Békés Megyei Népújság, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-11 / 261. szám

196». november 11. 4 Eedd Felszabadul a Tiszántúl Horthy sikertelen kiugrási kí­sérlete után a 46. hadsereg is megújította támadását, és októ­ber 22-ig elérte Csongrád—Baja vonalát. Ezzel kedvező helyzet alakult ki a hadműveletek kifej­lesztésére Budapest irányába. A német főparancsnokság lát­ta. hogy a „Dél” hadseregcsoport helyzete katasztrofálissá vált és intézkedéseket tett annak elhárí­tására. Friessner vezérezredes még Debrecen elvesztése előtt megkapta Hitler október 17-én kelt „Vezért parancs”-át, amely feladatául szabta: „Hiúsítsa meg az ellenségnek azt a szándékát, hogy a hadseregcsoportot dél­ről, délkeletről és az Erdős-Kár­pátokból mért koncentrikus csa­pással megsemmisítse”. Friessner a parancs értelmé­ben október 19-én reggel a IV. páncélos hadtesttel Kisújszállás és Mezőtúr irányában csapást mér az 53. hadsereg védelmére a szolnoki hídfőből. Támadásá­val erők elvonására akarta kény­szeríteni a 2. Ukrán Front pa­rancsnokságát Debrecen alól, il­letve a nyíregyházi irányt szán­dékozott tehermentesíteni. Ért is el kezdeti eredményeket, de ere­deti szándékát nem tudta meg­valósítani. Malinovszkij marsall ugyanis a jobb szárnyról koráb­ban átcsoportosított. 7. gárdahad­sereggel és a 6. gárda harckocsi­hadsereggel megerősítette a szol­noki irányt. Ezek a csapatok ok­tóber 26-ig nemcsak felszámol­ták a német támadás következ­ményeit. hanem a hídfőből is kiverték az ellenséget, és Tisza­füredtől Csongrádig szilárdan tartották a Tisza vonalát. A szolnoki irányban kifejtett erőfeszítésekkel egyidőben a németek heves harcokat kezd­tek Nyíregyháza térségében is. hogy a város visszafoglalásával lehetővé tegyék a Wöhler-had- művelett csoport kivonását a Tisza mögé. Friessner október 20-án elhatározta, hogy a III. páncélos hadtesttel Hajdúdorog —Hajdúnánás körzetéből csapást mér Nagykálló irányába, s ugyanerre utasította a visszavo­nuló 8. hadsereg XXIX. hadtes­tét is, amely Nyírbátor—Mária- pócs vonalát érte el. Polgárnál ugyanakkor a IX. magvar had­testnek, kellett aktív harctevé­kenységet kifejtenie, a Tiszáig jutott szovjet csapatok ellen. A csapás október 22-én dél­után kezdődött, s másnap éjjel 1 órakor Nagykálló körzetében találkoztak a keletről és nyugat­ról támadó német csapatok. Ezt a sikert nem volt nehéz elérniük. A visszavonuló 8. hadsereget ül­döző 27. hadsereg ugyanis a ne­héz, erdős-hegyes terepen nem érte el a számára kijelölt terep- szakaszt, így közte és a Plijev- csoport között egy nyitott folyo­só maradt, amelybe szinte aka­dálytalanul nyomulhattak be a német csapatok. Ennek következ­tében az ellenség Plijev tábor­nok 3. hadtestét elvágta a fő­erőktől. és Nagykálló—Üjfehér- tó—Hajdúdorog szakaszon új arcvonalat alakított ki. • Nehéz helyzetbe kerültek Pli­jev tábornoknak a hetek óta tartó harcokban elfáradt és meglógva tkozott csapatai. Az el­lenség minden erejét megfeszí­tette, hogy bekerítve szétzúzza őket és visszaverje a közeledő 27. hadsereg támadását is. Szá­mára a siker. a Nyírbátor— Nagykálló—Üjfehértó — Hajdú- dorőg terepszakasz megtartása létfontosságú volt, ez magyaráz­za a küzdelem rendkívül heves­ségét és elkeseredettségét Nyír­egyháza térségében. Malinovszkij marsall azt a feladatot állította a lovas-gépe- áttett csoport és a 27. hadsereg elé,' hogy kívülről és belülről támadva törjék át az ellenség arc vonalát. A Plijev-csoport október 24- én erői egy részével elhárította az ellenség ismételt rohamait, két hadosztályával pedig Nyír­egyháza körzetéből csapást mért Nagykálló és Hajdúdorog felé. A 27. hadsereg ugyanakkor dél­keletről, délről és délnyugatról támadott Nyíregyháza irányába. Az együttes tevékenységnek az ellenséges arcvonal feldarabo­lását kellett volna eredményez­nie. A támadás azonban nem járt sikerrel. A hallatlan szí­vóssággal védekező német csa­patok súlyos veszteségek árán meghiúsították a lovas-gépesí­tett csoport és a 27. hadsereg egyesülési kísérletét. A helyzet óráról órára feszültebbé vált. Plijev tábornok körülzárt had­testei súlyos utánpótlási gon­dokkal küzdve, és a nehéz har­cokban legyengülve nem bírták tovább tartani a Tiszán elfog­lalt átkelőhelyeket. Malinovszkij marsall október 24-én éjfélkor új parancsot adott: Nagykálló elleni táma­dásra utasította a 27. hadsere­get és a lovas-gépesített csopor­tot. A szovjet csapatok ezúttal is sorozatosan rohamozták az el­lenség védelmét, de erőik nem bizonyultak elegendőnek a fel­adat végrehajtására. A frontpa- rancsnok sem rendelkezett be­vethető tartalékkal, hogy segít­se nehéz körülmények közepet­te küzdő csapatait, á német pa­rancsnokság ugyanakkor állan­dóan növelte a Nyíregyháza irányában tevékenykedő erőit. Még három napja folytak a sikertelen kísérletek, mikor Malinovszkij marsall október 26-án éjjel 1 óra után utasítot­ta Plijev tábornokot: ,,a 3. gár­da légideszant-hadosztályt és a a 3. harckocsidandárt hagyja vissza Nyíregyházán körkörös védelemben, és összes többi erőivel 44. X. 26-án 20.00-kor a 27. hadsereggel való egyesülés céljából mérjen csapást Nagy- kállóra.” Plijev altábornagy három hadteste 26-án délután kezdte meg a parancs teljesítését. Sú­lyos harcokban kitörtek a gyű­rűből és 27-én Balkány térsé­gében összpontosultak. A kitö­rést Nyíregyházán biztosító 3. gárda iégideszant-hadosztály ugyanaznap Geszteréd körzeté­be vonult vissza. Nyíregyháza az ellenség kezé­be került. A „Dél” hadseregcso- port végül is kierőszakolta a visszavonulás lehetőségét a Ti­sza mögé. Eközben olyan jelen­tős veszteségeket szenvedett, hogy Friessner vezérezredes Gu- derianhoz intézett levelében megállapította: „a hadseregcso­port helyzete válságos”. Üjabb csapatokat és fegyvereket kért, mert „ellenkező esetben lehetet­len a Tisza vonalának védel­me”. A visszavonuló ellenséget üldöző szovjet csapatok október végéig befejezték a Tiszántúl felszabadítását. Ezzel területi bázist teremtettek a demokra­tikus magyar államiság meg­születésére és a dolgozó nép új honfoglalása számára. Következik: Irány: Budapest! T’' •!! • r •• •• lizmillios orom Már nem is emlékeznek arra a vésztőiek, hogy ki és mikor hozta szóba először: ideje lenne egy új gimnáziumot felépíteni, mert közös fedél alatt az általános is­kolával, nehéz dolog. Amikor egészségére, és főleg a benne ta­nulók és tanítók egészségére lehe­tett koccintani. Az avatási ünnepély egyszerű, mégis emlékezetes. Sándor Jó­zsef, a járási tanács elnöke be­Leiner Gyula igazgató a vendégekkel. Balról jobbra: Karakas János járási rendőrkapitány, Nagy Ferenc, a Hazafias Népfront megyei titkára, Nagy János, a megyei tanács elnökhelyettese. Sándor József járási tanácselnök és az igazgató. Vésztőn gimnáziumot szerveztek, szélt arról, hogyan is épült fel ez lehet., hogy senki sem gondolta, az új iskola, Leiner Gyula igaz- hogy ilyen nívós, és oktatásügyi gató pedig a nevelőtestület és a körökben jó véleményű taninté- tanulóifjúság nevében szólt: most zetté fejlődik. Feltétlenül olyan- már rajtuk a sor, hogy még jobb ná, amely most, 1969 novemberé­ben megérdemelte pompás, új épületét a korszerű iskolák min­den kitűnő lehetőségét. A vendégek már kora délután gyülekeztek. A gimnázium előtt fél tucat gépkocsi parkolt, és az épületen messzire látszott a fel­irat: „Megköszönjük új iskolán­kat!” A kapuban ünneplőbe öltözött gimnazisták, leginkább lányok, mert a vésztői gimnáziumba (mint azt később mesélték), alig jár fiú... A fogadóbizottság szives szavakkal invitált az emeleti ta­náriba, ahol a kétemeletes iskola szét a gimnazisták műsora követ­te, aztán a vendégek sorra járták a tan tenne két, szertárakat, rajz­termeket és előadótermeket. A lépcsőház folyosóján kilátni a községre, a házak fehér fala vilá­gít, estefelé az új gimnázium ab­lakszemei fénylenek, és az utca másik oldalára a kultúrházzal néznek össze. Valami elkezdődött, de talán mégsem, inkább folytatódott Vész­tőn, ahol ki gondolta volna ne­gyedszázada, hogy egyszer gimná­zium is lesz? A község múltjáról is szívesen beszélnek. Még nem olyan tuda­tosan, mint máshol, a múlt emlé­keinek, hagyományainak gyűjtése, őrzése Vésztőn még kevesek gond­ja, kevesek öröme. Pedig érdekes képeket villant fel a vésztői tör­ténelem. Már a török idők előtt falu volt itt, és a mocsaras kör­nyezet a dúlás évtizedeiben is jól bújtatta a falut. Mondják, hogy a község nevében a „vész” szó arra a veszedelemre is utal, amit a vizek hoztak az itt élő emberek­re, az árvíz egyszer valósággal elsorodta a falut, és csak országos közadakozásból tudták újra fel­építeni. Bartók Béla emlékét is őrzik, világhírű zeneszerzőnk 1907-ben gyűjtött népdalokat Vésztőn, és ott a neve az egyik általános iskolán. Tízmillióval lett gazdagabb a község, tízmilliós öröm azért még manapság ritkaság. Kétszáz gim­nazista új otthona így vált egész Vésztő nem egynapos büszkesé­gévé. s ezt a szót még akkor is le Ezer­forintos fisz 7. forduló Függőleges: 84. Vissza: Mit mon­dott Brandt a Bundestagban, hogy az NSZK biztonságának — szerinte — mi a záloga? (A választ a Népújság 1969. október 29-i számában keresse!) 85. Kellemetlenség pestiesen. 86. Nyere­ményként megszerez. 87. Neves épí­tész. 88. Európa Bajnokság. 96. Vissza: . . . avion, légipostával. 97. Ilyen an­gyal is van. 99. Az SZTK elődje. 101 Egyformák. 102. Személynévmás. 103. RK. Szabó Gábor tanár a fizikaszertárban. Ma ünnep van, holnap komoly munka kezdődik tanulmányi eredményekkel bizo­nyítsák, méltó helyre került a 10 millió. Az ünnepély hivatalosabb ré­kell írni, ha méltatlanul sokat koptattuk egy időben, mert ez a szó Vésztőn ma igaz és őszinte érzéseket fejez ki. S. E. EZERFORINTOS ŐSZ SZELVENE Figyelem! „Ezerforintos ősz” című nagy ke­resztrejtvény-pályázatunk megfejtése­ként a következő sorok küldendők be a Népújság Szerkesztősége Békéscsaba, Szabadság tér 17 címre: vízszintes 1, 37, 83. 107. Függőleges 20 , 21, 36, 84. A borítékra írjuk rá: Rejtvénypályázat. Beküldési határidő 19671. november 14. (A rejtvényszeivények nélkül a he­lyes megfejtés is érvénytelen.) A nyertesek névsorát 1969. november 18-i, keddi számunkban közöljük'­A biológiai szertár rejtelmei, ttorsi tstvanne tanarno tanítvá­nyaival. (Fotó: Demény)

Next

/
Thumbnails
Contents