Békés Megyei Népújság, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-31 / 253. szám
1969. október 31. 4 Péntek Jogászok, orvosok tudományos ülése A megyei tanács egészségügyi osztálya, a megyei kórház és a TIT közös rendezésében Gyulán, a városi tanács dísztermében október 31-én, pénteken délután Az orvos felelőssége címmel tudományos ülést tartanak, melyen részt vesznek jogászok és a megye orvosai is. Megnyitót mond tír. Taby László megyei főorvos, majd „Az orvosi felelősség jogi vonatkozásai” címmel dr. Szue- hovszky Gyula, az Igazságügyi Orvostani Intézet tudományos munkatársa tart előadást. Ezt követően dr. Harsány i László kandidátus, egyetemi adjunktus, az orvosszakértői felelősségről tart előadást Felkért hozzászólók: dr. Dobra András megyei főügyész-helyettes, dr. Gábor István kórboncnok-főorvos, és dr. Vermes Vilmos megyei bírósági elnökhelyettes. Egy fiú Aki — a slágerszöveghez hűen égett a vágytól, s ezért egész nap bömböltette a magnóját. Talán észreveszi Jucika a második emeleten, hogy neki szól a zenés vallomás. A fiú persze lehet ötvenéves is. Kopaszodó, pocakos. A magnó helyett gyerekét vagy feleségét bömböl- teti. Menetrendszerűen eltángálja őket minden este. Olykor, alkohol hatása alatt, mámorában maga is bömböl. Mindezt szomszédként, hadd élvezhessük az attrakciót a vékony falon át. Sokszor a fiú nem a házban van, csak az utcában. Mégis nehéz elviselni, mert motorját bőgetve rohangál föl s alá. Vagy éppen lány, asszonyság a „fiú”, aki por- rongyot ráz a fejünkre, ajtónk elé önti a mosogatóvizet, kővel dobálja meg a kapirgáló baromfit. Elzavarja csemeténket a folyosóról, vagy éppen beleél az ajtónkba, s mondja, meséli a magáét, helyi hírharangként, miközben kifut a tej, odaég a hús... Szomszédok, ismerősök, egy házban, egy utcában, egy faluban lakók sokféleképpen válhatnak egymásnak kellemetlenné. Kérdés: mi magunk nem vagyunk-e terhére — másoknak...? Remeték sajátja a teljes magány. Minden ember közösségben él, még ha nem is vesz tudomást erről. Mert sokan tesznek így. Mégpedig többféle közösségben. A gyermeknek közösség az iskola, a család, a barátok. Ahogy a felnőttnek a munkahely, a lakóház a városban, az utca a faluban. Minden közösség a társadalom általános, s a maga saját törvényei szerint él vagy legalábbis szeretne élni. Más és más magatartást követel tehát az egyéntől is, beilleszkedést, írott és íratlan erkölcsi normák tudomásulvételét. Nem véletlen, hogy sokfajta szólás — rossz szomszédság török átok stb. — említi az emberi kapcsolatok e részét. Az egyén mindig kisebb közösségek tagja volt, s ezek közbejöttével alkotott végül is társadalmat, s formálta a társadalmi magatartást. Ha így nézzük napjaink valóságát, sok minden, s főként előnyére változott a múlthoz képest. Több az összefogásra hajló, a közös szándékokat megértő ember. A hívó szóra megmozdul az utca, s vízlevezetőt mélyít, járdalapot rak le, kiskerteket formál a porták előtt. Istápolja a magányos öregeket, vigyáz a gyerekre, míg a mama ügyes-bajos „Negyvenen a Pókhúzóban” Más színezetet kaptak a fogalmak Határjárással egybekötött párUvh-iilés SZORONGUNK a kis ebédlő asztala körül, befejezvén a sétát az Üjkígyósi Kátránypapír- és F edéllemez üzemben. Negyven falusi gyermek, 9—10 évesek, kíváncsi szeme kísérte végig a gyártási folyamatot, amíg a papíranyag átalakul szigetelőlemezzé. A füstölgő gyárkémény nem mindennapos látvány az ilyen erősen mezőgazdasági jellegű községben, mint Újkígyós. A gépek egyenletes munkája; amint szitálják a homokot, az óriási üst, amiben forr, bugyborékol az olvadt bitumen, míg a nagy henger megmártja és tovább gördíti a kátrányos papírt, majd a végén homokkal szórja be —, elcsodál- koztatja őket. A könyökig érő védőkesztyűben • • • dolgait intézi, televíziót nézni invitál, s így tovább. Az önös érdekek sűrűn találkoznak a közös haszonnal, s ez kollek- I tívát kovácsolhat nemcsak a | munkahelyen, de a házban, az j utcában is. Ismerősök barátok- I ká válhatnak, szomszédok jó | ismerősökké. Nehéz meghúzni a határvonalat, meddig terjed az egyéni szabadság, s hol kerül szembe a közösséggel. Az én házam, az én váram szemléletben rejlik egészséges mag is. A magánélet tiszteletére gondolunk. Ám van e szemléletben közösségellenes is, ha azt sugallja: senkivel, semmivel ne törődj. Márpedig vannak, akik engednek e sugallatnak. Emberi erények és gyengeségek sűrűsödnek egy lakóház, egy utca, falurész életében. Neveletlen gyerekek s türelmetlen felnőttek. Mézes-mázos szomszédasszony, aki a hátunk mögött kígyót-békát kiált ránk. Persze, ezek ellentéte is. Ismerős, aki azonnal segítségünkre siet, ha gondunk van. Szomszéd, aki úgy éli életét, hogy egy percig sem zavarja a miénket. Utcabeli, akinek addig éppen csak köszöntünk, nehéz napokban baráttá válhat. A kölyök, aki addig idegeinken táncolt, most a kémiát magyarázza gyerekünknek. A szomszéd, aki nemrég még néhány cserép virág helye miatt veszekedett, most megfogalmazza kérvényünket, legépeli. Nincsenek végleges, soha nem változó emberi kapcsolatok. Ahogy nincsenek olyan emberek sem, akik képtelenek lennének megváltozni. Ha... ha e változásra nemcsak kérleli, de készteti is őket a közösség. Ebben a változásra serkentésben rejlik minden közösség egyik legfőbb ereje. Tizenöt józan gondolkozású család kordában tarthatja a renitens tizenhatodikat. Az összefogó utca mozdulásra készteti azt is, aki máskülönben fütyül a többiekre. Ismerősök okos, tapintatos beavatkozása jó útra terelheti a vadóc gyerekeket, s széthullásnak indult családot. Mi kell mindehhez? Az, hogy megpróbáljuk: ne váljunk kellemetlenné, ne legyünk terhére senkinek, de ugyanakkor ne vállaljuk a kényelmesnek látszó közönyt sem. Középút? Nem! Arányok megteremtése és megtartása. Mert mások megbecsülésével, tiszteletével a magunk becsületét, tiszteletre méltóságát öregbítjük. M, O. dolgozó munkást, aki igazítja és 10 méteres dorabokra szabdalja, ugyancsak géppel a kész kátránypapírt, sokáig figyelik, nézik. — De honnan tudja a bácsi, hogy mikor van éppen 10 méter? Honnan hozzák a sima papírt? Mi a bitumen? Mennyit lehet keresni ebben az üzemben? Kell-e tanulni hozzá valamit, hogy felvegyék? — Ezeket az [ügyes kis kérdéseket főleg a kislányok teszik fel, s mint ifjú újságírók jegyezgetik a választ. A fiúk inkább kifelé bámulnak az udvarra, ahol éppen egy Zetort javítanak, s ahonnan teherautók .fordulnak ki-be a kész áruval. KERTI SÁNDORNÉ, a vezetőnk szakszerűen magyaráz el mindent a gyerekeknek és nekem is. — 1968. tavaszán létesült az üzem az ÁFÉSZ vezetőjének, Keresztes Sándornak elgondolása és nagyszerű szervező munkája nyomán. Alig egy éve működik, 55 dolgozóval, három műszakban, A keresetük teljesítménybérben 2—3000 forint között mozog. Ha nyersanyag híján ál az üzem, 8 forintos órabérben javítanak, takarítanak a telepen — Eleinte nők is dolgoztak — mosolyog egy kis kíváncsi kérdezőre Kertiné —, de ok nem bírták a nehéz munkát. A bitumen káros kigőzölgése miatt védő étellel, itallal látják el a munkásokat. A fürdőt, zuhanyozót láttuk, az ebédlő most még egy régi ház szobájában van, de tavaszra az üzembővítés során új ebédlő is épül. Újkígyós neve az építkezők előtt lassan ismertté válik az országban. Hányszor állt meg egy- egy építkezés kátránypapír hiánya miatt, hiszen az egyetlen budapesti üzem nem volt képes ellátni a rohamosan növekvő szükségletet. Ma már alig beszélhetünk hiányról és az import is kiszorul. Csupán a papír-alapanyagot kell az NDK-ból, Ausztriából, Lengyelországból beszerezni. . A TÍZÓRAI elfogyott, a noteszlapok megteltek, indulhatunk hazafelé. Fáradtan bandukolunk a végtelennek tűnő Kossuth utcán, mikor Jani gyerek még egyszer visszanéz: „Nézzétek, hogy koj- torog a füst a nagy kéményekből. Olyan jó volt a gépek között lenni! Szívesen lennék munkás a „Pókhúzóban”. Pár év múlva lehet, hogy teljesül a vágyad, Jani! Huszár István né Uj folytatásos rádiójáték Joza Horvat jugoszláv író „A sisakos kandúr” című regényéből folytatásos rádiójáték készült, amelyet novemberben sugároz a Kossuth-adó. Az első részt 12-én adják. A regény a második világháborúban játszódik, jugoszláv partizánok között. A főszerepben Molnár Tibort hallhatjuk. a békéscsabai Sok mindenben tért el az eddigi szokásoktól a párt békéscsabai városi végrehajtó bizottságának legutóbbi ülése. Elsősorban abban, hogy ezúttal kint a Lenin Tsz-ben adtak találkozót egymásnak a vb tagjai. A napirendnek megfelelően rövid írásbeli tájékoztató adott áttekintést a város négy termelőszövetkezetének nyári és őszi munkájáról. Az írásbeli tájékoztató — általános szokás szerint — ezúttal is csokorba szedte a gazdálkodás jó és gyenge oldalait. Többek között azt, hogy a késve érkezett tavasz, a belvíz, bizonyos fokú jégkár és az aratás előtti nagy forróság ellenére a négy szövetkezet városi átlagban 20,8 mázsa búzát, 20,7 mázsa őszi árpát és 20,8 mázsa kétszerest takarított be holdanként. A - konzervgyárnak 600 holdról átlag 19,16 mázsa zöldborsószemet szállítottak be. Paradicsomból csak a Szabadság és a Május 1 Tsz ért el kimagasló eredményt, a Lenin és a Magyar—Csehszovák Barátság Tsz-ben jégverés miatt hatástalanná vált a paradicsom fertőző betegsége elleni védekezés. Az idő előrehaladottságához mérten — a beszámoló szerint —> lemaradtak a szövetkezetek több fontos munkával. Többek között a talajerő-pótlással, a betakarítással és az őszi szántással. Október 25-ig a kukoricának csak 32 százalékát törték le, a répának pedig 71 százalékát szedték fel. A búzavetést azonban már befejezte a Szabadság JTsz s a többiek is nagyon a vége felé tartanak vele. A vb tagjai közül csak kevesen tudták, hogy az idén csak tucatnyi művelettel lehetett elfogadható magágyat készíteni a gabonának a nagyon száraz földben. Érthető, hogy a rendelkezésre álló gépi kapacitást elsősorban erre állították a szövetkezetek, s ezért háttérbe szorult a táperő-pótlás meg az őszi mélyszántás is. Kiderült, hogy káli- és foszforműtrágyát csak az ország egyes helyein lehet kapni, a Szabadság Tsz is Szolnokra küldött teherautókat ezekért a műtrágyákért. Kiderült az is, hogy a 32 százalék kukoricatöréshez nem számították hozzá a közös vetésterülettel azonos nagyságú háztáji kukoricát, aminek a termését már teljes egészében betakarították. A négy termelőszövetkezetben Lenin tsz-ben 5 pár répabetakarító kombájn, 13 csőtörő és adapteres kukoricabetakarító gép dolgozik. A Lenin Tsz traktorosai tavaly első díjat nyertek a ZMAJ gyártmányú kukoricabetakarító gépek országos versenyében. Az idén is beneveztek a vetélkedőbe. Most azonban nehezebb dolguk van, mert a 970 hold közös kukorica 39—10 mázsa morzsolt terméssel fizet holdanként, a 180 hold fajtaösszehasonlító parcellákba vetett magyar, jugoszláv és román hibridfajták pedig 40 és 65 mázsa közötti morzsolt terméssel. A nagy mennyiségű takarmánytermést egy időre elfeledtette fi vb tagjaival a Lenin Tsz hatalmas, most és még ezután is épülő erőgépjavító és tároló telepe. Nem kis megelégeldéssel látták a hosszú szerelőműhely előtt a virágos parkot, a traktorosok öltözőjét, fürdőjét, tv-vel, rádióval és társasjátékokkal ellátott tiszta pihenőjét. Kétszer-háromszor is megkérdeztette az ámulat: csakugyan 3 millió forint értékű séges vasarukészlet van a szövetkezet vas-nagykereskedés nagyságú raktárában? Egy vaskosabb meglepetés a baromfi- kombinátban érte a látogatókat. Az, hogy a 26 millió forint költséggel évekkel ezelőtt felépült tojóházakba mintegy 40 millió forint értékű ketreceket raknak két éven belül és a mostani 40 ezer helyett 140 ezer tojótyúkot tartanak majd. A sok szívdobogtató látvány és élmény további részletezésénél is eleget mond az, hogy a vb tagjai aligha egyeznek bele a jövőben abba, hogy bent a városban tárgyaljnak a határjárásra alkalmas időben a város tsz- einek gazdálkodásáról. Such János elvtárs, a városi pártbizottság első titkára meg is jegyezte: a vb figyelmét eddig főleg a város kiterjedt ipara és kulturális élete kötötte le, ezért kevés idő maradt a szövetkezetek gyakoribb látogatására, behatóbb megismerésére. A határ, a majorok látogatása közben más színezetet kaptak az őszi munkákról alkotott fogalmak, s az is, hogy mi minden képezi például a Lenin Tsz 81 millió forint értékű közös vagyonát. K. I. Sokba kerül és sok vonóerőt foglal le a répabetakarító, de meggyorsítja a felszedést, megkíméli az embereket a répa fárasztó felhúzásától és fejelésétől. (Fotó: Balkus) Ütemesen dolgoznak és tisztán juttatják pótkocsira a morzsolt kukoricát a ZMAJ gyártmányú csőtörők. alkatrész, és építkezéshez szűk-
