Békés Megyei Népújság, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-10 / 260. szám
1969. november 10. 4 Hétfő / 'tfSü’GÜ 2. A debreceni csata A 2. Ukrán Front főcsapásának irányában a 53. hadsereg az első támadási napon áttörte a védelmet. Harminc perccel a szovjet gyalogság rohamának megindulása után Heszüémyi vezérezredes, a 3. magyar hadsereg parancsnoka elrendelte csapatai visszavitelét a Tisza mögé. Plijev altábornagy lovas-gépesített csoportja és a 18. harckocsihadtest gyorsan benyomult a gyalogság által tört résbe, s lendületesen haladt előre. Október 8-án a lövészcsapatok már Mezőtúr feladására kényszerítették az ellenséget, a Flijev-csoport ugyanakkor elérte Karcagot, a 18. harckocsihadtest pedig Szentesnél a Tiszát. Dés, a 27. hadsereg Kolozsvár irányába támadt eredményesen. Középen az 53. hadsereg, az alárendeltségében harcoló 1. román hadsereg csapataival együtt Csongrád—Mindszent szakaszon elérte a Tiszát, és hídfőket vett birtokba a folyó nyugati partján, Október 10-én a hadsereg 297. lövészhadosztályának Tiszán átkelt ezrede kelet felől betört Kecskemétre, nagy zavart és kavarodást idézve elő a városban meglepett ellenség soraiban. Jelentős sikereket mondhatott magáénak a bal szárnyon harcoló 46. hadsereg is, amely sítása. Az ezredes október 13-án érkezett Deszkre, Maldnovszkij marsall főhadiszállására, ahol az alábbi hadászati-hadműveleti képtelenséget terjesztette elő: „A szovjet csapatok lehetőleg ne Magyarországon át támadják a németeket, hanem Horvátországon és Szlovákián át.” Ugyanakkor „a fegyverbarátságra, az erő elégtelenségére és a németek bizalmatlanságára hivatkozva” kitért az elől, hogy a magyar hadsereg teljesítse a moszkvai megállapodásban vállalt kötelességét és a németek ellen forduljon. így a magyar uralkodó körök taktikázása ideiglenesen a német „Dél” hadseregcsoport parancsnokságának kedvezett. Csa_ patai időt nyertek, szívósan tartották a védelemre jól berendezett helységeket; a páncélos hadosztályok pedig a szolnoki hídfőből, Berettyóújfalu körzetéből és más irányokból mért csapásokkal igyekeztek a szovjet előnyomulást megállítani. 'A kialakult helyzetben Malinovszkij Friessner vezérezredes, had. seregcsoport-parancsnok aggasztónak ítélte a kialakult helyzetet. Október 8-i jelentésében leszögezte: tetemes új erők beérkezése nélkül ebben á nagy kiterjedésű térségben tartós vagy hosszabb ideig tartó ellenállást kifejteni nem lehet.” Azt is felismerte, hogy a szoVjet előretörés folytán a bekerítés veszélye fenyegeti, ezért engedélyt leért az Észak-Érdélyben harcoló 8. német és a 2. magyar hadsereg (Wöhier hadműveleti csoport) visszavonására a hegyeikben húzódó „G-vomal”-nak nevezett terepszakaszra. A német csapatok egyelőre csupán a 6. gárda harckocsihad- ' sereggel szemben védekeztek eredményesen, Nagyvárad térségében. E hadsereg harckocsiállománya már megfogyatkozott, alig haladta meg a hadosztálynyi mennyiséget. Malinovszkij marsall, frontparancsnok a helyzet megjavítása érdekében elhatározta, hogy a Plijev-csoportot — a Hajdúszoboszlóig jutott 6. lövashadtest kivételével visszafordítja délkeletnek és hátbatá- madja vele a nagyváradi ellenséges csoportosítást; a középen harcoló csapatokat pedig a jobb szárnyról elvont 7. gárdahadsereggel megerősíti. Plijev tábornok lovas- és gépesített csapatainak nehéz manővere teljes sikerrel járt. Együttműködve a 6. gárda harckocsi- hadsereg és a 33. lövészhadtest erőivel bekerítette a Nagyvárad térségében tevékenykedő ellenséges csoportot, és október 12- én felszabadította a várost. E csapás jelentőségét Vörös vezér- ezredes, a vezérkar főnöke Gu- derian vezérezredes, a német szárazföldi csapatok vezérkari főnökéhez intézett átiratában így értékelte; „A Nagyváradtól Kolozsváron át Máramarosszi- get, Uzsok-ig terjedő arcvonalI október 12-én felszabadította Szegedet és támadási sávjának teljes szélességében elérte a Tisza vonalát. Ebben az időben a szeptember 28-án útra kelt magyar fegyverszüneti küldöttség Moszkvában már aláírta az előzetes fegyverszüneti megállapodást. Horthy kérésére a szovjet főparancsnokság utasította Malinovszkij marsallt: a fegyverszüneti feltételek teljesítésének megkönnyítése érdekében, állítsa lé csapatainak Budapest irányú tevékenységét. A frontparancsnok október 10-én este a következő parancsot adta az 53. és 46. hadseregnek: „szilárdan tartva a Tisza nyugati partján elfoglalt hídfőket, menjenek át védelembe a Tisza keleti partján és újabb intézkedésig semmilyen további működést ne fejtsenek ki nyugati irányba.” Hogy Horthy miképpen képzelte él a fegyverszünet végrehajtását, arra jellemző példa személyes megbízottjának, Utassy vezérkari ezredesnek adott utáni arsall október 12-én Nagyvárad térségéből Nyíregyházának fordította Plijev tábornok csoportját, amely most már a'6. gárda harckocsihadsereggel együtt támadott a főirányban. Debrecentől délre nagyszabású páncélos csata bontakozott ki. Egy héten át változatlan hevességgel tombolt a küzdelem, melyben csaknem 1000 harckocsi és rohamJöveg vett részt. A szovjet csapatok súlyos harcokban nyomultak előre. Október 19-én reggel értek Debrecen alá. A déli órákban megtörték az elkeseredetten védekező hitleristák ellenállását és benyomultak a városba, amelyet 20-án kora reggelre teljesen megtisztítottak az ellenségtől. Két nap múlva a gyorscsapatok felszabadították Nyíregyházát, 23-án pedig Ra- kamaznál elérték a Tiszát. Ezzel ketté vágták az ellenség arcvonalát, és elzárták a Wöhler- hadműveleü csoport visszavonulási útját. (Folytatjuk) Következik: Felszabadul a Tiszántúl. ban levő seregtestek a bekerítés veszélye előtt állanak, mely bekerítésből további kitartás esetén az erők kivonásának lehetősége igen kétséges.” Megállaz pította, hogy „a helyzet rendkívül kritikus és elérkezett a huszonnegyedik óra” a csapatok visszavonásának elrendelésére. Vörös vezérezredes borúlátása nem volt alaptalan. A Plijev- csoport sikere lendítőleg hatott az egész front tevékenységére. Jobb szárnyon a 40. hadsereg Beszterce, a 4. roman hadsereg A KNER NYOMDA az alábbi munkakörökre felvételt hirdet: 20 fő segédmunkás, 1 fo éjjeliőr 41 órás munkahét — kéthetenként szabad szombat. Jelentkezni: Kner Nyomda, Békéscsaba, Lenin u. 9. 836 Második díjat kapott „A Tanácsköztársaság Békés megyében, 1919" című kötet A Népszabadságban, a Magyar Nemzetben, a Tiszaitájban és másutt megjelent elismerő kritikák, általában a kötet igen kedvező visszhangja már korábban is arra mutatott, hogy az MSZMP megyei bizottságának irányítása mellett tevékenykedő 11 tagú munkacsoport színvonalas, a megye határain kívül is figyelmet keltő munkát végzett. A tanul- mánygyűjtemény eljutott a Magyar Történelmi Társulat, a Párttörténeti Intézet, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum, a Hazafias Népfront és a Művelődés- ügyi Minisztérium által közösen meghirdetett, országos tudományos pályázatra is, ahol — igen erős mezőnyben — kiemelkedő elismerésben részesült, a II. díjat nyerte el. Az eredményhirdetésre — amelyen a munkacsoport képviseletébein dr. Szabó Ferenc, a kötet szerkesztője és dr. Lovász György szakfelügyelő, a kötet egyik szerzője vett részt — november 5-én a Párttörténeti Intézet tanácstermében, a Magyar Történelmi Társulat igazgatóválasztmányának ülésén került sor. A bíráló bizottság elnöke, ' Vass Henrik elvtárs, a Párttörténeti Intézet igazgatója, a pályázat részletes ismertetése során elmondotta, hogy összesen 40 munka futott be a bíráló bizottsághoz, kereken 6500 oldal terjedelem^ ben. A pályázók között ismert nevű kutatók és helytörténészek egyaránt szerepeltek. A bizottság hét művet díjazott, hatot pénzjutalomban részesített, hatot dicsérettel illetett. A megosztott I. díjat két neves szakember kapta, Gábor Sándomé: Ausztria és a Magyar Tanácsköztársaság c. monográfiájáért és Rév Erika: A népbiztosok pere c. kötetéért. K^ilön öröm számunkra, hogy Gabor Sándomé elvtársnő volt a sikeres Békés megyei munka lektora, II. díjunk az ő sokoldalú segítségét iá dicséri. A díjazott és jutalmazott munkák között Győr- Sopron, Heves, Szolnok, Veszprém, Nógrád és Somogy megyei helytörténeti feldolgozások is szerepeltek. A Békés megyei kötetről szólva elismeréssel emlékezett meg Vass Henrik elvtárs az értékelés során arról, hogy a nem hivatásos kutatókból álló munkacsoport nem az országosan elfogadott megállapítások helyi illusztrálását valósította meg, hanem önállóan, tudományos igénnyel tárta fel a megyebeli események sajátos helyi rugóit. A pályázat részletes értékelése a Századok és a Párttörténeti Közlemények c. szakfolyóiratokban jelenik majd meg. Az elért kiemelkedő eredmény jóleső elismerése a megyénkben folyó helytörténeti kutatásnak, az utóbbi idők legsikeresebb megyei kiadványának ugyanakkor azonban a további munka követelményeit is megszabja. „A Tanácsköztársaság Békés megyében, 1919” c. kötet alkotó közösségének tagjai, újabb munkatársak bevonásával, most a felszabadulástól 1945 őszéig terjedő időszak megyed történetét dolgozzák fel, s az újabb kötet terv szerint 1970 nyarán lát napvilágot. UMMMMMHMIWIMIMHHItMWMIHMMIUHHHMIMI' (Fotó: Demény) Kilátás az épülő Kner Nyomdára
