Békés Megyei Népújság, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-06 / 258. szám
19Ű9. november 6. 5 Csütörtök Segítőkész KISZ-esek Emberség, gyors segíteni akarás és szerénység; e három Jelzővel jellemez bctjük a Békéscsabai Híradótechnikai Vállalat KISZ-fiatalJait. Október 23-án megjelent lapunk »Szerkesszen velünk” rovatában Egy asszony segítséget kér című cikkünk, amelyben Huszár Gyuláné (akinek a térje a sülysáp —menűei vasúti szerencsétlenség egyik áldozata lett) segítséget kér, hogy befejezhesse háza építését. A híradótechnikaí vállalat KISZ- fiataljai összedugták a fejüket és elhatározták, hogy segítenek özv. Huszár Gyulánénak. Egy hét alatt, lebontott épületek anyagából összeszedték a villany bevezetéséhez szükséges csöveket és drótokat s a vállalat vezetőitől megkapták a még hiányzó anyagot. November l-én, szombaton ! tizenkét KlSZ-fiata! ott sürgött-for- gott Dobozon, a Zsaró utca 11-ben és szerelték a villanyt az uj házba. Délután a munka felét cl is végezték a kétszobás, konyhás lakásban. A másik felét most csütörtökön délután végzik el. Jellemző, hogy a fiatalok magától értetődőnek tartják: segíteni kell a három árván maradt kisgyermeken. »Nem csinálunk belőle nagy ügyet” — ahogy ők mondják. „Miért kap a Tulipán utcai la-! kótelepen az egyik ház fürdőszobájába csempét, kézi-zuhanyozót, a szobába nagyméretű konvektort, a többi ház semmit, azzal a jelszóval, hogy „ide nem jár”, — pedig mind az öt ház egy vállalaté” — kérdezte több olvasónk. A választ az Ingatlankezelő Vállalat adta meg az alábbiakban: Vállalatunk a Tulipán utcai lakótelepnek nevezett területen a Tulipán utca 2—4—6—8 számú, négyszer i2 lakásos és a Tanács- köztársaság útja 52 .számú 24 lakásos állami lakóépületet kezeli. A városi tanács végrehajtó bizottsága határozata alapján 1968. II. félévben kezdődött el az előlegítő és hősugárzó). Ezen túlmenően egyes bérlők saját költségük terhére a konyhába is szereltettek fel hősugárzót vagy konvektort. A szobákba az állam költségére felszerelt konvektorok nagy vagy kis méretűségét a helyiségek fekvése s ezen keresztül a kaióriaigény szükséglete határozza meg. Ebből következik az, hogy az előzőekben említett 72 lakás 140 szobájában nem egyöntetűen azonos méretű konvektorok lettek felszerelve. A 3000 kalóriaszükséglet feletti szobákba db F—5-ös jelű konvektor, a 3000 kalóriaegység feletti szobákba pedig 13 db F—6-os jelű, 4 db F—8-as jelű és 7 db NDK típusú konvektor nyert beépítést. Ezek a fiatalok szebben nem is ünnepelhetnék a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját, mert abból vizsgáztak jelesre, ami a forradalom egyik célja volt. Az emberibb élet és az ember emberhez való viszonyának megváltoztatása zőekben felsorolt lakásbérlemények gázosítása. A vb-határozat- nak megfelelően a lakásbérleményeket gázberendezési tárgyak, kai kompletten fölszerelték (szobába konvektor, konyhába gáztűzhely, fürdőszobába gáz-vízmeA kézi zuhanyozó a kereskedelemben állandóan felszínen levő anyaghiánnyal van kapcsolatban. A lakásokba felszerelt 72 db FKV—6 jelű gáz-vízmelegítőt Magyarországon 3 típusban gyárt, ják. Egyik típusa a Tanácsköztársaság út 52. szám alatti 24 lakásban van beépítve, mély kifolyócsappal és műanyag kézi zuhanyozóval került értékesítésre. Másik típusa (Tulipán u. 4—6 szám alatti kifolyócsapos, de az előbb említett kézi zuhanyozó nélkül került forgalmazás alá. Harmadik típusa (Tulipán u. 2—8 szám alatti 24 lakás) kifolyócsap nélküli. beépített csaptelep alkalmazására került forgalomba. Ennek hiányában vállalatunk a 24 db vízmelegítőre lengőcsapot Szerelt fel a viznyerés lehetőségére. A három féle típus alkalmazására azért került sor, mert a kereskedelemben hol az egyik, hol a másik, illetve éppen a harmadik típus szerezhető be. Végezetül a fürdőszoba-esem. pézés. mely a Tanácsköztársaság útja 52 szám alatt néhány lakásban valósult meg: Az illető bérlő előzetes megrendelése alapján utólagos számlázással a bérlők költségére történt Ki tud róla? A romániai Aradról kaptunk levelet. A városban megjelenő Vörös Lobogó című lap szerkesztősége kén meg bennünket, hogy segítsünk egyik régi levelezőjük kívánságát teljesíteni. Miről is van szó? Közeli hozzátartozói (testvérei és rokonai) Illés Rozáliát keresik, aki jelenleg, feltehetően, Békés megyében él. Rózsika hároméves korában, 1919-ben a Nagyváradi Gyermekmenhelynek volt lakója. A menhely ez idő tájt áttette székhelyét Törökszent- miklósra, és ezt követően a romániai rokonok semmit sem tudtak a kislányról. Rózsika szülei Nagyváradon, a Velence part 24 szám alatt laktak. Apja a Dancs-pékségben dolgozott mint pékmester. Anyját Máté Etelkának hívták. Az sincs kizárva, hogy Rózsika a Máthé és nem az Illés nevet viselte, mivel néni tudják biztosan, hogy a lány apja, Illés János törvényes férje volt-e Máthé Etelkának. Eddig a levél, s bár a nyomok nagyon halványak, romániai kollégáinkkal együtt mi is reménykedünk, hogy sikerül megtalálni Illés Rozáliát. Aki tud róla valami közelebbit, kérjük, értesítse a Népújság szerkesztőségét. Felfedezés a dűlőúton Érdekes levelet kaptunk egyik gyulaj olvasónktól, T. Józseftől. ] Olyan témát közöl, melyre érdé-: mes felfigyelni, hiszen a mai rohanó életben sokszor a kicsinek j látszó, mégis nagy dolgokat nem j vesszük észre. „A naplókban motorkerékpárral mentünk munkatársammal Ke- vermesről Kisdombegyházra. A közelebbi földúton szoktunk járni, így most is arra mentünk, de alig értünk utunk egyharmadára, amikor a hátsó kerék dur-defektet kapott. Elindultam hát gyalog az ismert úton. ahol gyerekkoromban annyiszor jártam. Meleg, őszi nap volt. Ahogy ballagtam, az embereket és az utat figyelve valami furcsát fedeztem fel. Valami idegen volt, eltérő, régi gyermekkori gyalogtúráim és a mostani séta között. Elgondolkodva lépkedtem, s egyszerre rájöttem a különbségre. A poros úton láttam munkába menő és onnan jövő emberek lábnyomait, s az volt az ismeretlen, idegen, hogy egyetlen egy mezítlábas nyom sem volt. Különböző nagyságú cipők, csizmák nyomának sokaságát fedeztem fel aj porban. Aki nem ismerné Kisdombegy- : házát, annak bemutatom. A szegény sorsú kis falvak közé tartozott, kicsinek és szegénynek éppen ezért népiesen: „Nyiszprót"- uaX hívták a környékbeliek. Ez a[ név állítólag onnan ered. hogy valami jómódú, német kereskedő j járt a faluban és megállapította: Niksz brót, azaz nincs kenyér. Va_ lószínűleg az anyagi helyzetet fejezte ki e két szóval, s úgy hi- j szem, többet felesleges is írhi er-1 ről. Sétám alatt egy traktor zaja za- ! vart fel álmodozásomból, melyet j a régi nyiszpróti mezítlábas emberek fiai olyan természetes rátermettséggel vezettek, mintha rajta születtek volna. Megszokott látvány ez már a határban. És az sem volt furcsa, amikor pár perc múlva mezőgazdasági repülőgép zúgott el felettem. Műtrágyát per- { metezett: „Nyiszpróton!”... Az sem lep már meg bennün- J két, hogy az ember eljutott a Holdra a technika fejlődése során. Természetesnek tartjuk. Nagy út ez, de hogy a poros dűlőutakon Kevermestől Kisdombegy házig nem találni mezítlábas lábnyomot, ez talán még nagyobb út, mintj amit az ember a Földtől a Holdig megtett... Mert ez sem mindegy, hogy az ember a Földön hogyan jár. S megnyugtató az a tudat, hogy jól rakja lépéseit. Néha olyan jó dolog gyalog jár- ni, és észrevenni azt, ami mellett >ddig nem látott az ember, ha jár nűveivel elment mellette. Lábnyomok a porban. Semmi, és mégis sok! I Meszjár György igazgató Eljuttatjuk Debrecenbe... „Sajnos, mivel már két levelemre nem kaptam választ, így kénytelen voltam a Népújsághoz fordulni” — írja Ilovszky Lajos- né október 30-án keltezett és a Szerkesszen velünk címére küldött levelében. Olvasónk azért fordult hozzánk, mert az Alföldi Üzemi Vendéglátó Vállalat 10-es számú üzemében (Békéscsaba, Téglagyári presszó) a le nem töltött 9 napi szabadságáért járó — szerinte jogos — illetményét a vállalat mind ez ideig nem fizette ki. Ilovszky- né 1969. július l-én lépett ki az üzemből és mivel a szabadságát kivenni nem tudta, kéri annak a 9 napnak megfelelő bért. Ugyancsak kéri a július 1-re kitűzött célprémiumot is — mert mint írja —, a tervet teljesítették, és leltárhiánya sem volt. Panaszával felkerestük Kása Pálnét, az üzem vezetőjét, aki elmondotta. hogy csak néhány hete dolgozik ebben a munkakörben, s így nem tud érdemben nyilatkozni. A bérszámfejtést különben is a debreceni központ végzi. így tehát nem lettünk sokkal okosabbak. De megígérjük olvasónknak. hogy ezt az írást eljuttatjuk Debrecenbe, és a válaszról tájékoztatjuk. Mona Marie mosolya Két jó alakítás: Szabó Éva és Gálfy László. Milyen legyen a színház? Mutasson be olyan darabokat, amelyek a kiváltott emóciók révén a nézők érzelmi-világnézeti beállítottságát történelmi szintre emeli, s a társadalom valóságos erőviszonyait láttatja velük? Hangolja át a nézőt legmagasabb rendű érzelmeinek szintjére és az alapvető emberi-társadalmi kérdések érintése révén a világnézeti tájékozódás és művészi élmény maximumát adja? Vagy ne legyen mindig ilyen nagy horderejű? Végül is, a nézőtér spontán vágya: a játék. A játék adta örömöket, a helyzetek kellemes megoldását, a hatásos jeleneteket akarja élvezni. Ahogy Brecht fogalmaz: „A színháznak elsősorban szórakoztatónak kell lennie. Szórakozásnak.” Hogy mi a válasz? Nézzük először a Jókai Színház legújabb bemutatóját, a Mona Marie mosolyát. Főhőse Blaise d'Ambrieux — amolyan magyar dzsentri franciában —, grófi címmel; egy fillér nélkül. Festőművész. Sem az utóbbi, sem az előbbi cím nem zavarja abban, hogy ha alkalmanként megszorul anyagilag, ne csapjon fel partfis-ügynöknek. A nincstelen ifjú gróf szeretője tanácsára szobát bérel az Eifel-torony környékén, hogy ott fogadja gazdag vendégét, Carli- ert. Az újgazdag Carliert, feleségét és csinosnak éppen nem mondható leánykáját, Lauret, akit feleségül kell vegyen. Blaise adja a górfi címet, a Carlíer család a pénzt... Minden menne a maga útján, ha a sors Magnier, a szerző képében nem szólna közbe: megjelenik a látszólag butácska vidéki szolgálólány, Marié, aki aztán természetesen mindenből bajt kever, s hogy a happy and stílszerű legyen; elveteti magát Blaise-zel. Ismert pikareszk történet. A két háború közötti magyar drámairodalom sikeres, ám annál igénytelenebb szerzőitől ismerjük már a képletet: szereti-nem szereti játék után meggyőzni azt a szegény nézőt, ha már egyszer leszurkolta a belépőt, hogy a fiatalkori arisztokrata hebehur- gyaság után az „osztály” végül is, mint jó deus ex machina kiegyenlíti az alsó néprétegekkel szemben felmerült társadalmi számláját. Bevezetőnkre emlékeztetve: Brecht a színház elsődleges funkciójának a szórakoztatást tekinti. Őt cáfolnánk a fentiekkel? Nem, hiszen ö megtoldja azzal, hogy irányított szórakozásra gondol. Olyan emberek irányítására, akik menekülnek ugyan a hétköznapokból, de ez a menekülés nem jelenthet semmiféle negatívumot. Jobb fogalmazással: elindulás az ismeretlen felé. A hétköznapból való menekülés úgy hangzik, mintha valami elviselhetetlenből menekülnénk, noha inkább azt jelenti, hogy szeretjük a hétköznapot, ám hozzá akarunk jutni valami olyasmihez is, amit a hétköznap ma még nem tud nyújtani. Ha tehát a színpadon a világ egy másik arcára ismert a néző, akkor elérte célját. Játékosan ugyan, de a Valóság nagy összefüggéseinek megértéséhez juttat. Magnier? Sikerült olyan darabot produkálnia, amitől úgymond, „nem üti meg magát” a néző. A látszólag hatásosnak tűnő képekből összeállt művecske logikáját pedig kár kutatnunk: olyan játék ez, amely teljesen öncélú. Nevetés a nevetésért. Hogy mégis tűrhető darabot láttunk, az kizárólag a Jókai Színház gárdájának, így Miszlay István rendezésének érdeme. Javára írható, hogy a laza ívű cselekmény ritmusán gyorsítva a — több mint kétórás — meglehetősen hosszú vígjátékot észrevehetően megkurtította. Szellemes fogást és kiváló rendezőt bizonyít a hagyományos vígjátéki előadásmódra ráduplázó groteszk hangvétel is. Gálfy László rengeteg ötlettel, hallatlan temperamentummal varázsolt kedves, bohém fickót Blaise ügyefogyott figurájából. Mimikájának és gesztusainak tára szinte kimeríthetetlennek tűnt. Szabó Éva Marie-jának pajkos rosszasága, a színpadon ki- bomló nőiessége, naivitása hihető, humora szelídre fogott. Játéka atmoszférateremtően színes és rendkívül céltudatos. Felkai Eszter csiszolt, humorral átszőtt mozgása tetszett, színtelen szövegű, szimpla szerepét fölényes biztonsággal látta el. Barcza Éva (Carlierné) kiválóan oldotta meg epizódfeladatát. Kocsis Mária (Laura) jóval többet nyújtott a figura kínálta lehetőségeknél és tetszett Padur Teréz (Ariane) és Páva Mária (Pepita), akiben tehetséges táncost ismerhettünk meg. Kiemelkedően jó és nagyon pontos jellemrajz, kacagta- tóan korlátolt és merev Széplaky Endre Carlierja. A táncokat tervező és betanító Széki József jó technikai kivitelezésű, pontosan jelző mozgás-mozdulatanyaga, Székely László szellemes díszletterve és a szerzőtrió jelen levő tagja. Nádas Gábor egyaránt hozzájárult a premier sikeréhez. Bcncsik Máté
