Békés Megyei Népújság, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-06 / 231. szám
1S6S. október 5. 10 Vasárnap T * K. ■ cÁ — <2? • A * R * K ° Ma/# még rosszabb is Az időjárásban sincs új a nap alatt Az italról van szó Az idei szeszélyes nyári időjárással kapcsolatban sokan a „régi jó időket” emlegetik, amikor „nyáron nyár, télen pedig tél volt” ... Nos, ez nem egészen igy van. A megmaradt történelmi feljegyzések bizonyítják, hogy az időjárás szeszélyei legalább olyan régiek, mint az emberi emlékezet. Vigasztalásképpen lássunk néhány meghökkentő adatot az időjárás egykori szeszélyeiről: 300-ban olyan tél volt, hogy még a Nílus is befagyott és part. jain az egész szubtrópusi növényzet tönkrement. 401 telén befagyott az egész Fekete-tenger, olyannyira, hogy az emberek átszánkózhattak az egyik partról a másikra. «27-ben rendkívül forró nyár köszöntött Franciaországra. A. hallatlan kánikulában minden kút kiszáradt és az állatok elpusztultak a szomjúságtól. 1186-ban a nyár sehogy sem akart véget érni, s egész decemberig tartott. A krónikások feljegyezték. hogy sok madár még decemberben is fiókákat költött. Januárban kivirágoztak a fák, s a parasztok májusban már betakarították a termést. Augusztus közepén a szőlőt is leszüretelték. • 1301 januárjában egész Közép- Surópaban kivirágoztak a fák. 1303-ban Európában olyan száraz nyár uralkodott, hogy az olyan nagy folyókon, mint a Duna, a Szajna, a Rajna, át lehetett lábalni, mert a víz alig ért térdig. 1308-ban Észak-Európában olyan kemény tél volt, hogy még az Északi-tenger is teljesen befagyott. 1608-ban igen kegyetlen tél .ombolt Európában. Norvégiától igészen Szicíliáig és Spanyolországig mindent méteres hótakaró borított. Érdekes, hogy a legnagyobb fagyokat Olaszországban és Spanyolországban mérték. 1739-ben a tél már október 24-ón beköszöntött erős fagyokkal. Nagyon tartós volt. Az utolsó erős fagyot 1740. június 13-án jegyezték fel. A téli hónapokban Közép-Európában olyan dermesztő volt a hideg, hogy a halottakat sem lehetett eltemetni, mert a sziklává dermedt föld a szerszámoknak nem engedett. 1823-ban Európa-szerte rendkívül enyhe volt a tél. Még Szibériában sem fagyott, nem is ha. vazott, csak esőzések voltak. 1838-ban élte át Közép- és Délkelet-Európa az egyik legforróbb és legszárazabb nyarat. Négy hónapon át egyszer sem esett, minden növény kiszáradt, megszámlálhatatlan állat pusztult el. * * ♦ Nincs tehát semmi rendkívüli abban, hogy az idei nyár sem volt normális, s hogy különféle váratlan meglepetéseket hozott. Reméljük, hogy végül mégiscsak megjavul, s ezenkívül vigasztaljon az a tudat, hogy a múltban nemegyszer rosszabb is volt. Anekdoták EZ MAR IGAZ! F. S. ismert francia írónőt az egyik újságiró meginterjúvolta, s egyebek között megkérdezte tőle, hogyan lett nudista. Az írónő így válaszolt: — Tudja, az ember egyszerűen nudistának születik. * * • MÉG ő IS Móric Twain-t egyik ismerőse felkereste röviddel azután, hogy az író új lakásba költözött. A dolgozószobában mindenütt elszórva könyveket talált a legnagyobb rendetlenségben. „Miért nem állít fel könyv- szekrényeket, barátom?” — kérdezte a vendég. „Tökéletesen indokolt a kérdés — válaszolt Mark Twain. — Ennek egyedüli oka, hogy lényegesen nehezebb könyvszekrényeket kölcsönkérni, mint könyveket!” » * * ŐSZINTESÉG Auber francia zeneszerző Richard Wagnerrel beszélgetve egyszer megjegyezte: — Nincs semmi érzékem a zenéhez. Csaknem 30 évre volt szükségem ahhoz, hogy ezt felismerjem! — & akkor abbahagyta a komponálást? — kérdezte Wagner * * * ne essünk túlzásba Pablo Picasso egy kis falucska vendéglőjében ebédelt, amikor feltűnt neki, hogy az őt kiszolgáló lánynak csodálatos vonalú, de rendkívül mocskos keze van. Megkérte a lányt, engedje meg, hogy lerajzolja a kezét, de ehhez mindenképpen szükséges lenne, hogy láthassa a lány kezének eredeti alapszínét. A lány elsietett, de épp olyan gyorsan visszatért és izgatottan kérdezte: „Melyik kezemet mossam meg, uram?” * * * TAPINTAT. . Alexandre Dumas Oroszor. szagban járva elutazott Tiflisz- be. (Ma Tbiliszi.) Elhatározta, hogy felkeresi a legnagyobb könyvesboltot. Az üzlet tulajdonosa értesült az író szándékáról és figyelmességből minden polcot telerakott Dumas köteteivel. Az író csodálkozva kérdezte: — Más írók könyveit hol tartja? — Másokét? — sietett a válasszal az egyik buzgó eladó. — Már eladtuk. Bölcsek felelőssége ? A köztiszteletben álló bölcs férfiút, a magyar nyelv és irodalom tanárát az egyik ház előtt a járda közepére állított tábla torpantotta meg sétájában. A táblán ez állt: VIGYÁZZ AT! ÉLET VESZÉJ! „Műveletlen fajankók!” — mormogta maga elé a tanár, látván a durva helyesírási hibákat. — „Elégtelen!” — és már nem is érdekelte az egész. Továbblépett és abban a pillanatban emelet-magasságból egy tégla zuhant a fejére. Életveszélyes állapotban szállították kórházba. A felelősség megállapítására vizsgálat indult. D. F. NEM ITTA EL AZ ESZÉT Egy alkoholista beállít az orvoshoz. — Kezeltetné szeretném magam, doktor úr! — Rendben van. Mennyit iszik naponta? — Egy liter rumot. — Szörnyű. Figyeljen hát ide! Felírok magának pirulákat. Vegyen be naponta háromszor evés után egyet-egyet, s ami a legDohányos síremléke. (Zsoldos Sándor rajza) főbb, ne feledje, hogy naponta legfeljebb fél decit ihat, semmivel sem többet. Egy hét múlva aztán jöjjön el ismét. A megszabott idő elteltével a beteg ismét felkereste az orvost, de még jobban tántorgott, mint először. — Megmondtam önnek, hogy naponta legfeljebb fél decit ihat! Önt ezt nem tartotta meg! — Megtartottam, doktor úr! — csakhogy több orvossal kezeltetem magam! NINCS BECSVÁGY A „Ha nem volna ilyen gyakran részeg — mondja a hajó kapitánya egy öreg matróznak —» akkor már régen tiszt lehetne.” „Nem fontos, kapitány úr! — vigyorog bárgyún az öreg matróz. — Ha be vagyok rúgva, akkor úgyis kapitánynak érzem magam.' VADNYUGATI PRÉDIKÁCIÓ Vadnyugaton a fiatal pap erélyes hangon prédikál az ivás ellen. „Az emberiség minden bűne között a legnagyobb, a legrosszabb az ivás!” — kiáltja hívei felé. „Ha sokat ittál, nem habozol és rálősz a szomszédodra. De mivel sokat ittál, nem fogod eltalálni.” SOOOOOOOOOQOOOOCXSOOOOOOOOOOOOGOOOOOOOOOGGOOOOOOO mmvA", a menteni a menthetőt QICCS VADÁSZAT-NSAKü.CSAK A SELE3T3ÉT LD33ÍÍK KI. abszolút naivitás RITKA VADASZ&ZERENC&& AZ ELVALT AbSZONV-A TRÓFEA ŰVÜ3TEMEK1VEM — Doktor úr! Drága doktor úr! Belepusztulok ... Ügy hasogat, hogy ... azonnal húzza ki! — Kérem. Foglaljon helyet. Ügy. Nyissa ki a száját. Melyik az? Ez? Igen. Ki kell dobni. Egy pillanat, csak előkészítem a műszereket. — Doktor úr, kedves, könyörgöm csak érzéstelenítéssel. Az izgalom árt a szívemnek. — Csak nem? Mi a foglalkozása? — Üjságiró vagyok. — Újságíró? Várjon csak. Ejnye. Emlékszem is. Nem maga volt az a ... — Persze, én. — Ügy, szóval maga volt. Remek, emlékszik, egyszer irt egy cikkecskét egy fogorvosról, aki durva a pánciensekkel, felületes és ráadásul a rendelésre is későn jön. Alaposan lapocskondiázta. — Igen, rémlik valami. Volt valami doktor Dumitrescu. — Igen, igen. Valamilyen ... Én vagyok az a valamilyen Dumitrescu. __ — ■ Pontosan... Nyissa csak ki a száját. — A számat? Miért nyissam ki? — Hát hogy kihúzzam a fogát. — Hogyhogy, kihúzza? Miért húzná ki? Nekem semmit sem kell kihúzni. — De hisz nem maga mondta, hogy belepusztul a fájdalomba? — Ne-em. Már rég elmúlt, az is lehet. hogy csak képzelődtem. Nem fáj semmi, minden rendben van. Köszönöm szépen és viszontlátásra. S. Rugyanu: Fogorvosnál — Figyeljen ide! Ha nem húzzuk ki ezt a fogát, a mellette levők is tönkremennek. — Komolyan'! — Persze. Üljön le, adok egy injekciót. — Atyaúristen.' Egész elfelejtettem. Hiszen nekem értekezletem van. Hagyjuk ezt holnapra. Lehet, hogy teljesen elmúlik. Már nem is fáj. — Nem tart sokáig. Egy pillanat és kész vagyunk vele. — Hogyhogy ve- ’e? Kivel? — A foggal. Tartsa nyitva a száját, kérem. Ügy. Ne csukja be, amíg .. . De, miért reszket? Egyébként, miután a cikke megjelent, egy hétig nem mentem ki az utcára. Rettenetesen szégyelltem magam. — Mi az a kezében? — Extraktor. — Micsoda, hatalmas fogó! Egy lónak is elég lenne. Mondja, valami más fogója nincs? — Nyissa ki jobban a száját, kérem . . . így. Meg kell mondanom, hogy én abban az ügyben olyan ártatlan voltam, mint egy maszületett bárány. — Doktor úr. eljövök holnap. Már semmit sem érzek, egyáltalán nem fáj. — Lehetetlen. Már beiníekcióztam. Nyissa csak ki a száját! Igen. hát moan akkor ' csúnyán elhibázta. Óriási bakot lőtt.. — Doktorká.m, dr&- nasóaom. az a szörnyű fonó nemcsak a zántonakra kfsziíH? Nekem olyan pici fogaim vannak. A cipőm is csak 39-es. — Nyugodjon már meg, higgye el, hogy nekem mindenfajta fogra csak egy fogóm van. Kinyitni! Jó. Egyébként azon a napon, amikor a maga kifejezésével élve „felületesen” dolgoztam, nem is voltam a rendelőben. — Kedves doktor- kám, ugye csak egy fogamat húzza ki? — Természetesen. — De csak a rosz- szat? Egész jó még a többi. — Hát azért jókat itt nem nagyon talál az ember. — Jók vagy rosz- szak, az nem számít. Lényeg. hogy az enyémek. Könyörgöm, hagyja a helyén őket. — Nyugi, csak egyet, a rosszal dobom ki. — És ha elhibázza és egy egészségeset húz ki? — Hát az elég ritkán történik. Jól nyissa ki. Ügy . . Itt a fogászaton volt még egy Dumitrescu és maga 6- helyette rám húzta a vizes lepedőt. így volt. Hopp! Kész. Na itt a foga. — Ez? — Igen. — Ez tájt? — Talán nem látszik rajta? — Maga egy pompás ember, doktor úr. Becsület szavamra. Megyek. írok egy remek cikket, eay ódát magáról. Hálás köszönet, és bocsásson meg gyanakvásomért. — Á. üdvözlöm, doktor úr! Mi úiság? Tetszett a cikkem? — Ragyogó volt. Kár, hogy most a másik Dumitrescut dicsérte meg helyettem. Ford.: Butsi Róbert
