Békés Megyei Népújság, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-18 / 242. szám

19®. Oktober IS. 5 Szombat Megjelenhetne lemezen — A bérház véleménye — Nem kár azért az 50 forintért z elmúlt vasárnap a szarvasi művelődési otthonban megrende­zett Röpülj páva verseny után sok elismerő vélemény és levél érkezett a Békés megyei tanács művelődésügyi osztályához a kö­zönség szavazatai mellett. Ezek közül idézünk néhányat. Az egyik budapesti levélíró, Varga Balázs gimnazista írja: „Csodálatosan énekelt a szarvasi kislány. Az első dalnál tátva ma­radt a szám. Sajnáltam, hogy nem volt magnóm, felvettem vol­na. Igazán megjelenhetne leme­zen is. Lipták Ágnesre szavazok édesanyámmal és nagymamám­mal együtt” Debreceni lakos, Balogh László írja: „Elégedettek vagyunk a zsűri­zéssel, egyedül „a citerás” bácsi értékeléséről nem értünk egyet. Szerintünk volt olyan jő, mint az első és második helyezést elért versenyző. Sajnos nem jegyeztem meg a nevét annak a szakállas és „muzsikus” zsűri tagnak, aki Nácsa János előadását értékelve, annak utolsó, tréfás dalszámát az­zal marasztalta el, hogy az elő­adásmódja nem volt harmóniá­ban a dal tréfás szövegével. A szatmári részeken magam is vég­zek néprajzi gyűjtéseket $ így megfigyelhettem, hogy a hasonló hangvételű dalokat akkor is ko­moly ábrázattal és pozitúra nél­kül adják elő a népi dalosok, ha Holnap kezdjük Felhívjuk kedves olvasóink fi­gyelmét, hogy holnap, október 19-én dokumentumsorozat közlé­sét kezdjük meg lapunkban A Magyar Kommunista Párt harca, az élet megindulása Békés me­gyében címmel, Molnár Pálnénak, a megyei pártbizottság archívum- vezetőjének összeállításában. A korabeli fényképekkel illusztrált cikksorozat bemutatja megyénk munkásmozgalmának kezdeti lé­péseit 1944. október 8-tól 1945. december 31-ig. nem versenyről, hanem otthoni szórakozásról van szó. Legföljebb a „bajusza alatt’’ mosolyint egyet- egyet az énekes. (De ez Nácsa bá­csinál is megvolt.) A komolyság kötelező ilyenkor, mert éppen ez szolgálja a hatást. Ügy hiszem, ha dr. Katona Józsefné előadásá­ban a kifinomult hangot, Lipták Ágnesnél a fiatalos bájt is érté­kelte a zsűri, Nácsa János elő­adásában is értékelnie kellett vol­na a mimikátlan, pozitúramentes, népies realitást. De ez a véle­ménye ennek a bérháznak, ahol lakom, másik öt család 12 felnőtt tagjának is.” „Nagyon örülök, hogy a tv-ben végre a magyamóta-kéd velőkre is gondoltak és ilyen gyönyörű mű­sort közvetítettek. Mondtam is a férjemnek, már ez megéri a havi 50 forintot. Minden dal nagyon tetszett, de legjobban az, amit Nácsa János adott elő. Ezért rá­szavazok” — írja egy budapesti lakos. Hegedős Károly nyugalmazott főépítész levelezőlapjára még egy színes tarka-barka pá­vát is rajzolt és ő is Lipták Ág­nesre adta szavazatát. „A dévaványai citerás paraszt­bácsi amilyen természetesen, ere­detien adta elő azt a szép, mókás dalt, olyan kevés pontot kapott, hogy azt kell mondanom, nem ért a zsűri az ilyen népi eredetű du­dálókhoz, — írja levelében egy nyugdíjas csepeli gépész, Soltész Béla. „Kedves Agnes’! ismeretlenül bár, de nnpy lelkesedéssel gratu­lálok tv-szerepléséhez. Szerdahe­lyi János nyugalmazott tanár.” „Ügy érzem, igazságtalan volt a kis leánykórus leértékelése. Fe­gyelmezetten és tisztán énekeltek, sok dicséret illeti a lányokat ez­ért. Sajnos, a zsűri merevséggel hibáztatta őket, pedig szerintem ez a „merevség” példás fegyel­mezettség volt.” — írja Maros­vári Tibor nyugalmazott tanár Budapestről. „A szarvasi népdalversenyen legtöbb pontot szerintünk Nácsa János érdemelte meg. 0 volt az egyetlen eredeti, a parasztdallal életformában is azonosuló ver­senyző. Dalait természetesen is zeneileg is kifogástalanul adta elő és ami még tovább emeli ér­tékét, saját készítésű hangszerén — írja Zilahi Józsefné Sopronból. Csak néhány levélből idéztünk, ami beérkezett a művelődésügyi osztályra. Különösen nagy öröm számunkra, hogy az ország vala­mennyi részéből jöttek elismerő és dicsérő vélemények megyénk valamennyi versenyzőjéről. Re­méljük, a folytatás sem marad el és versenyzőink a középdöntőben is szép sikerrel szerepelnek. —tó. FII ATELI AI HÍREK á — A három fő témán kívül mi­lyen egyéb, közérdeklődésre szá­mot tartó kérdések vizsgálatával foglalkozik jelenleg az intézet? — Nagyobb lélegzetű, több résztanulmányokból álló vizs­gálatnak vetjük alá a szakszerve­zeti munka tapasztalatait, a gaz­dasági mechanizmus reformjának megvalósításában. Elemezzük ja reform bevezetése óta eltelt idő­szak eredményeit, és problémáit, a sajátos szakszervezeti feladato­kat. Terveink között szerepel an­nak vizsgálata is, hogyan látják el a szakszervezetek az államtól átvett feladatokat, mennyiben in­dokolt, hogy ezeket a szakszerve­zetek végzik, s milyen mértékben szaporodhatnak a jövőben a szak- szervezeteknek az államtól átvett feladatai. Foglalkozunk azzal a kérdéssel is, milyen feladataik le­hetnek a szakszervezetéknek a közéleti demokrácia fejlesztésé­ben, s a bürokrácia elleni harc­ban. — Nagyon érdekesnek ígérke­zik az a felmérésünk, amelyet a szakszervezetek társadalmi tiszt­ségviselőinek helyzetéről, problé­máiról készítettünk. Most elemez­zük a vizsgálat anyagát, amelyből kiderül, hogy a megkérdezett tisztségviselők háromnegyed része negyvenöt éven aluli, s többségük beosztott dolgozó. Ezek kedvező tények, kedvezőtlen viszont, hogy kevés a hosszabb idő óta funk­cióban levők száma, meglehetősen nagy a szakszervezeti tisztségvi­selők fluktuációja. Azt is vizs­gáltuk, milyen a szakszervezeti munka vezetésének színvonala, mennyiben jutnak el a szakszer­vezethez a dolgozók észrevételei. Az érdekvédelmi munka vizsgá­latának tapasztalatai szerint a munkavédelem, a szociális intéz­mények és a munkakörülmények problémáival általában jól foglal­koznak a szakszervezetek, a bér­panaszokkal viszont kevésbé. — Milyen módszerrel végzik ezeket a valóban érdekesnek ígér­kező vizsgálatokat? — Tekintve, hogy az intézet munkatársainak létszáma kicsi, főleg külső munkatársakkal, az adott kérdéseket legjobban értő szakemberekkel együttműködve végezzük a kutató munkát. Igény­be vesszük a szakszervezetek ap­parátusát és a szakszervezeti is*- kola hallgatóit is. Az a felmérés például, amelyet a szakszervezeti tisztségviselőkről végeztünk, az öt hónapos szb-titkári tanfolyam hallgatódnak gyakorlati munkája volt. A felmérések összesítését számítógépekkel végezzük. Ma gyarországon rajtunk kívül még sok intézet foglalkozik társada­lomtudományi kutatómunkával. Nem arra törekszünk, hogy min­dent feltétlenül önállóan oldjunk meg, hanem a társintézetek ered­ményeit is felhasználva, a szak- szervezeti munkára próbáljuk vo­natkoztatni a vizsgálatok tapasz­talatait Szathmári Gábor A Magyar Posta új 5 Ft névér­tékű bélyege a modem magyar festészet alig ismert alakjára hív­ja fel a figyelmet Nagy Balogh János (1874—1919) életében nem kereste az elismerést a művész belső kényszere alapján csak ma­gának alkotott. Festményeit nem vitte kiállításra, kortársai csak szobafestőnek ismerték. Művei a munkások mindennapi életét áb­rázolják, több csendéletet, portrét festett. Az új bélyegen a mű­vész markáns, erős kontrasztokkal megfestett önarcképét láthatjuk. A Szakszervezet) Világkong­resszus október 17—31 között tart­ja ülését Budapesten. A megnyi­tás napján jelenik meg a Bokros Ferenc grafikusművész által ter­vezett 2 forint névértékű bélyeg. A Magyar Posta már a korábbi világtanácskozásokat is sorozat­tal, illetve eml ék bélyeggel kö­szöntötte. Az első ilyen soroza­tunk az 1945. évi párizsi konfe­renciára jelent meg és a felsza­badulás után kiadott sorok közül az egyik legkeresettebb. Felszabadulásunk 25 éves jubi­leumára nagyszabású bélyegkiál­lítást rendez a MABÉOSZ 1970 év februárjában a budapesti Szép­művészeti Múzeumban, A tervek szerint 100 tablón kerülnek be­mutatásra az elmúlt 25 esztendő legszebb magyar bélyeged, legér­dekesebb filatélista dokumentu­mai. Néhány nagyobb kör is je­lezte már, hogy ugyancsak kiál­lítással kívánnak megemlékezni a történelmi évfordulóról. Itt je­lentjük be, hogy Békéscsaba vá­ros összes bélyeggyűjtő körei jö­vő év április 4-én kívánják ezt a jubileumi kiállítást megrendez­ni. Jó lenne, ha az iskolai bélyeg- gyűjtő szakkörök is követnék ezt a példát. A francia posta nem közli az egyes bélyegek forgalomba adá­sakor a példányszámot. Amikor azután a bélyegeket kivonják a postai árusításból, beszüntetik to­vábbi előállítását, rögzítik a ki­adott mennyiséget. Most jelent meg az 1968. évi kiadások pél­dányszámainak ismertetése és ki­derül, hogy a legkisebb példány­szám is 4 millió felett van, de például az Európa-sor 30 c név­értékű bélyegéből több mint 30 milliót adtak ki. Vas Tibor A párt egyszerű közkatonája Személyesen és látásból sokan ismerik Békéscsabán. Szálfamagas, egyenes tartásáról azt hinné az ember, hogy lega­lábbis gond nélküli, könnyű munkakörben élte le hat évtize­de többségét. Még az utóbbi ?5 évi életkörülményeiről sem lehet ezt mondani, hogy mindig jó volt, minden volt. A nagy pró­bálkozások, nekirugaszkodások sikertelenségei le-leesapódtak, éreztették hátrányukat még az ő négytagú családjában is. Akkor is ezt mondta: „így is sokkal jobb, mint a múltban volt” Nem az az ember, akit az átmeneti nehézségek elkedvetlenítettek, hanem harcosabbá tették. Je­lentősebb társadalmi rang és be­osztás nélkül, rendőr-tiszthelyet­tesi rangban szolgálta a pártot, a társadalmat a felszabadulás óta. Mj több, azelőtt is oda állt, ahol a magafajta elnyomott em­berek igazságát, jogát csorbítás fenyegette. — Eredj, András, szaladj, And­rás! volt a neve zsenge gyerek­kora óta. Rosszkor született, vagyis hat évvel az első i világ­háború előtt és többszörösen is „rossz helyein". Nem volt jó nincstelen földmunkás fiának születni sehol e hazában. Még kevésbé, ha hat éhes száj kérte a kenyeret. Mert nagyon sokszor hiába kérte. Mint annyi temér­dek sok embert, az ő apját is nekiuszították az európai né­peknek az első világháború kez­detén. Mire hazajött, 1921-ben, már javában folyt a bosszúállás azok ellen, akik végső fokon az ország egyedüli fenntartói vol­tak: a kétkezi munkások ellen. S hogy páváskodtak a díszma­gyarban? Hogy hirdették a fel- sőrendű turáni fajt-. Ök, akiknek a nevük sem, a beszédjük sem volt az, aminek mondták magu­kat. Aki valóban magyar volt, a nép. az éhezett, rongyoskodott, analfabétán vagy éppen csak a betűvetést ismerve, húzta az igát, robotolt a díszroagyarkodók gyá­rában, birtokán. Bencsik András is csak négy elemit járt úgy-ahogy, aztán évekre elnyelte a kor vastörvé­nye: a szolgaság, az orosházi ta­nyavilág. Csorváson született. Am a csorvási határ többsége úri és grófi birtok volt. Ezeknek csak rövid időre kellett a gyer­mekmunka. Az orosházi határt Üjabb darabokat próbálnak a színházban A Békés megyei Jókai Színház­ban Raffai Sarolta Diplomások című drámájának és Magnier Mona Marie mosolya című zenés vígjátékának bemutatói után megkezdték a soron következő két újabb darab próbáit. Az egyik díszlet- és ielmezterve­Móricz: Nem élhetek muzsikaszó J ’ a d^Iet es Jelmezterve nélkül című vígjátéka lesz, a má- »«• Vágvolffln Ilona. Főbb sze­gik Achard: A bolond lány című replői: Szabó Éva, Gonda György műve. A Móricz-daxabot Sík Fe-lás Korösztös István. renc rendezi, díszlettervezője C&ányj Árpád, főbb szerepeit Gálfy László, Korompay Vali és Felkai Eszter alakítja; A bolond lány rendezője pedig Miszlay Ist­ván Jászai-díjas, a színház igaz­birtokló kisebb-nagyobb zsíros­gazdák állandó munkát adtak. Állandót, a szó szoros értelmé­ben: kora hajnaltól késó estig egyebet sem hallott, csak azt, hogy eredj, András, szaladj, And­rás! Jó sokáig, 17 éves koráig bírta az álmatlanságot, az éves bért jóval meghaladó sok megalázta­tást. Aztán „fordított” a sorsán. Szabadabb foglalkozást: kufoiko- lást, aratást, cukorrépa-rakodást vállalt. Nincs annak megmond­hatója, hogy hány talicska földet mozgatott meg a Békéscsaba és Szarvas közti, meg a Makó kör­nyéki utakon, s hogy hány va­gon répát rakott meg őszönként a csorvási vasútállomáson. Azért vállalta ezt, mert ha rövid ideig tartott is, „jobban” fizettek, mint a kubikolásért: eleinte két és fél fillért minden mázsáért! Hosszú évek múlva, a negyvenes é”ek közepén már 6—8 fillért adtak. Kenyérre se igen volt elég a ke­reset. Bezzeg gróf Wenckheim Sándornak éppen akkor volt nő- sülési gondja. Amerikából akart asszonyt hozni. Ehhez előbb egy valóságos palota építésébe kez­dett a töpörödött koldus asz- szonyhoz hasonló házakkal meg­tűzdelt Csórvás határában. Volt min zúgolódniuk aztán kubikolás és réparakodás közben. „Majd a Szociáldemokrata Párt kivívja a munkásság jobb meg­élhetését” — mondták kubikos­társai Bencsik Andrásnak. El­hitte és belépett közéjük. Ért­hető, hiszen Peyer és cinkosai nem közölték nyíltan az egysze­rű párthívekkel, hogy eladták, elárulták a munkásokat és a parasztokat, s megszavazták Horthy háborús kalandorpoliti­káját. De nem is annyira a szoedemben tanulta meg, hanem ösztönösen érezte, tudta Bencsik András, bogy hol a helye. Több társával együtt a háború ellen agitált, igyekezett leleplezni a nyilasok esztelen célját. Otthon- maradásra biztatta azokat, aki­ket megtévesztett és menekülés­re késztetett a fasiszta propagan­da. Alig három nappal később, hogy átdübörögtek Csorváson a felszabadító szovjet csapatok ágyúi, tankjai, összejöttek a Kommunista Párt megalakításá­ra. Titkárnak Németh Jánost, a vezetőségbe pedig Kómár Lajost, Öze Józsefet, Hrabovszki Jánost és Kovács Pált választották meg. Mivel Bencsik András, a felszabadulás, első napján szer­vezett őrségben készséget muta­tott a rend fenntartásában, őt a rendőri, akkori szóhasználat szerint a policáji teendőkkel bíz­ták meg. A pártszervezet veze­tősége egyben átvette a község közigazgatásának irányítását- is, „Kitessékelték” a vitéz Gombos András-féléket a községházáról. A főjegyző, aki legelni küldte a hadisegélyt kérőket, már jóval előbb elhordta irháját több ha­sonszőrű társával együtt. Alig öt év múlva Békéscsabá­ra helyezték Bencsik Andrást Az ellenforradalmárok őt is be­zárták az itteni laktanyába. Im­már másodszorra, a szovjet kato­náknak köszönnette szabadulá­sát. Nyomban belépett az akkor alakuló karhatalomba, ahonnan néhány hónap múlva ismét rend­őrségi szolgálatra osztották be. Mióta nyugdíjas, többnyire sétálással tölti idejét az épülő Békéscsaba utcáin. Minden egyes új épület azt mondatja ve­le: érdemes volt sokszor nélkü­lözve is dolgozni, küszködni a nép hatalmáért. Helytállásáért kitüntették a Munkás—Paraszt Hatalomért Emlékéremmel, a Szolgálati Érdeméremmel és a Kiváló Szolgálatért érdemérem­mel. Népes számú csabai és csorvási ismerősei szeretettel és megbecsüléssel veszik körül a párt, a társadalom egyszerű ka­tonáját. Neki ez is felér néhány kitüntetéssel. Kukk Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents