Békés Megyei Népújság, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-24 / 247. szám

1989. október 24. 5 Péntek AZ ÉRTELEM KÜSZÖBÉN Nehéz, ügyetlen mozgású ce­ruzák, botorkálnak a papíron. Kónya Sanyi negyedik éve van az intézetben. Két testvé­re otthon. Nyáron a szünidőben ő is hazamegy. — Mit csinálsz otthon? — Játszok mindig, meg für­dők. — Hová jártok még nyá­ron? — A strandra. — Jó reggelt kívánunk. Az ablakon sugárnyaláb özönlik be. A táblán piros vo­nalak, kockák közé gyömö­szölt bizonytalan vonalakkal, ' betűk, számok. Már tízig szá­molnak és alakulnak a rövi- debb szavak is. Nehezen, de alakul az A -betű. Szemet bántóan szikrázik a harmattól csillogó, rozsdás le­veleken az őszi napfény. Az épület talán ezért is kontrasz- tosan komor. A nehéz vasalá­sé ajtó felett ovális zománc­tábla: Állami Gyógypedagógiai Nevelőintézet, Gyula A bolt­hajtású kapu alatt két oldalt a falak mellett üvegvitrinek, benne háziszőttes, fából, bőr­ből, lemezből készült játékok, dermedten megmerevedve. Für. csa játékok. Látszatra semmi­ben sem különböznek a hason­ló rendeltetésű tárgyaktól. De ezek mégis valahogy mások. A játék életet, gondtalan gyer­mekkort, mosolygós, pufók, örökké zajos gyerekeket je­lent. Itt nem. Az udvaron kis négykerekű kocsi nyikorog. Tele élettelen levelekkel. Két gyerek seprű­vel, lapáttal rakja a könnyű terhet, az összesepert kupaco­kat. Az intézet igazgatónője, Len­gyel Mihályné kísér. Az egyik gyerek ledobja a lapátot, hozzánk fut. Számom, ra érthetetlen szavakat mond, de értem a két fájdalmasan tompa fényű szem könyörgé­sét * a gyerekeknek és a nevelők­nek. * * * A következő teremben talál­juk a negyedik csoportot. Itt nem osztályok vannak, csopor­tok. Az általános iskola máso­dik osztályának felel meg a tizedik csoport. Itt már a küszöbön állnak. A küszöbön, amely az értelem­hez vezet. Görcsösen alakuló sorok betűkből, összeadás. Tíz meg kettő, az tizenkettő. Na­gyon nehéz az egyenlőségjel is. Halk, gyenge impulzusok a sérült agyból vékony szá­lakon a kézig. — Andriska, énekelsz? Jól megtermett gyerek Pel- lok András. — Isten véled, édes Piros­kám ... Mackós, darabos mozgással kíséri. A többiek figyelik. A kis ujjak csodálatosan szép színeket és formákat varázsol nak a vászonra. — Nem jönnek még értem? Fazekas Gabinak hívják. Állami gondozott. Az igazgató néni megsimogatja a fejét. — Nemsokára jönnek és el­visznek. Az artikulátlan hang fel­szabadult örömet fejez ki, már rohan is vissza a kocsihoz, fel­kapja a lapátot és ezerfelé hul­lik a kupacból merített levél­halom. — Mindennap várja, hogy valaki jön érte és elviszi. Ha­za. Szeretnek itt lenni, de ez nem az igazi. * * * Benyitunk az egyik tenyér­nyi tanterembe. Megdöbbentő csend van. — Ezek a legsúlyosabbak. Megpróbáljuk őket elindítani az értelem felé vezető úton. A szokásos iskolai padok. Csak éppen, akik ülnek ben­ne ... Az első sorban sírásra görbült arc. Egyoldalú kérde­zések. — Hol a tábla...? Hol az ablak? Hol a játék? Akire rámutatnak, óvatosan, fogózva feláll és kilép a biz­tonságot jelentő pádból. Bi­zonytalan léptekkel Indul és ha odamegy a kérdezett hely­re, öröm villan a szemekben. Majdnem sziszifuszi munka Itt már van hang, beszéd. — Hogy hívják azt a he­lyet, ahol ebédelünk? Tétova keresgélések, szavak. Burjánk Misi: — Ahol ebédelünk... reg­gelizünk, ebédlő. — Miért kisebb otthon az ebédlő? — Kevesebb a gyerek, meg a felnőtt is. * * * Könyvlapok a padokon. — Keressétek ki az R -be­tűket és húzzátok alá. Néz­zük, ki talál legtöbbet! »Isten véled, édes Piroskám...” — Tapsoljuk meg, nagyon szép volt. — Én is énekelek. ö is tapsot kap. * » * A kis ujjak a pádon kiterí­tett olvasókönyv lapján. — A kis csi-kó nya-kán csi- lin-gel a csen-gő. — Nagyon jó —, folytasd Sanyika. Tompa, megbotló, mouoton hangok. Messzire kísérnek. A fénytelen hangok az őszi fé­nyig. Az épület 1925 óta ad ott­hont az inbecilis gyerekek­nek. Most hetvenen botladoz­nak a küszöb felé. Néhány ne­velővel, gyermekfelügyelővel. Szűk, korszerűtlen termek, sö­tét háló és nappali. — Talán hamarosan kapunk pénzt egy új, százszemélyes is­kola építésére. És akkor megol­dódna az intemátus kérdése is. Ha valahol, itt igazán ha­laszthatatlan ennek a most még óhajnak a teljesítése. Len-gyei Mihályné, Nagy Károlyné, Ibos Gyuláné, Horváth Miklósné, Papp Mihály és a többiek, a ne­velők, akik kézenfogva, szülői szeretettel vezetik a fény felé a botorkáló lépteket át a küszö­bön, remélik, hogy ez az óhaj hamarosan valóra válik. Béla Ottó w így látszott a A Magyar Rádió Szórakoztató Osztályainak meghívójával lép­tem át a Bródy Sándor utca 7 kapuját október 17-én, este 7 órakor. Ünneplőbe öltözött cso­portok igyekeztek a „Pagoda” felé. „Tiszán innen — Dunán túl” ismételgették az érkezők. A rádió személyzete kedvesen irá­nyított a földszinti folyosó felé. A 6-os stúdió előterében lassan felélénkült a beszélgetés. „Sza­bolcs megye?”, „Békés megye?” — kérdezgették egymástól a vá­rakozók. Nyomban kirajzolódott, hogy a különböző korúak és ne­műek nagy többsége Békés me­gyei emlékek szárnyán érke­zett. A Békés megyében született, vagy magát viharsarkinak valló Budapesten élő értelmiségiek vi­szonylag kevesen jöttek el; -jött a zeneszerző, a zeneiskola-igaz­gató, a zenetanár, a tanár s jó pár egyetemista. — Ö sincs itt, ő sincs itt — mondogattuk a rö­vidke beszélgetés közben; jólesett volna, ha veszi a fáradságot. Kü­lönösen, mert — s ezt nem egy­től hallottam némi meghatott­sággal —, Békés megye illetéke­sei ügyes szervező munkát fej­tettek ki a megyéből kiszakadtak köréből. — „Igen jólesett, hogy annyi év után nem feledkeztek meg rólam!” — mondotta az egykor Szarvason élő, ma híres Fasang-trió feje, Árpád, a ze­neszerző, igazgató. Az adás köz­ben világossá vált, hogy döntő jelentőségű szerepet játszott a 6-os stúdióbeli Békés megyei mag akkor is, amikor tapsplt, amikor a dévaványai népmű­vész citeraszóióját dallal kísér­te — mindjárt az adás kezdetén —, akkor is, amikor a zsűrire is hatást gyakorolva, tevőlegesen szemmel kísérte a pontok ala­kulását A második fordulóban még nagyobb szerepet játszhat a 6-os stúdióban kialakuló hangu­lat! Bevonulva kapunyitás után a terembe, Szepesi György meg­kérdezett, melyik megye képvi­seletében jöttem. Utalt rá, hogy az adás bevezető részében sze­6-os stúdióban repem lehetne. Békéscsaba kép­viseletére sebtében akadt több vállalkozó — bár éPPen a styd*°' ban elindított vita és az idő rö vidsége miatt mégsem került sor a szereplésemre. Nyíregyháza képviseletére viszont alig akadt vállalkozó. Az élő adás forrósodott légkö­rében, amikor Békéscsaba, Nyír­bátor, Nyíregyháza, Orosháza. Dévaványa stb. jelentkezése nyomán szorossá vált a küzde­lem, felemelő érzés volt tudni, hogy itt, az egymást váltó gene­rációk alkotásának megbecsülé­séről van szó. Az alkotó munka megbecsülése, jutalma ez a mű­sor, s ez kötelez. Határozottan zavart a kerék- párcsöngő-szígnál. Ismeretes a Békés megyei négy pont meg­mentéséért folyó küzdelem, amely a 6-os stúdióból Indult és ott dőlt el, mert a kerékpár­csöngő hangja majdnem egybe­mosódott a Darvas-szöveget mondó miskolci színész hangjá­val, no meg adás közben ke­letkező technikai zajjal. Megtörtént, hogy a Békés me­gyéhez intézett munkásmozgalmi kérdés megválaszolása közben valaki Békéscsabán — nagyon ügyesen — Budapesttől kért se­gítséget. A munkásság létszámá­ról volt szó. A stúdió hátsó so­raiban ülve a mikrofon felé in­dultam. de közben elhangzott Békéscsabán a válasz másik ré­sze is. Főleg az idősebb korosz­tálybeli szimpatizánsok töreked­tek elfoglalni a 6-os stúdió első, a mikrofonhoz közeli széksorait, így mi, akik a zsűrivel vitáz­tunk, opponáltunk, a terem vé­gében, az üvegfal alatt kiáltoz­tunk előre. Közben a játékvezető Szepesi Györgyöt is le-lekötöt- ték különböző hatások — pl. a teremben levő technikai sze­mélyzettől érkező hólabdaleve- lek —, így komplikálttá vált a Békés megye ügyét segítő értel­miségi csoport közvetlen rész­vétele a küzdelemben. Közelem­ben ült egy nő, akivel megvitat­tam jussom a kiáltozáshoz. A második forduló számára ebből az esetből okulnunk kell. Benne volt a levegőben, érez­hető volt, hogy a szellemi pár­viadalra Békés megyében kol­lektív jellegű, komoly felkészülés folyt és „ügyet” csinált a me­gye a vetélkedőből. Mély nyomo­kat hagyott ez a tanúságtétel azokban is, akik a küzdelemben soron köyetkező megyék képvi­seletében a 6-os stúdióban szem­lélődtek. Jó lenne, ha nem lankadna a szorgalom, mert az érdemes küz­delem még sok élményt ígér! Dr. Virágh Ferenc TOZ-, VIHAR-, ÁRVÍZ-. JÉGVERÉS-, FÖLDRENGÉS-, SZAVATOS-ÉS BALESE I’KÁROKRA, ÁLLATKÁRRA. (SERTÉSRE, kiegészítéssel SZARVASMARHÁRA is.) ____________________________________ 87 H z egész fiázatáját védi a Háztáji Biztosítás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents