Békés Megyei Népújság, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-25 / 248. szám
1969. október 20. 4 Vasárnap Befejeződtek a politikai oktatás és a politikai könyvhetek előkészületei Csapa j évtől- kapott biztatást a karcra Ölvenöt év után jött haza a Szovjetunióból Kovács Aladár — Megesszük őket egy früstök- re — mondogatták a már kiképzett k.u. k.-katonák. Kovács Aladár, az alig húszéves újonc kissé Irigykedve nézte a frontra menetelő és a „megállj, megállj, kutya Szerbiá-t éneklők tömött sorait. Ám nagyon rágósnak bizonyultak a szerbek. Annál is inkább, mert a császár és király hadai ellen fordultak a taljánok (olaszok) és a muszkák (oroszok) is. Az úgyahogy kiképzett Kovács Aladárt 1914 végén vitte a galíciai frontra a vonat. Nem sok ideje volt a csaté- j zásra. A következő év február 15-én ugyanis már fogságba esett. Aztán mind beljebb, beljebb vitték a hatalmas Nagy- Oroszországba. Olyan messze, hogy még a gondolat, a sóhaj is elfáradt, mire Kunágotóra, a szüleihez, otthonmaradt vagy; azóta széjjelhurcolt tizenegy test- 1 véréhez ért. „Hogy lehetnek, mint lehetnek? Jut-e falat tizen- hármójuknak a tíz hold föld terméséből ?” Amíg otthon volt, csak a tanuláson járt az esze. Először magánúton, aztán Békéscsabán, a mezőgazdasági szakiskolában szívta az ismereteket. A fogságban csigalassúsággal telt az idő. Pedig nem unatkozott. Több ezer hadifogoly-társával együtt az Orenburgot Orszk- ka! összekötni hivatott 329 kilométer hosszú új vasútvonalon dolgozott. Ő is. a többiek is csodálkoztak 191R októberében, hogy az orosz—belga társaság pénzhiányban beszüntette a vasútépítkezést. A foglyok ugyanis azért a kevés élelemért dolgoztak, amit a lágerban kaptak. A valódi 0kot akkor tudták meg, amikor hírét vették, hogy Oroszország európai részén kitört a forradalom. A forradalom vihara csak 1918 február végén, március elején ért el Orenburgig. A megbomlott rendben többen arra szédelegtek a lágerből, amerre jónak látták. Kovács Aladár egy szíjjártánál kapott munkát, ellátást egy pesti fogolyismerőse révén. Amikor tehette, a városban kószált. Egyik este figyelmes lett arra, hogy milyen furcsán van megrakva egy tucatnyi szán szénával. Mondta is a pestinek: „Szerintem emberek lapulnak a széna alatt. Valakik igyekeznek belopózni Orenburgba.” Másnap egy Sipka Lajos nevű fogollyal találkozott a város legmagasabb, hétemeletes lakóháza előtt, ahová a Vörös Hadseregbe már beszervezett foglyok voltak elszállásolva. — Fuss, amerre látsz — mondta Sipka —, odabent csaknem mindenkit lemészároltak az éjjel a kozákok. Nem jutott messze, összetalálkozott egy ismerős lengyel hadifogollyal, aki egy orosz férfivel együtt igyekezett valahova, fölösen felfegyverkezve. A lengyel Kovács kezébe nyomott egy karabélyt és csak annyit mondott: gyere velünk. Az egyik laktanyához igyekeztek, ahol a fehérek éppen sorakoztatták áfáihoz a szerintük vörös hadifoglyokat. ök hárman odalopóztak a legközelebbi géppuskaálláshoz, leütöttek az éppen tüzelni akaró kozákokat, aztán ők tüzeltek a géppuskából a kivégzést végrehajtani akaró fehérekre. Kovács Aladár ezzel el is jegyezte magát a forradalom hadseregével. Annyira, hogy Szabó Mártonnal és Tóth Jánossal elment toborozni abba a lágerbe is, ahonnan hetekkel azelőtt „meglépett”. A magyarok kevés * i fi síróból is értettek: napok alatt alasult meg belőlük a harmadik internacionalista ezred, méghozzá alaposan felduzzasztott létszámmal. Ugyanis egy-egy század 200—250 katonából tevődött ösz- sze. A fehérek elleni harc eléggé csapkodó jellegű volt. Hol itt, hol ott ütöttek rajtuk. Azon a vidéken Dutov tábornok bérencei próbáltak ellenállni a forradalom győzelmének. Kovács Aladár századát egy Ízben vonatra ültették és Orenburgtól vagy 80 kilométerre, Sosileckben álltak meg. Alig szálltak ki a vagonból, azt mondja Szabó Márton: No, nézd csak, ki van amott, gyere, menjünk hozzá. — Kovács Aladár — nyújtotta kezét az ismeretlennek, amint odaértek. — Á, madjar? ‘Á madjar ju katona — mondta tört magyarsággal, aztán hozzátette: Já Csa- pájev Vaszilij. Kovács Aladár nem tulajdonított akkor nagy jelentőséget ennek a névnek. Aztán magyarázta neki Szabó Márton, hogy milyen vakmerő az új ismerőse. Csupán néhány emberrel kezdte harcát a fehérek ellen, de csapata állandóan duzzad. Csapájév ötszáz főnyi lovas élén indult el, hogy egy 300 kilométeres körzetet megtisztítson a fehér bandától. Egy időre Kovácsot is mellé osztották be néhány társával felderítő járőrszolgálatra. Mikor elindultak, egy páncélautó is csatlakozott hozzájuk. Alig mentek néhány versztányit, megpillantottak egy ezrednyi fehéret velük szembe jönni. Csapájév az útmenti meredek hegy oldalára állíttatta a páncélautót. Kovácsot egy századnyi lovassal elküldte, hogy kerüljenek a fehérek hátába s vágják el az esetleges segítség, de a menekülés útját is. Az ütközet rövid ideig tartott. Csapájév aztán visszaküldte Kovácsot járőrcsapatával együtt az ezredéhez. Magyar szavakkal búcsúzott tőle: lenni te ezután is ju 'katona! Azzá vált a többi magyarokkal együtt, akiktől csakhamar rettegtek a fehérek. Erről egy járőrözés alkalmával győződött meg Kovács Aladár. Elfogtak két kozákot Dutov tizenötezer főnyi lovas seregéből. Kovács megkérdezte tőlük, hogy miért nem álltak már át, úgy sincs semmi reményük a győzelemre. Azt válaszolták, hogy tisztjeik mindig magyarázzák nekik: a magyarok nem kegyelmeznek azoknak sem, akik át akarnak állni. Az ezredirodán teával kínálták a két elfogott kozákot, aztán lovukat, fegyverüket odaadva, azt mondták nekik: menjetek visz- sza, mondjátok el, mit láttatok, hallottatok, hogyan bántak veletek a szabadságért harcoló Vörös Hadsereg tagjai. Néhány nap alatt letette a fegyvert Dutov csaknem egész serege. / Sok-sok járőrözés, felderítés, ütközet és harc után — amelyekben alaposan megfagyott lábbal is részt vett — 1921 június végén szerelt le Kovács Aladár főhadnagyi rangban, öt magas kitüntetés és sok-sok élmény birtokában. Ezeknek csak egy- egy töredékét tudta elmondani az elmúlt 50 év alatt azokban az iskolákban, kolhozokban, szov- hozokbar és laktanyákban, ahova a legutóbbi időkben is gyakran meghívták. Leszerelése után felvették a Szovjet Kommunista Párt tagjelöltjének, később tagjának. Csakhamar megbízták a szovhozok szervezésével. Egy időben aztán háromnak is területi intézője volt. Később kinevezték egy kísérleti gazdaság igazgatójának. Irányított hatalmas erdőgazdaságot, fafeldolgozó és bútorgyárat, traktorállomást és kolhozt is fő- agronómusként. A német fasiszták betörése idején, 1941—42- ben ismét fegyvert fogott. Leszerelése után hívták a hadifoglyokból alakult magyar légióba, és azzal együtt haza, Magyarországra. Nagyon vágyott, mint mindig, mióta elment, de nem akarta otthagyni addig a lányát és a fiát, amíg szárnyukra nem bocsátja őket. Nyugdíjazása, 1967 előtt, három évig néptanács-elnök volt Beregszász környékén. Mikor már nem volt tennivalója, szinte egyszerre rohant^ meg az a sok vágy, amit több mint 50 évi távoliét után érzett a szülőhaza iránt. A szovjet és a magyar hatóságok is méltányolták azt a kívánságát, hogy majdan a szülőföldben szeretne ’végleg megpihenni. Az idén költözött haza feleségével és telepedett le Mezőko- vácsházán. Olyan jó erőben, egészségben van, hogy tizenötöt észrevétlenül letagadhatna a 75 életévéből. Kívánjuk, hogy éveken át mesélje itthon a kifogyhatatlanul sok, figyelmet érdemlő élményeit. Kukk Imre Pénteken délelőtt a megyei pártbizottságon a politikai oktatás és a politikai könyvnapokkal kapcsolatos teendőket beszélték meg megyénk 30 községének párttitkárai és propagandistái. A megbeszélés első felében a propagandisták új összetett feladatairól beszélt Kovács Ferenc- né, a megyei pártbizottság munkatársa. Meggyőző érveket csak az a propagandista tud használni, aki teljes egészében ismeri az ösz- szefüggéseket, vagyis a községi, testületi döntéseket, a különböző kormány- és párthatározatokat — mondotta. Befejezésül közölte, hogy megyénkben az 1969—70-es évben mintegy 85 ezren vesznek részt párt- és tömegszervezeti oktatásban. A megbeszélés második felében Petrovszki István, a megyei párt- bizottság osztályvezetője a megyénkben november 14-én sorra kerülő VII. Politikai Könyvnap jelentőségéről és fontosságáról beszélt. Hangsúlyozta, hogy a könyvterjesztésben sem lehet sémát alkalmazni. A 300 terjesztő igyekezzen mindenkinek képzettsége és érdeklődése szerinti müveket ajánlani. Kösérdehíí ú/ jogszabály: A tanulmányi szerződéskötésekről A nappali tagozatos iskolai képzésben részt vevőkkel köthető tanulmányi szerződésekről rendelkezett a művelődésügyi miniszter 5/1969. (VII. 27.) MM számú rendeletében. (Megjelent a Magyar Közlöny 57., s a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Értesítő 19. számában.) A művelődésügyi miniszteri rendelet hatálya azokra a tanulmányi szerződésekre terjed ki, amelyekben a vállalat vagy egyéb szerv (vagyis: állami, vállalat, más állami, önállóan gazdálkodó vagy költségvetési szerv, társadalmi szervezet), illetőleg mindaz, aki dolgozót munkaviszony keretében foglalkoztat, a magánmunkáltató is, szakemberszükségletének tervszerű biztosítása érdekében felsőoktatási intézmény, gimnázium, szakközép- iskola (technikum), valamint szakmunkásképző-intézet (iskola) nappali tagozatának hallgatója (tanulója) részére támogatásként a tanulmányok időtartamára társadalmi ösztöndíj folyósítására, az ösztöndíjas pedig a megállapodás szerinti tanulmányok folytatására és a képzettség megszerzése után meghatározott időn keresztül a vállalatnál, stb.-nél munka végzésére vállal kötelezettséget. A tanulmányi ösztöndíj elsősorban a vidéki vállalatok szakemberszükségletének a biztosítására szolgál, s azzal főként a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulását hell támogatni. A szerződés létrejöttéhez az oktatási intézmény vezetőjének, a több karra tagozódó felsőoktatási intézményben a dékánnak, illetőleg a kar igazgatójának a jóváhagyása szükséges. A szerződés jóváhagyását meg kell tagadni, ha az a Munka Törvénykönyve 21. §-ának (2) bekezdésében, a Munka Törvény- könyve végrehajtási rendeletének 15. §-ában, illetőleg az ebben a rendeletben foglalt rendelkezésekkel ellentétben áll vagy kiskorú esetén a szerződés megkötéséhez a törvényes képviselő nem járult hozzá, illetőleg, ha arra szükség van, s a gyámhatóságok jóváhagyását nem szerezték meg. Megtagadható a jóváhagyás, ha az ösztöndíjas tanulmányi munkája vagy magatartása miatt a rendszeres állami támogatásban nem részesülhet. A jóváhagyás megtagadásáról — a megtagadás okának közlésével, a szerződés valamennyi példányának visszaküldése mellett — a vállalatot stb.-t értesíteni kell. A felsőoktatási intézményekben az ösztöndíj három részből áll: — tanulmányi ösztöndíjból, — szociális támogatásból és — ösztöndíjpótlékból. A tanulmányi ösztöndíj mértéke az előző félévben elért tanulmányi átlageredményhez igazodik és 100-tól 500 forintig terjed. A szociális támogatás mértéke a hallgató családjában az egy családtagra jutó havi jövedelem nagyságától függ és 100-tól 300 forintig terjed; egy családtagra jutó 1500 forint havi jövedelem mellett szociális támogatás nem jár. Ösztöndíjpótlékban részesül az ösztöndíjas, ha a szerződésben Budapest főváros területén kívül fekvő munkahelyen vállal munkába lépésre kötelezettséget. Az ösztöndíjpótlék összege a szerződésben vállalt munkahelytől függően 100—400 forintig terjed. A középfokú oktatási intézményekben tanulmányokat folytató ösztöndíjasoknál az ösztöndíj két részből, — tanulmányi ösztöndíjból és — szociális támogatásból áll. A tanulmányi ösztöndíj az előző tanévben elért tanulmányi átlag- eredmény alapján havi 100—200 forint, a szociális támogatás pedig havi 250 forint. Nem részesülhet azonban szociális támogatásban az az ösztöndíjas, akinek családjában az egy főre jutó havi jövedelem az 1100 forintot meghaladja. A szakmunkásképző-intézetek (iskolák) ösztöndíjasainál az ösztöndíj összetételét, mértékét és folyósításának módját a munkaügyi miniszter szabályozza. Az ösztöndíj az ösztöndíjast a szerződés megkötésétől, illetőleg — a tanév folyamán kötött szerződés esetén — a szerződéskötést követő hónap 1 napjától kezdődően a szerződésben meghatározott tanulmányok befejezéséig illeti meg. Az ösztöndíj a tanév folyamán a szorgalmi időben 10 hónapon át. a szorgalmi időn kívül pedig a tantervben előírt szakmai gyakorlat idejére folyósítható. A rendelet még megszabja azokat a kedvezményeket, amelyekben a vállalat (stb.) az ösztöndíjast a szerződésben foglaltak szerint részesítheti, meghatározza továbbá az ösztöndíjast évente feltétlenül megillető pihenőidő legkisebb mértékét, a dolgozónak a vállalatnál való jelentkezési kötelezettségét, az oktatási intézmény értékesítési kötelezettségét, majd az ösztöndíj szünetelésére, a szerződés megszűnésére és még néhány más — vonatkozó — kérdésre irányadó szabályt tartalmaz. Az ösztöndíjas, végzettségének megszerzése után annyi hónapon át köteles a vállalatnál, stb.-nél munkaviszonyban állni, ahány hónapon keresztül az részére az ösztöndíjat folyósította. Ebbe az időtartamba a sorkatonai szolgálat, valamint a gyermekgondozási segély folyósításának ideje nem számít be, kivéve, ha a felek ennek vagy egy részének leszámításában megállapodtak.
