Békés Megyei Népújság, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-07 / 259. szám
IMS. november 7. 3 Péntek Az ünnep alatt is dolgoznak a traktorosok Csabaszabadiban Hatmillió forintos pulykanevelőkombinátot építenek jövőre | millió forint értékben tovább fejleszteni munka- és erőgépparkjukat. Teljes gépesítésre törekszenek a kukorica- a takarmány-, cukorrépa-termelésben, és a szerves trágya-szórásba n. S hogy erre mennyire szükségük van, bizonyításként elmondták, hogy az őszi betakarítást gépi erő hiányában nem tudták megfelelő ütemben csinálni. Csabaszabadiban a Magyar— Csehszlovák Termelőszövetkezet vezetői az 1970-es évben jelentős beruházásokat terveznek. Kispál Antal elnökkel és Medovarszki András főagronómussal beszélgetve, megtudtuk, hogy jövő év januárjában szeretnék megkezdeni a pulykanevelő-kombinót építését. A pulykafarm egyelőre csak terv, de realitása van. Beruházási költsége előszámítások szerint hatmillió forint lenne. Ehhez 1,8 millió forinttal az állam járulna hozzá, másfél millió forintot a termelő- szövetkezet saját erőből fedezne, s a még hiányzó 2,7 millió forintra kétéves bankhitelt kértek. Ha a hitelt megkapják, úgy az év elején megkezdődhet az építkezés Az építendő kombinát évente 160—180 ezer pulyka nevelését tenné lehetővé. Tiszta súlyban ez megfelel < 60—72 vagon baromfihúsnak. Számítások szerint ez az üzemágazat a közös gazdaságnak évente 4 millió forint tiszta jövedelmet biztosítana. Ugyancsak jövőre kívánják 1 A betakarítás csak 70 százalékban van gépesítve, 30 százaléka még kézi erővel történik. Törésre váró kukoricájuk még 230 hold fölött van. Ha az időjárás nem szól közbe, úgy november 20—25-e között készen lesznek ezzel a munkával. A betakarítással párhuzamosan vetik az őszieket is. Nehezíti a vetést a rendkívüli száraz időjárás. Szeptemberben földjeik 34 milliméter, októberben csupán 6 milliméter csapadékot kaptak. Vannak olyan tábláik, amelyeken 8—9 menetben csinálták a talajelőkészítést. Traktorosaik november 7-én is dolgoznak, hogy 10-ig minden mag a földbe kerüljön. B. I. Újabb hatáskörök a nagyközségi tanácsoknak A művelődésügyi miniszter — a Minisztertanács Tanácsszervek Osztályával, illetve a munkaügyi miniszterrel egyetértésben — bővítette a nagyközségi tanácsok szakigazgatási szerveinek művelődésügyi és gyámügyi feladatait, hatáskörét és hatósági jogkörét. Az oktatási, valamint gyermekvédelmi és gyámügyi jogkörök legfontosabbjai között szerepel, hogy a társadalmi szükségletnek megfelelően gondoskodniuk kell általános iskolai napközi otthonok felállításáról, tanulószobák, nyári napközi otthonos óvodák szervezéséről. A nagyközségi tanácsok szakigazgatási szerveinek feladatává tették többek között az általános iskolai esti, levelező tagozatok és alapismereti tanfolyamok megszervezését. Megállapíthatják továbbá az óvodák felvételi körzetét, az óvodák napi nyitvatartási idejét, az általános iskolai körzetek beosztását és határait. A munkára nevelés eredményesebbé tétele érdekében segíteniük kell az iskolák és az üzemek, termelőszövetkezetek közötti hatékonyabb együttműködést, pártfogói szerződések megkötését stb. Tevékeny szerepet kell vállalniuk a tanulók közhasznú társadalmi munkájának szervezésében, a tanulók szervezett szünidei foglalkoztatásának előkészítésében. A népművelési feladatok, jogkörök bővülésének leglényegesebbje a művelődési otthonok fenntartásában kapott nagyobb | szerepet. Nemcsak fenntartják I ezeket az intézményeket, hanem j | irányítják és ellenőrzik az ott j | folyó munkát, jóváhagyják mun- ■ katervét, programját. Sokgyermekes családok Nemrég egy többgyermekes édesapával beszélgettem, s amikor megkérdeztem, hogy élnek, örömmel és sok szeretettel beszélt fiairól, lányairól. Ügy éreztem, nagyon boldog, kiegyensúlyozott család. Meg is jegyeztem ezt, >s ekkor az apa- arca hirtelen megváltozott, gondterhelt lett. — Igen, boldogok lennénk, ha nem érezném útón-útfélen annak hátrányát, hogy sok a gyermekem. Nézzük csak a lakásügyet. A két szoba nagyon kicsi. Lányaim, fiaim iskolások. Nem is hiszi, milyen gondot, szinte megoldhatatlan problémát jelent sokszor még az otthoni tanulás is. Hogyan osz- szam be idejüket, hogy mindegyiknek jusson hely, egy kis csendes, nyugodt zug, ahol tanulhatnak. Nagyobb lakás kellene, de hiába fordultam bárhová is, ebben segítséget nem kaptam. Sőt, volt, aki gúnyosan megjegyezte, minek az a sok gyerek. Miért szégyen az a mai társadalomban, ha valaki szereti a gyermekeket, a nagy családot? — kérdezte keserűen. Erre egyszerű a válasz: nem szégyen, és nem is lehet az, e nézet távol áll szocialista rendszerünk elveitől. Annál inkább nehéz válaszolni a lakásüggyel kapcsolatos gondjára, mert sajnos, a gyakorlat sokszor mást mutat, mint amit vallunk. Vagyis, hogy minden tiszteletet, megbecsülést és segítséget megérdemelnek azok, akik vállalják a sok gyermekkel járó gondokat, nehézségeket és bizony néha a lemondást is. Lemondást a kényelmes életről, szórakozásról és időnként egészen egyszerű dolgokról is, amelyek az egy- és kétgyermekes családokkal természetes, mindennapi igények. Mostanában különböző fórumokon sok szó esik a nagy családokról, gondjaikról, a segítés módjairól. Időszerű, hiszen őszintén szólva, az elmúlt évek-1 ben egy kissé háttérbe szorultak. Gondjaik, nehézségeik viszont vannak, tehát segítségre, támogatásra, megértésre van szükségük. Példákért a megyében sem kell meszire menni, cA hít'álat A napi munkában, a termelési tanácskozásokon, brigádértekezleteken, politikai gyűléseken, az üz- j helyt adni a dolgozó kollektíva leti vásárlás alkalmával gyakran | véleményének. Az is igaz, hogy a hangzanak el kritikai észrevéte- j kritika visszautasítása együtt jár lék. A társadalom az ügyszerető! az üzem, a termelőszövetkezet, az munka során is előforduló hibák j intézmény lassú fejlődésevei csökkentésének és, ha lehet, meg- . vagy stagnálásával. A szabad vé- szüntetésének hasznos eszköze a Ueménynyilvánítás pedig, amely nyílt, segítő szándékú bírálat. \ magas szintű politikai és szakmai Az építést szolgálni akaró kri- i vezetést szükségéi, ösztönzi a fe- ;.ika nem érheti be azzal, hogy lelősségteljes, rentábilis terme- csak a felületen mutatkozó hibá- I lést. Nagy kár, hogy a két ellen- kat ostorozza. Az egészségtelen 1 tétes vezetési módszer értékelésédolgok, jelenségek mélyére szűk séges hatolni. A szocializmus építése időszakában különösen megnőtt a nyílt, jó szándékú kritikának a szerepe. A bírálat alkalmazásával való találkozás olyan tapasztalatokat is ad, amelyek nincsenek összhangban rendszerünkkel. A szem. tői szembeni nyílt kritika itt-ott azzal szenved csorbát, hogy az üzem, a termelőszövetkezet, az intézmény vezetője a szabad bírálat légkörét nem engedi kialakulni. Némely vezető azt tartja, hogy az egy személyi felelős vezetést és a beosztott kritikai észrevételeit lehetetlen összhangba hozni. Az ilyen vezető nem ritkán kevesebb gonddal végzi munkáját, «kint az, amelyik igyekszik re csak nagyon ritkán kerül sor. A társadalmi, gazdasági, kulturális és politikai életnek megismerése arra is ad példát, hogy ahol a kritika nem kap biztatást, ott a helyzet, főleg kényes dolgokban mindig úgy alakul, hogy a vezető „igazsága” igazolódik. A leggyakrabban előforduló megnyilvánulása a kritika visszaszorításának a „ne szólj szám, nem fáj fejem” szólás-mondás. Biztos, ami biztos — vélekedik mint, aki kiválóan helytáll az üzemben, tér. melőszövetke- zetben, intézményekben, de él társadalmi jogával és kritikai véleményét is elmondja. A valóság feltárására megmutatja a szocialista rendszer és a vele szemben álló törekvések közötti ellentmondást. A szocialista törekvések e dologban is felülkerekednek. Erről tanúskodnak a sajtóban és rádióban ismertetett, a fejlődést szolgáló bíráló vélemények. A kérdés az, hogy a kritika teljes kibontakoztatását miként lehet biztosítani. A szocializmus építése, és e célból a nyílt kritika alkalmazása is harcot kíván. Küzdeni szükséges az ellen a hiba ellen, amely a káros képmutatásban és a valóság elferdítésében mutatkozik. Nevelőmunkával érdemes azon fáradozni, hogy megértessük: társadalmunkban teljesen tökéletes emberek nincsenek. Az egyszerű ember és vezető egyaránt követhet és követ is el hibát, amely feltétlenül naggyá nő, ha annak elismeréséhez nem alakul éppen ezért egy sorozatban szeretnénk bemutatni életüket. A szerénység nem mindig erény Lehet, hogy rendhagyó eset D. A.-ék élete, hiszen helyzetük alakulásában a sors is beleszólt,mégpedig az anya súlyos betegségével, de talán éppen ezért érdemel nyilvánosságot. A család a gondjával magára maradt. Pedig, ha valahol, itt nagyon is sok van belőle. Az apa, aki nyugdíj előtt áll, a tégla, és cserépipari vállalat békéscsabai üzemének dolgozója. Havi keresete átlagosan 2100 forint. Ebből kell eltartani a hattagú családot, melyben ott van a 45 éves édesanya, akit évekkel ezelőtt egy súlyos betegség döntött ágyba, másfél éve pedig a bal oldalára megbénult. Ez a tény még akkor is tragikus és szomorú lenne, ha egyébként jó anyagi helyzetben levő családról lenne szó. Az anya ellátása, a háztartás vezetése, a kicsi testvér nevelése — van egy 3 éves kislány is — egy 14 éves lányra hárul, mert a másik ipari tanuló, a nagyfiú pedig katona. Nem szorul különösebb magyarázatra, hogy ez milyen terhet jelent a fiatal lánynak. Már a magatehetetlen anya ápolása is egész embert kíván... Mire jut a keresetből? A kis otthon nagyon elhanyagolt. Hiányos és inkább múzeumba illő a bútor, ágynemű alig van, a gyerekeknek pedig nincs télikabátjuk, megfelelő ruházatuk sem. Az anyának diétázni kellene, kímélő, tápláló ételeket ennie, de erre egyáltalán nem telik. Mire jut és juthat az egyedüli kereső, a családfenntartó fizetéséből? Erre a kérdésre az apa válaszolt, aki látogatásunk alkalmával éppen otthon tartózkodott. — Már 11 évvel ezelőtt építettük OTP-kölcsönnel ezt a házat, bár nagyrészt magam vertem a falat és mindent elkészítettem, amit saját kezűleg meg lehet csinálni, a kölcsön mégis kellett, így hát havonta 230 forint erre megy. A házat egyébként a Partizán Szövetség segítségével — mivel az apa a II. világháborúban partizán volt —, sikerült felépíteni. Azonban 11 év után, ma sincs befejezve. Nem tellett erre, nem volt hozzá sem anyagi lehetőség, sem erő, hiszen az apa már nem fiatal. A szobák földesek, az ajtók, ablakok festetlenek, a konyha pedig még nem alkalmas arra, hogy használják. így aztán egy szobában élnek. A fizetés csaknem teljes egészében az élelmezésre megy. Pedig csak a legfontosabbat vásárolják, tejet, kenyeret, zsírt és egyéb dolgot. Húsra nem nagyon telik, mint elmondották, egy hónapban esetleg egyszer. Ruházkodásra jóformán semmi sem jut, s a ház további rendbe hozására sem gondolhatnak. Különösen most, amióta az édesanya ilyen beteg. Ha tudtuk volna... Minderről a munkahely, a szak- szervezet nem tudott. Akkor derült ki, mikor az ipari tanuló lány sűrű hiányzása feltűnt az iskolában, s kutatni kezdték, mi ennek az oka. A kislány sokszor azért nem ment el, mert nem volt mit felvenni, szégyellte szegényes megjelenését a többiek előtt. így szerzett tudomást helyzetükről ezután a gyámügy, majd annak előadójával felkerestük az üzemet, az üzemi szakszervezeti bizottság is. Amikor megkérdeztük az édesapát, miért nem kért segítséget az üzemtől, ez volt a válasza: — Nem akarok koldulni, és nem szeretném, ha ezért az üzemben rossz szemmel néznének rám. Az üzemben megtudtuk, hogy nagyon csendes, szerény ember, aki becsületesen dolgozik, nem iszik, nem kártyázik, fizetését hazaadja. Persze soha nem is panaszkodott, így aztán nem tudhattak helyzetéről, de készségesen segítenek. Már akkor ígéretet kaptunk arra, hogy szakszervezeti segélyben részesítik, s ezenkívül más módot is találnak arra, hogy a család helyzetén javítsanak, a gyerekek megfelelő ruhához jussanak, és a bútort is ki tudják egészíteni. Talán majd egy szocialista brigád vállalja az épület, a kis családi ház rendbe hozását is. A gyámügy a legkisebbnek óvodai felvételt biztosított, s a térítési díjat magára vállalta. A nagyobb lányoknak segélyt ad, hogy télikabátot vásárolhassanak. A körzeti orvos pedig arról gondoskodik, hogy a beteg édesanya egy tolókocsihoz jusson, így időnként legalább kimehet a szabad levegőre. Mindebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a szerénység nem mindig erény. Persze az is jó lett volna, ha az üzem, a környezet jobban felfigyel e család súlyos helyzetére, mert így hamarább tudtak volna segíteni. Reméljük D. A.-ék sorsa most már válóban jobbra fordul. Kasnyik Judit Nyugdíjas gőzekék nagyon sok, főleg hivatali do go- j ^ az önkritikus készség. Az elv- I zó, de nem kevés üzemi mun-, j^rsi, a segítő szándékú kritiká- kás is —, jobb, ha nem látók. I hoz pedig marxista—leninista nem hallók, és nem nyitom ki a eszmeiségre van szükség, amely számat. Az sem tagadható, hogy a segít felismerni azt, hogy a jól ve- tehetségtelen, de semmit nem [ zetni, sikeresen építeni csak sza- látó és semmit észre nem vevő | bad, nyílt légkörben lehetséges, gyakorta nagyobb sikereket ér el, ■ Lányai Sándor I ..a Mezőgazdasági Múzeum udvarán. Fotó: Rácz Sándor
