Békés Megyei Népújság, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-29 / 277. szám

Barátok és cimborák Kabarétréfák, vicclap karika­túrák untig ismert figurája: a részeg, alki a soha nem látott idegent ölelgeti, te vagy a leg­jobb barátom felkiáltással, A tréfa, a karikatúra a valóságból meríti anyagát Sajnos, bősége­sen van miből táplálkoznia. Nemcsak azért mert sokan akad­nak, akik sűrűn a pohár fene­kére néznek, hanem mert az em­berek túl könnyen ölelnek keb­lünkre másokat. Olyan könnyen, mint amilyen —nehezen! Játék a szavakkal? Nem, csupán azo­nos dolog két oldala. Ismeretség; barátság, cimboraság — a sze­mélyi kapcsolatok fontos, kiter­jedt, s nem ritkán kusza terü­lete. Rokonait, kollégáit, főnökeit a legritkább esetben választhatja meg teljesen szabadon az ember. Barátait annál inkább. És a cim­borákat? Azok „úgy maguktól" jönnek. Legtöbbször ez a baj. Mert a cimbora — a szó mai je­lentése szerint —, valamiért csa­pódik mellénk, hozzánk. Legin­kább italért, jobban fizető mun­káért, közös suskosok nyélbeüté­séért, a te nekem, én neked elv­telen elve alapján. Ki a barát? Ki a cimbora? Lótezik-e a személyi kapcsolat­nak pontosan körülírható mér­céje? Barátság-e a ma oly diva­tosnak tartott kalákában történő vendégeskedés? A fordítottja: csupán cimboraság lenne a jó ízű, okos beszélgetéssel fűszere­zett szombat délutáni sörözés? A kérdések a feleletet is maguk­ban hordják. Nincs elvonatkoz­tatható elvi szabály. Minden kap­csolat önmagáért „felel”. Felü­letes, s hajlékony gerincű em­bernek könnyen akadnak cimbo­rái. Igényes ember nehezebben barátkozik, mert nem éri be fel­színes fecsegéssel. Hisz abban, hogy a barátság az emberi kap­csolatok legnemesebbjei közül való, bizalmat kér, s ad. A szólás, miszerint az örök barátság ritkább, mint az örök szerelem, nem véletlenül szüle­tett. Az emberek mindig is haj­lottak arra, hogy ismeretségeiket összetévesszék a barátsággal, s amilyen gyorsan szimpatikusnak találják új ismerőseiket, olyan gyorsan kiábránduljanak azokból. Felületes ember felületesen ítél, a bizalmatlan, a zárkózott pedig nemes érzéstől, a barátságtól fosztja meg magát. Lehet-e „ta­nulni” mindezt, vagy velünk született tulajdonságaink, s a vé­letlenek játszanak közre abban, hogyan alakulnak másokkal kap­csolataink? Igen, vannak, akik vonzzák a barátokat, akik tud­nak vidámak és megértnek, a baj­ban készségesek, az örömben osztozók lenni. Az egyéni tulaj­donságok nagy része azonban nem „önmagától” van, hanem fokozatosan alakul ki, változik, hatás- és kölcsönhatás követ­kezményeként. A magányos, megkeseredett ember sajnos, nem ritka. Éppen az ilyenek szoktak azután tárt szívvel közeledni ahhoz, aki nem érdemes erre. Az újabb csalódás csak tovább nehezíti helyzetüket, s éppen ezért legközelebb még kevésbé nézik meg: ki előtt nyí­lik meg szívük, értelmük. Ahogy nem ritka a mindenkivel barát­kozó, puszipajtáskodó ember sem. Az, aki víg adomákat me­sél, tréfát űz mindenből, s kám­forrá válik, ha baj van, ha se­gíteni kellene. Tehát a középút? Az igényes mértéktartás! Tud­junk különbséget tenni a ránk­ragadó cimbora, s az önzetlen, személyiségünket tiszteletben tartó barát között. Ne traktál- juk legbensőbb családi gond­jainkkal a presszóbeli ismerőst, de kérjünk nyugodtan tanácsot a minket, -s családunkat jól és hosszú ideje ismerő baráttól. Legyünk udvariasak az ismerős­sel, de ha segítenünk kell, ta­pintat nélkül ne udvariaskodjunk barátainkkal. A nyíltság, az őszinteség a barátság igazi mér­céje, s próbája is egyben. M. O. Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1969. NOVEMBER 29., SZOMBAT Ara: 1 torint XXIV. ÉVFOLYAM, 277. SZÁM KÖZLEMÉNY a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1969. november 26-28-i üléséről A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága 1969. november 26-án, 27-én és 28-án Kádár János elvtárs el­nökletével kibővített ülést tar­tott. Az ülésen a Központi Bi­zottság tagjain kívül részt vet­tek: a Központi Ellenőrző Bi­zottság elnöke, a Központi Bi­zottság osztályvezetői, a buda­pesti pártbizottság titkárai, a megyei pártbizottságok első tit­kárai, a kormány tagjai, állam­titkárok, tömegszervezetek és tömegmozgalmak vezetői, a Tá­jékoztatási Hivatal vezetője, va­lamint a központi sajtó képvi­selői. Az ülés részvevői a tanács­kozás megkezdése előtt kegye­lettel megemlékeztek a Központi Bizottság és a Politikai Bizott­ság elhunyt tagjáról, Szirmai István elvtársról, a munkás- mozgalom szolgálatában ki­fejtett odaadó tevékeny­ségéről, áldozatos munkásságá­ról. A Központi Bizottság jóvá­hagyólag tudomásul vette Ko­mócsin Zoltán elvtársnak, a KB titkárának tájékoztatóját idő­szerű nemzetközi kérdésekről; megvitatta és elfogadta Nyers Rezső elvtársnak, a KB titkárá­nak előterjesztése alapján a Po­litikai Bizottság jelentését az 1969. évi gazdasági fejlődésről és az 1970. évi gazdasági feladatok, ról; megvitatta és elfogadta Biszku Béla elvtársnak, a KB titkárának előterjesztése alap­ján a pártdemokrácia helyzeté­ről és fejlesztésének lehetőségei­ről szóló jelentést; megvitatta és jóváhagyta Benkei András belügyminiszter elvtársnak, a KB tagjának jelentését a Bel­ügyminisztérium tevékenységé­ről. I. O Európa és az egész em­beriség sorsára nézve nagy jelentőségű kérdés, hogy sikerül-e megerősíteni a békét és a biztonságot ezen a földré­szen; sikerül-e elhárítani egy új háború veszélyét. Egy összeuró­pai biztonsági konferencia fon­tos és szükséges lépés Európa népeinek békéje szempontjából. Ezért helyeselünk és támoga­tunk minden olyan erőfeszítést, amely ennek elősegítésére irá­nyul. Támogatjuk a Varsói Szerződés tagállamainak buda­pesti felhívását, a tagországok külügyminisztereinek prágai ta­lálkozóján elfogadott, az idő­pontra és napirendre vonatkozó konkrét javaslatokat. Az európai béke és biztonság alapvető fontosságú tényezője a német kérdés. Ennek igazságos, békés, a két német állam és minden európai ország népének érdekeit szolgáló megoldásáért harcol szövetségesünk, a Né­met Demokratikus Köztársaság, amelynek politikai, gazdasági, diplomáciai sikereit örömmel üdvözöljük. Elengedhetetlen/ hogy végre a Német Szövetségi Köztársaság is a megmásítha­tatlan realitások talaján állva pozitívan járuljon hozzá a földrész békéjének, nyugalmá­nak megteremtéséhez. Ezt vár­juk az új nyugatnémet kor­mánytól, amely csak az európai népeket, ezen belül az NSZK lakosságát is veszélyeztető régi imperialista, militarista, revan­sísta elvekkel és gyakorlattal szakítva, politikája új mozza­natait egyértelművé téve és szavait tettekre változtatva te­het eleget a jelenlegi nemzet­közi helyzet követelményeinek. Pártunk, kormányunk, köz­véleményünk arra törekszik, hogy a politikai realitásokból kiindulva, pozitív módon hoz­zájáruljon az európai kollektív biztonsági rendszer fokozatos megteremtéséhez, a nemzetközi helyzetben levő feszültségek csökkentéséhez, az új háború veszélyének elhárításához. Meg­győződésünk, hogy minden eredmény, még a legkisebb elő­rehaladás is, amelyet a béke vé­delmében, a fegyverzet csök­kentésében sikerül elérni, vég­ső fokon Európa és a világ egyetemes béikéjét szolgálja. Képviselőink a kétoldalú és sokoldalú nemzetközi tanácsko­zásokon támogatnak minden ésszerű, előrevezető javaslatot és ilyen irányú kezdeményezése­ket is tesznek. Ebből a megfon­tolásból tett javaslatot kormá­nyunk a Lengyel Népköztársa­ság és a Mongol Népköztársaság kormányával közösen az ENSZ- ben. hogy minden olyan ország, amely még nem ratifikálta a ve­gyi és biológiai fegyverek tilal­mára vonatkozó 1925. évi genfi egyezményt. 1970-ben csatlakoz, zon a ratifikáló országokhoz. O A nemzetközi élet legfon­tosabb kérdése változat­lanul az amerikai imperialisták vietnami agressziója elleni harc. Az amerikai vezetők és csatló­saik, miközben békés szándékai­kat hangoztatják, folytatják a háborút Dél-Vietnamban, nép­irtó akciókat hajtanak végre, a népellenes dél-vietnami rezsim megerősítésével igyekeznek meg­menteni pozícióikat. A párizsi értekezleten az amerikai kor­mány és a saigoni bábrendszer képviselőinek magatartása miatt nincs érdemleges előre­haladás. Az amerikai agresszo- rok az úgynevezett „vietnami- zálással” ténylegesen a háború folytatására és nem a békére vesznek irányt. Vietnam népe, a haladó világ rokonszenvót és csodálatát ki­váltó önfeláldozó, hősies harc­ban már eddig is nagy sikereket aratott: nem kétséges, hogy küz­delme teljes győzelemmel fog befejeződni. Ahhoz azonban, hogy az agresszió mielőbb vé­get érjen, a világ haladó erői­nek még határozottabban fel kell lépniük az amerikai impe­rializmus ellen. Népünk tovább­ra is megad minden lehetséges támogatást a vietnami nép hősi harcához. © Változatlanul éber figyel­met követel a súlyos ve­szélyekkel fenyegető közel-keleti helyzet. Az imperialisták támo­gatását, bátorítását élvező izra­eli kormány semmibe veszi az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1967 novemberi, a békés rende­zést szolgáló határozatát és újabb háborús kalandokra ké­szül. E súlyos helyzetre hívta fel a figyelmet a hat szocialista ország november 27-i nyilatko­zata, amely kifejezte szilárd el­határozásunkat az antiimperi- alista harcot vívó arab népek további minden oldalú és hatá­rozott támogatására. Pártunk helyesli a Szovjetunió, a szoci­alista országok és más államok lépéseit a közel-keleti konflik­tus politikai rendezésére, mert azok egybeesnék az e térségben élő népek, az egész emberiség békéjének érdekeivel. O A magyar kommunisták üdvözlik, nagyra értékelik és támogatják a Szovjetuniónak a szovjet—kínai kapcsolatok ja­vítását szolgáló erőfeszítéseit. A tárgyalásokon elért minden si­ker, vereség az imperializmus leg­szélsőségesebb köreire, amelyek hasznot szeretnének húzni Kína és a Szovjetunió, Kína és a szo­cialista országok jelenlegi, is­mert ellentéteiből. A tárgyalá­sok jelentősen hozzájárulhatnak a szocialista világrendszer, a kommunista világmozgalom egységének helyreállítását célzó erőfeszítések sikeréhez, az anti- imperialista harc általános si­kereihez. ® A kommunista és mun­káspártok moszkvai ta­nácskozását, s annak dokumen­tumait a testvérpártok túlnyo­mó többsége megelégedéssel fo­gadta. A moszkvai értekezlet óta eltelt idő tapasztalatai azt bizonyítják, hogy — a munkás- mozgalomban még meglevő problémák, nézeteltérések elle­nére — javult a testvérpártok közötti viszony, tisztultabb a légkör. A nemzetközi kommu­nista mozgalom pártjai egyre inkább az egység erősítésére, az imperializmus elleni közös harc fellendítésére fordítják fi­gyelmüket. Pártunk a kedvező tapasztalatok alapján bízik a kommunista világmozgalom egységének további megszilár­dulásában. A jövőben is min­den tőle telhetőt megtesz a testvérpártok moszkvai tanács­kozásán hozott határozatok ma­radéktalan érvényesítéséért. II. A Központi Bizottság a nép­gazdaság helyzetéről, az 1969. évi tervteljesítésről és a jövő évi népgazdasági feladatokról a következőket állapította meg: O Országunk gazdasága tervszerűen fejlődik a IX. kongresszuson megszabott irányban. A magyar, dolgozók munkája mindinkább megte­remti azokat a feltételeket, amelyek szocialista gazdasá­gunk továbbfejlődéséhez, a la­kosság jövedelmének és fo­gyasztásának tervszerű emel­kedéséhez, az egészségügyi el­látás és a tudományos, kulturá­lis kiadások fedezéséhez, vala­mint hazánk védelmének biz­tosításához szükségesek. Az 1968-ban bevezetett gaz­dasági reform megfelelően szol­gálja gazdaságpolitikai céljain­kat, a gazdasági munka több területén kedvező folyamatok indultak még. A vállalatoknál és a szövetkezeteknél sok jó kezdeményezés született új, kor­szerű termékek gyártására, a technológia fejlesztésére, a vál­lalatok együttműködésének bő­vítésére. Fejlődik a népgazdasági ter­vezés, folyamatban van a jövő gazdasági munkájának hosszabb távú tervszerű előkészítése; ki­alakultak az 1971-ben kezdődő negyedik ötéves terv alapvoná­sai. A reform alapelveit még kö- (Folytatás a 3, oldalon) Lapunk tartalmából: Film és közönség (4. oldal) Fehér-e a Hattyú? (5. oldal) Mini Magazin (6. oldal) Tudomány— technika (7. oldal) Sportvezetők fóruma (9. oldal) Jövő heti rádió- és tv-műsor (16. oldal) Békéscsaba: Megalakult a Fiatal Alkotók Klubja Csütörtökön este, néhány nap­pal az ünnepélyes átadás után új klub alakult a Békéscsabai Ifjú­sági és Űttörőházban. A FÁK (Fiatal Alkotók Klubja) első ren­dezvényén Scultety János építész­mérnököt, a ház tervezőjét látta vendégül. A harmadik emelet egyik termében tartott foglalkozá­son a klubtagokon kívül ott vol­tak az ifjúsági és úttörőház ve­zetői, valamint a megyei és városi KISZ-bizottság képviselői. A fia­tal építész beszámolt a ház terve­zésének és építésének „műhelytit­kairól”, hangsúlyozva azt, hogy a hiperbolikus-parabola tetőszer­kezetű nagyterem Magyarorszá­gon, jelenleg egyedülálló építészeti ritkaság. A FÁK célja, hogy összefogja a megyeszékhely azon fiataljait, akik tudományos, irodalmi, mű­vészeti és politikai területen dol­goznak és munkájukat „alkotó módon” végzik. A klub fórumot és lehetőséget biztosít majd a vitára, a kölcsönös eszmecserére és jó alapul szolgálhat az önképzés fo­kozására. Az első találkozó a FÁK életképességét bizonyította, hiszen harmincnál is több, más-más fog­lalkozású fiatalnak nyújtott kelle­mesen és hasznosan eltöltött es­tét. Legközelebb jövő csütörtökön, a volt Aurora Kör néhány tagja látogat el a klubba.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents