Békés Megyei Népújság, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-12 / 237. szám

KO ROS TAJ ______ KULTURÁLIS melléklet A z olyasó népért Az ízEésformáSás a mozgalom legfontosabb Az „Olvasó népért" mozgalom ez év tavaszán jutott el oda, hogy a ter- vezgetós és eszmólkedés után valóban kezd mozga­lommá válni. A kezdeti ké­telkedés, idegenkedés — sőt nem ritkán ellenséges til­takozás — helyébe komoly érdeklődés, vállalkozó kedv lépett. Ez nemcsak izgalmas ötletekben nyilatkozik meg, hanem próbát kiállt, már eredményeket felmutató kezdeményezéseikben is. A múlt esztendőben, az indulás időszakában a köz­ponti állami intézmények, hivatalok és társadalmi tes­tületek csatlakoztak a moz­galomhoz, a maguk feladat­körének megfelelő javaslat­tal és munkatervvel. Ekkor még nagyon fenyegetett az a veszély, hogy valamiféle olvasó-toborzó kampány lesz csupán a vállalkozás­ból. Tavasz óta azonban mi­nőségi változás következett be. Városok, megyei és járási székhelyek, sőt kis falvak is jelentkeztek, s a maguk lehetőségei szerint bekap­csolódtak a közös munkába. Kezdeményezéseik napról napra gyarapítják a mozga­lom életét, örvendetes, hogy ez a munka nem szűkül csak a könyvtárakra; van, ahol a könyvtár, máshol vi­szont a pártbizottság, vagy az iskola, vagy a megyei újság, vagy éppen a helyi szövetkezet a kezdeménye­ző. S ez így egészséges. Ezek a kezdeményezésiek ma még kis körben hatnak, de zömmel olyan jellegűek, amelyeket közkinccsé érde­mes és szükséges tenni, mert a mozgalom országos kibontakozását szolgálják. Jó érzéssel állapíthatjuk meg: máris eljutottunk oda, hogy az országban sok he­lyen sikerült tevékenységre késztetnünk az emberi le­leményt és találékonyságot. Ez a kezdete minden élet­revaló mozgalomnak. A soron kővetkező legfontosabb és legsürge­tőbb feladatok éppen ebből a szellemi megpezsdülésiből fakadnak. Döntő, hogy a kezdeményezők ne marad­janak magukra, megfelelő nyilvánosságot és támoga­tást kapjanak munkájuk­hoz. Másképp a vállalkozó kedv könnyen megfakul, és a közösségformáló szenve­dély ellentétbe csap át, megkeseredést szül. A tá­mogatást egyrészt az „Ol- \Oió népért” mozgalom köz­ponti intézményeinek és testületéinek feladata, de legalább ugyanennyire fel­adata a helyi vezetésnek is. Közvetlenül ide kapcsoló­dik a másik tennivaló: az eddig legjobban bevált és a tapasztalatok szerint leg­többet ígérő módszerek ki­választása, s kellő haté­konysággal történő propa­Sass Ervin: Végtelenbe induló B. ]. emlékére a hír hozzám is elért hogy utazni készülsz a végtelenbe gyors indulásod mégis meglepett s fáj mert jó barát melegszívű férfi voltál most szemben ülsz velem mégis elérhetetlen a hangod szétfoszlik mint hajnali köd ha az ősz virágaira száll megpihenni most mégis szemben ülsz velem — tréfálkozol és zsörtölődsz a sokféle balgaságon mert nem mindenki olyan mint te voltál te végtelenbe induló jaj nagyon siettél — őrzöm a kezed melegét mint te a titkot mit egyszer élünk át s emlékünk se lesz róla mert nem tudunk már emlékezni akkor most szemben ülsz velem és nem hiszem hogy nem vagy már hogy csak voltál gálása. Fontos, hogy a leg­jobb kezdeményezésék mi­nél előbb és minél széle­sebb körben elterjedjenek. Legjobb propaganda a szug- gesztív bemutatás. Közös mederbe kell terelni a-vál­lalkozásokait, s biztosítani, hogy valóban közkinccsé váljanak a termékenyítő gondolatok, bármilyen kis körben is fogalmazódnak meg, — ahogy azt az „Ol­vasó népért” mozgalom tár­sadalmi elnökségének fel­hívása feladattá teszi. Igen sokat adna és meg­könnyítené a további mun­kát, ha azok is megszólalná­nak, akik már jelentős vál­lalkozásokat indítottak ét, és számot adnának eredmé­nyeikről, módszereikről. Példaként említünk csak néhányat közülük: a máté­szalkai járási pártbizottság és könyvtár a szocialista brigádok körében végez ér­demes munkát, a nagykátai járási pártbizottság és könyvtár az úttörők számá­ra teremtett sajátos olvasó­szervező lehetőséget. Gyu­lán, a Jókai Művelődési Ház irodalmi klubja sikeres vál­lalkozás; máshol a megyei sajtó indított tanulságos sajtóvitát az if júságolvasóvá neveléséről; a somogyvári könyvbarátok évek óta pél­damutató munkáit végez­nek. Sorolhatnánk a példá­kat. Tehát van mivel meg­ismerkednünk, van mit kö­zös értékké tennünik. A szervező munkát az értő olvasók kisébb-na- gyobb csoportjaira lehet és kell építeni. Mindenütt, ahol erre mód van — könyvtárakban, művelődési házakban, iskolákban, a Hazafias Népfront szerveze­teiben, könyvesboltok mel­lett — érdemes létrehozni ezeket a csoportokat, s in­tézményesen tartani velük a kapcsolatot. Ilyen kis kö­zösségek nélkül elképzelhe­tetlen, hogy szerteáradjon az olvasás igénye és szere­tető; csakis így törhetünk be a még meg nem hódított területékre. Az eddig összegyűlt ta­pasztalatok egyértelműen azt bizonyítják, hogy azok a kezdeményezések voltak a legeredményesebbek, ame­lyek ilyen kis csoportokra alapozták a munkát. A „hajszálcsöves terjedés”-sei lehet behatolni olyan réte­gek életébe, amelyek eddig elzárkóztak az olvasás és a rendszeres művelődés elől. Az értő olvasók csoport­jai különböző módon élhe­tik a maguk közösségi éle­tét. Lehetnek lazább kötő­désű olvasókörök, ilyen vagy olyan elnevezésű klu­bok, vagy alapszabály sze­rint munkálkodó közössé­gek. Mindegyikre van jó és követésre méltó példa. A tennivaló most az, hogy a jó példákat minél több he­lyen meghonosítsuk, s az egész országot behálózzuk az értő olvasók baráti cso­portjaival. A megújuló könyvbarát- bázottságok ebben a szerve­ző tevékenységben találhat­ják meg legszebb és legfon­tosabb feladatukat. Ez a munka állandóságot és rendszerességet biztosít mű­ködésüknek, kiemeli őket abból a helyzetből, — amely sajnos elég általános —, hogy csupán kampányfeL adatok, egy-egy jelesebb rendezvény megszervezését hárítják rájuk. Ide kapcsolódik a kőnyvbarát-bttzottságok jö­vőbeli helyzete és feladat­köre. Az már eddig is tisz­tázódott, hogy az egész ' mozgalom szervezeti életé­nek sejtjeivé kell válniuk; a „hogyan” körül azonban még nagyon sok a tisztá­zatlanság. Ez jobbára abból adódik, hogy a tapasztala­tok nagy hányada elóg el­kedvetlenítő. Kevés az olyan könyvbarát-bizoítság, mely­nek működése jó példa le­het, s kapaszkodót adhait ál­talános érvényű módszerek­hez. Hasznos lenne minél több eredményesen dolgozó könyvbarát-bdzottság életé­vel megismerkedni. Most készül e bizottságok új mű­ködési szabályzata, tehát minden észrevételre, javas­latra nagy szükség van. Az ízlésformálás a „Ol­vasó népért” mozgalom leg­fontosabb célkitűzése. Mi­ként a kezdet kezdetétől hangsúlyoztuk, nem egysze­rű olvasó toborzásról van szó, hanem a „kiművelt em­berfők” gyarapításáról. Ko­moly alapozó munkára van szükség, hogy a gyakori és gyakran kártékony rögtön­zéseket elkerüljük. Hiába alakulnak majd 3d jói mű­ködő szervezeti formák, ha ezek munkájából a kellő el­vi következetesség és meg­alapozottság hiányzik. Azzal a reménnyel bocsátjuk vitára ezt a rö­vid összegezést, hogy kellő visszhangot leap majd, és sok új gondolat megfogal­mazására késztet. Célunk nem az volt, hogy átfogó és teljes képet adjunk az „Ol­vasó népért” mozgalom mai helyezetéről, hanem az, hogy a legfontosabbnak tar­tott feladatokra irányítsuk a figyelmet, s ezek megol­dásához minél több javas­latot, ötletet, kritikai ész­revételt, tapasztalatot gyújt­sunk össze. Ez az eszmecsere nemcsak az „Olvasó népért” mozga­lom számára hasznos és fontos; az egész népművelő munkának szüksége van rá. Fábián Zoltán Az „Olvasó népért” mozgalom Koordinációs Bizottságának titkára Bónus István: Szürkesopkas orosz katona Fején szürke katonasapka volt. Békésen nyújtotta erős kezét, Meleg kezétől megéreztem én Az orosz sztyeppéknek üzenetét. Beszédes szemével rám tekintett, Tört magyar szóval szólított: — barát — Tiszta homloka árnyékba borult, Míg elmondta a „német háborút” A Volga mellett, hogy törtek rájuk, Szép városuk, hogy rommá esett. Szörnyű harc volt, — mondta szomorúan S apám, anyám, testvérem elveszett. Barna szemével messzire nézett, — Arcomon végig egy könnycsepp szaladt Rajtuk bizony nem segíthetünk — szólt ■ De Oroszország már újra szabad! Lelkesen beszélt még hazájáról Nagy nemzetnek ez egyszerű fia... — Sokszor tűnődöm, vajon hol lehet A szürkesapkás orosz katona? Úton, útfélen Cirok. Milyen furcsa. Mi ilyenkor Újkígyóson kuko­ricát törtünk, ez volt az ősz. Itt más. Bánhegyesen. Az út két oldalán, ahogy gyalog baktatok a Csanádapáca utáni elágazásban Magyar felé. Eddig hozott egy kocsi, lekéstem a vonatot. Az el­ágazástól pedig Bánhegyes még 10 kilométer. Leheveredek, elfáradtam. Nem veszélyes, nem olyan poros a fű, kevés jármű ro­hangál erre. Viszonylag, te­szem hozzá. Mert jármű van jócskán. Szerte a határban. Az egyik vontató cirokhegy- gyél dübörög el mellettem, megy a tsz-központba. Ter­hétől billegő. GAZ veri fel a csendet. Ez már feldolgoz­ni viszi a cirkot. És trakto­rok szántják a földet. A gazdag békés—Csanádi föl­det. Jövőre is aratni kell. Napraforgót, cirkot, gabo­nát, tengerit. Csak egy személygépko­csi jönne már. Megelégszem teherautóval is, ahol helyet tudnák szoritané. Sehol semmi. Az egyik dűlőről kukori­caszárak közül teherautó vánszorog ki. Még 6 kilo­méter. Intek, felvesznek maguk közé. A platón 4—5 munkás. Fáradtak, porosak, olajosok, bóbiskolnak. Csak egy-egy döccenő ébreszti fel őket. Vajon hányadik 24 óránál tartanak? Mert a be­takarításhoz sok-sok gép kell. Jó gép. S a szerelők, javítók állandóan úton van­nak. Vagy talán inkább vil­lanyszerelők? Hiszen vastag drótokkal van teli a „de­rékalj”, amin ülünk. Mindegy. Munkások. Es elröstellem magam, hogy nekem milyen tiszta a ru­hám. Csend. Milyen jó csend van. Csönd. Amit csak én látok nyugalomnak. Még én sem. Arrébb, nem is oly messze cirkot vág egy bri­gád. Sarusi Mihály /

Next

/
Thumbnails
Contents