Békés Megyei Népújság, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-12 / 237. szám
KO ROS TAJ ______ KULTURÁLIS melléklet A z olyasó népért Az ízEésformáSás a mozgalom legfontosabb Az „Olvasó népért" mozgalom ez év tavaszán jutott el oda, hogy a ter- vezgetós és eszmólkedés után valóban kezd mozgalommá válni. A kezdeti kételkedés, idegenkedés — sőt nem ritkán ellenséges tiltakozás — helyébe komoly érdeklődés, vállalkozó kedv lépett. Ez nemcsak izgalmas ötletekben nyilatkozik meg, hanem próbát kiállt, már eredményeket felmutató kezdeményezéseikben is. A múlt esztendőben, az indulás időszakában a központi állami intézmények, hivatalok és társadalmi testületek csatlakoztak a mozgalomhoz, a maguk feladatkörének megfelelő javaslattal és munkatervvel. Ekkor még nagyon fenyegetett az a veszély, hogy valamiféle olvasó-toborzó kampány lesz csupán a vállalkozásból. Tavasz óta azonban minőségi változás következett be. Városok, megyei és járási székhelyek, sőt kis falvak is jelentkeztek, s a maguk lehetőségei szerint bekapcsolódtak a közös munkába. Kezdeményezéseik napról napra gyarapítják a mozgalom életét, örvendetes, hogy ez a munka nem szűkül csak a könyvtárakra; van, ahol a könyvtár, máshol viszont a pártbizottság, vagy az iskola, vagy a megyei újság, vagy éppen a helyi szövetkezet a kezdeményező. S ez így egészséges. Ezek a kezdeményezésiek ma még kis körben hatnak, de zömmel olyan jellegűek, amelyeket közkinccsé érdemes és szükséges tenni, mert a mozgalom országos kibontakozását szolgálják. Jó érzéssel állapíthatjuk meg: máris eljutottunk oda, hogy az országban sok helyen sikerült tevékenységre késztetnünk az emberi leleményt és találékonyságot. Ez a kezdete minden életrevaló mozgalomnak. A soron kővetkező legfontosabb és legsürgetőbb feladatok éppen ebből a szellemi megpezsdülésiből fakadnak. Döntő, hogy a kezdeményezők ne maradjanak magukra, megfelelő nyilvánosságot és támogatást kapjanak munkájukhoz. Másképp a vállalkozó kedv könnyen megfakul, és a közösségformáló szenvedély ellentétbe csap át, megkeseredést szül. A támogatást egyrészt az „Ol- \Oió népért” mozgalom központi intézményeinek és testületéinek feladata, de legalább ugyanennyire feladata a helyi vezetésnek is. Közvetlenül ide kapcsolódik a másik tennivaló: az eddig legjobban bevált és a tapasztalatok szerint legtöbbet ígérő módszerek kiválasztása, s kellő hatékonysággal történő propaSass Ervin: Végtelenbe induló B. ]. emlékére a hír hozzám is elért hogy utazni készülsz a végtelenbe gyors indulásod mégis meglepett s fáj mert jó barát melegszívű férfi voltál most szemben ülsz velem mégis elérhetetlen a hangod szétfoszlik mint hajnali köd ha az ősz virágaira száll megpihenni most mégis szemben ülsz velem — tréfálkozol és zsörtölődsz a sokféle balgaságon mert nem mindenki olyan mint te voltál te végtelenbe induló jaj nagyon siettél — őrzöm a kezed melegét mint te a titkot mit egyszer élünk át s emlékünk se lesz róla mert nem tudunk már emlékezni akkor most szemben ülsz velem és nem hiszem hogy nem vagy már hogy csak voltál gálása. Fontos, hogy a legjobb kezdeményezésék minél előbb és minél szélesebb körben elterjedjenek. Legjobb propaganda a szug- gesztív bemutatás. Közös mederbe kell terelni a-vállalkozásokait, s biztosítani, hogy valóban közkinccsé váljanak a termékenyítő gondolatok, bármilyen kis körben is fogalmazódnak meg, — ahogy azt az „Olvasó népért” mozgalom társadalmi elnökségének felhívása feladattá teszi. Igen sokat adna és megkönnyítené a további munkát, ha azok is megszólalnának, akik már jelentős vállalkozásokat indítottak ét, és számot adnának eredményeikről, módszereikről. Példaként említünk csak néhányat közülük: a mátészalkai járási pártbizottság és könyvtár a szocialista brigádok körében végez érdemes munkát, a nagykátai járási pártbizottság és könyvtár az úttörők számára teremtett sajátos olvasószervező lehetőséget. Gyulán, a Jókai Művelődési Ház irodalmi klubja sikeres vállalkozás; máshol a megyei sajtó indított tanulságos sajtóvitát az if júságolvasóvá neveléséről; a somogyvári könyvbarátok évek óta példamutató munkáit végeznek. Sorolhatnánk a példákat. Tehát van mivel megismerkednünk, van mit közös értékké tennünik. A szervező munkát az értő olvasók kisébb-na- gyobb csoportjaira lehet és kell építeni. Mindenütt, ahol erre mód van — könyvtárakban, művelődési házakban, iskolákban, a Hazafias Népfront szervezeteiben, könyvesboltok mellett — érdemes létrehozni ezeket a csoportokat, s intézményesen tartani velük a kapcsolatot. Ilyen kis közösségek nélkül elképzelhetetlen, hogy szerteáradjon az olvasás igénye és szeretető; csakis így törhetünk be a még meg nem hódított területékre. Az eddig összegyűlt tapasztalatok egyértelműen azt bizonyítják, hogy azok a kezdeményezések voltak a legeredményesebbek, amelyek ilyen kis csoportokra alapozták a munkát. A „hajszálcsöves terjedés”-sei lehet behatolni olyan rétegek életébe, amelyek eddig elzárkóztak az olvasás és a rendszeres művelődés elől. Az értő olvasók csoportjai különböző módon élhetik a maguk közösségi életét. Lehetnek lazább kötődésű olvasókörök, ilyen vagy olyan elnevezésű klubok, vagy alapszabály szerint munkálkodó közösségek. Mindegyikre van jó és követésre méltó példa. A tennivaló most az, hogy a jó példákat minél több helyen meghonosítsuk, s az egész országot behálózzuk az értő olvasók baráti csoportjaival. A megújuló könyvbarát- bázottságok ebben a szervező tevékenységben találhatják meg legszebb és legfontosabb feladatukat. Ez a munka állandóságot és rendszerességet biztosít működésüknek, kiemeli őket abból a helyzetből, — amely sajnos elég általános —, hogy csupán kampányfeL adatok, egy-egy jelesebb rendezvény megszervezését hárítják rájuk. Ide kapcsolódik a kőnyvbarát-bttzottságok jövőbeli helyzete és feladatköre. Az már eddig is tisztázódott, hogy az egész ' mozgalom szervezeti életének sejtjeivé kell válniuk; a „hogyan” körül azonban még nagyon sok a tisztázatlanság. Ez jobbára abból adódik, hogy a tapasztalatok nagy hányada elóg elkedvetlenítő. Kevés az olyan könyvbarát-bizoítság, melynek működése jó példa lehet, s kapaszkodót adhait általános érvényű módszerekhez. Hasznos lenne minél több eredményesen dolgozó könyvbarát-bdzottság életével megismerkedni. Most készül e bizottságok új működési szabályzata, tehát minden észrevételre, javaslatra nagy szükség van. Az ízlésformálás a „Olvasó népért” mozgalom legfontosabb célkitűzése. Miként a kezdet kezdetétől hangsúlyoztuk, nem egyszerű olvasó toborzásról van szó, hanem a „kiművelt emberfők” gyarapításáról. Komoly alapozó munkára van szükség, hogy a gyakori és gyakran kártékony rögtönzéseket elkerüljük. Hiába alakulnak majd 3d jói működő szervezeti formák, ha ezek munkájából a kellő elvi következetesség és megalapozottság hiányzik. Azzal a reménnyel bocsátjuk vitára ezt a rövid összegezést, hogy kellő visszhangot leap majd, és sok új gondolat megfogalmazására késztet. Célunk nem az volt, hogy átfogó és teljes képet adjunk az „Olvasó népért” mozgalom mai helyezetéről, hanem az, hogy a legfontosabbnak tartott feladatokra irányítsuk a figyelmet, s ezek megoldásához minél több javaslatot, ötletet, kritikai észrevételt, tapasztalatot gyújtsunk össze. Ez az eszmecsere nemcsak az „Olvasó népért” mozgalom számára hasznos és fontos; az egész népművelő munkának szüksége van rá. Fábián Zoltán Az „Olvasó népért” mozgalom Koordinációs Bizottságának titkára Bónus István: Szürkesopkas orosz katona Fején szürke katonasapka volt. Békésen nyújtotta erős kezét, Meleg kezétől megéreztem én Az orosz sztyeppéknek üzenetét. Beszédes szemével rám tekintett, Tört magyar szóval szólított: — barát — Tiszta homloka árnyékba borult, Míg elmondta a „német háborút” A Volga mellett, hogy törtek rájuk, Szép városuk, hogy rommá esett. Szörnyű harc volt, — mondta szomorúan S apám, anyám, testvérem elveszett. Barna szemével messzire nézett, — Arcomon végig egy könnycsepp szaladt Rajtuk bizony nem segíthetünk — szólt ■ De Oroszország már újra szabad! Lelkesen beszélt még hazájáról Nagy nemzetnek ez egyszerű fia... — Sokszor tűnődöm, vajon hol lehet A szürkesapkás orosz katona? Úton, útfélen Cirok. Milyen furcsa. Mi ilyenkor Újkígyóson kukoricát törtünk, ez volt az ősz. Itt más. Bánhegyesen. Az út két oldalán, ahogy gyalog baktatok a Csanádapáca utáni elágazásban Magyar felé. Eddig hozott egy kocsi, lekéstem a vonatot. Az elágazástól pedig Bánhegyes még 10 kilométer. Leheveredek, elfáradtam. Nem veszélyes, nem olyan poros a fű, kevés jármű rohangál erre. Viszonylag, teszem hozzá. Mert jármű van jócskán. Szerte a határban. Az egyik vontató cirokhegy- gyél dübörög el mellettem, megy a tsz-központba. Terhétől billegő. GAZ veri fel a csendet. Ez már feldolgozni viszi a cirkot. És traktorok szántják a földet. A gazdag békés—Csanádi földet. Jövőre is aratni kell. Napraforgót, cirkot, gabonát, tengerit. Csak egy személygépkocsi jönne már. Megelégszem teherautóval is, ahol helyet tudnák szoritané. Sehol semmi. Az egyik dűlőről kukoricaszárak közül teherautó vánszorog ki. Még 6 kilométer. Intek, felvesznek maguk közé. A platón 4—5 munkás. Fáradtak, porosak, olajosok, bóbiskolnak. Csak egy-egy döccenő ébreszti fel őket. Vajon hányadik 24 óránál tartanak? Mert a betakarításhoz sok-sok gép kell. Jó gép. S a szerelők, javítók állandóan úton vannak. Vagy talán inkább villanyszerelők? Hiszen vastag drótokkal van teli a „derékalj”, amin ülünk. Mindegy. Munkások. Es elröstellem magam, hogy nekem milyen tiszta a ruhám. Csend. Milyen jó csend van. Csönd. Amit csak én látok nyugalomnak. Még én sem. Arrébb, nem is oly messze cirkot vág egy brigád. Sarusi Mihály /