Békés Megyei Népújság, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-12 / 237. szám
1 I 1969. október 12. 5 Vasárnap Utolsó órák Á szabadság hajnalán Síkság. Füves puszta. Süvít a szél. Nem egyformán fúj; olykor mélyen dudorászák, máskor sziszegve fütyül. Sárgászöld a fű. Megkopott, csomós, durva és ősziesen fonnyadt. Néhány fa. Nyárfák. Egy épület, szürke aszfalt kanyarog előtte. örvénylő porfelleget keverve teherautók rohannak rajta. Az épület előtt nem állnak meg az autók. Csak egy. Gyenge és bizonytalan zúgással közeledik, megakad a motor, aztán újra felbúg, hogy legvégül szelid dorombolással engedelmeskedjen kuplungnak, gáznak, féknek. Az embernek. Megáll. Nyolc osxtály egy tanteremben A tanyasi iskola egy tantermet jelent. És fordítva, továbbá négy osztályt. Vagy az alsó tagozatos, vagy a felső tagozatos négyet. Van úgy, hogy együtt a nyolcat. Nyolc osztályt egy tanteremben. Nehéz lenne illusztrálni, milyen módszerekkel folyik itt a tanítás; a lényeg mindenesetre az, hogy egy-egy tantárgyra és osztályra percek jutnak. Nem negyvenöt perc, hanem tizenöt, ideális esetben huszonöt. A tanyasi iskola korszerűtlenséget jelent, bár nyugodtan használhatjuk a primitív jelzőt is. Padokon, néhány térképen, egykét kémiai vegyszeren és szánalmas fizikai szemléltetőeszközökön kívül mást aligha találni. Nincs rá pénz? Amikor létrejöttek a tanyasi iskolák, hogy a puszta gyerekeit összefogják, csakugyan nem volt. Ma már telne, de minek? Amúgy is felszámolják ezeket az „iskolapótló intézményeket”, és ha már korszerű felszerelést vásárolnak, az a központi iskolába kerül majd. Cserepes sorsa is beteljesül. Egy éven belül az itteni összevont nyolc osztályból négy beköltözik Kertészszigetre. A maradék négy még marad egy-két évet, aztán az is megszűnik. Sokat beszéltek már róla es lassan közhelynek hat, de hát mégiscsak az az igazság, hogy felbomlik a tanyavilág. Hogy minek a tv? A bomlás, felszámolódás permanens jellegű; és ha már a kényes szemléltető eszközök beruházása nem ésszerű, mégis szükség van a mindezeket pótló televízióra. Az Is- kolatelevízáó műsoraira. Létrejön tehát egy jelszó: „Televíziót minden iskolának'’. Békéscsabán — a tucatnyi más példától ezúttal eltekintünk — ösz- szefog húsz szerény anyagi erőkkel rendelkező KlSZ-alapszerve- zet, a kórház, az SZTK, a ruhagyár, a KPM Közúti Igazgatósága, a faipari ktsz, a megyei tanács KISZ-szervezete és még jó néhány. Vásárolnak egy televíziót. A KPM Közúti Igazgatósága saját Furgonját adja kölcsön, s a húsz KISZ-alapszerv három képviselője: Vass László, Kósa József és Hevesi József meglepetésszerűen a kertészszigeti Cserepesre érkezik, hogy átadja az ajándékot. A meglepetés nem sikerült Megelőzték őket a hírrel. Mire Kertészszigetre érnek, az iskola igazgatóhelyettese mosolyogva j meséli, hogy valaki felhívta őket [ Szarvas felszabadulása és új életének első napjai a megyei tanácstól, elújságolva a küldöttség érkezését. Csalódott arcok. Kell néhány perc amíg meggyőzik önmagukat és egymást, hogy hát konspiráció ide, konspiráció oda, végül is természetes dolog ez. Miért ne vegye ki részét a telefonáló is a közös örömből? Irány Cserepes. A Furgon lefékez a fák között megbúvó épület előtt. Valahol a pusztán. Ez a „valahol a pusztán”, a Kertészsziget melletti Cserepest jelenti. Pontosabban: tanyaközpontot, néhány öreg házat, egy iskolával és romantikusan düledező kastéllyal. Valamint egy sereg gyerekkel és a tanítóházaspárral. Schmidt István és felesége tizenegy éve élnek és tanítanak itt A kastély és ax idő A háromtagú delegáció akrobata mutatványokkal szórakoztatja a bámész gyermeksereget. Egy- egy bizonytalan lépés, megingás a háztetőn, őszinte rémületet fakaszt és kitörő ujjongást. amikor az ágasbogas antenna végérvényesen megkapaszkodik a piros cserepek között. Kattintás: „...ha az ábrán látható lombikba desztillált vizet öntünk és az előre kezünk ügyébe készített káliumpermanganát szemcséket...” Fúj a szél. Különös, mély dallal zúg. A kastély, a Jakabfyak nyári rezidenciája hajdan magányos sziget lehetett, összkomfortos sziget: angol WC-vel, fürdőszobával, fürdőmedencével, villanyhálózattal. Hajdan. Most része a pusztának. Belenőtt, hozzá idomult, hozzá szürkült. A vakolat nagy része lepergett; az utóbbi húsz év alatt sűrűn cserélődött tulajdonosok vajmi keveset törődtek épségével. Felszakadt parketta, lezárt tetőterasz... halott épület. Kék színű, nehéz testű legyek köröznek mély zúgással a kastély napsütötte homlokzata előtt. Az öreg kastély utolso óráit éli. A tanyák és az iskola is. A gyerekek és a televíziós sem változtat ezen. Nem is akar változtatni. Nem változtathat. Akkor sem, ha ezek az utolsó „órák” éveket jelentenek. Egy évet? Kettőt? Aztán lezárul egy korszak. B. Máté Q ékés megye többi közsé** geihez hasonlóan Szarvas is annak az 1944 október elején megindult nagy szovjet offen- zívának eredményeként szabadult fel, amely a megszálló német fasiszta hadigépezet és magyar csatlósaik magyarországi hadállásainak szétzúzását célozta. A hazánk délkeleti részén előnyomuló 2. Ukrán Hadsereg Malinovszkij marsall vezetése alatt október 5-én már megközelítette Szarvas határát és délután már a gimnázium akkori 'épületében berendezett német hadikórházat kétségbeesett kapkodással költöztették nyugat felé. (E napon délig még ide szállították a sebesülteket, mitsem sejtve a szovjet katonák gyors előrenyomulásáról.) A zűrzavar egyre nagyobb lett a községben. A fasiszta propagandától félrevezetett emberek a távoli tanyákra menekültek. Kisebb része az elvonuló német és magyar katonákkal együtt a távolabbi nyugat-magyarországi városokba, vagy éppen külföldre távozott. A 30—40 főből álló polgári nemzetőrség — amit Szarvas védelmére alakítottak — ugyanis jelentéktelen fegyveres csoport volt, hamar szétfutott. A magyar és a német katonai egységek (főként hidászok) zömmel Endrőd felé vették útjukat. Bizonyára nem is sejtették, hogy amint kiléptek Kondoros község másik oldalán, már szovjet harcosok vonultak t>e. A meglepett német pa- rancsnokság harcképtelenné tétele után rövidesen Szarvas felé vették útjukat ezek a szovjet egységek. A felderítő repülések miatt a menekülő lakosság a Kondoros— Szarvas országúttal párhuzamos dűlőutakra tért le (Hosszúsor, Csipkársor, Kurtasor). A felszabaditási hullám közben tovább terjedt. Október 5- én este 8 óra tájban a szovjet felderítő csapatok elérték Szarvas határát. A községtől kb, 4 km-re kelet felé, a mezőtúri úton (az Ezüstszőlők irányában) letáboroztak, rövid pihenőt tartottak. Megvárták a nagyobb csapategy6égeket. Éjszaka 11 óra tájban újabb felderítés következett. Az akciót repülőgépek támogatták. Néhány kisebb bombát is ledobtak, de sem számottevő kár, sem emberi sebesülés nem történt. A vállalkozás beigazolta, hogy Szarvason már nem voltak ellenséges katonai egységek. p nnek következtében más- nap, 1944. október 6-án Szarvas teljes felszabadítása megtörtént. Éllenállás nem volt. Délre az egész községben elhelyezkedtek a szovjet csapatok. Majd tovább nyomultak Öcsöd (Szolnok, Budapest) irányába Az új körülmények között az élet gyorsan megindult. A külterületekről néhány nap alatt visszatért a lakosság. Meggyőződtek arról, hogy semmi bán- tódásuk nem történik. Különösen hamar megbarátkoztak a szovjet katonákkal a szlovákul tudó emberek. A nyelvi köny- nyebbség előnyei a konszolidációt jól segítették. A község első katonai parancsnoka Koszenko szovjet őrnagy lett. A község régi vezetői közül csak a demokratikus érzelmű dr. Sinkovicz Mihály helyettes főjegyző maradt a helyén. így ő is tevékenyen részt vett a rend helyreállításában. A katonai parancsnokság első intézkedései azt célozták, hogy a község életének normalizálása mielőbb helyreálljon; a termelőmunka meginduljon; az iskolák nyissák meg kapuikat, az üzletek áruljanak, a hetipiacokat tartsák meg stb. Mindezt plakátokon közölték a lakossággal. (A fegyverek, lőszerek, rádiók beszolgáltatását is.) A mozgalmi élet csaknem egyidőben áll talpra a község felszabadulásával. Már október 7-én, (szombaton) felkereste Koszenko elvtárs a szarvasi munkásotthont, hogy kapcsolatba lépjen a munkásság baloldali képviselőivel. Ott azonban nem talált senkit. A kapcsolatfelvételt a dolgozók, a munkásmozgalom korábban üldözött forradalmárai is keresték. Október 11-én a szarvasi munkások képviseletében Kollár Mihály és Súlyán Mihály elvtársak bementek a szovjet városparancsnokságra. Koszenko elvtárs készséggel tárgyalt velük, majd másnapra megbeszélték több ember ösz- szehívását. A któber 12-én 9 órakor a fenti elvtársak már Ben- csik János. Pimiller János, Li- tauszki Pál, Velki György és Trabach János társaságában mentek a városparancsnokságra. Ide hívták a Kisgazda Párt és az egyházak képviselőit is. A megjelenteket Koszenko parancsnok üdvözölte. Közölte, hogy a rend helyreállításáról, a Vörös Hadsereg harcainak és Magyarország felszabadításának állásáról kívánnak tájékoztatást adni. Majd átadta a szót a szintén ott jelen levő Vas Zoltán elvtársnak, a MKP KV tagjának, aki magyarul beszélt tovább. Vas Zoltán ismertette a magyarországi frontviszonyokat. Felszólította a jelenlevőket, hogy a legnagyobb rendben és egyetértésben intézzék a köz-, ség, a lakosság ügyeit. A tájékoztató mintegy fél óráig tartott. Távozáskor a Szociáldemokrata Párt tagjait (vagyis a fennt megnevezett elvtársakat) még kérte, maradjanak ott. Velük Vas Zoltán részletesebben elbeszélgetett. Megkérdezte őket, mi a véleményük az új helyzettel kapcsolatosan? Hogyan látják a Magyar Kommunista Párt szerepét? A jelenlevők egyöntetűen a magyar nép felszabadításának és a MKP helyi szervezete megalakításának szükségességéről szóltak. A z MKP szarvasi szervezete ■í®' azonnal meg is alakult, 1944. október 12-én. A vezetőség tagjai lettek: Elnök: Ben- csik János, titkár: Kollár Mihály, gazdasági felelős: Súlyán Mihály, a közigazgatás ellenőrzésére pedig Trabach János elvtársat .választották meg. A jelen levő Vass Zoltán elvtárs a MKP KV nevében a megalakulást tudomásul vette és jóváhagyta. Megadta a működési engedélj'tm és sok sikert kívánt a szarvasi kommunisták munkájához. A megalakult párt másnap, október 13-án a munkásotthonból új székházába költözött (Szabadság u. 17). összeszedték a párt felszerelését és kibontott vörös zászlóval vonultak végig Szarvason. Az új élet szimbólumaként először lengette az >szi szél Szarvas utcáin a szabadság és a szocialista jövő ígéretét, a vörös zászlót. Az új pártvezetöség első ülését is október 13-án tartotta. A vezetőséget 20 tagú választmánnyal bővítették ki. Első határozatai a munkáshatalom felelősségének jegyében születtek: 1. A rend, a fegyelem, a közbiztonság helyreállítása. 2. Megbízható munkás fegyveres őrség felállítása. 3. A szovjet csapatok részére a legnagyobb segítség megadása. 4. Az őszi mezőgazdasági munkák megindítása, a termés betakarítása. 5. Az őszi vetések biztosítása. Később arról is megállapodás született, hogy a szarvasi járás többi községében is segítik a Kommunista Párt, a szakszervezetek, az MNDSZ és a MADISZ megalakulását. Ai indebből látható, hogy Szarvas dolgozói és kommunistái örömmel üdvözölték községük — és hazánk — fel- szabadulását. Segítették a szövet hadsereg előnyomulását. A háborús évek pusztításai után elsőként vállalták a nép nyomorának enyhítését, a rend, a termelés, a közellátás és köz- biztonság megszervezését. Élni tudtak a felszabadulás adta lehetőségekkel már az új élet kapujában. Dr. Tóth Bajos „Bélelik a Tiszát” Az Alsó Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság nag^nbású partvédelmi munkát kezdelL Csöng adban. Osíl. vtelek község határában rőzseszónyeggel „bélé lik” a Tiszát megerősítve a megrongálódott mederszakaszt. Képünkén: 270 méter hosszú razseszőnyeg a folyóban. *
