Békés Megyei Népújság, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-04 / 230. szám
19Ä9. október 4. 7 Szombat Tudomány — Technika iVlikrooi^anizmiiiok sb talajban Antit a magágy készítésénél tudni kell! A mezőgazdaság legfontosabb munkálatai közé ‘ tartozik a talajművelés — a szántás, boro- nálás, hengerelés — a talaj előkészítése a jövő évi termés biztosítására. Ez érthető, mivel a táplálkozásunk alapját képező növénytermesztés a talajhoz kötött. A növénytermesztés szempontjából rendkívül fontos a növények számára a talajból felvehető szervetlen sók jelenléte és eloszlása a talajban; régebben szinte csak ezzel foglalkozott a talajtan. Kiderült azonban, hogy hiába van meg a talajban mindaz a szervetlen anyag, amelyre a növényeknek szükségük van, ha hiányoznak a talaj rendkívül kicsiny vagy éppen szabad szemmel is jól látható lakói. Ezek közül különösen fontosak a baktériumok, sugárgombák és gombák bizonyos fajtái, az állatok közül pedig a földigiliszta. A talajban tevékenykedő mikroorganizmusok, baktériumok egy pillanatig sem hagyják a talajt nyugalmi helyzetben. Mint valami óriás élő szervezetben, állandó változás, mozgás van a talajban. A baktériumok lebontják a talajban levő szerves anyagokat, amelyekből a növények számára felszívható szervetlen anyagók lesznek. Ugyanakkor viszont építik a talájszervezetet biztosító szerves anyagokat, különösen' a humuszt. A termesztett növények élete tehát elsősorban a talajban élő mikroszervezetek tevékenységétől függ. Ezért irányul a talajtan kutatóinak a figyelme újabban egyre jobban a talaj apró művelői felé. Általában a talaj legfelső rétegében találjuk a legtöbb mikroorganizmust, míg a mélység felé számuk rohamosan csökken. Az oxigént felhasználó baktériumok 90 cm mélységben már teljesen hiányoznak, de oxigént nem igénylők még másfél méter mélységben is találhatók. Egy átlagos termőtalaj felső rétegének 1 grammjában 100 millió baktérium, 16 millió sugárgomba, 100 ezer gomba, 50 —100 ezer alga, és 1000 állati egysejtű található. A közepesen kötött szántóföldi talajban ennél valamivel kevesebb a mikroorganizmusok száma. Ugyanabban a ’ talajban nálunk, a mérsékelt égövben szabályos évszakos ritmus figyelhető meg. Tavasszal és ősszel számlálták össze a legtöbb mikroorganizmust, nyáron és télen a legkevesebbet. Számuk sok tényezőtől függ, ezek közül valószínűleg legfontosabbak a hőmérséklet és a nedvesség. Infrahangok vizsgálata Marseflles-ben kutatóintézet létesült azoknak az igen kis rezgésszámú ún. infrahangoknak a vizsgálatára, amelyeket az emberi fül már nem tud érzékelni. Ezeknek a hangoknak a rezgésszáma másodpercenként 30 alatt van. Az ipari településekben igen sok infrahang keletkezik, amelyeket lassú mozgású géprészek, motorok keltenek. A kis intenzitású infrahang is be tud hatolni lakásokba és kellemetlen közérzetet válthat ki, szédülésnek lehet oka. A francia kutatóintézetben különböző műszerekkel vizsgálják ezeket a hangokat, különleges oszcilloszkópokkal „láthatóvá” teszik őket. 24 m hosszú — képünkön látható — „orgonasíp”-pal, akusztikus „cső-csokorral” teszik ész- lelhetővé őket. A talaj életében a talajmikro- organizmusok tevékenysége szorosan összefügg a talajban levő szerves anyaggal Ez az oka, hogy az istállótrágyázás után felszökik a mikroorganizmusok száma. De ugyanígy megszaporodik a mikroszervezetek szá- rr,i nitrogéntartalmú műtrágyázás esetében is. A termőtalaj fizikai és kémiai adottságát a benne tevékenykedő mikrobák szabályozzák. Ugyanakkor azonban a mikrobák tevékenységét a talaj kellő fizikai és kémiai előkészítése — a földművelés és trágyázás — szabályozza. Tevékenységük eredménye a növények számára felvehető anyagok — nitrogén, kálium, foszfor — feltárása és ezzel a mezőgazda- 'sági művelés alapjainak a biztosítása. A mikrobák talaj beli tevékenysége biztosítja a széndioxidot a kultúrnövények asz- számdlálásához; így jön létre kapcsolat a szervetlen és a szerves világ között. A mikrobák teszik lehetővé a nitrogén nagy körforgását is a természetben: a szerves nitrogén vegyületeket szervetlenekké bontják, melyek a mikrobák átformálása után felvehetővé válnak a növények számára és azok ismét szerves nitrogénné alakítják. A nitrogén egy része azután visszakerül a légkörbe, a mikrobák egy csoportja pedig újra megköti a légköri nitrogént. Ezeknek a fontos tevékenységeknek az ismerete adja meg a módját a mezőgazdasági művelésnek. Ismeretük biztosítja a növénytermelést amihez kapcsolódik az állattenyésztés és az emberi élelem előállítása. H. J. Úriás testek a galaxisok magjában Viktor Ambarcumján akadémikus az örmény tudományos akadémia elnöke. „A galaxisok magja” címmel cikket írt „A Szovjet Tudományos Akadémia Közlönye” c., havonta megjelenő tudományos folyóiratban. A cikkben Ambarcumjan sorra veszi a különböző típusú galaxisokat (a világmindenséget alkotó tejútrendszereket), és megindokolja azt a feltevést, melyet az ő irányításával működő obszervatóriumban dolgoztak ki. E feltevés a galaxisok magjára vonatkozik. A tudósok szerint a galaxisok magjának közepét óriás tömegű, aránylag tömör testek alkotják. E testek tömege több százmilliószorosa, sőt, több milli- árdszorosa lehet a Nap tömegének. E magokból, robbanások kíséretében, hatalmas meny- nyiségű anyag lökődik ki. Ambarcumjan szerint magának a galaxisnak a létezése is a magban levő óriás tömegű test aktivitásával magyarázható. Nem a mag jött létre a már meglevő galaxis belsejében, hanem a galaxis alakult ki a mag aktivitása következtében. Vagyis a világmindenségben a mag előbb volt, mint a galaxis. Az a tény, hogy a spirális alakú galaxisok karjai a magból nyúlnak ki — Ambai-cumjan szerint — teljes összhangban van a csillagászok feltevésével. Magyar lázerkutatás . A Központi Fizikai Kutató Intézet optikai laboratóriumában 1963-ban kezdtek kísérletezni lázerrel. A laboratóriumban a lázer-fény hatására kilépő elektronok új sajátosságait fedezték fel, melyet világviszonylatban elsőként publikáltak. A laboratórium kooperációs szerződést kötött a. Magyar Optikai Művekkel a lázerek ipari alkalmazására, ennek alapján fejlesztik ki a MOM lázeres optikai és geodéziai műszereit. A kutatók meggyőződése, hogy a korábbi elképzelésekkel ellentétben a lázemek nem mint „halálsugár”-nak van jövője, hanem az elektronikában: elsősorban az információ-továbbításban, a szabályozásban és a méréstechnikában. Képünkön: kísérlet a hélium-neon gázlázer-berendezésbői kilépő lézernyalábbal. (MTI fotó — Bara István felvétele) Fázós juhok Ausztráliában Ausztráliában mezőgazdasági szakemberek azt javasolták, hogy nyírás után a gyapjútakarótól megfosztott állatokat öltöztessék fel, hogy ne fázzanak. A tapasztalatok szerint ugyanis a juhtenyésztő Ausztráliában évente egymillió állat pusztul el közvetlenül a nyírás után. A farmerek idegenkednek ugyan a műanyag takarótól, a szakemberék azonban a legjobb megoldást egy plasztikból készült „kabátban” látják. Szóba jöhet még valamilyen impregnált papíranyag is, amely nem engedi át a vizet, sőt elhangzott az a javaslat, hogy a csupaszra nyírt állatokat egy vízhatlan vegyi anyaggal kellene bevonni. Ssarvasbőgé&kor • •• A magyar erdők fejedelmi vadja a szarvas. Az őszi szarvasbőgés> ami bizony nemcsak a szarvasok egymás között — és nem is akármire használt „nyelve”, egyben bel- és külföldi vadászok százait vonzza erdeinkbe., E téren vadászati nagyhatalomnak számítunk, ami egyben kötelez is bennünket. Korszerű vadgazdálkodást kell folytatnunk, gondot kell fordítanunk a selejtezésre, a szaporításra és a vadvédelemre, (téli etetés stb.) is. Csak így őrizhetjük meg hírünket a világban és így biztosítható a vadászat magas színvonala hazánkban. Ez biztosítja, hogy olyan „világrekorder” szarvasok kerüljenek ki er- deinkből, mint amiről legutóbb is hírt adott az újság. A hazai szarvasállománynak különös értéket ad az, hogy fajtajellegében 1is eltér a nyugat-európaitól. A testében és agancsában egyaránt erőteljes keleti fajtához tartozik az állományunk nagy része. A múlt század végén visszaesőben volt állományunk, egyre terjedt a kisebb testű, alpesi (nyugati) szarvasfajta, azonban a vadászati törvény bevezetése és néhány szakszerűen vezetett vadgazdaság megakadályozta teljes visszaszorulását és biztosította a létszámemelkedést. Ma már ilyen veszély nincs, a meglevő állomány megfelelő „kezeléséről” kell gondoskodnunk. A szarvasbikák selejtezésénél a beteg vagy rendellenes egye- dek, a villások, a hosszú nyársasok, a koronái ejlesztésre alkalmatlan egyedek kilövésére törekszünk. Lehetnek még más szempontok is, amelyek a testalkattal vagy az aganccsal hozhatók kapcsolatba: az adott táj jellegétől elütő egyedeket is el kell távolitanunk. Ki kell selejteznünk a tehenek és borjak közül a későn üzekedőket, vagy a későn borjazókat, az ikerborjak közül a fejletlenebbeket, a gyenge borjakat és ünőket, a túlságosan koros >jogy meddő teheneket. A szarvas megfigyelése éppen olyan fontos a vadász számára, mint fegyverének alapos ismerete. Tájékozottnak kell lenni a tetmészetrajzl adottságokkal éppúgy, mint az erdőgazdaság szempontjaival. Csak így képzelhető az eredményes együttműködés és az eredményes vadgazdálkodás. TjVre is gondolnunk kell, amikor a szarvasbőgéskor érdekes vadászati hírek érkeznek az ország különböző részeiből. A. szarvas „családi” élete is érdekes ebből a szempontból. A nyár derekáig a szarvastehenek külön „családi” életet élnek borjaikkal, majd augusztusban csapattá formálódnak és végül szeptember elején csatlakoznak hozzájuk a bikák is. Ekkor kezdődik az üzekedés, a szarvasbőgés ideje. A tél beálltával újra bika nélkül marad a család, ekkor 60—70 darabos óriási csordába verődnek össze a tehenek és borjak, majd eljön a borjazás ideje, amikor félrevonulnak a tehenek és kezdődik minden elölről. /
