Békés Megyei Népújság, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-21 / 244. szám
1M». október 21. 5 Kedd Három év alatt 185-en, kerültek főiskolára, egyetemre Szarvasról A Szarvasi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága előtt a közelmúltban adott tájékoztatót a városban működő Vajda Péter Gimnázium és Mezőgazdasági Szak- középiskola általános ég szakoktatási tevékenységéről, a kollégiumi nevelésről, és az ellátás helyzetéről Árvái Pál, a gimnázium igazgatója. Az idei tanévben a szakközépiskolában 123, a gimnáziumban 538 fiatal tanul. A jó oktató-nevelő munkát dicséri, hogy a fiatalok sikeresen szerepelnek a különböző tanulmányi versenyeken. Az elmúlt évben 70-en vettek részt matematikából, fizikából, oroszból és történelemből. A megyei döntőbe orosz nyelvből négy,, történelemből egy szarvasi került be. Az iskola egyik legjobb „történésze”, Stefancsik Katalin történelmi tárgyú dolgozataiért miniszteri dicsérő oklevelet kapott. De jól szerepeltek az iskola tanulói az elmúlt évben Gyulán megrendezett Erkel Diákünnepeken is, amit a megszerzett három aranyérem és a több ezüst-, illetve bronzérem! igazol. Nagy gondot fordítanak a „szép magyar beszéd” elsajátítására. Ebből is volt a Győrben megrendezett döntőben szarvasi résztvevő, Szabó Éva. Jól érzékelteti az itt folyó eredményes nevelói munkát az a statisztika, amely a különböző főiskolákra, illetve egyetemekre felvett tanulók számának alakulását tükrözi. 1967-ben 65, 68-ban 63, 69-ben 57 végzett tanuló léphetett felsőbb osztályba. Ezek a számok országos viszonylatban is figyelemre méltók. A szakoktatásról megtudtuk hogy a szakközépiskola személyi feltételei jók. A szakképzést a rendelkezésre álló tanerővel biztosítani tudják. Jónak mondható az iskolai műhelyek felszereltsége és így megfelelő előképzést szerezhetnek az itt tanulók. Nem ilyen kedvező a helyzet a gyakorlati oktatásban, ezt csak a szomszédos békésszentandrási Tessedtk Termelőszövetkezetben tudják biztosítani. A gimnázium idei tanévétől kezdődén a matematika-fizika oktatás helyett az egyik első osztályban fizikai szakosított tantervi oktatást vezettek be. Évfolyamonként egy-egy osztályban 5+1-es politechnikai oktatás van, ahol a tanulók megismerkedhetnek a faanyagok kézi és gépi megmunkálásával, a fémek kézi megmunkálásával és a szabás-varrással. A hatnapos tanítási osztályokban kétórás gyakorlati képzést tartanak biológiából, matematikából, fizikából, gyors- és gépírásból, valamint szabás-varrásból. A helyi kollégium 90 tanulóiak biztosítja az elhelyezését, nem minden esetben zökkenőmentesen. Különösen a fiúknál van túlzsúfoltság. De nagyobb létszám kellene a kollégium konyhájába is, A most folyó tanévben — állapítja meg a tájékoztató — a tanári kar feladatul tűzte ki többek között a munkára nevelés fontosságának megimertetósét, a munka társadalmi szükségességét, hogy a fiatalok kellően értékeljék a fizikai munkát. Ennek érdekében az iskola volt diákjait, akik munkájukkal kiemelkedtek a társadalomban, példaképül állítják az utódok elé. Az oktató-nevelő munka hatékonyságának növelésére új, korszerű ipódszereket keresnek és vezetnek be. Fokozottabban törődnek a fizikai dolgozók gyermekeivel és támogatják tanulásukat Tanfolyamokat szerveznek a továbbtanulni szándékozók részére és kiterjesztik a korrepetálást minden hátrányos helyzetű tanulóra, valamint kiemelt feladatként kezelik a tanulók gondolkodásra nevelését a hazafias és honvédelmi képzését. B. O. Országút Szakadéknak beillő gödrökkel, amelyek görcsös vi tustáncra kényszerítik a Nagybácsit keresünk gyanútlan gépkocsit. Üt betűket kérdőjeleket rajzoló kanyarokkal, útmenti kopaszodó, sárguló, haldokló fákkal. Lehulló levelekkel, rozsdabarna, papírzörgésű, összesodródott magatehetetle- nül röpködő levelekkel. ’ Ütmen- ti tarlók. Fekete, szürke, citromsárga négyszögek, háromszögek, rombuszok. Varjak. A nap fakó, kemény és hideg. Réztányér. Finoman szitáló porfelhő, halványkék füstcsík. Valahol, túl a soványodó nyárfasoron gazt égetnék. A fiók kis fiókjai Újkígyós, mint valami kaméleon átvette az őszi határ fáradt színeit; piros, zöld vaskerítések, szürke, fekete palánkok mögött bágyadt utóvédként állnak a dáliák, margaréták, őszirózsák, krizanténok. Újkígyós építkezik. Piros csengő-bongó téglákkal, mész illatú habarccsal új falak nyújtóznak a lekopaszított kertekben. Zetor töreket és port szitáló öreg vályogtéglákat hord, és egy ácslegény klasszikus stílusban félóránként bever egy- egy szeget a frissen gyalult gerendába. Könyvtár. A könyvtár régi. Tulajdonképpen nem is annyira régi, hiszen alig néhány éve még húsbolt volt. Apró üzlet egy még parányibb kőpadlós raktárral az elfekvő csülkök és velőscsontok részére. Jelenleg a húskampók helyett a zsúfolt polcokon könyvek szorongnak. A „könyvtárhoz” — amennyiben a 27 négyzetméter alapterületű helyiség annak nevezhető — szóval ehhez a fiókszerű könyvtárhoz tartozik további öt fiók is. Ha a termelőszövetkezeti üzemegységek klubjaiban elhelyezett szekrények fiókoknak tekinthetők. Ha igen, akkor fiókok. Persze egy . könyvtárat nem elsősorban méretei, hanem végzett munkája, a könyvtári funkció ellátásának minősége tesz könyvtárrá. Márpedig az újkígyósi nagy fiók és további öt kis fiókja tekintélyes munkát végzett: a községi könyvtár az 5426 fős összlakosságból 831-et mondhat olvasójának, akik a 8103 darabból álló könyvállományt „rongyosra” olvasták. A múlt évben kikölcsönzött kötetek száma 30 636, idén pedig — augusztussal bezárólag — 21 414 kötet. A számok tanúsága szerint az újkígyósiak szeretnek olvasni. Hogy mennyivel jobban szeretnének, ha egy-egy könyv kiválasztásakor tágas olvasóteremben győződhetnének meg a leendő olvasmány érdekességéről, ha a napilapokat nem egymás hátára teregetve kellene böngészgetniük — nem kell részleteznünk. Egy új könyvtárra szükség van. Mi adunk 200 ezret... Zsótér Pál első látásra sem az az ember, aki a levegőbe beszélne. Különben is ezt az egész könyvtárügyet már papírra fektették egyszer, azután, hogy a végrehajtó bizottság alaposan megvitatta. „Örömmel vettük a gyulai járási könyvtár értesítését, hogy az Országos Népművelési Tanács 100 falu — 100 könyvtár címmel mozgalmat indított, amelybe ezennel mi is benevezünk, kérjük nevezésünk elfogadását. A végrehajtó bizottság ülésén értékelte a könyvtár munkáját és megállapította, hogy a jelenlegi könyvtár nem felel meg a követelményeknek... Olvasóterem nincs, és a meglevő könyvmennyiséget sem lehet elhelyezni. A. vb úgy határozott, hogy a lehetőségek 1 figyelembevételé-, vei 1970-ben egy új könyvtárat kell megépíteni, amelyhez a terület biztosítva van és egy lebontásra váró épület tetőszerkezete is rendelkezésre áll. Jelenleg mintegy 120 ezer forinttal rendelkezünk, ami a tető- szerkezet értékével együtt 200 ezer forint értéket képvisel. Kétszázötven négyzetméter alapterületű könyvtár építésére van lehetőség, így a kiviteli összeg 500 ezer forint.” A községi tanács tehát tudja a feladatát. Erejéhez mérten az építkezéshez is Hozzájárult. A 200 ezer forint szép összeg. Hiányzik azonban 300 ezer. Ki ad 300 ezret? „Voltak aztán olyan elvtár- sak is, ugye, nem akarja, hogy megnevezzem őket, akik azt mondták, van ebben a járásban rosszabb állapotú könyvtár is. mjért éppen mi akarjuk megváltani a világot..” A tanácselnök monológja közben néha megáll, számolgat, keresi a lehetőségeket. „Az az épület, ahová majd az új könyvtár kerül, azelőtt volt már napközi is, vendéglő is, de hát már megérett a lebontásra... Az építésnél pedig nem lesz probléma, szerencsére van egy kipróbált építőbrigádunk. Ok egy-kettőre felhúzzák az új épületet, ahogy mi számolgattuk, tavasszal kezdenénk, s még 1970-ben be is fejeznénk. De a pénz, még ha hozzá is teszünk valamilyen módon, az a 250—300 ezer forint még hiányzik. Kitől várjuk? Az Illetékesektől persze, a járástól, illetve a megyei tanácstól. Mindnyájan reméljük, hogy nem hiába.” Összegezve az eddigieket: Újkígyóson van egy könyvtár, öt fiókkal, de van már terv és 200 ezer forint is egy leendő új könyvtárra. Hogy csakugyan megvalósulhasson ez a remek elképzelés, hiányzik 300 ezer forint és egy „adományozó”. Amolyan nagybácsi, aki segít az iparkodó rokonon. Ez a rokon szép és okos dolgokat akar, nem kell hát szégyenkeznie majd a leendő adakozónak sem. B. Máté Múzeumi körséta HAT ÉVSZÁZAD EMLÉKEIT ŐRZIK Nem tudom, hogy a kedves olvasó hogy van vele, de én mindig megületődöm, ha valahol azt tapasztalom, hogy jé ötlet született, és még jobban megilletődöm, ha az meg is valósul. Pedig menynyi gátja lehet! Mások irigysége, vagy okoskodása, a „ha én nem vagyok képes kitalálni valamit, más se találjon ki”, vagy csak egyszerűen a dolgok nem értése elég ahhoz, hogy jé törekvések, a közösség javára való elképzelések kútba essenek. Nem' tagadom, hogy ezzel a bevezetővel csak még jobban alá kívántam húzni azt, amit Gyulán ; most már több éve láthat minden I jövő-menő idegen: a hatszáz éves vár körül koncentrálták a város történelmi emlékeket bemutató j intézményének, a múzeumnak új! A várudvaron kopott köveken bukdácsolunk, aztán felmegyünk a kerengőre, s sorra járjuk a kiállításokat. Az avar edények, díszek, és egy lovas vitéz egészben kiemelt csontváza Orosháza környékéről került elő, 1966-ban kezdtek kutatni ott. A másik teremben Mogyoróssy János bronz mellszobrának határozott kontúrjai rajzolódnak ki élesen a középkori ablak előtt, egy-egy sarok a régi gyulai múzeumot idézi. Tabló a falon „Mtogyoróssy János 1868-ban, a közművelődés fellendítésére nagy értékű gyűjteményével múzeumot alapított Gyulán.” Üvegvitrinben egy majdnem százéves irat, Mogyoróssy kézírása, indítvány a megye. törvényhatóságához. A kezdő sorok „Indítvány egy megyei As új kiállítócsarnok tárt ajtókkal. és régi épületeit. Sót, maga a vár is előlépett múzeummá: állandó kiállítása kettő is van, egyik a vár történetén, a másik pedig a város gazdaság és társadalomtörténetének utolsó két évszázadán vezet végig. Közben időszaki kiállításokra is van hely, élnek vele rendszeresen. És hogy miért kellett ehhez ez a bizonyos bevezető? Mert emlékszem, jól emlékszem még, hogy amikor megszületett az ötlet, közel vinni a múzeumot a várhoz, nagy vitákat kavart a gondolat. Érvek és ellenérvek, érdekek és más érdekek (talán nem így van?!) csaptak össze, de hiába, a terv annyira cáfolhatatlanul egészséges, életrevaló volt, hogy csak egyetlen út állt előtte: a megvalósulásé. így történt, hogy a volt óvodából múzeum lett, a múzeumból óvoda, és felépült széles környék egyetlen kétszintes, modern kiállítócsarnoka, amelynek csodájára járnak vásárhelyi, szolnoki és budapesti festők. Amikor avatták,, országos hírű művész életművének kis töredékét állították ki, ekkor találkozott először sokakkal Kohán György, Kossuth- díjas, az örökre eltávozott Mester. Az idei október, az idei múzeumi hónap jó hírverője a gyulai múzeumnak. Már szinte ajándék ez az aranyszínt festő ősz, ez a kései verőfény, ez a bizakodást hintő őszf búcsúzás, szép ajándék, kedvre derítő. A vár hídján kapaszkodunk felfelé, a súlyos ajtó kitárva, odabent vendégek. „Naponta sokan jönnek — mondja a vár őre. és a kiállítás-vezető —, ha érdekeset akarnak látni, önök is nézzék meg az avar-kiállítást, meg a Mogyo- róssy-kiállítást. Ö alapította, a gyulai múzeumot.” múzeum alakítása tárgyában. A tudományosság terjesztésére és népszerűsítésére, a népművelés előmozdítása szempontjából alapítson Békés megye törvényhatósága egy múzeumot, „megyei múzeum” elnevezés alatt.” A csendet iskolásgyerekek érkezése bontja fel, történelemórán hozza ide tanítványait Bagoly Gizella tanárnő, az 1. számú iskolából. Sokáig.időznek a vártörténeti kiállítás vitrinjei és tablói előtt, megcsodálják az egykori palánk- vár két óriási cölöpjét, olyanok azok, mintha óriások fésűjének kitört fogai lennének, megérintik a páncélinget, a kupacba rakott ágyúgolyókat török és magyar ágyuk félelmetes golóbisait, halált hozó fekete madarait. Aztán tovább mennek, a tanárnő már a kétszáz évvel ezelőtti emberek életét idézi, az osztály a volt lovagteremben áll félkörben és a gyulai céhek történetét hallgatják. Tizenegy óra, délelőtt. A múzeum új kiállítócsiamokában Székelyhídi Attiláné vezeti végig tanítványait. Lipták Pál festőművész képei különös, érdekes világba visznek. A lépcsőn kopognak a cipők, a felső traktuson végigöm- lik a napfény. A vendégkönyvben egyre több bejegyzés, a kiállítás tetszik a gyulaiaknak. Ez a város tudja, fíogyan kell őriznie történelmi hagyományait, és azt is tudja, miért. A múzeum, a kiállítócsamok és a vár termeit Járva hat évszázad tekint vissza az emberekre, jó ez emlékeztetőnek, meg tanulságnak is. És amelyik város becsülni és őrizni tudja múltját, az itt élt nemzedékek életét, az tudja, mit akar, és merre tart. Ennek az itt töltött délelőtt- nek ez volt a legiaazabb élménye. Sass Ervin
