobb eredmények közé tartozik — s erről legutóbbi ülésén a Közponi Bizottság is tárgyalt, a Belügyminisztérium munkáját értékelve —. hogy a Magyar Nép- köztársaság alkotmányos rendje szilárd, hazánkban te’jes mértékben érvényesül a törvényesség, más szóval: bűn télén embert nem érhet bántódás, a bűnös embert eléri az állam keze, a törvénytisztelő állampolgárt védelmezi az állam mindennél és mindenkivel szemben. Mindezek az eredményes alkotómunka feltételei. A szilárd munkáshatalom birtokában mindenféle feladattal meg tudunk birkózni. — 1956 után népünk mélyen meggyőződött arról, hogy a párt helyes irányban vezet, terveink megfontoltak és megvalósíthatók. Mindezt a dolgozók szavakban és tettekben egyaránt készséggel támogatják. Az emberek — nyugodt, megfontolt gondolkodásmóddal — azon az állásponton vannak: ne vá’tozzék a párt eddigi politikája, azt úgy folytassuk és gyakorol- ■ juk, ahogyan egész népünk mégis- ! merte elfogadta, támogatja. — Kommunista politikát folyta- j tunk, a munkás—paraszt szövet- ! séget erősítjük, a párttagok és £ pártonkívüliek politikai szövet- £ ségére támaszkodunk és minden j tisztességes embert bevonunk a • szocializmus építésébe addig -en- £ '’elkérünk azzal az erővel, amely- ; lyel minden akadályt le tudunk j küzdeni, m-nden felrdatot meg tu- £ "hink o’Hqni. ' — Terveink mind a gazdasági, j mind a kulturális ébítés f’rüMén ; Wi-r+rU^ak. K’to^-uhariük. hoev j “»ddigi politikai irányvonalunkat • ’-«vetiük. s még következetesebben alkalmazzuk. A szocializmus építésének útján járunk, célunktól nem tágítunk. — A Központi Bizottság, a kormány és az országgyűlés a gazdasági munkával kapcsolatban felhívta a figyelmet olyan kérdésekre, amelyek körül nincs minden rendben. Egybehangzó a megállapítás. hogy sikeres volt a reform bevezetése, de az azóta eltelt rövid idő alatt a termelés műszaki színvonalát és szervezettségének fokát jelentősebb mértékben nem tudtuk emelni. Igaz. ehhe7. kicsivel több idő szükséges. Rendkívül csekély mértékben növekedett a termelékenység, szinte stagnált. A munkaerőgazdálkodás nem megfelelő, sőt rossz. A gazdálkodás hatékonysága Egyenetlen. — Fontos követelmény, hogy az üzemeknek nyereségre kell törekedniük. Persze szó sincs arról, hogy — mint a nyugati sajtó írja — visszatérnénk a kapitalizmushoz. Csupán azt szeretnénk, hogy mindegyik szocialista üzem nyereséges legyen. Ezt azonban nem mindenütt sikerült elérni, és ahol elérték, nem mindenütt a helyes úton érték el. Árkalkulációs trükkök is vannak a világon. Néhol anélkül növekedett a nyereség, hogy csökkentették volna az önköltséget, megjavították volna a termelést — tehát nem egyenes úton. A nyereségrészesedés reményében esetenként a dolgozók is támogatják az ilyen gyár irányítóit. Nekünk azonban elvi alapon állva ügyelnünk kell arra, nehogy a helyi érdekösszefonódás görbe utakra vigyen. Vigyáznunk kell az áremeléseknél is; vannak esetek, amikor megengedhető és vannak esetek, amikor elkerülhetetlen, hogy valaminek az ára emelkedjék. de közbe kell lépnünk, ha ez az áremelés indokolatlan, megengedhetetlen. — Nincs több probléma a gazdasági munkában jelenleg, mint a gazdaságirányítás reformja előtt volt. Sőt. lényegében kevesebb. de élesebben, láthatóbban jelentkeznek. — Ami a központi szervek, a minisztériumok, az illetékes párt- szervek feladatait illeti, javítani, finomítani kel! a főbb, köz(Folytatás a 2. oldalon) 3Ceíleiiiej karáé soiurt!