Békés Megyei Népújság, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-16 / 291 szám
'989. december IG. 4 Kedd Lányok — egyedül Mindnyájan látjuk, tapasztaljuk: a gyerekek korunkban hamarabb „érnek”, válnak felnőtté. Becsületes törekvések rangsorában első helyen szerepel, hogy mielőbb önálló egzisztenciát biztosítsanak, élethivatást szerezzenek s ezzel anyagi függetlenséget teremtsenek maguknak. A szülőknek néha fáj látni, gyerekeik milyen hamar „kirepülnek a fészekből”, többségük azonban belátja, mi mást is tehetne, hogy ez a dolgok természetes rendje. Akik lakhelyüktől távol vállalnak munkát — s a községekben élők igen jelentős hányada ezek közé tartozik — csak látogatóba járnak haza, jó, ha egy héten egyszer vagy talán havonta. Az otthonnal való kapcsolat leszűkül egy-egy sebtiben megírt levélre, a hazulról kapott csomagra, a szülők folytonos aggodalmára, ugyan mi lehet a távol lévővel, aki tőlük messzire keresi a boldogulást? Lányok esetében kétszeres a szülők aggodalma. Tegyük hozzá: teljesen érthetően. A női egyenjogúságot törvénybe iktattuk, s a mindennapi élet sok területén érvényesítjük is. De távolról sem minden vonatkozásban. A munkát kereső fiatal lányok vagy azok, akik képességeik alapján jobb előmenetel reményében változtatnak munkahelyet, gyakran éreznek kiszolgáltatottságot, s azt, hogy az előmenetelhez olykor nem elég csupán a hozzáértés... Azt, hogy nem mindig köny- nyű becsületesen élni, sajnos a magányos nők fokozottabban tapasztalják, mint a férfiak. A legutóbbi időben végzett felmérések azt bizonyítják, hogy az esetek többségében a férfiakénál alacsonyabb a fizetési besorolásuk a férfiakéval azonos vagy hasonló beosztásban dolgozó, velük azonos értékű munkát végző nőknek. Megélhetésük ily módon nehezebb. Akik szeretnének megtelepedni, nehezebben találnak albérletet, mint a férfiak, a magányos nőkkel szemben bizalmatlanabb a főbérlő. Ha nincs rokonuk a városban, ki vannak téve az albérlet-uzsora okozta megany- nyi hányattatásának, ami tér- „ mészetesen hatással van munkájukra, szemléletükre, egész életvitelükre. Nem véletlen, hogy azok a nagyüzemek, amelyek döntően nőket foglalkoztatnak és női munkásszállással rendelkeznek, a munkaerő-toborzásnál legtöbbször kedvezőbb helyzetben vannak azokkal a vállalatokkal szemben, amelyek még nem tudnak lakhelyet biztosítani női dolgozóiknak. Külön téma lehetne, mennyire nem találják helyüket a magányos lányok egy-egy vállalati „rendezvényen”, szabad idejük eltöltése milyen problémákba ütközik. Számukra a szórakozás Is bonyolultabb, mint a férfiak számára, a rossz előítéletek, maradi beidegzett- ségek következtében, amelynek lényege az a mód, ahogyan a társadalom túlon-túl kategorikusan és meglehetősen kegyetlen ridegséggel pálcát tör felettük. Nem csoda, hogy a családjuktól távozó dolgozó magányos lányok többnyire két utat látnak maguk előtt. Vagy teljesen visszahúzódnak, vagy pedig „bedobják magukat”, életüket, további sorsukat a vak szerencsére bízva. Mindkét véglet káros, mert idegen a kiegyensúlyozottságnak attól az állapotától, amelyben az ember ura marad gondolatainak és cselekedeteinek. Szóba jöhetne Itt a társadalmi szervezetek — elsősorban az ifjúsági szövetség és a nőbizottságok munkája és felelőssége is. Amit tudnak, megtesznek — elsősorban érdekvédelmi területen —, de azt hiába várjuk tőlük, hogy pótolják a családi otthon mindenre kiterjedő gondosságát vagy a szülői sze- retetet. Jellegükből adódóan arra sem vállalkozhatnak, hogy a család jogát és felelősségét magukra vállalva ellenőrzést gyakoroljanak az emberek magánélete felett, nevelőmunkájuk sajátos módszereivel a magánéletet csak közvetve, számos áttételen keresztül befolyásolhatják. Mégis: bizonyos kedvező tapasztalatok arra mutatnak, hogy ez a nehézségekkel, konfliktusokkal terhes helyzet nem okvetlenül reménytelen. Nemrégiben egyik kisvárosunkban új üzemet avattak, egy fővárosi üzem leányvállalatát. Háromszor annyian jelentkeztek a munkahelyekre — főleg nők —, mint amennyire szükség volt. Számos ilyen üzemet avatnak napjainkban szerte az országban. Világos azonban, hogy még többre van szükség. A lányok többsége szeretne az otthonhoz közel maradni, szeretne naponta hazajárni. S akinek ez sikerül, egyszerre érezheti az új, az értelmesebb élet örömét és a családi környezet nyújtotta biztonságot, gondoskodást. Az ipartelepítés vagy az ipari munkahelyek számának növelése az egyes körzetekben, a gazdasági hasznosság mellett olyan társadalmi előnyökkel is jár, amelyeket érdemes számon tartani. S á másik példa: bevált gyakorlat, hogy a munkásszálláson élő lányok esetében egyre több helyen azonnal jelzik a szülőknek az arra illetékesek, ha gyermekük viselkedésében, életvitelében probléma mutatkozik. Nem valamiféle felelősségátruházás ez. Éppen ellenkezőleg: józan felismerése annak, hogy a család megkerülésével, kiiktatásával a közösségi nevelés sem érhet el eredményt! Három Kohón Dísz- és napi tortán, sós- és édcssüteményen, tájjellegű rétesen kívül a cukorbetegek részére is süteményre, cukorkára / felvesz előrendelést a Békés megyei Vendéglátóipari Vállalat Rétesbolt ja! BÉKÉSCSABA, Jókai u. sarok Tanácsköztársaság útja 45. 1966-ban, kora nyári nap délutánján beugrottam Gyulán, az ifjúsági presszóba egy feketére. És ahogy az már lenni szokott, az egyik asztalnál ismerősök ültek és persze oda kellett ülni néhány percre. Egy magas férfi lépett be az ajtón. A társaság egyik tagja felugrott az asztaltól és őszinte örömmel harsányan üdvözölte: — Szervusz Gyurikám, ezer éve nem láttalak, legszebb ideje, hogy már Gyulára is lelátogatsz. Végre gratulálhatok a Kossuth- díjhoz is — hadarta egy szuszra és sorba bemutatott bennünket. — Kohán György. A beszélgetés könnyen indult, mert ahogy kiderült, régi jó barátok voltak, amikor Gyuri még Gyulán élt, de aztán is, ha hazalátogatott, sűrűn sétáltak együtt a Körös-parton, a Kastély-kert fái alatt vagy beültek egy pohár italra valamelyik csárdába. Mint régi holmik, előkerülték a közös séták, éjfélig tartó viták. — Látod, mégis csak elismertek — amire olyan úgy is mindegy mosoly a száj szögletében volt a válasz. Bevallom, addig a beszélgetésig csak hallomásból ismertem Kohánt. Attól kezdve érdekelt jobban. Magam sem tudom megmagyarázni, de valamilyen vonzódást éreztem a magas, szikár, csupa lobogás művész iránt. Talán azért, mert éreztem a vergődést közelről, a meg-megránduló küzdelmet. Vagy azért, mert láttam néhány képét, amely letaglózott, földbe vert vászon t, rámát feszítő nyers erejével, felém tornyosuló monumentalitásával. Kértem tőle egy időpontot, amikor nem zavarnám. Györggyel legyintett —, minek — A az? Okosabbat nem tudtam mondani. — Szeretném közelebbről megismerni. Megint a félmosoly. Más értelemmel és sejtelemmel elhallgatott szavak. — Minek? Most? — Felesleges már, meg aztán hamarosan el kell utaznom Vásárhelyre meg Pesten is van még elintézni valóm — tért ki a kérdés elől. Közben hozzájutottam néhány rajzához egy idős könyvkötőnél. — Ezzel fizetett a paszparto- zásért. Nem volt pénze még erre sem. Mondtam, hagyja itt a rajzokat, majd jó lesz a szobámba. Nem volt rajta a kézjegye és örültem, hogy van valami okom, amiért meglátogathatom. Szeptember vége lehetett, amikor hallottam, hogy Kohán ismét itthon van, az édesanyjánál. A napsugár már erőtlenül világított. A Kerecsényi utcában por szállt a kocsik kereke után. Beléptem a kőoszlopok közé szorított ajtón, bent a kertben idős, százráncú asszony hajolt a virágok fölé. — Itthon van a művész úr? — A Gyurit tetszik keresni? — egyenesedett fel fáradtan. — Bent van a szobában. Amint látja tétovázásomat, invitál: — Tessék jönni utánam. Végigmentünk a köves, szőlőKi a nyertes? Az elmúlt héten tartották az ifjúsági és úttörőházban a fogászati hónap úttörők számára hirdetett pályázatának sorsolását. Képünk azt a pillanatot ábrázolja, amikor dr. König Lajos közreműködésével kihúzzák a rögtönzött urnából az egyik nyertes nevét. Fotó: Demény futotta folyosón, be a konyhába. — Gyuri, téged keresnek. Bentről foltos, kihajtott ingben, agyonfoltozott nadrágban hajolt ki az ajtó szemöldökfája alól. — Ne haragudjon — láttam rajta, hogy túlzottan nem örül a váratlan látogatásnak —, hogy felkerestem, de szereztem néhány képet — s már simítottam is ki az asztalon igazolásul — és szeretném, ha elismerné, dedikálná. Érdeklődve hajolt a képek fölé. A rajzok lehettek húszévesek is már és mint apa a régen elvesztett és váratlanul megkerült gyermekének, úgy örült. A mosoly megint más. Vibrált benne az emlék, még ha nem is a legjobb ízű, de húsz évvel korábbi. Amikor kenyérért, festékért, vászonért adta cserébe tehetségének egy-egy darabját. — Persze, hogy az enyém. Nem tagadom én meg. Utólag is, de akkor is nagyon bántott, hogy nem volt nálam fényképezőgép. Zselatin börtönbe zártam volna azokat a perceket, ahogy ott a leterített asztal fölé hajolt és nézett. Aztán valami írószerszám után kutatott. Egy egyszerű vasalóra váró faszén akadt. Az is jó. Határozott vonalak: Kohán. Néztem a kezét. Festékfoltos, talán most is dolgozik odabenn, de nem mertem kérdezősködni. 1966 december közepe. Szitál a havas eső. Fekete lucsok mindenütt. A járdákon, az úttesten az emberek feketében. Néhány hivatalos rendszámú gépkocsi kanyarodott a temető bejárata elé. Bent, a ravatalozó előtt is álltak már néhányan. öregasszony görnyedt a virágok fölé. Az illat nélküli halott virágok fölé. Egyenruhás emberek hozták ki az örökmécseseket. Kínlódva az esővel, széllel meggyújtották. Hozták a koporsót Fekete, nehéz. Az öregasszony a koporsó oldalára festett betűket nézte. Kohán György Kossuth-díjas festőművész, élt... Esernyők, kalapok alól szemek néztek a koszorúkkal borított koporsóra. Szavak fonódnak mondatokká. Nagy volt.. i művész volt.' >. ember volt. Súlyosan kongott a ráhulló föld alatt a fenyődeszka. Elkésett jajdulás, hullott a szegfű utána a sírba. Púpos lett a föld. Esernyők nyíltak ki, újra felkerültek a kalapok. A gépkocsik motorja nehezen indult. Utánunk becsukódott a vaskapu. Azóta is őrzöm a húsz centi- méternyi celluloidszalagot, amit ott készítettem. A temetéséről, 1966. december 16-án. B. O. A utóiulajdonosok ! Kö stíletek és magáneladók! Használt személygé vásárolunk napi piaci áron, a vételár azonnali átutalásával. HETI AJÁNLATUNK Vállaljuk használt személy- gépkocsik bizományi értékesítését használt gépkocsik vásárlása is. iránt érdeklődő T. Vevőinknek. Keressék fel Skoda 1202 combi 24 000 Ft DEBRECENI Trabant 900 31 000 Ft KIRENDELTSÉGÜNKET Moszkvics 407 Wauxhall 24000 Ft 32 000 Ft (Debrecen, Balmazújvárosi út 3) MERKUR Wartburg 900 35 000 Ft ahol hétköznapokon 8—14 óráig, Warsawa F. S. O. 12 000-től szombaton 8—13.30 óráig állnak Személygépkocsi Értékesítő 20 000-ig T. Ügyfeleink rendelkezésére. Vállalat 99142
