Békés Megyei Népújság, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-27 / 275. szám
Gondozójuk a tsz... A legutóbbi összesítések adatai szerint az ország termelőszövetkezeti gazdaságai 346 ezer 500 nyugdíjas és járadékos tsz-tagot tartanak nyilván — ez az össz- taglétszámnak több mint 30 százaléka. Az évről évre összegyűjtött adatokból azt is tudjuk, hogy ebben a szektorban évenként 10—12 ezren öregszenek ki a munkából. Nem azt jelenti ez természetesen, hogy ezek az emberek most- már egyáltalán nem dolgoznak. Az öregek valósággal kapaszkodnak a munkáért. Ha testi erejük engedi, elvégzik azt is, amit a fiatalabbak végképp nem vállalnak. A fent említett 346 ezerből is többé-kevésbé rehdszeres munkadíj-elszámolásban részesültek 114 ezren az elmúlt év folyamán. Ilyenformán 232 ezer azoknak a száma, akik a közös tevékenységben gyakorlatilag nem vesznek részt, vagyis tsz- enként átlagban 75—80 idős ember csaknem egyedüli jövedelme a nyugdíj- vagy a járadék. S inkább ez utóbbi, hiszen a nyugdíjjogosultsághoz szükséges időt az öregek többsége még nem tudta megszerezni. Sokan a felelősséget úgy próbálják elaltatni magukban, hogy az öregek a járadék vagy a nyugdíj mellett földjáradékot is kapnak, emellett a háztájiból származó jövedelmük is számottevő. Sajnos azonban a gyakorlat azt mutatja, hogy a föld járadék összegét nagyrészt felemészti a háztáji megművelésének költsége. Ha pedig ehhez hozzászámítjuk, hogy a háztájiban többnyire csak kukoricát termelnek — kiderül, hogy az öregek összes jövedelme általában nem éri el a munkaképes dolgozó tsz-tagok jövedelmének egyötödét. Azok az öregek, akik ilyen arányú megélhetési gondokkal küzdenek, jogosan vetik fel, hogy több támogatást érdemelnének a szövetkezettől, már csak azért is, mert a járadék felemelése állami úton nem lehetséges. A járadék összege pedig a termelőszövetkezet rendszeres támogatása nélkül nem elég a megélhetésre. Ezt az egyébként teljesen logikus konzekvenciát a közös gazdaságok többsége ma még nem vonta le. Vannak ugyan jó példák: helyenként megvalósult, hogy a tsz minden hónapban kiegészíti a járadék összegét egy- kétszáz forinttal. Néhány tsz ennél is tovább ment: tartási szerződéseket kötöttek hozzátartozó nélküli idős tagjaikkal és ennek alapján nemcsak járadékukat vagy nyugdíjukat egészítik ki rendszeresen jelentős készpénzzel, valamint természetbeni- ekkel, hanem szükség esetén gondoskodnak ápolásukról, környezetük tisztán tartásáról, s a napi meleg ételükről. De máshol — és ma még nem kevés az ilyen tsz — összehasonlíthatatlanul többet költenek reprezentációra, mint az öregek támogatására. A rendszeres anyagi támogatás a segítségnyújtás legfontosabb, de korántsem egyetlen formája. Az idős tsz-tagoknak sokat segíthetünk olyan látszólag apró figyelmességekkel is, amelyek forintban alig kifejezhetők, mégis sokat jelentenek — erkölcsi értelemben. Külön kötelesség, amit előírni nem lehet ugyan, de parancsnak számít az íratlan törvények sorában, hogy a szövetkezet arra illetékes vezetői ne sajnálják a fáradságot figyelemmel kísérni miként törődnek szüleikkel a maguk szárnyára bocsátott gyerekek. Mondjuk ki tehát kereken: a körülmények lehetővé, sőt szükségessé teszik, hogy az öregeknek gondozójuk legyen a tsz. Á megyei pártbizottság és a megyei -fanács- lapja Ara: 80 fillér Világ proletárjai, egyesüljetek ! NÉPÚJSÁG XXIV. ÉVFOLYAM, 275. SZÁM 1969. NOVEMBER 27., CSÜTÖRTÖK Fehér Lajos elvtárs beszéde a politikai akadémián Fehér Lajos, az MSZMP Politi kai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese kedden az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Akadémiáján agrár. és szövetkezeti politikánk időszerű kérdéseiről tartott előadást. A Zeneakadémia nagytermében megrendezett előadáson —amelyet Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese vezetett be — megjelent a Központi Bizottság. az Elnöki Tanács és a kormány több tagja. Az előadó bevezetőben utalt arra, hogy 1966-ban, majd — a IX. pártkongresszus határozatai nyomán — főleg 1967-ben, továbbá 1968-ban egész sor pénzügyi jellegű intézkedést tettek azért, hogy a reform céljainak megfelelően a mezőgazdaságban is megteremtsék az önálló, vállalatszer ű gazdálkodás feltételeit, elősegítsék a mezőgazdasági termelés erőteljes fellendülését és azt, hogy a harmadik ötéves terv időszakában a parasztság jövedelme fokozatosan közelítsen a munkás-alkalmazotti jövedelem szintjéhez. — Mivel a mezőgazdaságban — folytatta — a reformintézkedések fokozatos bevezetése terén immár három, sőt voltaképpen négy év tapasztalatai állnak mögöttünk, fel lehet és fel is kell tenni önmagunk számára a kérdést: a foganatosított intézkedések mennyiben váltották valóra reményeinket? A harmadik ötéves terv azt írta elő, hogy a mezőgazdasági termelés a megelőző öt év átlagához viszonyítva 13—14 százalékkal nőjön. Az első há>om esztendőben a mezőgazdaság termelése 13 százalékkal emelkedett. Az idei évben kimagaslóan jő gabonatermésünk volt, igen kedvezőnek ígérkezik az őszi betakarítású növények, a kukorica, cukorrépa termése, gyümölcsből. zöldségfélékből és szőlőből jó termésünk van. Mindezek alapján az idei terv túlteljesítése várható, a mezőgazdaság teljes termelési értéke 5—6 százalékkal magasabb lesz az előző évinél. (Első ízben fordul elő, hogy a mezőgazdaság évi növekedési üteme meghaladja az iparét.) A mezőgazdaságban az utóbbi években jellemzővé vált, hogy a javuló munkafegyelem és termelékenyebb munka mellett biztonságosabb lett a termelés. Ha ennek alapján a jövő esztendőben csak közepes színvonalú termést is tételezünk fel: a mezőgazdaság harmadik ötéves tervének jelentős túlteljesítésével számolhatunk! A második világháború előtt, 1931—1940 átlagában kát. holdanként 7.9 mázsa volt a búza termése, az 1961—65-ös években 10,7 mázsa, az utolsó három év átlagában pedig közel 15 mázsára emelkedett (ezen belül az idei esztendőben meghaladta a 15,5 mázsát.) Ez — a jelenlegi termőterületet figyelembe véve — 7 millió mázsa hozamtöbbletet jelent évente, amelynek bruttó értéke 2,3 milliárd forint. Elértük agrárpolitikánk egyik fő célkitűzését. Hazai erőforrásból biztonságosan megoldottuk az ország kenyérgabona-ellátását! öt év óta nem importáltunk búzát, sőt az idei esztendőben jelentős mennyiséget exportáltunk is. Ugyanakkor a kukorica átlagtermése a második világháború előtti tíz év 10,8 mázsás holdanként! átlagához viszonyítva az 1961—65-ös években már 15 mázsára, az 1966—68-as években pedig 17,3 mázsára emelkedett, s az idei esztendőben — előzetes adatok szerint — már 20 mázsa körül lesz a kukorica országos átlaga. A belföldi húsfogyasztás túlnyomó részét képező sertéshús- termelést évtizedek óta erős ciklus és szezonális ingadozás jellemzi. A termelés egyenetlenségét a mezőgazdaság szocialista átszervezése utáni időszakban sem sikerült megszüntetni, noha az ingadozás mérséklődött. Végleges megoldást csak az hozhatna, ha a szocialista nagygazdaságok téli-nyári • üzemeltetésre alkalmas korszerű sertéstartási épületekkel rendelkeznének. Hangsúlyozta, hogy hozzá kell fognunk a következő időkben az iparszerű sertéstartás és -hizlalás erőteljes el terjesztéséh ez, mindenekelőtt a kukoricatermő vidékeken. Az utóbbi évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az egész népgazdaságban, ezen belül az (Folytatás a 3. oldalon) Célok, erőforrások, gazdaságirányítási ösztönzők összhangja a vállalati döntés középpontjában Üzem- és közgazdászok előtt a korszerű tervezés módszere A mezőgazdasági termelés korszerű módszereiről több alkalommal hangzott már el előadás állami gazdasági, termelőszövetkezeti és élelmiszeripari üzemi vezetők előtt Békéscsabán is. De olyan vitaülést, mint amilyet tegnap a békéscsabai Technika Házában rendeztek, a közelmúltban nem tartottak. Termelőszövetkezeti üzemgazdászok és a tanácsi apparátusban dolgozó közgazdászok előtt dr. Csete László, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, a MÉM Statisztikai és Gazdasági Elemző Központjának igazgatója a népgazdaság tervezési rendszereiről és az üzemfejlesztési tervek készítésének módszereiről beszélt. Részletesen taglalta azt, hogy a gazdaságirányítás új rendszerében a tervezést nem egy lezárt folyamatnak kell tekinteni, hanem a gazdasági célok kitűzésének elérésére készült terveket mindenkor az élet követelményeihez szükséges korrigálni. Felvázolta, hogy a népgazdasági tervek milyen aspektusunk a célok, erőforrások, gazdaságirányítási ösztönzők összhangjának megteremtésével. Lényegében ezek jellemzik a szektortervezést, a területi és a vállalati tervek készítését is. " A MÉM a negyedik ötéves terv mezőgazdasági részét szektorok alapján állítja össze. Így az állami gazdaságok és a tsz-ek országosan külön szektorként szerepelnek. A gazdaságirányítás mai rendszerében különösen megnőtt a vállalati tervezés jelentősége, melyeket az üzemek általában különböző tervtípusokban (távlati tervek, üzemfejlesztési tervek, éves termelési és pénzügyi tervek, beruházási tervek, éves előtervek) és operatív tervekben összegeznek. Legújabban a mezőgazdaságban is tért hódít a legfejlettebb tervezési módszer, a lineáris programozás, a különféle matematikai módszerek alkalmazása, melyekkel a MÉM ebben az esztendőben már négyszáz, köztük két Békés megyei üzem (a kon- dorosi Dolgozók és az Orosházi Állami Gazdaság) távlati fejlesztését segíti. Az előadó szerint jól bevált a jövedelemközpontos terv összeállítása termelőszövetkezeteinkben. Itt a fő cél egy bizonyos jövedelemszint elerése és olyan ágazatok kifejlesztése, melyek a tsz-ek részére magas jövedelmet biztosítanak. Dr. Csete László előadása után Bozó József, az újkígyósi Aranykalász Tsz főagronómusa számolt be az Újkígyóson kilenc éve alkalmazott tervezési, tervkészítési módszerekről, melyek többségükben jól beváltak. D. K. Előadás kultúrpolitikánk aktuális kérdéseiről Az MSZMP Békéscsabai Városi Bizottsága rendezésében november 26-án, tegnap délelőtt 10 órakor dr. Vonsik Gyula, az MSZMP KB munkatársa tartott előadást a békéscsabai ifjúsági házban kultúrpolitikánk aktuális kérdéseiről. Vonsik elvtárs a szocialista demokrácia, illetve szellemi életünk sajátos problémáit elemezve utalt pártunk irányító tevékenységének fontosságára, arra az erőre, amely kultúrpolitikánk következetesen marxista végrehajtását szabályozza. Társadalmunk műveltségi szintjének vizsgálata kapcsán elemezte a műveltségi tartalom aránytalanságainak okait. Kétségtelen, hogy az eltelt negyedszázad alatt jelentős mennyiségi és minőségi változások mentek végbe a műveltségi szerkezetben, de az arányok eltolódása révén jórészt a humán ismeretek gyarapodtak és csak kevéssé a. természettudományos ismeretek. Oktatásunk feladata többek közt — állapította meg —, hogy az egészséges arányt kialakítsuk. A harmadik ötéves terv végéig 8000-8500 pedagógus lakásproblémája A pedagógusok lakásgondjainak enyhítésére indított akciók tapasztalatairól tárgyalt legutóbbi ülésén a pedagógusok szakszervezetének központi vezetősége. Megállapította, hogy a kedvezményes építésikölcsön-akciót, a kedvezményeket a pedagógusok megelégedéssel fogadták, nagyra értékelték. Az akció révén több községben megoldódott a körzetesítéssel kapcsolatos sok lakásgond is. További eredménye az akciónak, hogy az építkező pedagógusok évente mintegy 300 szolgálati lakást szabadítottak fel. s ezeket a tanácsok fiatal vagy többgyermekes nevelőknek utalhatták ki. Varrógép-parádé a Centrumban November 24-től 29-ig tart nyitva a Békéscsabai Centrum Aruház árusítással egybekötött lengyel varrógép-bemutatója. A kiállításon a közönség elé került az összes Magyarországon forgalomba kerülő LUCZNIK típusú varrógép, (Fotó: Demény)
