Békés Megyei Népújság, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-03 / 229. szám
■ f 1969. október 3. 3 Péntek * Nemcsak pályaválasztási gondok Bizonyara sokan ültek a képernyő elé az elmúlt hét péntekjén — szülők és fiatalok — várakozással, hogy a televízió „Melyiket az ötezerből” című műsorát megnézzék. S valószínűleg érdeklődés kíséri Sőtér Edit cikksorozatát is, aki a Népszabadság hasábjain próbál választ keresni az égető kérdésre: miért azon a tanulmányi versengésen, ami a különböző felsőoktatási intézményekbe való bejutásért folyik a legjobbak között. Az «többi időben kialakult nálunk az elit szakmák, elit pólyák fogalma, a hozzátartozó elit pályázókkal együtt. Távol áll ettől a középszerűség dicsérete, hiszen örök húzódoznak a pályaválasztók a emberi követelmény a legjobbra; fizikád munkától. Az elmúlt pár esztendő hasonló jellegű rádió-, tévé-, sajtóközlé- .sei is bizonyítják, hogy az élet által felvetett, sokakat érintő problémával állunk szemben. Két okból is. Először, mert a jövő — a kétezredik év végéhez közeledő évek — dolgozódnak generációjáról van szó, azokról, akik majd utánunk következnek. Másodszor, mert ők azok a dömping-gyere- kek — és két-három évig még lesznek is —, akiknek a bölcsődei, óvodai férőhelyektől kezdve a különböző pályák választásáig a legnagyobb nehézségeik vannak. De ők egyben azok is. akik a század utolsó évtizedeinek 30— 40—50 éves emberei lesznek. És ez a lényeges, ez a legfontosabb. Ebből a szemszögből kell tehát elsősorban is nézni a kérdést. Épp ezért helytelen és sok veszélyt rejt. magában, ha általánossá válik, a „csak tanulmányi eredmények alapján” való szemlélet. Pályaválasztási kérdésekkel kapcsolatban szülőktől, gyerekektől nem hallani mást, mint azt, hogy 17, 18 18,5 pontot ért el és mégse vették fel... A szakemberek pedig már maguk is álmélkodnak Régi tartozás: Decemberben műkereskedelmi folyóirat jelenik meg Ahogy lapunkban arról mér hirt adtunk, decemberben új orgánummal gazdagodik folyóirataink tábora. A Képcsarnok Vállalat kezdeményezése egy olyan népszerű, a nagyközönségnek készülő magazin létrehozása, amely az általános művészeti feladatokon kívül a hazai és külföldi műbarátok tájékoztatását is végezné. A békéscsabai Képcsarnok-fiókban tartott tájékoztatón az induló új lap, a Műgyűjtő első számát ismertette B. Varga Sán dór főszerkesztő. A magazin rovatai ezek szerint a következők: Kiállítási naptár és kiállítási előzetes. Mindkettő az egyes kiállítóművészek, illetve kiállító szervek névsorát, továbbá tanulmányokat, műteremriportokat és reprodukciókat közöl. A Műmelléklet vetítésre kész, tehát vetítőkerettel ellátott dia- pozitíveket tartalmaz. A diapozi- tívek a folyóiratban bemutatott valamelyik művész műveit tartalmazzák, s egyben mintegy alapját képezik egy leendő diagyűjteménynek. Az Emberek, művek, gyűjtemények című rovat a Műgyűjtő elődeit, a századforduló és a két háború között megjelent műkereskedelmi folyóiratokat mutatja be. Ugyancsak itt találkozhat az olvasó a jelentősebb magángyűj teményekről készült riportokkal, fotókkal. Szerkesztőségi rovata a művész és műgyűjtő közös problémáinak biztosít vitafórumot, A művészi alkotások szerepével az ember közvetlen környezetében a Művészet és otthon című rovat foglalkozik. A Műgyűjtő egyedi tervezésű, tehát számonként változó címlappal, 64 oldalon, jó minőségű műnyomó-papíron jelenik meg. Egyes oldalai magas színvonalú technikával készült színes reprodukciókat tartalmaznak. Az új folyóirat decemberi első száma után negyedévenként jelenik majd meg, s kizárólag csak előfizetők vásárolhatják. káig élnek, nehezen változnak, alakulnak át Jó ideig fennmaradnak akkor is, amikor a kiváltó okok már megszűntek. De megszűntek-e teljesen? Lényegében igen. Ma már senki sem öregszik meg nálunk negyven-ötvenéves korára a munkában, nélkülözésben. Az viszont tagadhatatlan, hogy van még különbség a fizikai és szellemi munka között. Ez nem tűnhet el viszonylag ilyen rövid idő alatt, ehhez még — bár a folyamat megindult — sok minden kell, többek között tanult emberek — műveltség, intelligencia — minden munkapadnál. Á kettő — a fizikai és szellemi munka — értékelése, megbecsülése sem lett egyforma, legalábbis nem mindenki részéről. Itt nem az elvi elismerésről van szó, abban nincs hiba, az törvényesen szentesített, társadalmunk alapját képezi. A közvéleményben is így van-e? Míg vannak olyanok, akik egyenjogúnak ugyan elismerik a másik embert, de magukkal egyenrangúnak nem, ne csodálkozzunk azon, ha a szülők jó része pályának csak. a szellemi foglalkozást tartja, és gyermekét kiskorától kezdve csak erre* irányítja, befolyásolja, majd semmi áldozattól nem riad vissza; hogy bejuttassa valamelyik felsőoktatási intézménybe, vagy — veszett fejszének legalább a nyele — valamilyen íróasztalt szerezzen neki. Szerencsére mind több azoknak a fiataloknak a száma, akik ha nem kerültek be az egyetemekre, azonnal szakmát kezdenek tanulni és nem tessék-lássék munkával, azaz üres várakozással töltik szerben, jól ismerik a „tanult | idf^ket Igyekeznek zökkenő- ember” kifejezést. Mindenki ta-1 nientesen beleélni magukat az új nult embernek számított, aki helyzetbe. Sokkal jobb azonban, csak íróasztal mellé kerülhetett, a beilleszkedés mór elő az utolsó kis segédhivatali ímo- j van készítve, ha lelkileg nincs kig. akkor is, ha végig cifra nyo-| minden egy lapra feltéve. A jó- morúság volt az élete, családja-1 7tSn ész ft ezt diktálja, amikcc legtöbbre irányuló törekvés. De vajon az életben, a munkában mindig a legjobb tanuló állja meg a helyét? Mindenki nyilván nem lehet jeles vagy kitűnő, de még jó közepes sem, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem egyformák a tanulási feltételek. Családonként, egyéni adottságokként — azaz tanulókként — mások. Így számolni azzal kell, ami van: mindig voltak és lesznek gyengébb tanulók. Ezek a gyengébbek éppúgy tagjai és méghozzá hasznos tagjai akarnak lenni és lesznek is a társadalomnak, mint a legjobb jegyűek. A társadalomnak együtt az egészre van szüksége, a meglevő összességre kell terveit, elképzeléseit építeni. *S ezeknek a terveknek a gerincét ők képezik — a négyes alatti tanulók —, azok, akik a legtöbben vannak. Ők, akik automatikusan, minden országos és családi vita nélkül a mezőgazdaság, ipar, kereskedelem. szolgáltatás különböző területeire mennek. Ez eddig még csak jó, legalább velük nincs annyi baj, mint az úgynevezett jó tanulókkal. De az már kevésbé jó, hogy ha ezeket a kategóriákat addig és úgy ismételjük, hogy egyszer csak már nem tanulási, hanem emberi megkülönböztetés lesz belőle. Akik még éltek a múlt rendval együtt. Miért, akartak és akarnak az emberek utódjaikból tanult embert faragni? Régen az volt a válasz, hogy „ne kelljen magát agyondolgoznia, ne legyen belőle negyvenéves korára öreg . ember, mint az apjából”. S hogy „több legyen, valaki legyen”, és nem utolsósorban azért, mert a tanító vagy a polgári iskolai tanár szinte könyörgött a szülőknek: „vétek nem taníttatni a gyereket, olyan esze van”. S most tegyük fel jelen időben az előbbi kérdést. A válaszok lényege ugyanaz lesz. Ugyanaz a három, csak a megfogalmazás változott: „Hogy köny- nyebb legyen az élete”. „Különb ember legyen, mint én”. „Kiváló tanuló”. Meglepő ez? Igen is, nem is. Nem meglepő, mert tudjuk jól, hogy a régi, beidegzett gondolatok, szokások, előítéletek sojóval kevesebb a hely, mint a jelentkezők száma, tehát eleve nem lehet biztosra menni. És bár egyes esetekben jó és szükséges a makacs ragaszkodás egy olyan pályához, amelyhez az illető nemcsak leküzdhetetlen vágyat érez. hanem a tehetsége és adottságai is erre jelölik ki — mégis jobb, ha megvan a fiatalokban a rugalmasság, a helyzethez való egész-t séges alkalmazkodás képessége. S hogy falán ennél több is mutatkozik már. ezt bizonyítja egy középiskolások körében nemrég végzett felmér«. „Ki a mai élet hőse?” Kérdésre adott néhány felelet: „Áz űrhajósok” és „Aki először a Holdra ér” válaszok mellett ilyenek voltak: ..A munkás”. „Aki teljesíti a 200 százalékot.” „Az alkotó ember.” Alkotni pedig nemcsak a szellemi pályán lehet. Bővíti szolgáltatásait az UNIVERZÁL Kisker. Vállalat! Orosházán az 58-as villamossági és a 88-as járműszaküzletben OTP-hitellevélre vásárolt áruk előleg-befizetését, ügyintézését a helyszínen I a vásárolt árut Orosháza területén díjtalanul házhoz szállítjuk! (Készpénzfizetéssel történő vásárláskor isf) 239633 Négy vésztői tsz kiállítása Szeptember 28-án nyílt meg négy vésztői termelőszövetkezet (Aranykalász, Petőfi, Kossuth, Béke) közös termék-, rózsa- és növényvédelmi kiállítása. Felvételeink a reprezentatív bemutatóból adnak ízelítőt. A szép formájú ruhatartó kosarak a kosárfonók munkáját dicsérik. Az Aranykalász Tsz Belga Kongó nevű dinnyéje hatalmas méreteivel aratott sikert. A külföldről származó magból először ez a tsz termesztett a megyében ebből a fajtából. A holdanként! átlagtermés 130 mázsa volt. A Kossuth Tsz takarmányrépája még a képen látható fiatalembernél is jóval nagyobbra nőtt. Hossza — leyél nélkül — 84 centiméter. Fotó: Csapó László B. M.
