Békés Megyei Népújság, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-18 / 293 szám

1969. december 18, 4 Csütörtök II Világtakarékossági Nap záró aktusa Tótkomlóson Megyénk takarékszövetkezetei | padra léptek. Érdekessége volt az az idén is színvonalas rendezvé- estnek a takarékszövetkezet igaz­nyekkel ünnepelték a Világta- I gatósága által rendezett kettős karékossági Napot, melynek zá­róaktusára Tótkomlóson került sor. A községi művelődési ház megtelt hallgatósággal, akik előtt Lehoczki István, a községi tanács vb-elnöké méltatta a takarékos­ság jelentőségét. Többek között elmondotta, hogy egymás után háromszor nyerte el Tótkomlós a Takarékos Község címet. Lehoczki István tanácselnök beszédét követően színvonalas kultúrműsorral folytatódott a nagyszabású rendezvény, mely­nek keretében Kerekes Ilona és Andó Mihály énekesek is szín­nyereménysorsolás. Az egyik a helyszínen vásárolt lottószelvé­nyekre kisorsolt több mint húsz értékes nyereménytárgy gazdára találása. Még ennél is nagyobb érdeklődést' váltott ki a betéte­sek részére rendezett sorsolás. Ugyanis 80 ajándéktárgy 13 000 forint értékben került kisorsolás­ra a takarékszövetkezet betéte­sei között. Többek között 1500 forintos perzsaszőnyeg, Sokol rá­dió, műszálas takarók és sok egyéb más. (Balkus) Kcnifár, kalács az iiaacpl asztalokra A szakemberek körében meg­különböztetett figyelem kíséri az ünnepi kenyérellátás — egyelőre még a felszín alatt zajló — elő­készületeit. Az izgalom és a vára­kozás érthető, hiszen a legutóbbi ünnepen (november 7-én) bizony nem volt megfelelő a kenyérellá­tás, s emiatt sok jogos kifogás érte mind a kereskedelmet, mind pedig a sütőipart. A mostani háromnapos kará­csony minden eddiginél nagyobb feladat elé állítja „mindennapi kenyerünk” előteremtől t. Két nagyszabású és nem egy esetben heves vitát kiváltó megbeszélésen (az utóbbi hétfőn zajlott le) a megyei tanács kereskedelmi, vala_ mint a mezőgazdasági és élelme­zésügyi osztálya, a városi taná­csok, az élelmiszerkiskereskedel­mi vállalat, valamint a sütőipari vállalatok képviselői és vezetői koordinációs megbeszélést tartot­tak a zavartalan ünnepi kenyér- ellátás biztosítása érdekében. Az biztos, -a— ígéri a kereske­delem és a sütőipar — hogy az ünnepekre Békés megye lakóinak mennyiségi kenyérellátása bizto. sítva lesz. Pontos menetrend ké­szült a rendelések feladásáról és a szállítások ütemezéséről. Az in­tézkedési terveket az érdekeltek írásban kapják meg, s így — bár erre ne kerüljön sor — utólag! egyértelműen felelősségre vonha­tó az, akit mulasztás terhel. A megállapodások szerint az üzletek' december 22-én 12 óráig kötele­sek jelenteni a területileg illeté­kes sütőipari vállalatnak a vár­ható ünnepi kenyérigényt. A sü­tőipar folyamatosan és a különö­sen exponált helyekre naponta többször is szállít. Erre szükség is! van, hiszen az eddigi tapasztala tok szerint legtöbb esetben az; időleges kenyérhiány, a tervsze­rűtlen áruterítés számlájára írha­tó. Hangsúlyozzuk még egyszer, hogy az illetékesek szerint bőven jut kenyér az ünnepi asztalokra. A dolog szépséghibája csupán az, hogy a kenyér kicsit szikkadt lesz. Hogy miért? A válasz", ha nem is mentség, de legalábbis magyarázat. De­cember 22-től 27-ig várhatóan? 57—60 vagon lesz a Békés megyeit lakosság kenyérigénye. Ám ezt aI hatnapi mennyiséget (amely az} ilyenkor szokásos nagyobb fo-? gyasztás miatt már eleve 30—4ÖJ százalékkal magasabb az átla-t gosnál) a sütőiparnak három? nap alatt kell kisütnie. Pusztán* ez a tény nagy feladatot ró a pé-» kekre, mert azt tudni kell, hogy* a kemencék csak 24-ig termelnek.? így aztán a kemence meleg, ropo-I gós friss kenyeret általában; nem tudják garantálni, mert a] sütés és az árusítás között — a' nagy mennyiség biztosítása, va-! lamint a 26—27-i ellátás érdeké-' ben — egy-egy napos kényszerpi.] henőt kell tartani. Tehát az el-t mondottak, egy példával megvi-í lágítva, annyit jelentenek, hogy? 24-én, a vásárlás legerősebb idő-J szakában' a boltok az előző napié kenyeret árusítják, hogy az az­napi sütés 26-án és 27-én még fogyasztható állapotban kerüljön az ünnepi nyitvatartási rend sze­rint üzemelő boltokba. (A boltok ünnepi nyitvatartási rendjét la­punk más helyén közöljük.) Nincs karácsony kalács nélkül, — s a megyei tanács kereskedel­mi osztályának tájékoztatója szerint, a sütőipar megfelelő mennyiségű fonott kalácsot, diós- és mákosbeiglit ígér. Bár nem tartozik szorosan ide, de a vá­sárlók megnyugtatására közöljük, hogy tej minden egyes alkalom­mal, ahányszor csak nyitva tart a bolt, frissen kerül az üzletekbe. B. I. Nyolc feljegyzés és a tanulság Sláger a C'betű, de a kézi szivattyú is jól jön Majdnem 18 millió forint. Eny-, szenny vízcsatorna (!) tartalma szi- nyibe került Békéscsabán az|várog be. Nem lehet valami szív- ifjúsági Ház. Gyönyörű épület, a; derítő és illatos. És egészségügyi- város új dísze, persze, az is igaz. i leg sem helyénvaló. „Hamarosan hogy lehetne szebb is. Utólag azonban könnyű kritizálni, mond­ják a megfontoltak, és valahol igazuk van. Ez mór ilyen lett, ki­csit merev, kicsit egyhangú, és még az a híres-nevezetes parabo­latetős hangversenyterem sem sokat mozdít ezen az egyhangú­ságon. Viszont belül, a tapaszta­lat máris bizonyítja, igen jól használható az egész komplexum, van helye mindennek, és összeha­sonlíthatatlanul kulturáltabb, mint eddig. Kétségtelen, hogy ez az alapvető. De azért még ez sem zárja ki azt. hogy jellemző tanul­ságul néhány apróságot felje­gyezzünk. A második feljegyzés: Bencsik Ilona, az Ifjúsági Ház igazgatója örül és boldog. Az igazsághoz vi­szont az is hozzátartozik, hogy panaszkodik. Egy a sok közül: a kondenzvíz-elvezető aknával ál­landó baj van. „Én laikus vagyok, — mondja —, de a víz akkor is beleszivárog. Lent van egy villany, motor, amit ha víz ér, tönkre­megy. Így aztán kézi szivattyút szereltek be az aknába, ,és azzal húzzák ki a beszivárgott vizet. A napokban javítottak valamit, most már jobb a szigetelés. A víz azonban, ha esik az eső vagy a hó, még mindig szivárog.” Kérem, ilyen is van! Tizennyolc milliós épület és kézi szivattyú. javítják, mondja az igazgató. Egyáltalán, az új Ifjúsági Házban egyelőre szinte naponta javítanak. A műszaki átvétel — ezek szerint — kifogástalan volt. A válasz er. re: feltehetően az átvétel után történtek a „meghibásodások” — szaknyelven szólva. A negyedik: felszegeznető ezüst fényű betűkkel írták fel minden ajtóra, hogy a mögötte levő helyiségnek mi a rendelteté­se. Ezek a betűk a megnyitás óta egyre fogynak. Most ilyesmiket olvashat a látogató: „RA TÁR, CLUB ZOB, SZAKKÖR VE ETÖK” és majdnem minden emeleten: „FFT W”. A C-beiű a sláger. Azt mindenhonnan elvit­ték. „Feltételezzük, hogy így van. Elvitték.” De kik? És hogyan? Minek kell valakinek néhány ezüstös fényű C vagy K betű? Monogramnak a lakása ajtajára? Vagy csak vagány szórakozás az egész? Elgondolkoztató nevelési probléma. A következő: ugyancsak szi­várgás, tehát építési hiba. A ka­zánház melletti szellőzóházba a A második emeleti FFI W-ben tengerár. (Időpont: december 15-e, este 8 óra.) Komótosan, de kitartóan csepeg a radiátor. A falak körülötte beázva. Kérdés: mikor ázik be lefelé is a meny- nyezet? Kár lenne érte. Ki festi be újra? Micsoda pénzügyi herce. hurca támadhat egy újrafestés­ből?! Ülésezik a lékési Élei szerkesztő bizottsága December 22-én, hétfőn - dél­után fél 3 órakor tartja ez évi utolsó ülését a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat Békési Élet című antológia-sorozatának szerkesztő bizottság^ a TIT me­gyei titkárságán, Békéscsabán. Ez alkalommal dr. Szabó Ferenc fe­lelős szerkesztő és dr. Tábori György főszerkesztő a Békési Élet 1970. évi második számának tervét és szerkesztési elveit is­merteti, majd egyéb ügyeket vi­tatnak meg. függöny szárnyait. De kizárólag az ünnepség előtt, mert, ha a kö­zönség jelenlétében tennénk, fül­sértő nyikorgást kellene végig­hallgatniuk. Ezt azért mégsem akarjuk. Azóta, ha rendezünk va­lamit, a függöny rnár szétnyitva várja a közönséget. Biztos, ami hiztos. Lehet, hogy meg se moz­dulna egyszer.” És még mondja valaki, hogy nem kellett volna egy kicsit többet költenek erre az épületre, mint 18 milliót? Akkor talán a függöny mozgatását is megoldották volna — világszin­ten. A program mégis kecsegtető, az élet zajlik. Szakkörök, klubok gyülekeznek, szórakoznak. A nagyteremben beat-zenekar és tánc. Az előcsarnok ' büféje nyit­va, csak éppen valami pohártar­tó-peremet nem terveztek hozzá, így aztán a kiszolgálás körülmé­nyessége szembeötlő. A következő mondat zárójelbe kívánkozna: ha sáros az idő, bizony odabent sincs tisztaság. Az előcsarnok új szőnyegei már 10 évesnek látsza­nak. Gyűröttek, kopottak. Nem vigyázhatnánk jobban rájuk? „Ha valami rendezvény van, asztalokat, székeket cipelünk, mondja az igazgató. Le a negye­dik emeletről, fel a másodikra. Január elsején viszont kapunk berendezési tárgyakat, ez vigasz­tal.” A parabola-terem székeit is cserélni kell. Ha értekezlet van ott, alacsonyak az asztalokhoz stb. Nem baj, majd kialakul... I A parabola-terem színpadi füg­gönye az külön szám, ahogy a fiatalok mondanák. Bencsik Ilona így mondja: „Képzelje, arról volt szó, hogy megnyomunk egy gombot, egy villanymotor bekap­csol és a függöny szép simán szétgördül. Ezzel szemben a va­lóság az, hogy se villanymotor, se gomb. Az avató ünnepségre há_ zilag készített valaki görgőket, hogy valahogy széthúzhassuk a A tanulság: nem természetes az, hogy ilyen gyönyörű és drága épületben ennyi bosszantó ap­rói?!) hiba van. És a legtöbb ki­vitelezési jellegű. Miért nem tu­dunk mi ügyesebben és főleg job. ban építeni? Most elmesélném még azt a sztorit, ha volna he­lyem, amikor az egyik bérházban befalazták a kéményt, és csodál­koztak, hogy füstöl a kályha... Ez azonban már másik tanulság... Sass Ervin A falusi lakosság 25 éve Békés megyében ♦ JVI em könnyű dolog ma, 25 év ’ távlatából összehasonlí­tást tenni a felszabadulás előtti és a mai életkörülményeik kö­zött. Ha mégis az't tesszük, tesz- szük azt azért, hogy a mai ered­ményeinket jobban meg tudjuk becsülni, hogy emlékeztessük magunkat és az utókort azokra az időkre, amelyben az emberi­ség túlnyomó többsége emberte­len körülmények között élt, dol­gozott. a szűk kizsákmányoló­réteg kénye-kedvére. Egy negyedszázad a szocializ­musból nagyon rövid idő annak a nemzedéknek, amely hosszú küzdelmes harcok árán jutott el a mához, és részese lehet a ro­hamos tempóban épülő szocia­lista vívmányoiknak. Érthető, hogy e szebb, boldogabb élet formálásának, építésének sokáig aktív résztvevője és gyümöl­csének élvezője akar lenni. Van . értelme az életnek, és ebből me­ríti erejét a mindennapi munká­hoz. A mai életkörülmények jobb megértése végett pillantsunk vissza egy negyedszázad előtti időre, melynek keserű emlékei még ma is elevenen élnek az idősebb generációban. Békés megye az ország azon részéhe7 tartozott, melyet a ki­rályi hercegek, grófok birtokol­tak. A tájat a Körösök és a Be­rettyó alaposan tagolja. Része a nagy magyar Alföldnek, ame­lyen a látóhatár az óriási síkság miatt végtelennek tetsző. Petőfi sokat írt e táj szépségéréi, az emberek életmódjáról. Alig volt tájunk, ahol annyit kesergett, szenvedett és vérzett az élet, mint itt. Óriási határú mezővá­rosokban (Szarvas. Békés. Gyo- ma, Szeghalom, Orosháza) szét­szórt településeken, széttagolt tömegek lakták. Hiába adatott a Körösök vidékén kézenfekvő le­hetőség bő termelésre. A megye közei egymillió kát. hold terüle­tének kétharmada, hazánk leg­bőségesebben termő Békés— Csanádi löszháthoz tartozik. A Körösök öntéstalajai jó búzater­mő talajok. A földgáz-olaj, a meleg víz, mint a jelenünk egyik legfonto­sabb energiája, sértetlenül szunnyadt az Alföld mélyében. I lyen természeti gazdagság méllett a megélhetés drá­gább. rosszabb volt. mint má­sutt az országban. Nem az ak­kor itt élők hibája volt az. ha­nem az elhibázott, eltorzított történelmi és társadalmi, szer­vezett, merev kasztokba való ta­gozódás, teljes gazdasági szerve­zetlenség, a lüktető élettel ösz- sze nem kapcsolt közületek, a rossz közlekedés, rossz közigaz­gatás, a nép szociális, kulturális elhanyagoltsága. Ezek vbltak az igazi okok. Nyomortanyák, ínség, ember­piac. A mezei munkásság két nagy csoportra tagozódott. Az egyik csoporthoz az uradalmi cselédség tartozott, amely oda volt kötve egy majorsághoz, an­nak gazdasági és társadalmi helyzetéhez. Jogai nem voltak, csak kötelességei. Ha megszakí­totta a viszonyt, legtöbbször föl­dönfutó. munkanélküli lett. A másik csoport szabad munka- vállalók voltak. (Időszakiak és kubikosok). Munkához azonban legtöbbször csak hatósági intéz­kedések segítségével jutottak. Nyáron aratás és cséplés volt a* egyedüli munkaalkalom, té­len pedig az ínségmunka védte meg az éhenhalástól. A legjobb munkás is az év legnagyobb ré­szét akarata ellenére munka nélkül töltötte. A kubikosok no­mád életmódban éltek és az egész országot bebarangolták. Étkezésüket, tisztálkodásukat, pihenésüket szinte az állaténál rosszabb viszonyok jellemezték. A mezei munkás áru volt, ^ mint a búza, a tojás, a marha vagy a baromfi. A váro­sokban és nagyobb községekben nemcsak állat-, gyümölcs-, csir­ke. és zöldségpiac volt, hanem emberpiac is. Nemcsak lóku pe­cek, s marhakupecek kufárkod- tak, hanem emberkupecek is. Sorsát a kereslet és kínálat tör­vényei döntötték el, azzal a kü-. lönbséggel, hogy a kereslet so­hasem volt akkora, mint pl. a lóé, a vágómarháé. A kínálat vi­szont mindig nagyobb volt a ke­resletnél, ennélfogva idejének legnagyobb részét az emberpia- cön töltötte. Ötös-tízes csopor­tokban acsorogtak, toprongyos, fáradt, többnyire egészen elfá­sult arcú emberek. Alig külön­böztek az állatpiacon álldogáló állatoktól. A gazda amikor cse­lédet fogadott, éppúgy körülnéz­te a béresnek valót, mint-az ál­latot. Megnézte erejét, szemügy­re vette korát, kikérdezte csalá­di viszonyait. Aztán megkezdte az alkut. Az aratási szerződést hatóság előtt kötötték. A községháza folyosóján ácsorgott az arató­banda. Kakastollas csendőrök pásztáztak közöttük. Az aratók nagyobb hányadot szerettek volna követelni, de a légkör hangfogót szerelt a torkukra, így a szerződés megtörtént, tel­jesen a munkaadó érdekei sze­rint A munka 2—6 hétig tartott. Némelyiknek csak aratórész ju­tott, a másik szerencsésebb helyt kapott a cséplőbandában is. A gyengébb, ügyetlenebb embernek csak a nyári munka morzsái jutottak. Egy mezei munkás 3—4 heti munkával 5 —6 mázsa búzát keresett. Szó sem lehetett arról, hogy a mezei munkásság többsége a nyári munkák alkalmával az évi ke­nyérre valót megkeresse. A téli munkanélküliség arra késztette, hogy arató gazdájánál előlegért dolgozzon. ínségakciókból ten­gődjön. T ól örökíti meg a bucsai la­*' kossár} akkori sorsát a Bé­kés megyei Levéltárban őrzött iegyzőkönyv 1933-ből, melyben Zsombok György községi bíró az ínségakció bizottsági ülésen a következőket vallja be:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents