Békés Megyei Népújság, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-23 / 297 szám

1MB. december S3. 5 Kedd Mennyit építettek és mit költöttek ez évben hazánk legnagyobb községében? Csúcs forgatom az exportáru-szállításban Év végén nemcsak a családok­nál, termel őszövetkezet ekné 1 csi­nálnak számadást A községi ta­nácsok is megnézik, hogy mit épí­tettek, mennyit költöttek, egyszóval hogyan gazdálkodtak a lassan 6- évnek szánutó 1969-ben. Az ország legnagyobb községében, Békésen az illetékesekkel sorba vettük a község nagyobb építkezéseit, be­ruházásait. Legynagyobb költségvetéssel, 23 millió forinttal a község víz- és csatornamű vállalata dolgozott. A víztorony megépítésével a község vízművesítése is befejeződött. A tervezett 50 km helyett 82 kilo­méter hosszú csatornahálózatot építettek. Békésen eddig több mint 1000 házba vezették be a vizel A lakosság részéről ezt továbbra is igénylik, és joggal, mért a község lakói tízmillió forinttal járultak a közművesítéshez. Az Ivóvízveze­ték-hálózat. építésének első üteme befejeződött Az üzemeltetés meg­indítását akadályozza egyes gépi berendezések hiánya. A Diósgyőri Vasgyár novemberre ígérte a há­lózat átemelő berendezését. De ezt többszöri sürgetés ellenére, még mindig nem szállította le. V A község költségvetésének jó ré­szét az országosan elismert békési gyógyfürdő korszerűsítésének be­fejezésére költötték. Ebben az év­ben egy úszómedencét és három lubickciót építettek. A község ve­zetői remélik, hogy a békési gyógyfürdő jó hírét ezzel is öreg­bítik. A fürdő építésének bem hő­Ebben az évben mintegy 75 százalékig haladnak az SZTK rendelőintézet építésével. Átadá­sára a jövő év tavaszán kerül sor. Békés és környéke lakóinak jobb egészségügyi ellátottságán nagyot fog segíteni a modem, mai követélményeknek megfelelő inté­zet. Mert nemcsak a korszerű or­vosi ellátást biztosítja, hanem mentesíti attól a betegeket, hogy Békéscsabára beutazzanak és ott egész napokat töltsenek. A ren­delőintézet felépítése öt és fél mil­lió forintba kerül. Nemcsak a községi tanács és a vállalatok építkeztek Békésen. Kertes családi házakat is szép számmal építettek. Ezt bizonyítja az építési osztály kimutatása, ahol ez évben 113-an kértek lakhatási engedélyt. A családi házak száma a jövőben tovább növekszik, mert további 295-re adtak ki énftósi engedélyt. R. M. A MASPED ebben az évben 600—700 ezer tonna árut továbbit, 200—300 ezer tonnával többet, mint tavaly. A vállalatra bízzák a tengerentúli szállítások meg­szervezését és a kontinensen belül is a kényesebb áruk forgalmának irányítását. A külkereskedelmi és közlekedési szakértőkkel együt­tesen keresik a gazdaságosabb é<s az árut „kímélő”, gyorsabb szállí­tási módokat- Esek közé tarto­zik a konténer-forgalom is. A vállalat gondoskodik arról, hogy a TERIMPEX megbízására kon­ténerforgalomban szállítsák a do­bozos sonkát az Egyesült Álla­mokba, a MONIMPEX borát Ka­nadába, a HUNGAROFRUCT konzervált pedig Ausztráliába és más távoli piacokra. Foglalkoznak annak a megoldásával is, hogy kis távolságra tartálykonténerben juttassák el a magyar timföldet a külföldi feldolgozóüzemekbe. Fokozottabban veszik igénybe a gépi teherszállítást; az idén a tavalyinál 30 százalékkal több árut szállítottak repülőgépen. Most szervezik az egyik távoli kombinált utat Jokohama és Bu­dapest között. A METALIMPEX számára 3500 tonna golyóscsap­ágyat hoznak Yokohamától Na- hotkáig hajóval, onnan pedig re­pülővel. ,./í szép áru önmagában nem elég.».” Kétszázhúszezer dolláros exportrendelést kötött Kanadában Lovas Imre, a Békéscsabai Kötöttárugyár főkönyvelője zást összege összesen hat és fél. millió forintot tesz ki. Járda- és útépítésre — a fürdő korszerűsítése miatt — nem jutott nagyobb összeg, ezért csak 1600 folyóméter járdát építettek. Ami kereken 200 ezer forintba került. A Tárház utcai bekötő út felújítá­sának a költsége 300 ezer forint volt, ennek a félét a tanács, felét a termény forgalmi vállalat fizette. Hozzákezdtek annak a terelő útnak az elkészítéséhez, amely a közsé­gen áthaladó 47-es másodrendű főútvonalat mentesíti. Az útépítés teljes költsége 618 ezer forint. Korszerű higanygőzös világítás­ra térnék át Békésen, Több utca és a Széchenyi tér megvilágítását már korszerűsítették. A községi tanács erre a célra mintegy 400 ezer forintot költött A Békéscsabai Kötöttárugyár hazánk minden tájára, több tucat európai, ázsiai és afrikai állam­ba exportálja termékeit. Az üzem vezetői azonban a terméklista bővítésére, a piacok további szé­lesítésére törekszenek. Ezért uta­zott többek között az Egyesült Államokba és Kanadába Lovas Imre, a gyár főkönyvelője. — Mit tapasztalt a tengeren túl, milyen eredményekkel tért haza Lovas elvtárs? — Nagyon nehéz erről röviden beszélni. A HUNGAROTEX fő­osztályvezetőjével, Palócz Ló- ránddal voltam. A minisztérium megbízásából én a kötszövő ipart képviseltem, ezért nemcsak saját juk békében addig, amíg ki nem önti a lelkét. Egyszer R esetár Gyurival voltunk így. Csak hall­gatott Nagysokára azért kihúz­tuk belőle, hogy megneheztelt valamiért Mégpedig a gyárve­zetőre, mert a lányának, aki ugyancsak a gyárban dolgozik, fontos íigy elintézésére nem adott szabadságot De hát a mun­ka miatt nem lehetett, csak másnap. Gyuri már a felmon­dását is beadta, mert úgy vél­te, hogy őt itt senkinek sem tartják. Persze nem engedtük el. Jól megmostuk a fejét. Aztán, amikor minden elsimult meg­köszönte, hogy a sarkunkra áll­tunk. ö pedig azóta még jobban érzi, hogy szükség van rá, be­csüli a brigád. És el kell mondanom, Jő a kapcsolat a vezetőkkel is. Ne­künk nem szoktak sokat magya­rázni. Sárközi Zoltán gyárvezető röviden közli: „Ez és ez a fel­adatotok. Csináljátok!” Nem szól bele a munkánkba. Megbí­zik bennünk. Néha összehív mindnyájunkat. Megbeszéli velünk: így és így állunk § tervteljesrtéssel. Tájé­koztat- arról, min kell javítani. Minket nemcsak az égetés, ha­nem az egész gyár munkája ér­dekel. Nemegyszer elmegyünk a nyersgyártáshoz, hogy lássuk ők mit csinálnak Ha több sze­net vagy fűrészport kevernek az agyagba, másképp kell a ke­mencébe a tüzet vezetni. Rajtunk kívül is sok ember dolgozik a gyárban. Kijelenthe­tem, igen becsületesen. De ha valami probléma van, azért legtöbbször mégis valahogy visszahúzódnák: ..Hm! — kez­dik. — Ti. szocialista brigád vagytok. Rátok tartozik.” Hát, ti? — kérdezzük. — Miért ne tudnátok tí is? — bíztatjuk őket. Szóval becsületük van a szocialista brigádoknak. Tudják jól, ml nem megyünk a gyár­vezetőhöz minden kis üggyel, hanem megoldjuk magunk. Az utolsó időkben az egész vállalatnál nagy tekintélyre tett szert a mozgalom. A szocialista brigádok vezetői évente leg­alább négyszer tanácskoznak. Ilyenkor sok tapasztalatot szer­zünk, tanulunk egymástól. A ta­pasztalatokat igyekszünk fel­használni, hogy túltegyünk a többieken. Természetesen nem mások rovására. Sőt! Csinálja csak mindenki úgy, hogy jobban már nem is lehet. Készüljön több és jobb minőségű tégla meg cserép, akkor több pénz is kerül a vállalat kasszájába. Mert ez a lényeg. Ebből lehet növelni a munkabért, lehet a gyárat fejleszteni, a munka- és szociális körülményeket tovább javítani, meg az államnak is adni. Nem nagy szavak ezek, hanem igazság, amit a szocialis­ta brigádok ma már megérte­nek. És felelősséget éreznek a • vállalat jelenéért, jövőjéért. Februárban részt vettem a • szocialista brigádvezetők orszá- ! gos tanácskozásán. Soha sem : felejtem el azt a nagy eseményt, j Bámultam, hogy mennyi kitün- | tetésük van egyeseknek. Egy- • szerű munkásoknak, mint ami- ■ lyen én is vagyok. Sokat tettek. : Felemelő érzés volt, hogy ilyen : megbecsülésben részesítik őket. ; Nem a kitüntetés teszi az em- ! bért, de jólesik az elismerés, • Azt hiszem, sokszor a pénznél j is többet ér.” ; Lejegyezte; Pásztor Béla í magunk, de más testvérvállala­tok termékeit is igyekeztem be­mutatni, propagálni ott, ahol nem ismerik. Elöljáróban annyit: na­gyon örülök, hogy kinn járhattam. Huszonnégy napot töltöttem a hazától távol, egy kicsit Svéd­országban és Svájcban is sike­rült szétnéznem, legtöbb időt persze az USA-ban és Kanadá­ban töltöttünk. Világhírű nagy­áruházakat kerestünk fel, nagy- kereskedőkkel, ügynökökkel tár­gyaltunk. Itt értettem meg iga­zán, hogy mit jelent az extra­profit, amiről politikai gazdaság­tanban annyit tanultam. Itt ta­lálkoztam a világpiaci értékíté­lettel. — Sok jó ötletet kaptunk az amerikai nagykereskedőktől a divat, és egyéb területen. Azt megtanultam: fő a gyorsaság, a pontosság Az arat, aki legko­rábban jelentkezik az áruval. El­halmozzák Amerikát áruval a világ minden tájáról. Megtehe­tik és megteszik, hogy válogas­sanak. Egy-egy nagykereskedő irodájában 80—100 ügynök vár — előre bejelentett idő szerint — arra, hogy fogadják. Időt csak arra „pazarolnak”, aki nekik tetsző árut hozott. Gyorsan megnézik, megmondják kell, nem kell! Ennyit adnak érte s alá szolgájaVitának, udvarias társalgásnak, bensőséges emberi kapcsolatnak — amihez mi any- nyira hozzászoktunk — nyoma sincs. — Mi a fő követelmény az árunál? — A kiváló minőségű szép áru még nem elég ahhoz, hogy el­keljen. Itt mindjárt szakemberek nézik meg a kínált portékát, megállapítják: mosható-e gépben, tartja-e a színét, formáját? Mi­lyen a fazon, milyen a csomago­lás? No meg a megbízhatóság! Ha egy nagykereskedő árut ren­del, abból hamarosan elkészül a színes prospektus. Ebből tudja meg a vevő, hogy hol, melyik áruházban mikor, milyen termé­ket kaphat, annak mi az előnye, mennyi az ára. A márka dönti el ax áru sorsát. De jaj annak, aki egyszer ú becsapta a vevőt! Ezért annyira kényesek a határ­idő pontos betartására. — Nekünk sikerült összesen félmillió dollárnyi üzletet kötni. Többek között a Váci Kötöttáru- gyártól is eladtunk 50 ezer me­legítőt. A Békéscsabai Kötött­árugyár termékeiből 220 ezer dollárra kötöttünk szerződést. Ez lesz az első kanadai exportunk, összesen 22 ezer tucat árut szál­lítunk Montreálba. Főként a mű­szál—pamut keverékből készült rugalmas, plüssre emlékeztető leányka- és női pizsamákat, strandruhákat, frottír garbókat De nagyon tetszett az Acryl habkönnyű, csipkemintás női pu­lóver is, csak ezen némi fazon- és díszítésváltoztatást kívánnak. Mi készítünk mintadarabokat és januárban várjuk hozzánk a ka­nadai cég képviselőjét Ha meg­felel az árunk, legalább 200 000 dollár új megrendelést, később még többet várhatunk. — összefoglalva: az út ered­ményes volt. Persze a népgazda­sági és az üzemi érdeket egya­ránt figyelembe kell vennünk. Nagy a konkurrencia, ismeretlen odakinn a magyar áru, gyorsan változik a divat. Szóval a rizikót vállalnunk kell bizonyos tekin­tetben. De én azt hiszem, meg­éri! Mi igyekszünk gyárunkat műszakilag fejleszteni, új gépek­kel gyarapítani, hogy a legké­nyesebb igényeket is kielégítsük úgy minőségben, mint pontos­ságban. Ary Róza Nem a levegőbe beszéltek Néhány hete számoltunk be arról, hogy a békéscsabai öntöde 9 szocialista brigádja a brigád­vezetők legutóbbi értekezletén vállalta, hogy az üzem 1909-es évi termelési tervét határidő előtt, december 20-ig befejezi. örömmel számolhatunk be ar­ról, hogy az öntők nem a levegő­be beszéltek. Botyánszki János versenyfelelős arról adott hírt. hogy a vállalkozást sikert koro­názta. Bár az időjárás nehezítette az öntők munkáját: megfagyott a szabad téren tárolt homok. A nagy sár is akadályozta a gyors munkát, mégsem hátráltak meg. Vállalásuk szerint szombaton reg­gelig készen lettek az öntöde 1969-es tervével. A hátralevő hé­ten már a jövő évi tervfeladato­kon dolgoznak. A tagfelvétel A gazdasági és politikai való­ság marxista—leninista értéke­léséből következik az a felis­merés. hogy az MSZMP alap­szervezeteinek és minden kom­munistának legalább két cárból foglalkoznia szükséges a tagfel­vétellel. Az egyik ok az, hogy az új társadalom építése köz­ben ezrével találhatók olyan munkások, parasztok, értelmi­ségiek, akik méltóvá válnak a párttagságra. A másik fontos ok az, hogy a megnövekedett gaz­dasági és politikai szervező- munka eredményes elvégzése az MSZMP-től is mind szerteága­zóbb és színvonalasabb irányító­tevékenységet kíván. Az élcsa­pat feladatait akkor lehet a leg­hatásosabban végezni, ha a marxista—leninista tudattal együtt a tagság számszerűen is növekszik. A lenini élcsapat — az MSZMP is — a számszerű növe­kedést sohasem tekinti kam­pányszerű feladatnak. Ellenke­zőleg. A Magyar Szocialista Munkáspárt szervezési * tevé­kenysége marxi—lenini útmu­tatás alapján arra törekszik, hogy rendszere® nevelőmunká­val tömegszervezeti aktivitást igazoló, a dolgozók bizalmát bí­ró, a közösségért áldozatokra kész emberek kérjék felvételü­ket Az üzemekben, az állami gaz­dasági és termelőszövetkezeti földeken, valamint a laborató­riumokban, iskolákban dolgo­zók legjobbjainak az MSZMP-be való eljutását nem lehet a vé­letlenre bízni. A legtöbb gyári, mezőgazdasági és hivatali párt- szervezetben helyesen a párt­építés szerves részének tekintik a tagfelvételi tevékenységet. A politikai propagandát, a tömeg­szervezetekben végzett párt- megbízatást úgy szükséges vé­gezni, hogy közben a társada­lom legodaadóbb építői megis­merkedhessenek az MSZMP-vel és az oda való belépés lehető­ségeivel is. A kommunista párt tagfelvé­teli munkája — az élcsapat sze­repének betöltéséért — mindig nagy lelkiismeretességet köve­telt. Amikor pártunk illegali­tásban végezte munkáját, akkor különös éberségre volt szükség, hogy a gyávák, megalkuvók ne kerülhessenek soraink közé. Es ma, amikor a munkásosztály — szoros szövetségben a paraszt­sággal — van hatalmon, a kar­rieristáktól, a lazítóktól, a po­litikai torzí toktól szükséges óvni pártunkat. Üj tagok szervezése megtisz­telő pártépítési feladat. A szo­cializmust építő emberek köré­ben népszerűsíteni, vonzóvá tenni a pártot minden kommu­nista kötelessége. A rendszeres marxista-nevelés és a példamu­tató magatartás el is éri célját. A párt politikájának lenini al­kalmazásával arra is szükséges gondolni, hogy az új tagot a számára megfelelő politikai fel­adattal bízzák meg, és ezzel a további marxista világnézeti fejlődést is segítik. A 25 éves illegális múlt és a majdnem negyedszázados legális pártmunka gazdag tapasztalatai, a marxizmus—leninizmus ala­pos ismerete adja a megbízható módszert az MSZMP tagságá­nak számszerű növeléséhez is. Léniái Sándor I

Next

/
Thumbnails
Contents